Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-07-01 / 26. szám
(2) 26. szám. tegség miatt egy tanárt sem kellett huzamosabb ideig helyettesíteni, sőt rövidebb ideig való helyettesítés is ritkán fordult elő. Az intézetnek 29 éven át volt érdemes iskolaorvosa és egészségtantanára, Dr. Hercinger Ferenc városi főorvos, még a jelen iskolai év első felében is kötelességtudóan ellátta intézeti teendőit; az életerős férfiú azonban 1917. február 14-én az intézet tanár karának és tanulóifjúságának, s az egész város közönségének gyászára 57 éves korában hirtelen elhunyt. A tanár kar gyászjelentést adott ki kartársának elhnnytáról, s koszorumegváltás címén 30 K-át jutatott a nagybányai hadiárvák alapjára; s a tanár kar és tanulóifijuság, dr. Mázy Engelbert kir. főigazgató vezetése mellett, testületileg vett részt a végtisztességen. Intézetünk tanár kara kedves emlékű barátod, tanulóifjúsága feledhetetlen gyámolitót és jólelkü tanácsadót veszített az elhunytban! A tanár kar kötelességének tartotta, hogy a gondjaira bízott ifjúság valláserkölcsös érzését ápolja és növelje. A különböző vallásu ifjak rendes és rendkívüli vallási gyakorlatai rövidesen ösz- szefoglalva a következők voltak: A román és görög. kath. növendékek minden vasárnapon és ünnepen reggel 8 órakor hallgattak szentmisét, melyre őket a hittanáron kívül a tanártestületnek kath. vallásu tagjai is elkísérték. Az istentisztelet alatt az ifjúság jobbhangu tagjai egyházi énekeket adtak elő, melyeket a római katholikusoknál Németh Béla tanár, a gör. katholikusoknál pedig Papp Endre hittanár tanított be. Mise után szentbeszéd (exhortatio) következett, melynek tárgya a napi evangéliumi szakasz alapján fölvett egy-egy hit-, vagy erkölcsi tétel volt. Az iskolai év folyamán a róm. kath. növendékek négyszer, a gör. kath. növendékek pedig háromszor végezték szent gyónásukat, s ugyanannyiszor járultak az Ur asztalához ; ezenkívül résztvettek sz. Balázs püspök ünnepén és hamvazó szerdán a szokásos szertartásokon. A mindkét szertartásu kath. ifjak részére megtartattak továbbá — a tanár kar kát. vallásu tagjainak jelenlétében — a nagyheti lelkigyakorlatok. A többi hitfelekezethez tartozó tanulók a rendes istentiszteleteken voltak jelen saját templomukban a velük egy valláson levő tanárok kíséretében. A hittani órák az intézet épületében voltak. A nevelésre és a helyes fegyelmezésre a tanár kar, a valláserkőlcsös érzés ápolásán felül zeitmarscha vezette be. A plasztikus virtuóz előadás láthatóan nagy hatást gyakorolt a közönségre. Őszintén gyönyörködtünk Glück szép trilláiban, Szentmiklósy tiszta játékában. Majd Krem- niczky Rózsiba adott elő két igazán egyéniségéhez simuló darabot könnyedséggel és finoman. Révész Ilikétől Leschetitzky: Valse Chromatique- ját hallottuk, amit fejlett technikával, lendülettel és érzéssel adott elő kotta nélkül. Kidolgozott oktáv játéka nagyon szép volt. Itt a műsorban némi változás állott elő. Pár szám sajnálatunkra elmaradt. A következő számok sorrendje pedig megváltozott. Szentmiklósy Mar- gitot kétszer hallottuk még. Először Chopin Noc- turneját, majd Bethoven egy Szonátáját játszotta. Bensőségteljes játéka igaz élvezetet nyújtott. — Schreiber Erzsébet nagyon szerencsésen választotta és játszotta Brahms: Magyar táncok cimü darabját. Jól esett magyar motívumokat is hallanunk. A műsor két kimagasló pontja a Glück Ilonka és Damokos László játéka volt. Chopin Impromtu-ját és a Wagner Liszt: Spinnerliedet Glück adta elő. Művészi érzékkel vezette mindkét darabot. Utóbbit különös finomsággal. Pergő trilláit ismét megcsodáltuk. Damokostól Dohnányi C-dur Rapsodiáját és Grieg. Nocturneját kaptuk. A rapszódia megjátszásában zseniálitásának adta tanujelét. A férfiasán játszott forte részek után következő témát nőies finomsággal hozta ki. Griegnél éreztük még inkább, hogy vérbeli művész ül a zongoránál s a közönség nagy érdeklődéssel figyelt, ami annál nyomosabb eredmény, mert sok pontnál bizony, némelyek feledték, hogy növendékekről van szó s hangos beszélgetéssel zavarták az ünnepélyességtől amúgy is meghatott tanítványokat. Az estély véget ért. A közönség egy része még együtt maradt. Kint a szabadban heves villámlás és dörgés juttatta eszünkbe, amit bent, egy rövid estére el is felejtettünk talán, hogy — háború van. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE is, kiváló gondot fordított. A tanár kar tagjai, főképpen az igazgató és az osztályfők teljes erejükből és minden alkalommal igyekeztek kiaknázni a tanulók értelmi és erkölcsi fejlődésének javára az eseményekben gazdag háborús év mozzanatait, melyek a tanulók érdeklődését annyira megragadták, s ezt az érdeklődést minden tárgynak a tanára a tananyaggal való kapcsolattal is igyekezett értékesíteni. A tanár kar továbbá minden kínálkozó alkalmat megragadott a növendékek hazafias érzésének ápolására, rendszeretük és munkakedvük fokozására, iskolai, utcai és otthoni tiszteséges viselkedésük betartására. Nem elégedett meg e tekintetben a fegyelmi szabályok hangoztatásával és szigorú betartásával, hanem számba vette a tanulók egyéniségét, s ahol szükségét látta, azonnal érintkezésbe lépett a szülői házzal. Az idén is elég nagy volt a Felsőbányáról és Giródtótfalváról bejáró tanulóknak a száma, akiknek utazásában folyton változó és a téli hónapokban el is maradt vonatjárás nagy nehézségeket okozott, s a bejáró tanulók egy ideig kénytelenek voltak Nagybányán szállást fogadni. Színház és mulatság az idén nem volt, a tanulók moziba való járását pedig az osztályfők a legszűkebb korlátok közé szorították. Súlyosabb fegyelmi eset az év folyamán nem fordult elő, bár egy alsóbb osztályú tanulót iskolai lopás miatt el kellett tanácsolni az intézetből; viszont a kisebb fegyelmi vétségek száma az idén is növekvőben volt, ami a házi felügyeletnek a háború folyamán egyre nagyobb hiányában találja magyarázatát. A tanítás a miniszteri utasítás és a főigazgatóságtól jóváhagyott tanmenet szerint történt. A módszeres és osztályozó értekezleteket az előirt számban tartottuk meg; ellenőrző értekezletet azonban félévenkint csak egyszer tartottuuk, s a tanulók haladásáról az ellenőrző tanácskozásból kifolyólag a tanár kar a szülőknek kimerítő értesítést küldött, amely értesítésben a tanuló gyenge előmenetelének oka, valamint a tunulónak szorgalma és rendtartása is tudomására adatott a szülőnek. A tanulók előmenetelét gátló okok és mozzanatok — melyek a tavalyi Értesítőben részletezve voltak — az idén még fokozódtak; különösen is rá kell mutatnunk a jelen iskolai évben a petróleum hiányára, ami a tanulóknak az otthoni munkát a korán sötétedő téli napokban nagyon megnehezítette. Egyébként a városi közellátási bizottság az intézeti tanulóknak petróleummal való ellátása iránt beadott megkérésemet szives készséggel igyekezett teljesíteni. A tanár kar az évvégéig osztályozás megfejtésénél mindezen okokat és mozzanatokat gondosan mérlegelte is; másrészt azonban a tanár kar óvakodott attól, hogy túlságosan enyhe elbírással az intézet eddigi szigorú disciplináját éveken át helyrehozhatatlan mértékig megrontsa. Az őszi és tavaszi hónapokban minden osztály tanulóival heti 1—1 tornaórát tartott Molnár Gyula r. tanár, azon felül a tavalyi iskolai évben elrendelt félnapos kirándulásokat az idén is tartottuk, de a téli hónaponkban — cipőhiány és drágaság miatt — ezeket is abba kellett hagyni. Iskolai ünnepet tartottunk nov. 30-án, I. Ferenc József ap. királyunk temetésének napján; jan. 9-én, IV. Károly ap. királyunk megkoronázásának emlékére; s végül március 25-én önképző- köri ülés keretében — Arany János születése századik évfordulójának megünneplésére. Dr. Mázi Engelbert tanker, kir. főigazgató február 15—17. napján végezte hivatalos látogatását, s a febr. 17-én tartott értekezleten közölte szerzett tapasztalatait és észrevételeit a tanár karral, elismerő szavakkal emelvén ki a hadba vonult intézeti tanárok helyettesítésére vállalkozott szakférfiak önzetlen és hazafias munkájának értékét, s részletesen kifejtvén a tannlók előhaladását gátló s a háborúval kapcsolatos okokat. Az értekezleten az igazgató meleg szavakkal emlékezett meg a kir. főigazgató urnák a tankerület élén eltöltött tiz évi hasznos és értékes működéséről, s a tanár kar tagjai élénk ovációban részesítették a tankerület érdemes vezetőjét. Külföldi esetek. A zenetábornok. A svédek királya, Lőwenhjelm gróf drezdai követ javaslatára az ottani karnagyot meghívta, hogy Stockholmban zenekart szervezzen. Midőn a vár kapujához érkezett a karnagy, az őrségen kérdezték tőle: 1917. Julius 1. — Van útlevele? A karnagy előmutatta útlevelét. — Mi a foglalkozása ? — Karmester vagyok. — Karmester? de a foglalkozása mi? — A karmester zenészeti szakértő. — Mégsem értem; mondja meg a rangját. — Zenetábornok vagyok. — Rögtön haladhat Excellentiád, őrség fegyverbe ! A svéd király és a sarkutazó. II. Oszkár svéd király Nordenskjöld bárót sarki utazásáért csillag érdemjellel akarta kitüntetni. A báró nem fogadta el a kitüntetést. A sarkutazó több hónap múlva kihallgatást kért a királynál és a legutóbbi utazása alkalmával ejtett jeges-medvének a bőrét hozta ajándékul. — Köszönettel fogadom — mondta a király — nem vagyok oly büszke, mint ön. Amerikai békebiróság elnökének leleményessége. Amerikához tartozó Oregon állam egyik városában, a békebiróság elnöke, tanueskütétel közben észrevette, hogy az illető tanú nem emelte föl kezét. Ekkor kisült, hogy tanú, katona korában mindkét kezét elvesztette. A békebiróság elnöke ennélfogva utasította, hogy kéz hiányában emelje föl a lábát. Úgy is történt, a tanú lábát fölemelve mondta el az Írnok által fölolvasott eskümintát. Nem kérek belőle. VI. Frigyes, Dänemarck királyának, a kiéli béke értelmében Svéd és Norvég országról le kellett mondania. A bécsi kongresszuson keresett ugyan kárpótlást, de ily célból tett minden lépése eredménytelen maradt. Mindez nem tartotta vissza, általában ismert jótékonyságának Bécsben való gyakorlásától. Bűcsuzás alkalmával I. Sándor orosz cár mondta neki: — Kedvességed sok szívnek szeretetét viszi magával. — Az meglehet, de jobban örülnék, ha megfelelő lélekszámot vihetnék mágammal. Heti krónika. Egy kereskedőt árdrágításért följelentettek. Bírósághoz került az ügy, hol a kereskedő igy védekezett: — Tekintetes biró ur, nem csináltam én semmit, nem is igen árulok én semmit, de sok az ellenségem. Tetszik tudni, én meggazdagodtam, van mindenem, a családomnak keleti kényelmet tudok biztosítani, megszerzek mindent, ami szükséges, nem nélkülözünk semmit, azért irigyelnek az emberek s azért jelentettek föl. De hogy lehet az, hogy éppen magát pécé- zik ki, mégis csak bűnösnek kell lennie — mond a biró — miért nem jelentettek föl pl. engemet? — Hát ki irigyli a biró urat 1 ? Felel vissza elmésen a kereskedő. A talpraesett válaszért bizonyára föl is mentették. Mert nagy igazságot mondott ki az az üzletember. Ki irigyli a szegény tisztviselőt ? Ki irigyel minket nagybányai u. n. „urakat,“ hiszen mi mindnyájan szegény tisztviselők vagyunk a háború páriái. Tejet, vajat, tojást, zöldséget, húst, tejfölt stb. alig tudunk kapni, ruhára nem telik. A fizetésünk ma annyi, mint semmi, de az legalább biztos. Talán irántunk való figyelem az, hogy a vöröskereszt mindig Péter Pálkor, 29-én rendezi az ő pumpolási mozgalmát, mert aki ilyenkor a hivatalnokból ki tud sajtolni egy fillért, az nagyobb művész Ben Ali Bey-nél s az elsőrendű pályadijat érdemel. Lám, Szatmáron a tisztviselőknek sem kegyelmeznek, ott inásodikán lesz a vöröskereszt- gyűjtés napja. Mi pedig átestünk üres zsebbel az ártatlan kis leánykák naiv ostromán s holnapután teli er-
