Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-03-25 / 12. szám
L Nagybánya, (917a Március 25. — 12. szám XLIiS. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE TVai3t3Ci TESXaESaxrXIiL IREIIKTIDIESnsr VASÁI1N -A.DF*. Előfizetési f Egész évre 8 K. Félévre * , Egyes szám éO .J zség Debrecze sziS és laptulajdoncs JÁNOS ii=Ä*5äa»d Főmunkatárs és h. szerkesztő révas károly WBMrgiaMg.«^W Szerkesztőség és kiadóhivatal : = Felső bányai-utca 20. szám alatt — TELEFON SZÁA1: 18, NAGYBÁNYA. Táv „Március 21-én a kos jegyébe lép s ____ de tét veszi.“ így van az megírva a kalendáriumban, a nép legkedvesebb ősrégi olvasmányában. Tehát szerdán beállott a napéjegyenlőség, vagyis most már hivatalosan megérkezett a tavasz. A levegő melegedése, a fűtés elhagyása, a nappalok meghosszabbodása szinte uj életet önt az emberbe. Hát még ha 15-én bejön az uj időszámítás s hus- vét után a nap csak 8 óra felé fog lemenni, kétszeresen érezzük majd, hogy megszabadultunk a tél bilincseiből. üröm volna ez, nagy, őszinte és természetes öröm, csak abból a másik bilincsből is megszabadulnánk már, csak a március ne volna egyszersmind a „Mars“ hónapja is. Olyan időket élünk most nehány év óta, amikor a tavasz egyebet is jelent a rügyfakadásnál, más erők előretörését is. És ezzel is számolnunk kell. Ha ismét úgy volna is, megint tudnunk kell kitartani. Dolgozni, tenni, teljesíteni a kötelességeket kettőzött erővel mindaddig, mig a nagy feladatot végképp meg nem oldottuk. Azért csak most legyen türelem, most legyen kitartás, most legyen szorgalom, odaadás bennünk. Ez az az idő, amikor csüggedni nem szabad. v meg vagyunk is elégedve fejleményekkel, ha talán özei jövőt, azért ne biz- , inkább legyünk pesszimisták, fogjunk fel mindent a rosszabb oldaláról s hordozzuk tovább is zúgolódás nélkül nehéz terhűnket, mert erre még mindig szükség van. A tavaszt ne annyira költői, mint inkább prózai oldaláról fogjuk föl, ne az örömöt, hanem inkább a munkát lássuk benne. A nap a kos jegyébe lépett. Úgy van. Azt jelenti ez, hogy fogjuk meg a dolog végit. Csináljunk egy nagy offenzivát mező- gazdasági téren. Gazdasági közlemények. Burgonya vetőgumó engedélyezése tárgyában a gazdasági egyesület titkára közli, hogy személyesen is eljárt ez fcgyben, de — sajnos — kevés eredménnyel. A minisztérium ugyanis elutasította a kérést azzal, hogy az alispán fogja a vármegye burgonya vetőgumó szükségletét elosztani. — Erre nézve megtettük a lépéseket. Kérjük a közönséget, hogy sem tudakozódással, sem újabb jegyzésekkel ne zaklassák a pénztárost és titkárt, mert amint az ügy elintézést nyer, azonnal tudatni fogjuk az érdekeltekkel. Gazdasági egyesület. A gyümölcsfák permetezésére a m. kir. rovartani állomás vezetősége a paizs- telves falc permetezése helyett, ami most Den- drin és petróleum emulsio hiányában lehetetlen a következő eljárást ajánlja : Ha az ilető tulajdonosnak fái nem igen paizstetvesek, várja meg a viszonyok jobbra fordultát mig kipróbált védekező szerhez juthat, ha azonban fáit láthatóan nagyon ellepte volna a paizstetü, főzessen jó erős házilugot hamuból, minőt a háziasszonyok a mosáshoz használnak s abba kevés meszet tétessen ; mosassa le fái derekát és az alsó vastagabb ágakat jó erős vagy más kefével, a munka kellő felügyelet mellett végzendő alaposan, a mész csak arra való, hogy lássák, hogy a munkás jól és szükséges helyen mindenütt megmosta-é a fát, a mosás hatása a lúgban, még inkább a munkában, a dörzsölésben rejlik t. i. hogy a munkás jól mosta meg-é a fát. Gazdasági egyesület. A hernyószedést erősen szorítsuk, mert ennek nagy hasznát fogjuk látni. Igaz ugyan, hogy a hernyó négyötöde elpusztult, de ki tudja azt vizsgálat nélkül, melyik levélben rejtőzik a kártékony ellenség, azért minden lelogó levelet le kell szedni és irgalmatlanul elégetni. A fiuknak 1 — 1 'U méter hosszú kis kampós bot adandó és ha lehet egy zacskó, spárgával a derekukra kötve. A horgos bottal lehúzzák az ágakat s a zacskóba gyűjtik a leveleket, amikkel aztán be- beszámolnak. A gyümölcsfa ültetés szabályai. A fák 6-8 méter távolságra ültetendők. A gödör egy méter átmérőjű legyen, a mélysége 60 cm. A felső gyepes földet egyik oldalra, az alsó földet a másik oldalra tegyük ásásnál. A korona és a gyökér megmetszése után, a gödörbe egy kosár trágyát teszünk, ebbe a jobb gyep-földet bedobáljuk, ebbe a porhanyó földbe állítjuk a fácskát úgy, hogy kellő magasan álljon. Valamivel magasabban, mint az iskolában volt, mert a föld okvetlenül sülyedni fog. A gyökereket gyepfölddel behányjuk, közben megtapodjuk, aztán trágyát teszünk a körül maradó mélyedésbe, majd az alsó földet, amit félre tettünk, ráhányjuk és ezzel behúzzuk a gödröt, megtapossuk, egyenesre állítjuk a fát s tányért csinálunk neki. Ha száraz a föld, jól megöntözzük a fát ültetés után. Ügyeljünk arra, hogy üreg ne Március. — Irta : Révai Károly. — Aranyködöt sző a nap fényes arca, A március már reánk mosolyog; Mint egy szerelmes aasszony kél a harcra, És csattan ajkán édes csókra-csók. Győzelme könnyű. Menekül az árnyék. A vizeken is, ahol a jég all még, - Már repednek a tükör darabok S alatta a viz ezüstje ragyog. Az Isten küldi a föld édes anyját Meleg szívével: az örök Napot, Hogy sugarai a csirát kibontsák És sarjadásba kezdjenek legott. Szellő suhan az erdők rejtekébül, Hogy széjjelszórja első ékességül A hóvirágok gyémánt szirmait, Hirdetvén, hogy a kikelet van itt 1 Halálmezőkre kévét szór aranyból S a véres földet csókkal illoti. Napestig folyton utána barangol És szereletét sugdossa neki, Od’adja lelkét tékozló fiának, Kinek nyomában terjednek az árnyak, A Nap maga egy élő áldozat, Mikor a földnek áldást osztogat. Jön a megváltás teremtő órája! Jön tfizszekerén a tavaszi nap ! Reá mosolyog koldusra, királyra S fagyott szíveket végig simogat. Szivárványzászlót tereget az égre Selyempalástot a kiömlött vérre 1 Hol elhunyt hősök porát fölleli, Kék Nefelejtscsel tele ülteti. . . . Vaj’ igy lesz-e ez most is a világon ? A magyar földnek lesz-e tavasza ? Fog-e dalolni a madár vidámon S a rét ölében peng-e a kasza ? Acélos búzát termel-e kalászunk? Lesz-e gyümölcsünk, amit majd lerázzunk ? Vagy a jövendő egész életet Bús meddőségnek átka fogja meg! 0, lesz-e áldás ? Vagy tüze a napnak Csak csalfa fénnyel hinti melegét S munkánk után — ha lombok is fakadnak - Villámokat fog szórni rá az Ég. Üres kalászok ringanak a szélben Aszott gyümölcs fog hullani félérten S mire a nemzet oly epedve vágy’: Csak gyászt fakaszt az édes anyaság! Nem 1 Nem lehet, hogy annyi hősnek vére Hiába hulljon a rögök felett 1 S ne hozzon áldást a haza földjére Termelve édes, magyar kenyeret! Minden vércseppbői száz kalász fakadjon, Gyümölcsterhétől az ág is szakadjon! Soha magyar ég ne legyen borús; Jöjj hát fényeddel édes március! Válasz egy levélre. — Irta: Révai Károly. — Levelet kaptam egy zongoraművésznőtől Budapestről, aki a tollat is úgy forgatja, mint az irók és költők atyamestere. A gyönyörűséges levelet szószerint, utolsó betűig közlöm, hadd élvezze más is egy költői-lélek csodás virágfa- kadását. Egyet sajnálok csak: hogy az a levél rólam és szerény irodalmi munkámról szól. Jaj! Ha én azt csak századrész erejéig is kiérdemeltem volna! Pirulok önmagam előtt, mert erősen érzem gyöngeségemet s jól tudom, hogy j a nekem nyújtott koszorúból alig egy levélke j illet meg engem. Azért az egy levélkeért is, melyet a ko- 1 szómból magaménak vallók, mélységes hálával i mondok köszönetét a művésznőnek, én az is- | meretlen, kiről Móra Ferenc a Petőfi Társaság ; tagja, a Szegedi Napló főszerkesztője lapjában I azt írja: „Borzasztó arcátlanság a speciálisan ! pesti irodalom szemében vidéki Írónak lenni s i pesti redákcióhoz s egy pesti kávéház veseaszta- ! Iához nem tartozni. Pedig Révai Károlynak a í legteljesebb mértékben meg van ez a bűne!“ Pedig én e nagy bűnben tovább is megmaradok! Innen, a Rozsály és Gutin aljáról írogatok néhanapján egy-egy dalt, úgy, amint azt Isten belém oltotta. S ha sokan nem is ismernek, i
