Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)

1917-07-01 / 26. szám

Nagybánya, 1917.

pp'l.f'Julius’ 1. — 26. szám'-;'

folyam.

TÁBSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MINDEN VASÁR,. P.

Előfizetési árak :

Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K — Egyes szám 20 fillér. ■

Felelős szerkesztő és laptulajdonos

RÉVÉSZ JÁNOS

Főmunkatárs és h. szerkesztő

RÉVAI KÁT

Szerkesztőség és ki" 'Gvatal:- h'e "vai-utca im alatt

'<• 'fi . a.

Szellemi aratás.

Lezártuk az iskolai évet. Péter Pál elmúlt, az összes iskolák befejezték működésűket. Most már az elemiek is fölszabadultak a nyári rekkenő melegben való nehéz szellemi munka alól, az ipari, kereskedelmi szakiskolák befejezték a szorgalmi időszakot, szóval a szellemi aratás megtörtént.

Az eredmény jobb, mint hittük volna. A növendékek megszaporodtak az egész vonalon s bár a tanerők nagy része katonai szolgálatot teljesít, mégis lehetséges volt az előirt tananyagot, ha nem is teljesen, de nagyjában helyesen földolgozni.

Ne feledjük, hogy háború van, óriási, mindent érintő, hátráltató, zaklató világháború és ha ilyen időben a gyermekek nein veszítették el az esztendőt, hanem a haladás lépcsőjén egy fokkal megint tovább jutottak, az igen-igen örvendetes eredmény.

Köszönhetjük ezt a társadalom, különösen a tanárok, tanítók, tanítónők erőfeszítésének, akik kettőzött buzgalommal teljesítették föladatukat s azoknak a lelkes férfiaknak is, akik minden anyagi díjazás, jutalom nélkül, tanároknak állottak be s önzetlenül annyi időt áldoztak pl. a főgimnázium növendékeinél egy némely lényeges tárgynak az előadására.

Fejezzük ki nekik e helyütt is hálás kö- szönetünket. Nagy áldozatot hoztak ők, idejük és szellemi erejük legjavát adták ez éven át is a nemzetnek. Nélkülök aligha sikerül a tanítás nagy kérdésének sikeres megoldása.

Örömmel állapítjuk meg, hogy a tanítást hadi tények nem zavarták meg s teljes reménységgel vagyunk a jövő iskolai év iránt is.

Már most csak a mezőgazdasági aratás is lenne hasonló eredményű s a tavaszi veteményekre jönne egy hatalmas nagy eső.-Magyar gazdálkodásunk hátránya, hogy ezt még mindig az égből kell várni, magunk nem tudjuk pótolni a „négy folyó“ országában s aggódva lessük a légsuly- mérőt, mikor száll alá már 2 hó után a 749-ről?

A főgimnázium éve.

Az 1916—17. iskolai évre a beiralások 1916. julius első napjaiban és szeptember 27—30-án történtek. A javító, felvételi és pótló vizsgálatok szept. 26-án voltak. Az iskolai év megnyitása október 1-én történt. A tanítás az év folyamán megszakítás nélkül folyt május 26-ig.

Az iskolai évnek korábban való bezárása miatt az évvégi rendes vizsgálatok elmaradtak; hanem máj. 21—26-án az egyes osztályokban befejező összefoglalások voltak. (A Vili. osztályban máj. 7—12-én történt.)

Az iskolai év ünnepies bezárása junius 29- én történt.

Az intézetnél h. tanárul alkalmaztatott dr. Márton György szakv. tanárjelölt s ny. tart. hadnagy, aki azonban alig egy heti itteni működés után ismét behivatott katonai szolgálatra. A tavalyi állapothoz képest egyéb változás nem volt.

A tanár kar tagjai úgyszólván kivétel nélkül több tudományos, irodalmi, pedagógiai és közművelődési országos és helybeli egyesületnek tagjai, melyeknek kebelében hasznos munkássác ek ki, v;,. .mint m-zuiuu. többen tudományos és irodalmi téren is működtek; Nagybánya, "avagy valamely más város, illetőleg törvényhatóság képviselőtestületében is többen helyet foglalnaK.

A főgimnázium épületének mizériáit az idén különösen éreztük. Mikor az állam 1897-ben átvette a várostól az intézetet, a tanulók létszáma alig volt 200, s az épület helyiségei tanulói létszám mellett sem voltak bőségesek; s ugyanebben az épületben az idén több mint 400 tanulót kellett elhelyezni. Ez az adat mindennél jobban megvilágíthatja az intézeti épülettel kapcsolatos nyomorúságokat.

A jelen iskolai évben beiratkozott 407 rendes és 28, illetőleg 40 magántanuló, összesen 435 (illetőleg 447), tehát 14 tanulóval több, mint az előző évben. Az I. osztályú tanulók száma az idén ismét jelentékenyen növekedett, s az első osztályt a tanulók nagy száma miatt (101 rendes tanuló) a tanárhiány mellett is párhuzamositani kellett. De az intézet teremvíszonyai miatt a párhuzamosítás csak úgy történhetett meg, hogy az I. a. osztályban 71, az I. b. osztályban 30 tanuló helyeztetett el. A magántanulók nagy száma csak látszólagos ; ugyanis a katonai szolgálatban álló tanulók magántanulók gyanánt vétettek föl, holott ezek az intézet rendes tanulóinak tekinthetők.

A tanulók egészségi állapota az iskolai év folyamán kedvezőtlenebb volt, mint az előző években. Járványos betegség ugyan alig volt a tanulók között; de viszont az év folyamán a kisebb megbetegedések felette gyakoriak voltak s aránylag sok súlyos betegség is fordult elő a tanulók között. Két haláleset is fordult elő. Bánk Gergely 11. o. jó előmenetelü tanuló a karácsom vakációra hazautazván, szőlőfalujában súlyos betegségbe esett (tifusz), s 1917. jan. 17-én elhunyt. — Filip László 111. o. jeles tanuló pedig a húsvéti szünetre utazott haza, s szőlőfalujában agyhártya- gyuladást kapott, és 1917. ápr. 6-án elhalt.

A tanár kar egészégi állapota jó volt; beFohász.

— Irta: Révai Károly. —

Mit rossz emberek föl idéztek:

A földet mossa vérpatak;

Szünete nincs a zugó vésznek,

Villámok egyre hullanak.

Özvegyek, árvák szive reszket S ültetik a sok sírkeresztet.

Ó, úgyis rövid ez a véges élet,

Adj Uram nekünk immár békességet!

Zsenge hajtású nemzedékünk S virágzó erős ifjaink A jövendőt építik nékünk A harctereken oda kint.

S a szép jövendő kőfalához — Hogy soká tartson — vérrel áldoz.

A tűzesőnek — könyörgünk vess véget! Adj Uram nekünk csöndes békességet!

Hogy megműveljük barázdánkat Te adtál kezünkbe acélt.

Békés idők munkás fiának Az eke csodákat beszélt.

De szaporodtak a pogányok,

S az ekéből fegyvert csináltak,

Mely pusztít, gyilkol, mindent zúz és éget. Adj Uram nekünk áldó békességet!

Tedd némává az ágyuk torkát,

A kardok élét törd le mind!

Ne legyen emberek közt korlát Mi boszut gerjesszen megint.

Taníts a munka himnuszára, Ragyogjon szeretet sugára!

Hisz úgyis rövid ez a véges élet! Adj Uram nekünk örök békességet!

Men Hu zeeeisjili Mrage.

Mindig szépet, kedveset és finomat értünk ez alatt. Most is ilyen volt. — Junius 23-án este tartották a kaszinó nagyterméhen, amelyet színükig megtöltött városunk előkelő, műértő közönsége ; szép asszonyok, lányok. — Mintha rózsa kertben járnék ... — Sok egyenruhás és civil ur.

A keret és műsor ezúttal is fölülmúlta a vizsgálat nívóját. — A rendező, a mester lelke, ez volt a levegőben. — Nem tudjuk, mi a módszerének nyitja, de tény. hogy lelket önt a zenetanulás alfabetjébe. Csakis igy lehet olyan eredményt elérni, amit most produkált. A legszebb reményekkel gondolhatunk városunk zenei fejlődésére; a legjobb kezekbe van az letéve. A hálás tanítványok sok, sok virággal s egy szép Börtsök festménnyel kedveskedtek szeretett „Ilonka nénijüknek.

A változatos és műgonddal összeállított műsor két részre volt osztva. Az első részbe a kezdők, a másodikba a haladók voltak csoportosítva. — Az első szám Riszner: Zene bimbók, egy apró párocskáé, Winkler Olgáé és Stoll Gáborkáé volt. Első számnak lenni mindig nehéz. És hozzá egy évi zongora tanulás után a nyilvánosság előtt

föllépni igazán nem kis dolog, főként ha az illető a tiz ujján el tudja számlálni, hány éves. — Érdeklődéssel és némi meghatottsággal hallgattuk a kedvesen ismerős melódiákat, amelyeket komoly igyekezettel csalt ki a négy kicsi kéz a hatalmas zongorából. Másodiknak Balezer Ilonka és Winkler Pista adták elő Behr: Frühlingsblumenjét. — Maga a darab igazán tavaszias, kedves melódia s a két nemmindennapi tehetségű gyermek előadásában ez nagyon hatásosan érvényesült. — Rezső Magda lendülettel, biztossággal játszotta Gael: La Bonne Etoile Valse-ját. Izsák Margit játékában figyelemre méltó fejlettséget tapasztaltunk. — Balezer Ilonkától Bossi: Serenata és Tarantelláját hallottuk az 5. számban. Olyan qualitáso- kat árul el már most a zenében, hogy nagy érdeklődéssel nézünk további fejlődése elé. — 6. szám Vess Pálmika. Életkorát felülmúló zenei intelligenciával rendelkezik. Előadása bájos és fesztelen volt. Winkler Pistát Warlanow: Der rothe Sarafan és Mozart: Türkischer Marschát kotta nélkül, nagy biztossággal játszotta s szépen hozta ki a dallamot. — Korponay Margitka csinosan imitálta a harmatcseppeket Gaenschals: Thau- perlen-jében, Radnay: Falun a kondás-ában pedig élénken érzékeltette a falusi magyar népkaraktert. Billenlése határozott. Jakab Lenke kifejezésíeljesen adta elő Gaenschals Abendlied Salonstückjét. — Végül Szentmiklóssy Józsi egy Schubert fantasi- áját juttatta lelkűnkhöz, öntudatos finomsággal és mégis férfias erővel.

A második csoportot Szentmiklósy Margit és Glück Ilonka négykezes Mendelssohn Hoch-