Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-15 / 28. szám
(2) 28. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1917. Julius 15. dolgozhatja, el nem indegenitheti, sem azon másnak jogot nem engedhet. Amennyiben pedig a házi vagy gazdasági szükséglet címén birtokában levő gabona erre a célra feleslegessé válik, köteles azt a körülményt a községi elöljáróságnak bejelenteni. A községi elöljáróság a bejelentés megtörténtéről a félnek az előirt minta szerint elismervényt ad és a törvényhatóság első tisztviselőjének jelentést tesz, aki az ilyen feleslegnek a H. T. által való átvétele iránt haladéktalanul intézkedni köteles. 8, §. Az 5. §. 3. bekezdése aplapján átvett termésfeleslegeket a H. T.-nek az átvevő bizottságba kiküldött megbízottja köteles késedelem nélkül összegyűjteni és a H. T. e célra kijelölt raktáraiba szállítani. Ha a bizományos (megbízott) ennek ellenére a termésfelesleget a termelőnél visszahagyja, köteles őrzési és raktározási dijat fizetni. E dij nagyságát a földmivelésügyi miniszter állapítja meg. Ezenfelül a termésfelesleg épségben maradásáért a termelőkkel szemben való visszkereseti jogának épentartása mellett egész vagyonával első sorban felelős. A H. T. köteles a törvényhatóságok területén megfelelő számú, de járásonként legalább egy gyüjtőraktárról gondoskodni, amely célból szükség esetén a törvényhatóság első tisztviselője köteles a H. T.-nek a raktárhelyiségek megszer- sésére segédkezet nyújtani. A gabonának az előbbi bekezdésben érintett raktárakba való szállítása a termelőt terheli. Késedelmessége esetén azonban a törvényhatóság első tisztviselője a H. T. megkeresésére köteles a szállításról a termelő költségére más fuvarokól, esetleg a közerő kirendelése utján gondoskodni. 9. §. Aki az 5. és 6. §§.-ok alapján gabonával ellátva nincsen, azt a házi szükségletének fedezésére szolgáló liszttel a rendes közélelmezési hatóság látja el. Az ezen célra szükséges litsztmennyiséget a H. T. az egyes törvényhatóságoknak az Országos Közélelmezési Hivatal által megállapított mennyiségben bocsájtja rendelkezésre. A H. T. köteles erre a célra első sorban az illető, ha pedig ott megfelelő készlet nem volna, a legkedvezőbben fekvő más törvényhatóság területén található lisztkészletet felhasználni, ha annak a hadsereg céljaira való elszállítása nem feltétlenül szükséges. (Folytatjuk.) sebesült lélekkel, üres szívvel, elhasznált testtel elhunyt vén ember. Uraim és hölgyeim, távozzanak innen! Ne háborgassák nyugalmát!“ Az uralkodó vendéglője. Midőn II. József Francziaországban utazott L. herczeg arra kérte, hogy Nancyban legyen vendége. II. József azzal mentette ki magát, hogy az egyszerű utasnak legkényelmesebbb a vendéglő. L. herceg intézkedett, hogy Nancyban II. József megérkezésének napján, minden vendéglő és szálloda cimtábláját vegyék le, az ő 'palotáján pedig „Az uralkodó vendéglője“ feliratú cimtábla diszlett. A herceg, vendéglős kosztümben fogadta magas vendégét, a palota többi lakói is kivétel nélkül mint szállodai alkalmazottak szerepeltek. Az uralkodó jóízűen nevetett és három napig tartózkodott Nancyban. Hogyan lehet a paradicsomba jutni? Chapelle költőnek legnagyobb tisztelője a francia főlovászinester volt. Egyszer együtt ebédeltek és addig koccintgattak, mig mindketten be- csiptek. Ilyen állapotban elmélkedtek a földi élet nyomorúsága fölött és megegyeztek, hogy legszerencsésebbek a vértanuk, kik rövid szenvedés után a mennybe jutnak. Chapellenek egy eszméje támadt: — Menjünk a pogányok közé hirdetni a keresztény vallás szent igéit! A pogányok főnökük elé hurcolnak, én dacolok, ön követi példámat. Engem börtönbe vetnek; önt is. így csakhamar a paradicsomba jutunk. — No hallja, — szólalt meg a marsall — mégis szerényebbnek godoltam önt. Következetesen elibéin tolja magát. A pogány főnökkel én dacolok előbb, engem végeznek ki előbb 1 — Magas állása nekem nem imponál! — válaszolta mérgesen a költő. Erre a marsall egy tányért vágott a költő fejéhez. A költő sem maradt adós, poharak, palackok következtek ezután, mig a szolgaszemélyzet szét nem választotta őket. Másnap nagyot nevettek az Összetűzés okán. Gyöngéd_feleeég. Egy amerikai asszonyt kérdőre vont a bíróság, hogy miért öntött forró vizet a háza előtt elhaladó idegen emberre. Az asszony azzabvédekezet, hogy a panaszost a férjével tévesztette össze. Sírtak a legények. — Irta: Révai Károly. — Mikor a falunkban Trombitaszó zengett: Jól tudtuk, hogy nékiink Háborút üzentek. Innen is, onnan is Gyűltek a legények, Mindegyiknek ajkán Harsogott az ének. Virág a sapkákon, Jegykendő a zsebben, Mosoly ült arcukra A legédesebben. Lent a falu végén Megálltak egy szóra, Asszonnyal, leánnyal, Csókos búcsuzóra. Egy könycsepp se’ hullott A fiuk arcára, Ölelésnek, csóknak Volt csak az órája. De mikor a mezőn Végig pillantottak: Kacagó legények Hií szive megdobbant. Lesz-e, ki felszántsa És aki bevesse? Ki a boronával Végig egyengesse ? Lesz-e, ki a termést Levágja, behordja? S oda vigye magvát Lisztelő malomba ? Lehajlott a fejük A jövendő gondba, Mint a szomorúfűz Alácsüngő lombja. Egymásra borultak, Elcsitult az ének S egyszerre sírásba Kezdtek a legények . . . Heti krónika. A mulatságból mai napság mentői kevesebb jut nekünk. Az idők járása nehéz nyomásként fekszik lelkünkre s legtöbben egész másfelé gondolnak, nem a mulatságra. Azért mégis kedvenc találkozó helye az ifjabb nemzedéknek a táncpróba. A mindennapi órákon három kolon-ban is gyakorolják a sasszét, meg a bájos pukkedlit fiuk és leányok s nem kételkedünk benne, hogy vitéz fiaink is szívesebben vennének ebben a táncban részt, mint abban a másik pokoli táncban, amit a muszkával, vagy az olasszal kell lejteni dörgedelmes muzsikaszó mellett. Ma a nagyoknak is lesz mulatságok egy szép és magas színvonalú hangverseny alakjában. Ezek nálunk mindig sikerülni szoktak. Nemsokára Pintér is készül idejönni, próbát tenni egy műsoros estéllyel s miért volna neki kevesebb szerencséje, mint másnak. Különben küzdünk napról-napra. A háborús és a gazdasági küzdelem tartja fogva a lelkeket. Előbbi hatalmas offenzivákról ad hirt, ahol ismét megfeszített erővel aratnak vitéz fiaink, az utóbbinál hatalmas eső volt a hétnek általános jellege, ami kétségkívül nagyszerűen hatott a tengerire és burgonyára. Szükség is volt reá, mert már képtelen dolgokat hallott az ember. Ma pl. elterjedt a hire, hogy egy asszony fölakasztotta magát azért, mert egy véka máiét akart venni s 140 koronát kértek érte, holott neki nem volt csak 100 koronája. Nem hiszem, hogy ez igaz legyen, bizonyára csak kósza hir. De úgy is jellemző, mutatja, mily nagyot változtak az idők, mert négy év előtt még egyáltalában nem akasztotta volna fel magát az az ember, akinek 100 korona csörgött a zsebében, akkor az nagy és irigyelt ur volt, akinek mélven meghajolva köszöntek, nótát húztak és pezsgőt tálaltak föl. Száz koronával pl. egy éjszakát egészen kitünően ki lehetett húzni, ma odaadják egy nagy darab szappanért, vagy egy libáért s elhiszik, hogy fölakasztja magát az, akinek csak 100 koronája van. Minap mesélte egy pap, hogy beszédbe elegyedett a béressel kifejezést adva annak, hogy ma természetbeli járandóságokban és készpénzben is nagyobb a fizetése a béresnek, mint a papnak. — Hát tudja tiszteletes ur, most igy fordult a világ sorja. Válaszolt egykedvűen a béres, egészen érthetőnek találván a dolgot. Pedig ha a fordított világ jövőben is így marad, akkor ki lesz bolond tanulni, ezt szeretné tudni a krónikás. Az uj bányaigazgató. Veress József főbányztanácsos elfoglalván igazgatói állását, a kerületbeli tisztikar folyó hó 11-én tisztelgett nála s üdvözölte őt uj állásában. A nagyszámban megjelent tisztikart Oblatek Béla föbányatanácsos vezette az igazgató elé s a következő beszéddel üdvözölte: Nagyságos bányaigazgató Ur, igen tisztelt barátom! Bányaigazgatóvá történt kinevezésed alkalmából megjelentünk előtted, hogy uj állásodban üdvözöljünk, tiszteletünknek és ragaszkodásunknak őszinte kifejezését kijelentsük és nehéz feladatod teljesítéséhez lojális és oda-adó szolgálatainkat felajánljuk. Miután magas állásodban nein csak a bányakerület ügyeinek irányítására és intézésére lettél hivatva, hanem egyszersmind e bányakerüiet tiszti, altiszti és munkásszemélyzetének atyja lettél, annak a sociális belső életében is kiválió befolyást nyertél és az egész testület erkölcsi vezetését is kezeidbe veited, azért reád háramlik a testületi szellem ápolásának és az alárendeltek jólétének előmozdítására czélzó nemes feladat is, a mely irányban jó induiatu támogatásodat kérjük. Minden személyi változás bizonyos tekintetKülföldi esetek. A csekély baleset. Bécsi fiatal színésznő Berlinben vendégszerepeit. Az egyik előadás alkalmával, tizenhatéves fiú szerepében kellett fellépnie. A fiujelmezt megrendelték ugyan, de az előadás megkezdése előtt nem hozták el. Az előadás megkezdését halasztgatni nem lehetett, mert I. Vilmos császár is a színházban volt, a fiatal színésznőnek különben is csak a későbbi jelenetekben kellett fellépni. Azonban a fiujelmez még akkor sem került elő, midőn nehány perc múlva a vendégszereplő színésznő jelenete következett s igy kénytelen volt a színházi kifutónak eléggé kopott öltözetét igénybe venni. A temperamentumos hölgy, művészies játéka közben, rögtönözött jelmezének ócskaságáról megfeledkezvén szerepének megfelő erős mozdulatokra ragadtatta magát. Ennek következtében a kimondhatatlanon egy kis hiba támadt és a közönség nem volt képes hangos derültségét leküzdeni. A függönyt lekellett bocsátani. A rendező épen vigasztalni akarta a póruljárt vendégszereplőt, midőn a ruhatár ajtóján a császár küldöttje lépett be. Őfelsége reméli, hogy a csekély baleset nein fogja akadályozni művészies játékának folytatását. Időközben elhozták az uj jelmezt és a bécsi fiatal színésznő, úgy az uralkodónak, valamint a nagy közönségnek legmelegebb elismerése mellett folytatta szerepét. Nevezetes ember furcsa sirirata. Rostopsin gróf, orosz tábornok, későbbi fő- lovászmester bátor, körültekintő és szellemes hadvezér volt. Neki tulajdonítják Napoleon 1812. évi hadjáratának meghiúsítását. Sírirata ma is olvasható a moszkvai temetőben. „Itt nyugszik egy
