Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-12-02 / 48. szám

ezen a világon, hogy legyen vidám öröm­ben boldog karácsonunk, melyen harsona harsanna, szent ének zengene a hadak Urának tiszteletére, aki által, akinek kegyel­méből meglett, mire várunk, amiért epedünk, kérve amit kérünk: a föld népei békessé­gének áldott nagy adventje. (2) 48. szám. Vármegyei és városi közgyűlés. Csütörtökön, 29-én vármegyei rendes köz­gyűlés volt, amelyen, mivel választások fordultak elő, rengeteg nagy közönség jelent meg s így zajos élet volt a hagykárolyi szép vármegyeházán. Az eredmény az, hogy a főispánnak bizal­mat szavaztak az őt ért támadásokkal szemben. Főszolgabíróul Jeszenszky Bélát választot­ták meg 198 szóval, Luby 83 szavazata ellen. Aljegyzőnek dr. Suszterits Bélát egyhangú határozattal. ­Szoigabirák lettek: Dienes Sándor Budaházyval szemben dr. Jakó Endre Sikolya Bálinttal szemben, dr. Boer Endre Lázinnal és Thurmannal szemben. Bónis Gáéor StreiCherrel és Madarassyval szemben. Ezután megválasztották a közigazgatási bi­zottság 5 tagját és az igazoló választmány 9 tagját. A nagybányai városi orvosi választás sür­gősségét kimondó közgyűlési határozatot dr. Makray megfellebbezte, ezt a fellebbezést eluta­sította s Révésznek ellenfellebbezését elfogadta a megye s a közgyűlés határozatát jóváhagyta. Városi közgyűlés pedig ma volt d. e. 10 órakor, szombaton nehány jelentéktelen tárgy- gyal. Csupán a faárak' emelése volt a közgyű­lés összehívásának igazi oka. Ez az a végtelen csavar, amelyik még mindig bírja a szorítást. A gyűlés lefolyása ez: 1. A város tanácsa az 1912. évi felülvizs­gált gyámpénztárí számadást beterjeszti, azt a gyűlés a maga részéről elfogadta és tovább küldi a belügyminiszterhez. 2. Az erdőtermények árának fölemelésére azt javasolta a városi erdészeti hivatal, hogy egy köbméter tűzifa ára legyen 35-50, egy mázsa fa­szén ' 37‘50, a polgárság kedvezményes fáját is emeljék 6 K-val vagyis 23 K-ra. Ezenkívül az épületfa árát is tetemesen följebb viszi a javas­lat, a melyet a közgyűlés," tekintettel a nehéz termelési viszonyokra elfogadott. 3. A Bérceserdő vadászati jogának bérle­tére vonatkozó árrverési és szerződési föltételeket valamivel a szögletbe ültették a meghalt Kossá- kot. Mellé guggolt Tárczai, utánna a többiek sorba, mint a múmiák. A viz ugyan itt is majd beömlött a czizmaszáron, de az lett volna nekik legkisebb bajuk. Álmos, bágyadt önmegadással ültek a jéghideg vízben, a fekete sötétségben s lihegve várták a halált. Egyszerre csak Péter fölfigyel. Fejük fölött a gerendázat mögött halk surolódás hangja hal­latszott. Talán már ez a kis menedék is be akar szakadni ? Vállat vont. Jöjjön, aminek jönnie kell. Inkább előbb, mint később temesse el őket a hegyomlás. De a horzsolódás csak egyre jobban hangzott, a gerendák meg nem recsegtek. — Emberek! hallják? A három munkás is figyelt. — Meg leszünk mentve azonnal, — sut­togott Péter. — Ez a fúró hangja, felülről jönnek. Szegény embereket az őrülés környékezte örömükben. Felállottak. Így hallgatták a szabaditó munka közelgő robaját. Aztán előkeresték a vízből csákányaikat, azzal kopogtatták a gerendákat, egyszer, kétszer; lesve, nem jön-e a mentőktől rá válasz? Felelet-kopogás nem jött ugyan, de a hor­zsoló csikorgás egyre kivehetőbb lett. Nekiálltak csáknányal a bélés-gerendázatnak s kifeszitettek egy párt. A gerendák loccsanva dűltek a vízbe. A szabaddá lett kőszikla alól még élénkebben hang­zott az iménti horzsoló csikorgás. Félrehuzódtak, hogy a beeső kövek s a fúró le ne üssön valakit. Egyszerre nagy csobbanás hallatszott, kőda­rabok hullottak a vízbe s a fúró bezökkent az üregbe. Körülötte halk nesszel sípolt ki s be a levegő. — Mentve vagyunk, — sóhajtott Péter s a sok fulladozás után lélegzett egy nagyot. A fúró ) NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE a tanács javaslata alapján a közgyűlés megálla­pította s ezek szerint az ártverést meghirdeti. 4—15. A községi kötelékbe következő uj tagokat vettek föl a jelzett díjazás szerint: Szaitz Elemér 300 K Drágos Ágoston "600 K Müller Sándor 100 K Popper Adolf 100 K Kardos Jenő 600 K Muszkái Márton 300 K Pollák Májer 200 K Berger Herman 200 K Friedman Márkus 200 K Rosenberg Ignác 600 K Kremnitzky Álbertné 600 K Rosenberger Mórné 50 K 16. Jónás Róza nagybányai illetőségét a közgyűlés el nem ismerte. Külföldi esetek. A kimondhatatlan keresztelője. Montazet és Bernis együtt végezték Páris- ban tanulmányaikat. A két jó barát a Tuileria- kertben sétálva Pompadour márkinét pillantották meg előkelő táráaságban. A márkiné akkor nem csak Franciaországon uralkodott, hanem egész Európa politikáját befolyásolta. Á márkiné szép­sége annyira elragadta Bernist, hogy lángoló költeményt irt róla éS sikerült ezt kezéhez is juttatnia. Nehány nap múlva Bernis meghívást ka­pott a márkinéhoz. Nadrágja nem volt olyan állapotban, hogy abban elmehetett volna, ezért barátjáét kérte kölcsön. Meg kellett ígérnie, hogy sietni-Jog vissza, mert Montazetnek is bemutat­kozó látogatást kellett aznap tennie. Bernis költeménye a márkinő társaságának is tetszett és Bernist a márkinő maga mellé ül­tette az étkezésnél. Így a megígért időben nem sikerült feltűnés nélkül távoznia, hanem a márki- nétól volt kénytelen engedélyt kérni a távozásra. A márkiné kérdésére, 1 hogy mi ennek az oka, könyörögni kezdett, hogy mentse fel őt a fel­világosítás alól, mert titka kimondhatatlan; de nem kapott felmentést, hanem a márkiné hatá­rozott parancsára kénytelen volt távozásának igazi okát bevallani. Erre a márkiné jóízűen ka­cagva mondta: — Ezentúl ennek az öltönydarabnak a neve legyen: kimondhatatlan. Angol-francia barátság. III. Napoleon tizenkét cm. vastag vaspán­céllal ellátott hadihajót építtetett. Erre az ango­nyakára rákötötte zsebkendőjét, ahogy a vak sötétségben éppen tudta. Mint a halak télen, a fény kedvéért, a lék köré gyülekeznek, ők is a levegő-árasztó lyuk alá állottak. Még a pokoli sötétséget is a világosabbnak vélték, mihelyt valamicskével jobb levegőt szívhattak. A fúrót a mentők, észrevevén a zökkenésről, hogy üreget ért, gyors robajjal húzták fel. A fojtott levegő egyre javult ez alatt. Néhány perc múlva kötélen egy kis lámpást eresztettek le hoz- zájok. Mint a mennyország éjjeli sötétségéből alászálló csilagot, úgy nézték megdöbbenve, úgy üdvözölték reszkető örömmel a külvilág, a szaba­dulás ez uj hírnökét, e nyájas kis szentjános­bogarat. Van már levegőjük, van világítójuk. Leakasz­tották a lámpát, megrántották a kötelet, jeléül hogy föl lehet már húzni. A kötél gyorsan föl­sietett s nemsokára egy bádog-palackkal vonult le megint a foglyokhoz. Bor volt benne. Megitták azonnal. Mire egy doboz szardínia leérkezett, szegény, elcsigázott foglyok már be is voltak csípve vígan dudolgattak. Péternek hirtelen eszébe jutott a szegény, jószivü Kossák, aki őt az utolsó falatjával meg­mentette. Kezében a lámpával a bádog-palackkal oda lépett hozzá. Megdöbbenve látta az elváltozott arcon, hogy csakugyan meghalt. Üveges szeme ijesztően, élettelenül csilogott a lámpa fényétől; karjai meredek voltak. Lefogta szemeit s a meny­nyire a víztől lehetett kinyújtóztatta a holtat. Aztán látott az evéshez ő maga is. Akkorra már kenyeret is kaptak. Pár perez múlva egy rongyokba burkolt villanyos körtét meg egy telefon-kagylót bocsá­tottak le hozzájok. A század két legnagyobb cso­dája, a villámló fellegektől lopott fény és hang leköltözött börtönükbe, hogy vigasztalja s báto­1917. December 2. lók is előállítottak hasonló hadihajókat. Triton csavargőzöst kisérletezés céljából hadihajóvá ala­kították át. Mikor ennek lövetéséhez akartak kezdeni, egy kéjutazó-hajó mutatkozott közelé­ben. Az angolok utasították, hogy azonnal tá­vozzék ebből a körletből. A lövésektől Triton annyira megsérült, hogy csak más hajóval lehetett elvoníatní. Éjfél táj­ban az angolok egy csónakot láttak a Triton közelében, üldözőbe is vették, de nem sikerült elfoglalniok. A franciáknak azonban sikerült a Tritonról igy nyert tapasztalataikat szaklapjaik­ban pontosan leírni. A tiaztakezü amerikaiak. Lopeznél, a mexikói köztársaság elnökénél egy német, egy francia éz egy angol jelentkezett egy és ugyanazon bánya használatának engedé­lyezéséért. Az angol egy csomag bankjegyet ha­gyott az elnök asztalán. Az elnök visszahívta és figyelmeztette őt erre,'de az angol kijelentette, hogy a pénz nem az övé, ő pénzt nem hozott magával. Az engedélyt az angol kapta meg. Moltke nyugalma. 1870. júliusában egész Németország hábo­rús mámorban élt. Csupán Moltkén nem látszott semmi izgalom, a legforgalmasabb utca egyik kirakatában nyugodtan nézegetett tiroli tájképe­ket. Egy arra siető tábornok csodálkozva kér­dezte : — Kegyelmes uramat tájképek érdeklik, .talán nem is igaz, hogy a hadüzenet megtörtént? Moltke nyugodtan felelt: — De igaz. A mozgósításra vonatkozó in­tézkedésemet tegnap megtettem. Nehány napig nincs dolgom. • A szép asszony és az óra. ’ Egy ifjú és szép királyné, társaságban talá­lós kérdésekkel szórakozva, azt a kérdést tette fel, hogy mi a külömbség közte és az inga­óra közt. A társaság egyik tagja ügyesen felelte: — Az ingaórára tekintve látjuk az órát, ha pedig Felségedre emeljük tekintetünket, elfelejt­jük az órát. Heti krónika. Az egyszeri kis fiú addig kiabálta, hogy „jön a farkas,“ inig végre senki sem hitte, mi­kor igazán jött. Ilyenformán vagyunk a békével. Most, hogy igazán feltűnt a látóhatáron, nem akarjuk hinni. ritsa őket addig is, mig a kárhozat mélységéből napvilágra szabadulhatnak. A villany lámpa éles fényénél látthatták csak igazán, mily rettentő helyzetben voltak négy napig. Az érces fényű, töredezett szikla a folyosó végén gúnyosan vigyorgott. Hát kellett ez tinek- tek? Minek háborgattok nyugalommban, azért a porszemnyi kincsért amit rejtegetek? A vastag, tömzsi fatörzsek, melyek a folyosót beszakadás ellen óvják, félelmesen görnyedezni látszottak az óriási teher alatt, mint meganyi kairatidok. S mintha mondanák; Siessetek innen! mert már nem sokáig bírjuk visszatartani a beomlani készülő hegyet. Nem látjátok? — félig vízben állunk! Péter megdöbbenve kereste szemeivel Kos­sák tetemét. Csak az arcza látszott ki még a vízből úgy felnőt az hirtelen. Majdnem szemmellátha- tóan emelkedett, mint a kutban, mióta a levegő feszültsége nem nyomja már vissza. Egy kilyu­kadt buvárharanghoz hasonlít egyszerre az üreg. Péter ijedten kapott- a beszélő-kagylóhoz. — Halló, halló!! Tárczy vagyok. Az akna végébe szorultunk. A hóviz nagyon emelkedik, siessenek. Kossák meghalt, a három munkás még él. A mérnök leszólt. —- Bontsák ki a felső gerendázatott s ássa­nak fölfelé jobbra, harmincz szögnyire ferdén. Arra ásnak a mentők is. Közel vannak már. Ne féljenek semmitől, a talaj tiszta kőszikla, nemgfog beszakadni. Péter elmondta a parancsot és rögtön hozzá­fogtak a menyezetbe fúrt lyuk tágításához. Szik­rázva pattogott és csopogva hullt le darabonként a kemény kőszikla a csákányütések alatt. Mikor elég tágas üreget faragtak már, volt elég hely a gerendázat fölött, felkapaszkodtak oda, felhúzták Kossák tetemét is és kipihenték magukat jóval

Next

/
Thumbnails
Contents