Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-02 / 35. szám
Nagybánya, 1917. Szeptember;,2. — 35. szám ZLin. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET MEGJELENIK MINDEN VÁ. r Előfizetési árak: Felelős szerkesztő és laptulajdonos Főmunkatárs és li. szerkesztő Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K * ........ ... - Egyes szám 20 fillér. -=■—--■•— RÉ VÉSZ JÁNOS RÉVAI KÁROLY sss FelsGuit- -yu Telefon *zá(h : Í8. K'ag; lóhivatal: szám alatt bánya. A város anyagi helyzete. Nagybánya városának anyagi helyzete nem valami rózsás. Mintegy 8 millió adóssága van a városnak. Igaz ugyan, hogy ezzel szemben áll a 17000 hold Bérezés erdő, a nagy értékű Lapos tölgyerdő, az iparvasut, vízvezeték, csatorna, villámvilági- tás, vendéglő, a jól jövedelmező takarék- pénztár, vásárvám, regale-papir, jogok stb. Tehát négyszer annyi vagyon, mint amennyi adósság. Am azért a hirtelen ránk szakadt háborús állapot a jövedelmek beszedését nagyban akadályozván, csökkentette a fizető képességet is. Bay Lajos orsz. képviselő takarékpénztári igazgató megérettnek látja a helyzetet arra, hogy most már komolyan és sürgősen gondolni kell az anyagi ügyek rendezésére. Bay alternativ indítványt adott be egyrészt a Lapos erdő összes fájának és az István szállónak, másrészt a Bérezés erdő termésének az eladására és az összes adósságok kifizetésére. E tárgyban népes értekezlet volt 29-én, szerdán d. u. a városházán, ahol majdnem mindnyáján egybegyűltek a képviselők s úgy látszik, leginkább amellett foglaltak állást, hogy a Lapos erdő fatermését kell eladni, meg az István-szállót, de azért szükebb- körü bizottságot küldöttek ki az ügynek tanulmányozására s 30 nap alatt javaslat- tételre. E dologban mindnyájan sokat várunk Földes Béla miniszter képviselőnktől első sorban, nem csak azért, mert jóindulatával bizonyára őszintén támogatja városunkat a kibontakozás terén, hanem azért is, mert egyike az ország legtudósabb nemzetgazdáinak és pénzügyi tekintélyeinek, aki ért is az ügy rendezéséhez. Debreczen most kapott 20 milliós kölcsönre kedvező ajánlatot, miért ne kaphatnánk mi 8 millióra, mikor akár ötszörösen is tudjuk biztosítani. Város nem lehet el adósság nélkül s részünkről egy jó kölcsön megkötését sokkal kedvezőbbnek tartanók, mint esetleg ingatlanok eladását, noha az István- szállótól szívesen megválnánk. A vendéglőipar nem a város hivatása s a magánvállalkozó egyike volna legjobb adófizetőinknek. Persze nem kell elprédálni a szállót, hanem a mai nagy árak mellett eladni. Most forr ez a kérdés s mivel Bay azt teljes odaadással indította meg, a képviselet egy értelemmel, komoly érdeklődéssel fölkarolta s mivel nagynevű orsz. képviselőnk, a polgárság teljes Yéménye szerint, szintén magáévá teszi az ügyet, a legnagyob bizalommal vagyunk az iránt, hogy a zavaros anyagi ügyek hamarosan rendeződnek. A 48-as párt megalakulása. Városunkban az uj helyzet arra vezette a 48-as független pártot, hogy újonnan megalakuljon. Ez a szervező közgyűlés múlt vasárnap, aug. 26-án volt d. u. 5 órakor Szerencsy József tiszteletbeli előlülő vezetése mellett. A gyűlés igen népes volt s a választásokat általános érdeklődés között egyhangú határozattal következően ejtették meg: Elnök: Szerencsy József. Alelnökök: dr. Miskolczy Sándor, Szász József. Főjegyző: Oláh László. Aljegyzők : Barna Samu dr., Ketney Mihály. Választmány : Csepey Ferenc, Almer Károly, dr. Makray Mihály, Kornis Ernő, Szőke Béla, dr. Ajtai Nagy Gábor, Virág István, dr. Stoll Tibor, Mendihovszky József, Moldován László, Szász János, Glavitzky Károly, Jancsovits József, ifj. Incze József, Mostis Lajos, Kupás Mihály, Kovács István, Marosfy Dezső, Kovács Béla, Bányay József, Károly Imre, Steinfeld Béla, Szappanos Jenő. Póttagok: Radó Dezső, Botos Vilmos, Gyalay Gyula, Szűcs Jenő, Miszty Lajos. A közgyűlés táviratban üdvözölte dr. Földes Bélát s őt tántoríthatatlan ragaszkodásáról biztosította. A közgyűlés taggyüjtés céljából iveket bocsátott ki, melyeket Kovács Gyula, Widder Péter, Platthy Géza és Szappanyos Jenő üzleteiben helyeznek el. Aki a pártnak tagja óhaj t lenni, jelentse ez ivek aláírásával a pártba való belépését. Földestől a következő sürgöny érkezett: Szerencsy József urnák a függetlenségi párt elnökének * Nagybánya. Igaz hálával köszönöm a tisztújító közgyűlés tántoríthatatlan ragaszkodását és szivem egész melegével üdvözlöm párthiveinket Földes. A Rozsály és Gutin alján*) — Irta: Révai Károly. — Rozsály és Gutin! Melegen köszöntőm Büszkén magasló havas fejetek! Legjobb barátim ti vagytok e földön; Örökös frigyre léptem veletek! Ide húzódtam völgyetek ölébe, Itt tart az élet s itt is ér a vége; Ti adtok majd — ha a gyümölcs megért — Egy kicsiny vermet: hat láb földnyi tért! Nem voltam soha paloták lakója, Kerültem a nagyváros moraját; Úgy építettem fészket, mint a gólya, Hová a napnak tűzszeme belát. Patakok partján, falu közelébe’ — A hová sorsom időnként vezérle, —■* Álmodtam át a legszebb álmokat, Szalmás kunyhóban, vagy az ég alatt. Hol nagy erdő volt csöndes tanyám mellett, Ott úgy éreztem magam, mint király: Találtam olyan fejedelmi termet, Mint paloták gazdag lakóinál: *) Felolvasta a szerző székfoglalója alkalmából a Petőfi Társaság ülésén, közölve a „Budapesti Hírlap“ 201 számában. Szőnyege bársony, a függönye selymes, Nyugágya puha, dagadó, kényelmes; A képeit festé művészi kéz, És tükrébe a nap is félve néz. Ha fejedelmi látogatót kaptam, Ki büszkén hordá agancsa díszét; Jó fegyveremet kezembe ragadtam, Mire a vendég lehunyta szemét. Királyi holttest! Tisztelegtem néki. A hódolattal tartozik a férfi! A beesülés emléke őrzi most Szobám falán a szép „tizenhatost“. A mikor lelkem imádságra vágyott, Nem keresék nagy, fényes templomot; Az erdő mélyén mondtam imádságot, Mitől a szivem megkönyült legott. S hogy lelkemet az áhitat megülje, Csengett a szellők ezüst csengettyűje; Ibolyaillat szállt tömjén helyett S madár zengé a zsoltáréneket. így telt az éltem, mint egy édes álom. Barátim voltak: fű, fa és virág. Az én szerelmes, csöndes kis tanyámon Kívül esett a rut kalmárvilág. Estenden, ha elősuhant az alkony, Valami bús dalt elzümmögtem halkan, Mint a tücsök, mely dalba este fog, Mikor kigyulnak már a csillagok. A Rozsály s Gutin, bércek nagyapója, Sötét árnyékát teregette rám ; Mig mindkettőnek hóboritott orma Csillogva égett a hold sugarán. Mint két haragos, beteg, öreg ember, Kik harezban állnak az uj világrenddel, A szivök epés, a lelkűk dohog, Mialatt arcuk fanyarul mosolyog. Ó, ez a két hegy viharok szülője, Villámok anyja, ki rombolni tud. Lehengeriti szikláit a völgybe; Isten kisértés alattok az ut. Bús éjszakákon szörnyű harezra kelnek, S nagy égzengés közt egymásnak felelnek A havas fejű bőszült öregek, A mig a harcznak véget vet a regg. Itt! Itt élem le utolsó órámat, Haragos bércek árnyékos tövén; Nem vágyom látni a kőpalotákat, Melyek tetője füstfelhőkbe mén. Itt várom be, mig rám szakad a végzet, S megtört szememmel a két hegyre nézek, Mely egyetértőn ingatja fejét: — Gyönyörből, dalból elég volt! Elég!
