Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-09-02 / 35. szám
Külföldi esetek. Franczia rokonság. A badeni uralkodó herceg leányát orleansi Fülöp, XIV. Lajos franczia király öccse vette nőül. Ez a házasság, a hercegségre nézve, végzetes volt. A franczia király ugyanis fölszólította az uralkodó herceget, hogy a német császár elleni hadjáratában — mint rokon — támogassa és mivel a herceg eme főlszólitásnak nem tett eleget, a franczia rokon azzal bosszulta meg magát, hogy a hercegség területére betörve, védtelen városokat és falvakat pusztitott. Manheimi várából két várost és huszonöt falut látott az uralkodó herceg lángban. Ez a borzasztó látvány őt nagyon elkeserítette. A franczia főhadiszállás Schwetzingen városában volt. Az ottani főparancsnokhoz intézett levelének tartalma bizonyítja az uralkodó herceg fájdalmát és bánkódását. A levél befejezéseként fölszólította Turen- net, a franczia főparancsnokot, hogy vívjon vele párbajt. De Turenne ur nem fogadta el az ajánlatot, hanem folytatta gyalázatos feladatát. Aki másnak vermet ás. Bervik, hires angol színész szerette a közönséget színházon kívül is megnevettetni. — Egyszer lóárveréshez vetődött, hol a kikiáltó kiáltotta: — Az első szám, tisztelt uraim és hölgyeim vörös-barna kanca. — Az első szám, tisztelt uraim és hölgyeim, vörös-barna kanca — ismételte tökéletes utánzással a színész. A közönség nagy hahotában tört ki. — Egyszáz guinea — kiáltja a kikiáltó. — Egyszáz guinea. — De alig hangzott el a színész szava, már is hallatszott az ígéret elfogadását jelző kalapácsütés. — A ló az Öné! — kiáltotta jókedvűen a kikiáltó. Erre ismét nagy nevetés következett, de nem a kikiáltó, hanem a gúnyolódó rovására. (2) 35. szám. Heti krónika. Lévén máma elseje, örvend szivünk belseje. Ilyen volt a régi tisztviselői gondolkozás. Milyen ártatlan, naiv, filiszteri öröm is volt az, mikor a grajcárkákat megszámláltuk s aztán mentünk a sörözőbe és pántlikás szivarra gyújtottunk vagy olyanra, „akibe szalma van.“ Ma a fizetés annyi mint semmi (egy fiáke- res ló többet keres, mint egy miniszteri tanácsos), Oláhország földjén. Két lap a naplómból. 1917. augusztus 19. A bakák egy része mind megfigyelő szolgálatban van, a másik alszik, mosakodik vagy ide-oda lötyög a lövészárokban. VHO-kor jön a telefonista, avizálja, hogy a protestánsok minden szakaszból legfeljebb 5—6, induljanak a templomba a zászlóalj parancsnoksághoz. Gyönyörű fenyveserdő közepében összegyűl a 60—70 főnyi társaság. Jön sáros csizmájában a tiszteletes, nagy táskát hoz magával. Kinyitja, ki veszi belőle bibliáját, zsoltárját, magára keriti fekete palástját. És kész is a templom. Az erdő fái orgonáinak, a körülöttünk levő hegyek a kórusok, melyek elringatják a hangokat. A közeli patak csobogásába belevegyülnek. Mint a szép hives patakra a szarvas kívánkozik hangjai. Mindkettőt elviszi valahová a szellő. Katonák, bajtársaim! Milyen mélységesen hangzik. Levett kalappal, állva hallgatjuk végig a prédikációt. Mindnyájan vágyunk azután a boldog haza után, melynek igazság a temetője, szeretet a levegője és melyért már annyi bajtársunk elesett. A sokat szenvedett, ütött-kopott sűrű bakatársaság rendíthetetlen hittel énekli, hogy Teben- ned bíztunk eleitől fogva. A nagy táskából mindenféle újságok, füzetek és ismertető könyvecskék kerülnek elő, egy örülni nem lehet, mert a bánat fellege reá borult, mint az ónos köd az egész világra, de még sörözni sem, abból az egyszerű okból, mivel nincsen sör. Az egész elsejében legfelebb annyi örömünk lehet, hogy vége megint egy hónapnak s közeledvén a hűvös szelek, talán alább száll a harci kedv és béke lesz már. Jönnek az „emberiben végződő hónapok s ezekkel együtt valami embe- riesebb gondolkozás kerekedhetik. Egyébként az egész hét a várakozás jegyében telt el. Várjuk Földest, várjuk a programbeszédet, várjuk a választás kitűzését s e pillanatban még egyikről sem tudunk semmit, leg- fellebb azt, hogy 10-én az országgyűlés megnyitása lévén, az uj miniszter 9-én nem jöhet hozzánk. De biztosan, mint a halál, megérkezett az iskolai esztendő. Népvándorlás indul meg a gimnázium felé. Könyvvásár zajlik a cinteremben. Tele a föld színe ott Ovidiusok és Cicerók, meg agyon unt algebrák kitépett, elrongyolt lapjaival. A vidéki beözönlés még ugyan nem érkezett el, de jövő héten éppen arra kerül a sor. Vége az áldott kedves szünidőnek. Olyan rövid és olyan meleg, olyan forró volt. Bezzeg várhatunk megint rá tiz hónapig, ha ugyan addig más rendszer nem lép életbe, mert az uj irányoktól sok mindenféle gyökeres újítást vár a krónikás. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Elseje alkalmából ismételve kérjük a hátralékos dijak szives megküldését. Tisztelettel: a Kiadóhivatal. Személyi hír. Lakatos Ottó a minoritarend országos tartományi főnöke városunkban időzik. A nagybányai ref. egyházmegye szept. 25-én városunkban tartja őszi közgyűlését. Katonai kinevezések. Ifj. Bozsenik Béla 64. gy. ezredbeli zászlóst, alu az Isonzo fronton van, hadnaggyá, Sesták János 2. honv. ezredbeli őrmestert pedig aki a román harctéren megsebesült s jelenben itthonn üdül, zászlóssá nevezték ki. Személyi hir. Makray Mihály dr. polgár- mester, Nagykárolyból, a központi választmányi ülésről ma éjjel haza érkezett. Hangverseny. Az aug. 25-re hirdetett hangverseny a Lendvay-szinházban szép előkelő közönséget hozott össze s minden tételében elsőrendű volt. 1. Orlowszky Frigyes gordonka szólója volt a műsor első pontja Hadyn—Popper: gordonka hangverseny (C dur). A tanár ur m'ű- vészi játékát ezúttal is nagy tetszéssel élvezte a hétre való olvasmány. Menázsiig minden egyes baka beletemetkezik és buzgón olvassa, hogy hát mire is jó az a himlő ellen való oltás. Ebédután pihenés két óráig, azután sajnos kezdődik a munka, favágás, vessző faragás az erdőn, fürészelés. Szükség van mindenre, nehogy beomoljon a lövészárok. A baka nem zúgolódik, nem káromkodik, csendben árbájtol, legfeljebb csak este sóhajt fel: Köcskeméten nem fáradtam soha igy ki vasárnap délután. Megvolt már a vacsora, a tüzérség leült pihenni. De nem sokáig. Csakhamar jött az avisó, hogy holnap hajnalban 30 emberből álló tiszti- patrul megy a muszkaállásnak kikémlésére. Jelentkezés önkéntes. Tüzérségünk előzetesen 1500 lövést fog leadni az orosz állásokra. Támadni nem fogunk, de hajnalban 3 órakor mindenki lemegy a granatsicher unterstandba, (csak a figyelők maradnak helyükön,) nehogy ki tegye magát az orosz tüzérség válaszából származó veszede- delemnek. Egy önkéntes társam jön hozzám. „Komám, úgy érzem, hogy holnap itt hagyom a fogamat.“ Egész természetesen mondta, azután elővette az „Az Estiemet, elolvasta eleitől végig az utolsó betűig. „Isten áldjon megl Meglátod, hogy holnap elpatkolok.“ Utána néztem, mig csak egy travocsa mögött el nem tűnt és azután is sokáig. Bemegyek a lakásomba, előveszem a Manli- chert, kihúzom a závárzatot, átnézek a csövön, beledugom a tisztitózsinórt, megrángatom párközönség. A kíséretet zongorán Ember Póri szolgáltatta, egy bájos, fiatal kis művésznő, a kinek ezen a téren nagyon szép jövőt jósolunk. 2. Ugyancsak Ember Póri szerepelt a következő pontban a., SchubertI mpromptu C moll és b. Mendelssohn Capricio E moll darabjaival. Zenei tudás, biztosság és művészi felfogás magasan kvalifikálták igazán szép játékát. 3. Herman Ella hegedümű- vésznő három darabot adott elő a) D Ambrosio Orientale, b) Couperin Kreisler Aubade proven- cale. c) Hubay Zéplire. Őt nem régen hallottuk Bányán s jólesett ilyen hamar viszont látnunk, mindig ünnepnek fogjuk tekinteni mikor nálunk föllép. Kísérője Lakatos Mihályné volt zongorán. 4. Ugyancsak Lakatosné kisérte Jancsovits Jolánt, a zeneakadémia növendékét, a ki Brahms és Noseda dalokat mutatott be csinosan. Érthetően beszél és biztosan énekel, hogy azonban a színháznak nem minden pontján lehet tisztán hallani, az a rossz akustika miatt, mint mindegyik pontnál, nála is előfordult, amiről azonban ő természetesen nem tehet. 5. Befejezője s egyszersmind legerőteljesebb száma volt a koncertnek Schuman R. zongoraszáma (d. moll). Ebben Herman Ella, Orlowszky Frigyes és Lakatos Mihályné vettek részt. Az előadása háromnegyed óráig tartott, nagy erőt és technikai ügyességet produkált a három művész s természetesen tün- telő tapsokban is bőven részesült. Lakatosnét, aki 3 nehéz, fárasztó pontban szerepelt, úgy is mint egyik rendezőt — a másik Orlowszky volt — külön is ki kell emelnünk, neki különösen hálával tartozik Nagybánya város közönsége a szép koncert rendezéséért. A tiszta jövedelem 471 K 45 f volt, abból 240 K a nőegyletnek, 231 K 45 fillér a rokkantak helyi alapjának jutott. Gyógyszerész gyakornokul elfogad a Widder gyógyszertár egy VI. gimnáziumi osztályt végzett fiatal embert, akinek alkalmat és módot ad az érettségi letételére. Vármegyei állandó választmányi ülés lesz szept. 3-án Nagykárolyban d. e. 7a 12 órakor, tárgya a házipénztár költségvetése. Hősi halál. Tréger László 27 éves kereskedő, sappeur őrmester, az olasz fronton aug. 10-én ellenséges gránát robbanás következtében hősi halált halt. Édes atyját, testvérét, rokonait s barátait fájdalmasan érintette a szomorú hir, mely a héten elterjedt a városon s valónak bizonyult. A hr 'ért áldozta ifjú életét, maradjon áldásban közöttünk emlékezete! 1917. Szeptember 2. LEGÚJABB. (Telefonértesités. Nagykároly, 1917. évi szept. 1. d. e. 11 óra 45 perc.) Nagybányán az országgyűlési képviselő választás napját a központi választmány szept. 19-re tűzte ki. szór, hogy tisztább legyen. Azután leülök egy darab fára. Nyugati irányban a határhegyek, azon túl a magyar föld: Erdély. Hatalmas, nagy hegyek, szürkés-zöldek, hátaik egyenes vonallá fonódnak össze. Oldalaikon itt-ott mindig rebeg egy kis ködréteg. Jóval kisebb, sokkal alacsonyabb hegyek, a fenyvesektől sötétzöldek és egész közel világoszöld legelős dombok, elszórva rajta egy- egy törpefenyő vagy rezgő nyárfa. Az ég alján leheletkönnyü színek mozaikja, feljebb fodroslyukas ólomszinti, egészen a fejem felett pedig piszkos, alaktalan, kékesszürke felhők terpeszkednek, mint valami hatalmas tintafolt. — Jönnek a csillagok is egyenkint, kényelmesen, lassan. Bemegyek, készülök lefeküdni. Felhúzom az órámat. Hátizsákomat fejem alá teszem, betaka- ródzoin a sátorlappal. Egyideig hallgatom, hogy mint zúg az őszi szél, azután csak az órám ketyegését hallom. Szivem nem ver ilyen rendesen. — Az imádkozás megnyugtat. Valahonnan eszembe jut Kempis Tamás: Si hódié non es paratus, quo- modo eras eris ? — Mindenre elvagyok készülve, lassan elalszom. Szt. István, augusztus 20. Gyantamécsesünk sápadtan, dideregve világit. 3A 3. A kenyérzsákot megtömjük munitióval, felvesszük a köpenyeget, gázmaszkot, derékszíjunkra ráakasztunk két kézi gránátot, megtöltjük a fegyvert, ráeresztjük a biztositó elzárót, felvesz- szük a rüstungot és beballagunk a granatsicherbe. Egy megkezdett bánya, feltámasztva, kideszkázva,
