Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-15 / 28. szám
Nagybánya, 1917. Julius 15. — 28. szám XLIII. évfolyam. NAGYBANYA ES VIDÉKÉ TÁRSADALMI HBTII.ÄF. A NAGYBÁNYÁT GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE-JELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési árak Egész .évre 8 K. Félévre 4 K' ===== Egyes szám 20 / ■«> ríős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: Felsőbányai-utca 20. szám alatt Telefon szám: 18. Nagybánya. Pár szó a k Ézsaunak örökségét, első sziiíölíségi jogát megvette Jákob egy tál lencséért; úgy. kellett neki, minek ack;, oda, miért nem maxim áltatta az árakat. így gondolkozhattak az esetnek szemtanúi. Több ezer esztendővel ezután, vagyis most bejönnek a mi falusi Jákobjaink s bennünket, V .rezeit városiakat akarnak, ha nem is első szülöitségi jogainktól, de mindenesetre utolsó fillérünktől is megfosztani. Az elmúlt hetivásáron 61—65 hüvely babért, vagy 5—6 darab ugorkáért egy koronát kértek, a lágyfűnek, töknek, hagymának soha nem remélt árfolyama van, a szeder, málna, 'földi eper, amit csak le kell szedni, amihez sem földbérlet, sem vetés, sem kapálás, sem trágyázás nem kell, értékben csaknem megfizethetetlen. A mi jó falusi népünk, a naiv, a tudatlan, a kis ártatlan, isteni nyugalommal tudja lehúzni rólunk a rajtunk maradt rongyokat is. Minden téren a kizsákmányolás. Az élő marha ára 30—40%-al esett, de mészáros mester uraimék most sem képesek a közönséget maximális ár mellett hússal ellátni. Zsir vagy zsírnak való szalonna nincs csak 16—20 koronáért s úgyis csak annak, akiről tudják, hogy nem fog följelentést tenni ellenük. Szemforgató ábrázattal állítják, hogy ráfizetnek mindenre. A „ráfizetek, nem jövök ki“ nyavalya ragadóssá lett. Elkívánják a kiuzsorázott, levetkőztetett tisztviselőtől, hatósági személyektől, hogy olcsó petróleumról, czukorról, szappanról, rézgálicról, szeszről gondoskodjék a számukra, ők pedig viszonzásképen felséges nyugalommal nyúzzák az embert. Sürgősen föl keli állítani a hatósági mészárszéket is, van a városnak fölmentett mészárosa, ha a czukor, petróleum és más élelmi és közszükségleti cikkeknél meg lehetett akadályozni a túlkapásokat, meg lehet a husnemüeknél is. Az előre látható takarmányhiány következtében az élőmarha ára még jobban fog esni, hol van az megírva, hogy ezután is csak kegyből és protekcióból lehessen húshoz jutni megokolat- lan magas árak mellett is, nem kell felülni a szemforgatásnak, nem keli elhinni mindent, nem különösen azt, hogy ráfizetnek és nem jönnek ki. Gondoskodni kell legalább annyi zsírról, hogy minimális mennyiségben hozzájuthasson a közönség, gondoskodnunk kell nekünk, mert azok, akiknek foglalkozásuk ez a mesterség, nem gondoskodnak. A háborús viszonyok megtanítottak arra, hogy a hússal való kereskedéshez sem keil semmi más, csak merészség s egy kis számtani művelet, t. i. ahol össze kellene adni, ott szorzunk. Amennyiben a közönségnek hús| sál való ellátását egy egyén nem tudná lebonyolítani, van a Kispiaczon még megbízható mészáros, meg kell kötni vele az egyezséget, úgy hogy neki is meg legyen a tisztességes haszna s a város közönsége is jól jöjjön ki. Rendezetlenül azonban semmiesetre sem lesz tanácsos a jövő télbe menni. Szinte hihetetlen, de úgy van, hogy akkor, amikor a hatóságnak egy szem kávéja sincsen, negyven koronánál feljebb ma is kínálnak kávét megvételre, sőt amint tudom -— 60—80 koronát is kérnek egy kilogrammért. A mostani rendeletek, * ármaximálások még tisztességes utón is megokolatlan haszonhoz juttatják a közvetítőt, azért nevezem közvetítőnek, mert hiszen ma — amikor árubeszerzésnél szakismeret, üzleti érzék a központoktól való kényszervétel folytán fölösleges — minden eladó csak közvetítő szerepet játszik. A közvetítő szerepnek soha nem remélt föllendülése nehezedik a fogyasztókra, amelynek--crmelő része a korán megsárgult ugorkáját, keserű lapuját, taplós retkét és más növényi keserűségeit ijjesziő áron adja a közönség atna részének, amelyik sem nem termelő, sem nem közvetítő. Ebben az őrületes hajszában pusziul és senyved el a társadalomnak amaz osztálya, amely hazafias érzéssel és bámulatra méltó intelligenciával görnyed a családfen- tartás ezer gondja közt reggeltől estig Íróasztala mellett, ezeknek verejtéke árán szerzik a lelketlenek emeletes házaikat s az uj földes urak a régi magyar kúriákat. A legközelebbi gyűlésen szóba fog ke- j rülni a város jövő évi liszteilátása is. Az el- ! múlt évben szerzett tapasztalatok, azt hiszem, mindenkit meggyőztek arról, hogy a mai állapotok tarthatatlanok, ezen változtatni kell, még akkor is, ha egyesek zsebbevágó érdekei mást követelnek. Nem tudom, hogy az alakulásra hivott beszerzési csoport ügye kiknek a kezében és hogy áll s bár sajnálattal vettem tudomásul, hogy alulírott mint nem állami tisztviselő egyesek fölfogása szerint talán tagja sem lehet, mindazonáltal mint e téren közvetlen tapasztalatokkal rendelkező egyén minden fix fizetésű tisztviselőnek ajánlom, hogy bármi módon és utón való tömörüléssel igyekezzék hozzájutni a jövő évi ellátásához. Mint köztudomású dolog, az ország évi termése a mostaninál bővebb ellátást tesz lehetővé, legfőbb ideje lesz arról gondoskodni, hogy a lakosság kevesebb póriassal és jobb minőségben jusson az őt megillető részhez. Addig pedig tűrjünk, szenvedjünk, becsületes embernek ez ma az osztályrésze, nyugodt lélekkel, szeretettel és bizalommal várhatjuk a frontról visszatérő hőseinket, nem kell szégyenkeznünk, hogy az ő kínlódásaik és szenvedéseik árán vagyonokat harácsoltunk össze, nem építünk palotákat, nem veszünk kúriákat, de ujjal fogunk rámutatni a tetvektöl alig szabadult uj gazdagokra. Sólyom Ferenc. A m. kir. minisztériumnak2.192|1917. M. E. számú rendelete, az 1917. évi búza-, rozs-, kétszeres-, köles-, árpa- és zabtermésnek zár alá vételéről és igénybevételéről. A m. kir. minisztérium a háború esetére szóló rendelkezések alapján a következőkei.rende!i. (Folytatás.) 6. §. Aki maga termelő, vagy akinek házi vagy gazdasági szükségletét saját termésből való feloldás által fedezni nem lehetett, jogosítva van házi szükségletére, abban az esetben, ha annak a községnek a területén ahol az illető állandóan lakik, a H. T. megfelelő terménymennyiséggel rendelkezik, gazdasági szükségletére pedig minden esetben a H. T.-iől az átvevő bizottság utján és ennek közbejöttével szemes gabonát vásárolni. Az ekként vásárolt mennyiségek után azonban aH. T. illetve bizományosa semmi jutalékot nem számíthat fel. Igen mérsékelt és később megállapítandó jutalékot csakis azon községek számíthatnak fel, amelyek olyan lakosaik élelmezési igényeit fogják a közvetlen vásárlás utján biztosítani, akik az aratáskor nem voltak abban az anyagi helyzetben, hogy összes egy évi, őket megillető szükségletüket készpénzben előre kifizessék. Az ezen szakasz első bekezdésében érintett vásárlási jogosultságot különösen indokolt esetekben az Országos Közélelmezési Hivatal elnöke az illető község területén túl a járás, esetleg a törvényhatóság területére kiterjesztheti. A gazdasági szükségletként megállapított terménymennyiséget a termelő szemes állapotban a H. T.-tól abban az esetben is jogosítva van megvásárolni, ha a H. T. az illető község területén készlettel nem rendelkezik. A H. T. ebben a kellő terménymennyiséget elsősorban azon község területén átvett feleslegekből köteles eladni, ahol az igénylő gazdasága van. Ha a H. T. ezen községterületén elegendő terménnyel nem redel- kezik, a gazdasági szükséglet fedezésére az átvevő bizottság által megállapított terménymennyiséget a gazdaság szerint illetékes járás, illetőleg, a megfelelő fölösleg ott sem volna, a gazdaság szerint illetékes törvényhatóság legkedvezőbben fekvő más községében átvett feleslegeiből köteles rendelkezésre bocsátani. Ha a gazdazági szükséglet fedezésére megfelelő terménymennyiség az egész törvényhatóság területén sem áll rendelkezésre, akkor H. T. azt a szállítási szempontból legkedvezőbben fekvő olyan törvényhatóságból szállítja, ahol a kellő felesleggel rendelkezik. Az ezen §. harmadik bekezdésében foglalt rendelkezés alá eső vásárlásnál, illetőleg eladásnál a H. T., vagy bizományosai szintén semmiféle jutalékot tel nem számíthatnak. 7. §. Aki az 5, 6. §-ok alapján házi és gazdasági szükségletére gabonával van ellátva, azt csak házi és gazdasági szükségletének fedezésére használhatja, egyébként azonban sem szemes, sem őrölt állapotban azzal nem rendelkezhetik, fel nem használhatja, fel nem etetheti, fel nem
