Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-09 / 36. szám
Nagybánya, 1917. Szeptember 9. — 36. szám XXIII. évfolyam TARSADALM! HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. I fizetésl árak: Egész évre 8 ' 'élc\ 'c 4 K. Negyedévre 2 K - - ■ ■ r izám 20 fillér. —- - . Felelős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkata'rs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 20. szám alatt Telefon szám: 18. Nagybánya. Nagybánya város képviselője s a magyar kormány tagja — mire lapunk napvilágot lát — városunkba érkezik. Lapunk nem foglalkozik politikával, arra jogot nem szerzett magának, de általános társadalmi és hazafias szempontból akkor is mélységes tisztelői voltunk Földes Bélának, mikor még nem volt miniszter, csak a város képviselője, mert tudtuk azt, hogy az ő nagy tudása, európai műveltsége, tekintélye városunknak minden téren előnyére s rendkívüli hasznára válik. A nagy háború után, melynek végét epedve várja az emberiség — a békés kibontakozásra való átmenetnek erős kezekkel leendő megoldása, odaszólitotta őt is a kormányrúd mellé s a budapesti egyetemi rektori méltóságot, ami fölér egy miniszterséggel — fölcserélte a miniszteri tárcával, odajánlotta minden erejét, tudását az országnak. Természetes, hogy Nagybánya városa, mely évek hosszú sora óta tántorithatatla- nul állott Földes oldalán s nehéz napokban is megmutatta, hogy benne a nagy hazafit, a tudóst becsüli — kétszeresen örült, amidőn a királyi kegy és bizalom feléje fordult. Városunknak sok megoldásra váró kérdése van, melyeknek sikeres előbbrevitele — úgyszólván — létkérdése a városnak. Különösen gazdasági és közművelődési téren nagy feladatok várnak reánk. Földes Béla úgy is, mint képviselőnk, de mint miniszter is kétségtelen jóakarattal fogja irányítani a város érdekeit és támogatásával bizton hisszük, hogy kedvező megoldást fognak nyerni mindama kívánalmak, melyek városunk megerősödését, boldogulását célozzák. Miniszterünk és képviselőnk ez órákban körünkben időzik. A legmelegebb szeretettel és ragaszkodással vesszük őt körül és politikai pártállás nélkül üdvözöljük városunk falai közt! Büszkék voltunk eddig is, hogy az európai hirü tudóst magunkénak vallhattuk ; büszkék vagyunk ma, hogy a királyi bizalom Nagybánya város képviselője felé fordult s oda állította őt arra a polcra, amelyre hivatva van. Őszinte melegséggel üdvözöljük s kiáltjuk feléje: Éljen Földes Béla az ország minisztere, a mi képviselőnk! Földes Béla szombaton, szept. 8-án érkezik városunkba d. e. 10 óra 20 perckor külön vonattal. Az állomáson a város nevében Thordai h. polgármester és Szerencsy József, a független párt elnöke fogadják. Kíséretében lesz Jékey Sándor az uj főispán, több szatmári és vármegyei előkelőség, s városunkból is egy küldöttség, mely a miniszternek elébe megy. Földes itt tartózkodása alatt Brebán Sándor vendége lesz, sajnos azonban, ez az idő nagyon rövidre van szabva, amennyiben a miniszter már d. u. 3 órakor elutazik. A független párt a következő falragaszt adta ki ebből az alkalomból: Polgártársak ! Dr. Földes Béla nagynevű képviselőnk őnagy- méltósága beszámoló programmbeszédének megtartása czéljából folyó hó 8-án, azaz szombaton délelőtt 10 óra 20 perczkor nagyszámú kíséretével külön vonaton városunkba érkezik. , Ünnepélyes fogadására öltsünk ünneplő ruhát. A vasúti állomáson jelenjünk meg mindannyian. Ünnepi díszbe pompázzon a város a házakon a főbb, de a mellékutcákon is nemzeti lobogónkat lengesse a szellő; az ablakok virággal, az erkélyek szőnyeggel legyenek ékesek; hirdesse a külső pompa, disz és fény is ama bensőségteljes, meleg szeretetet, melylyel viseltetünk a nagy tudós és képviselő dr. Földes Béla ő kegyelmessége iránt! Az állomásnál a város nevében Thordai Imre városi tanácsos, polgármester helyettes fogadja az illusztris vendéget és kíséretét. Azután pedig a nagybányai 48-as függetlenségi párt Szerencsy József pártelnökkel az élén üdvözli a képviselő minisztert és kíséretét, melynek utána a felkért fogatokon bevonulás lesz a városba és pedig a Kossuth-uton, a Rákóczi-téren keresztül a Felsőbányai-utcán berendezett szállásra hajtanak a vendégek, ahol szükebb körben megreggeliznek. A nagybányai 48-as függetlenségi párt a bevonulás után az István-szálló színháztermében képviselőjelölő gyűlést tart. Ebből a gyűlésből küldöttség megy dr. Földes Béla őnagyméltósága után és felkéri öt beszámoló programmbeszédjéPazarló Nábobok. — Irta: Lovassy Andor. — I. Komádi Nagy Józsaf. A múlt század utolsó éveiben Biharvár- inegye urainak az örömére, mulattatására nagy vadászatot rendeztek a komádiak. Annyi volt a nyúl a határban, mint a csirke a kotló alatt. A vármegye népszerű alispánja Beöthy Andor, el is fogadta a meghívást, ki is ment a vadászatra nagy erővel, nagy kísérettel. Fegyverbe állította az egész középponti tisztikart, a főjegyző kivételével, a ki köhögős ember volt és nem tudott lőni. Ott volt három járás főszolgabirája, meg a sógora, az öreg Szunyogh Albert. Nagytekintélyű, mulatós urak. Kemény, hideg szél siklott végig a sárréti rónán és csak akkor ugrottak fel a nyíllak, mikor a hajtők reájuk tapostak. Mert hát néha a nyúlnak is több esze van, mint az embernek. Durrogott a puska. Nyulvértől piroslott a fehér hó. Háborúnak is beillett volna ez a gyilkolás. Hanem úgy dél felé, a muszkának való kegyetlen időben, megfázott a vadásztársaság és a hideg ellen, meg a szél ellen védekezve meghúzódtak valamennyien egy nagy, hosszú szalmakazal tövében. Beh jő volna most egy kis meleg, — szólt a vicispán. Csak hogy a Sárréten alig nő egy pár rossz, odvas fűzfa, az is olyan nedves, min a vizbe dobott tapló. Tőzeggel tüzel ott a magyar, annak meg olyan a füstje mint az örménygyökérpor- nak: elszédül tőle a szúnyog. Komádi Nagy József nemzetes uram, a ki vagyonos ember volt, hallja a vicispán óhajtását, se szó, se beszéd, a szalmkazal háta mögé megy, kiveszi a zsebéből a büdösköves masinát és meg- gyujtja a húsz méter hosszú szalmakazlat. Mikor aztán lángba állott a kazal, alázatosan levette gőrbefésüs fejéről a báránybőr süveget és igy igy szólt: parancsoljanak az urak melegedni az én földemen, az én szalmám füzénél . . . Az a szalma megért ezer forintot és egy gyufaszálnak a lobbantásától elhamvadt, a vicispán tiszteletére. Ez a Komádi Nagy József különben a Tisza Kálmán leghívebb közkatonája volt. Ha a generális beszámolót tartott Nagyváradon, az öreg kékbeli nemzetes ur ott állt a háta mögött, a Rózsabokorban. Gőrbefésüs fejét iliegette, billegette, bólogatta nagy helyesléssel. Mikor a fia megházasodott, két hétig tartó lakodalmat csapott. Meghitta a lakzira a vármegyei urakat, meg az egész községet. Rucának, libának, csirkének, pulykának lön rettentő tömeges halála. Karcos sárréti vinkót ivott a köznép, de rogyá- sig! Aranyos nyakú üvegből pukkanós bort az urak. És az öreg Komádi Nagy József uram mégsem pazarolta el a vagyonát; mert csak akkor hegyeit, mikor illett és a mikor dukált, azután egész esztendőben becsületesen dolgozott. II. Ibrányi Ferencz. Nem úgy cselekedett Ibrányi Ferenc, akinek nagy uradalmai voltak Szabolcsban is, Biharban is. Ez az Ibrányi Ferenc a cigánymuzsikát szerette. Életében legalább is százötven nagybőgőnek törte be a bordáját. Ha olykor-olykor ránehezedett a lelkére a bubánat, maga is csinált szomorú nótákat, ha pedig jókedve kerekedett, a nyíregyházi nagy vendélőben, a vasketnencze tetejére ültette a klárinétost, azután aláfüttetett és úgy kellett a füstős cigánynak jajgatni a klári- néton, mig állotta a lelkiismerete a forróságot. Meg is fizetett érte gavallérosan. Mikor Patikárus Ferkót a bandájával Berlinbe vitték, egy porosz gróf azt kérdezte tőle, hogy ki tanította meg a kőtára ? Azt felelt rá Patikárius Ferkó, hogy: méltóságos górf ur, nem ismerem én a kótát csak a nótát. — Hát akkor kitől tanult hegedülni ? — Kitől ? Hát Ibrányi Ferenc nagyságos úrtól. — Valami elsőrangú karmester az az ur? — Nem karmester az instálom, hegedülni se tud, de addig pofozott száz forintos bankókkal, mig megtanultam a nótákat becsületesen muzsikálni. Az Ibrányi-vagyon el is pofozódott. Szegényül és elhagyatva halt meg a dúsgazdag Ibrányi Ferenc. Földes Béla.
