Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-22 / 29. szám
Nagybánya, 1917. Julius 22. — 29. szám XLXII. évfolyam. Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 20. szám alatt = Telefon szám: 18. Nagybánya. Néhány szó a nők választójogáról. — Irta: Bajomé Reviczky Margit. — A fővárosi lapok már több Ízben tárgyalták azt az örvendetes eshetősége*^. Go már az általános titkos választójoggal kapcsolatban a nők választójoga is a megvalósulás állapotába lép. És ha ez csakugyan meg lesz, az évszázadokig oly igazságtalanul mellőzött nőinem csak azokat a jogokat kapja meg, amelyek őt mint embert, minden kétséget kizáróan megilletik. Nagy tévedés azt hinni, hogy a nők politikai érettsége legkevésbé is háttérbe szorítaná az anya és háziasszony fogalmát. Hiszen fölemlíteni is szükségtelen, mert látjuk eleget a mindennapi életben, hogy az a nő, aki fárasztó iskolai tanítás után, vagy erős gyári munkából hazatér, szabad idejében ép oly buzgalommal tűzdeli meg gyermekei harisnyáit és oldja meg a háztartás mai nehéz kérdéseit, mint az az asszony, aki még meg van kiméivé a kenyérkeresés nehéz munkájától. De ettől eltekintve nagy tévedés azt is hinni, hogy az „uj asszony“ a „régi asszonyoknál“ csak egy szemernyivel is nőietlenebb lesz. Mennél többfélét teljesít, annál magasabb fejlettségű lény és értelmesebb. A műveltséggel jár pedig a lelki finomság s az emberszeretet. Hát nem jobb-é és nem kivánatosabb-é már csak nemzetgazdasági szempontból is, hogy az utódok ilyen anyáktól származzanak. Az újkori nő tehetsége rohamos fejlődésének semmi köze a férfias és nőies vonások fölcseréléséhez; nem egyéb, mint mindkét ne^ ’ *zös emberi vonásainak emel- V*'" lőben s ez mindenképen _ ‘ l:i elfogulatlan szemmel néz maga körül, nem zárkózhatik el a folyamatban levő változás fölismerésétől. A társadalmi öntudat növekedése és a mélységes fejlődése az ujabbkori életnek éppen olyan világos jelensége, mint a nő helyzetének megváltozása. A kettő szorosan összetartozik. De viszont amilyen helyes és jogos a nő helyzetében manapságban végbemenő változás, éppen annyira helytelen volna a múltat már bolygatni, felhányni és az eltűnt igazságtalanságokra keserűséggel gondolni. A női nemnek, eredeti fölényének teljes tudatában, mást nem kell éreznie, mint mély és jóleső büszkeséget afölött, hogy évezredeken át türelmesen tudott szenvedni és arra várni, hogy a férfiban lassan-lassan kifejlődjék a teljes faji egyenlőség tudata. Türelemmel győzte a váfást és gyVzte a szenvedést. És éppen azért most már el kell jönnie annak az időnek, hogy elnyerje jutalmát. Ahol ma elérhetetlen erények után törekszünk és kapaszkodunk, ott ezután természetesen és könnyen fejlődnek majd ezek a tulajdonságok. Ahol a fenmaradt kezdetleges erők hátráltató befolyása eddig meggátolta az emberi haladást, ott könnyen és gyorsan folytatja majd útját, ha a férfiak és nők egyenlő gazdasági viszonyok közt élnek. Még csak annyit: Ha a faj anyja szabad, a születéssel nyert egyenlő jogoknak és a társadalmi mozgalmak nyugodt, csendes és barátságos erőinek hatása jobb világot fog teremteni. Ezt hiszem és vallom. A m. kir. minisztériumnak 1229.1917. M. E. számú rendelete, az 1917. évi búza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermésnek zár alá vételéről és igénybevételéről. A ni. kir. minisztérium a háború esetére szóló rendelkezések alapján a következőket rendeli. (Folytatás) 10. §. Vetőmag céljaira a gazdasági egyesületek és szövetkezetek a földtnivelésügyi miniszter által megállapítandó feltételek mellett a H. T.-től az áivevő bizottságok utján vásárolhatnak gabonát és azt a földtnivelésügyi miniszter által megállapított módozatok és árak mellett közvetlenül a termelőnek eladhatják. 11. §. Azt, hogy ipari szeszfőzésre, sörfőzésre és malátagyártásra, valamint más ipari feldolgozásra és mezőgazdasággal kapcsolatban nem lévő hizlalásra az 1917. évi termésből mily feltételek mellett lehet feldogozni, illetőleg felhasználni, külön rendelet fogja megállapítani. Az ily célra szükséges terménymennyiség csak az említett külön rendelet értelmében kizárólag a H. T. utján szerezhető be. 12. §. A jelen rendeletben említett terményeket bármely malomvállalal (kereskedelmi, vám- örlő, gazdasági malom stb.) csak akkor fogadhat el őrlésre, zúzásra, hántolásra és bárminő egyéb feldolgozásra, ha az őröltető fél, a részére a községi elöljáróság által erre a célra a 2117—916. M. E. sz. rendeletben megállapított, díjtalanul kiállított Levél orosz fogságból* — Irta: Vadnay István. — Szibéria vad szélvésze Készülj indulásra ! Vidd el az én levelemet Miskolcz városába! Kis lányomnak azt üzenem Tegye meg, ha kérem: Minden reggel, minden este Imádkozzék értem! Arra kérem sarjadozó Csöppnyi fiacskámat, Fogadja meg minden szavát Az édes mamának! Lilikémnek azt üzenem: Nem gondolok másra! Csak az övé mindörökké Szivem dobbanása! Fegyveremhez is van pár szóm: Türelemmel várjon. Megint fogunk cserkészni a Miskolczi határon. * Szerző két és fél évig Szibériában volt hadi fogságban. Nagy Ferencz, a polgármester Nehogy kinevessen, Ha azt kérem, hogy házamig Aszfaltot tétessen. Mert nem tudom sebzett lábam Éles kőre tenni, Amikor majd a fogságból Haza fogok menni! . . . Knopfstricker uram sertéskéi. Történet az urnák 1606. esztendejéből. I. Ezelőtt 300 évvel is voltak szép tavaszi napok. Április elején porzott az ut. A hegyek öltözködni kezdtek, a távoli Rozsály is ébredezett. Nagybánya várának falai körül hajdúk táboroztak. A városi polgárok bizaimatlankodtak velük szemben, mert nem feledték, hogy ezek valaha és nem is olyan régen Mihály vajda hordáihoz tartoztak. Knopfstricker Mihály uramnak háza mindjárt a várfal mögött állott. Udvara minden fajta ólakkal és istállókkal ékeskedett, mert a mester foglalkozása szerint mészáros vala. A hajdúk a szép tavaszi hajnalban a hasított körmü állatok visongására ébredtek és mivel közülök egy sem volt Izráel hitén, azon gondolkodtak, hogy miként lehetne a reggeli muzsikát éhségük kielégítésére fordítani. Kinos déleiőttjük volt. Hadnagyaik bementek megnézni a kincses várost, ők pedig ott ődöngtek a mostani Zrínyi Ilona-tér környékén, egy percre sem feledve az ólak derék lakóit. Délután őket is beengedték kisebb csoportokban és talán nem volt olyan nagy az elővigyázat, este többen nem jöttek ki. Mit csináltak az idegen, békés város falai közt? — Senki sem törődött velük. Reggel már hajdusan-katonásan falatozták a disznó húsát. Pár hajdú testrészét fájlalva vett részt a lakomában. II. Knopfstricker Mihály uram kora reggel a Stadtrichterhez sietett és előadta az esetet. Épen az éjfelet ütötte a Szent Márton tornyában az óra, mikor kiment megnézni, hogy miért visong- nak sertéskéi. Hát három állat, a legszebbjéből hozzá, már le volt ölve és azok a jómadarak akarták gondjukba venni. De hát ő nem ijed meg még a pápista kisértettül sem, egy somfa botocskával „éhségükért megütötte“ azokat. Kevés szóval kérte a város fejét, hogy jobban gondoskodjék a város biztonságárul. — Alig végezte be mondókáját, a városi őrség egy hajdút vezetett a városházára, hadnagya levelével, melyen nem volt sem cim, sem irás, semmi egyéb, mint pár vonással rajzolt valami, miből a korbács, seprű, karó, akasztófa jelét olvasták ki. És még ezenkívül egy kerék a disznóhátán. — Ezekkel fognak elégtételt venni az ütögetésért.
