Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-24 / 25. szám
Nagjybé-i: ya, 1917. Junius 24. 25. szám XLIII, évfolyam. NAGYBANYA ÉS VIDÉKE TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVI MEGJELENIK MINDEN VASÁÉ Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K ..— Egyes szám 20 fillér. — — — Tek . Kir ügyészség Felelős szerkesztő és laptulajdonos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. RÉVAI KÍ atalos Debr ,tal: I alatt anya. Vezércikk egy nem kapható, nagyon keresett cikkről. Nagybánya, 1917. jun. 22. Levél a szerkesztőhöz. Tek. Szerkesztő Ur! Tegnap zajlott le a dohányosztás igen nagy érdeklődés, óriási fölvonulás és csekély eredmény mellett. Én is, meg a sógorom is, komám is sokat lökdösődtünk, kaptunk tyúkszem taposásokat, öklös duccokat, mérgelődtünk, szidtunk mást, szidtak minket is és még sem kaptunk dohányt. A nagy trafikban azt mondják, hogy menjünk a kis elárusítókhoz, a kis elárusítók pedig még rosszabb helyre küldenek, kijelentvén, hogy nincs dohány. A baj az, hogy a kis elárusítók mindenféle természetben való szolgáltatásért: tojásért, tejért, vajért, máiéért, kaszálásért, kapálásért adják pompás „maximált" árakon a dohányt a falusiaknak — tisztelet adassék a kivételeknek — s nagybányai úri ember, vagy ha jobban tetszik: polgár ember nem kap egy pofa bagót sem a pénzéért a városában. Rég megmondtuk, hogy nem jól van ez Így. Ismerem a módját is, ahogy segíteni lehetne rajta. Tessék jegyet adatni a helybeli adófizető polgároknak, ha ezekkel kénytelen az elárusító beszámolni, akkor nem adhatja a fiskalitásnak a drága és ritka csf hanem itt marad a „helyben jó." A közélelmezési hivatal, úgy __ vá llalta is a dolog rendezését. Miért nem adják tehát neki az ügy kezelését? Bizonyos az, hogy mig csak a nagy trafikban adtak dohányt és szivart, sokkal jobb volt az állapot, mióta a kis tőzsdések kerültek bele a játékba, azóta igen sokan nem tudunk hozzájutni, pedig a mi pénzünk is olyan, mint a másé s ha a magas állam hozzászoktatott minket, hogy füstöljünk a javára, akkori most elégítsen is ki s a falusiak menjenek faluba dohányért. A mód nem ne«z. A mai állapot általános elégedetlenséjSk és zúgolódást kelt, kérjük tehát az igaz^á^ágot, hogy a dohányjegyeket a legsürgősebben hozza be, mert a munkás embernek, 'aj trafik éppen olyan fontos, mint a táplálék. Rendet kérünk a dohánnyal is és pedig Sürgősen.____________ Többen. / ..itT* ''. t niiayti elsüli Mii Hull lm. A népeket irtó, a nemzeteket tipró, az emberiségnek életerejét sorvasztó világháború alatt a harmadik iskolai évet zárjuk be. Küzdelmes, nehéz esztendő volt ez. Mindenik előtte valónál nehezebb. A nyomornak, a megélhetési küzdelemnek hatása iskolánkra, tanítványainkra ebben az évben különösen íjjesztő mértékben súlyosodon. Ez a nemzedék olyan megpróbáltatást állott ki, milyen az emberiségnek életében máskor talán soha sem lesz. Ennek a hatása alól intézményeink is pár év alatt fognak csak felszabadulni. . és visszave- des mederben takarítanunk. javitaiiuinv ca na azok a rendetlenségek megs£. "‘észére povptp-háború alatt iskoláinkat is zavartan, ‘pezsdülő élet és szerény munka kell, hogy meginduljon. Rend, fegyelem, hangya szorgalom, nemzeti mélységes szeretet, a magyar nemzet fájának és fajának növelésére, szellemi fensőbbségének szilárdítására lelkes, gondos alapozás szükségesek. Ez kell, hogy a neveléssel foglalkozókat áthassa. Ez kell, hogy feladatunk legyen! Erre nagyobb szükség van most, mint eddig volt. A beírásokat szeptember 1. 2. 4 napján tartottuk. A tanítást 5-én kezdtük. A beirás eredménye eléggé háborús volt. Azonban a felsőbb osztályokba is önként meglehetős számban iratkoztak be. Az iskolától távol maradiakat iskolába járásra nem szoríthattuk, mivel a hatóságnak erre embere nem volt. Az iskolák tanulóinak elhelyezése nehezebb volt az előző évinél. A Felsőbányai-u. iskolának földszinti helyiségeit most is a áll. polgári leányiskola foglalta el. Ezért a 111. IV. osztályok onnan kiszorultak. Egyik osztály a Kossuth-u. iskolának egyik tantermében tanult, a másik a kereszthegyi óvodában, kettő pedig dec. közepéig a gazdasági népiskolában, honnan akkor kiszorult, mivel oda hadifogoly munkáscsoportot helyeztek. Dec. közepe után a III. IV. fiúosztály aztán az I. II. osztályok tanítási órája után 10—12 között és részben szerda, szombat délután tanult a saját iskolájukban. A Kossuth-u. iskolának VI. leányosztálya okt. 10-től dec. 4-ig tantermül a tanítói szobát foglalta el, mert ezalatt az V. VI. leányosztályok külön tanító vezetés alatt állottak. A tanulók száma az elemi iskolákban 1504 volt, 83-mal több mint tavaly. Az ovódákba 389 kicsinyt irtunk be. Ez az előző évinél 19-cel kevesebb. A tanitótestületben változások voltak. Juhász Kolozsvár.* — Irta: Révai Károly. — Te vagy ma tárgya lelkes énekemnek Kincses Kolozsvár, Erdély csillaga! Szent gondolatim mind oda röppennek A zugó-búgó Szamos partira. Köszöntőm a szép várost énekemmel, Dalos ajkammal, hűséges szivemmel! Jaj, mert én azt még ki sem mondhatom, Hogy Kolozsvárnak mivel tartozom! Egykor öreg ház fogadta magába Az első lépést tanuló fiút; Hol később — mikor megindult a lába — Vakító fénnyel ragyogott az ut. Mint, amikor a nap kisüt az égen: Egy fáklyatenger gyűlt ki a szivében, Ragyogva ott is, hol bujdosva jár A legsötétebb titkos vakhomály. Ott fogamzott az első dal csírája, Ott hajtott lombot a kis sarju ág; Ott nőtt a fának árnya* koronája, S nyílt a legelső illatos virág. Amikor aztán gyümölcse megére: A babért is ott tették a fejére; Mely — ha tán lesz is egykor szebb, nagyobb, — Késő időkig homlokán ragyog! * Mikor a Petőfi Társaság tagjainak sorába választott, felolvasták az Erdélyi Irodalmi Társaság ülésén. Boldog időknek rózsás, hosszú sorján Szép gyermekévim tündérkertje volt. S később is, — mikor mint a bor, kiforrván —• Édes anyaként karján ringatott. Csöndes daloknak méla énekessét, Ha távol is volt, be sokszor keresték! Hogy pazar kézzel sűrűn hintse itt Meleg szivének dalos kincseit! Most — hogy egy fényes koszorúra leltem — Kincses Kolozsvár, feléd fordulok 1 Egy meleg dallal száll hozzád a lelkem S a múlt időkért hálaszót susog. Ahol az első dalt rebegtem lágyon: Az öreg házat ezerszer megáldom! S az édes város minden porszemét, Mely dalaimat szárnyán vitte szét! Vándormadár, ha költözik is ősszel, Mert meleg fészket nyújt neki a Dél, A régi háznak emléke nem vész el, Időnként hozzá vissza-visszatér. Én it jövök most! Szárnyaim lerázzák A csüggedést és lelkem virágházát, — Amelyben bimbó nyilik még elég -- Kincses Kolozsvár, kiöntöm eléd! Levél. Valahol messze ágyuk dörögnek . . . Valahol messze gránátok robbannak . . . Valahol messze, könnyes Isonzó, vérhullámos frontján gyermekarcu, daliás katona hajlik a papírlap fölé . . . Gyorsan rója a sorokat, sietni kell, ki tudja mit hoz a jövő pillanat és valahol messze, szép Magyarország kalászos rónáján, várva várják, a drága levelet. Fekete haja csapzottan hull magas homlokára, kicsi, telt ajaka össze szorul; olyan gyermek még, hihetetlen, hogy már főhadnagy, blúza baloldalán öt érem kardos szalagját játszva csókolgatja a pajzán napsugár . . . * Olasz harctér, 1917. jun. 3. *Édes jó Anyácskám! Vasárnap van, román pünkösd vasárnap 1 Az otthoni gyönyörű vasárnapok szép emléke leng körülöttem, még fejem fölött olasz repülők keringenek és nem messze tőlem az óriási harcok színhelye . . . Mielőtt levelére felelnék, nem szabad egy dologról megfeledkeznem, hogy nagy időket élek át és édes jó Anyácskám jó, derék és bátor hazafias nevelése nálam igaz és biztos alapra lelt. És mostan, de különösen mostan, nagyon hivatva érzem magamat hazafiságomnak, kötelességérzetemnek és energiámnak fokozott értékeit, a szó szoros értelmében érvényesíteni. Élénken elképzelheti, mily örömmel és büszkén várom a pillanatot, hogy fölsorolt tulajdonságaimnak hasznát lássa szeretett Hazám. Mert nem az élvezetek útját választottam ki magamnak, akkor nem volnék itten, hanem valamely kórház ♦Erdélyi román anyanyelvű aktiv főhadnagy levele.
