Nagybánya és Vidéke, 1917 (43. évfolyam, 1-52. szám)
1917-06-24 / 25. szám
(2) 25. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Mária a veresvizi iskolától a Kossuth-utcaihoz osztatott be s helyére az ujonan kinevezett Gerdenits Ilona jutott. Lakner Ernő és Suta Gyula társaink állandóan hadban voltak és jelenben mint zászlósok teljesítenek frontszolgálatot. Benedek József betegsége miatt mint rokkant ideiglenesen szabadságoltatott. Szenpéteryné Kandó Katalin óvónő saját kérelmére Nagykárolyba helyeztetett és ide onnan Papp Irén óvónő jött. Távozott kartársunk, mint az óvodának odaadó munkása itt magának becsülést szerzett. Távozását veszteségnek tartjuk. Az uj óvónőben jó erőt nyertünk. E változással összefüggésben Szabó Irén a kereszthegyi óvodához tétetett át s Papp Irén a veres- vizihez osztatott be. A Székelyföldre és az erdélyi részekbe régi és maradandó ellenségünknek, az oláhnak rabló betörése miatt okt. 10-től dec. elejéig Szeitz Margit felsősófalvi (Uávarhely m.) állami tanítónőt menekülése folytán a minisztérium a Kossuth-u. iskolához rendelte. Nevezett itt tartózkodása alatt iskolai rendünkhöz és körülményeinkhez alkalmazkodó, igyekvő munkatársunk volt s az V. leányosztályt foglalta el. A testület tagjai kőzzül az év folyamán többen betegeskedtek. A kis időre terjedő betegség alatt egymásnak az osztályát foglalkoztattuk, a hosszas betegségben szenvedők osztályát helyettesek tanították. Helyettesítettek: Boda Margit, Szász Anna oki. tanítónők, Zsellvay Margit gazdasági szak- tanitónő, Győri Nagy Bella és Balázs Jolán oki. óvónők. A tanítás nem volt zavartalan. A tanítók betegségén kívül a tűzifa szállításában beállott akadály miatt febr. 26-tól ápr. 1-ig iskoláinkban félnapi tanítás volt, az ovódák pedig téli szünetet kaptak. Az iskolába beíratottaknak egyik része a téli időszakban ruhátlanság miatt, a másik része őszi és tavaszi munkaidő miatt sokat mulasztott. A tanításban a háború napról-napra szóba jött. Mindenik tárgynak a tanításánál szó volt a háborúról. A hadbavonult apák gyermekei a háborúval élénken össze vannak kötve s a háborús nyomor mindnyáját érinti. A háborúról való eszmecsere igy állandó volt. Ez a fajszeretetet, a hősies küzdelem érzésének emelését a gyermekek szivében nagyban építette. Most otthonn süt a nap, a kalászok büszkén ringatják szőke fejőket és kis falum harangja imára hiv . . . Itt szikla, rideg kő minden — s minden percben várom a parancsot — rohamra I A jó Isten legyen Vele! Velünk! Sok kézc „kkal kicsi fia György. * Fekete asszony, fekete feje, ráhajlik a fehér levélre . . . Igaz, hogy az idén, szőke Tisza partján, nagy Magyarországon, még az ákácról is bús könnyek peregnek! Búza kalászából sóhajok rügyeznek? Pacsirta nótája sirató dallá lett? Igaz-e? Igaz-e? ike. Tanítást és nevelést szorosan összeolvasztani igyekeztünk. Mégis e munkánknak hatása nem elég erős, Az apa nélkül álló gyermekeknek egy csoportján a házi fegyelemnek a hiánya szembeötlő. Ez a mi munkánkat is befolyásolta. A gyógynövények gyűjtését ebben az évben is folytattuk. Tanítványainkkal székfü-, hárs- és bodzavirágot, nagymennyiségű szilvamagot, sok szederlevelet s a helyi vöröskereszt-egyesület megkeresésére 6 q vadgesztenyét gyüjtettünk. Éz utóbbiért az említett egyesület iskolai segélyezésre 36 koronát juttatott, melyet tisztelettel köszönünk. A tanítótestület tagjainak adakozása az évben is megvolt. A tanitóözvegyek és árvák segítségére az országos gyűjtéshez havonta hozzájárultunk. A háború kitörése óta e címen eddig 1401 K 02 fillért adtunk. Az oláhok erdélyi betörése miatt menekült és vagyont vesztett tanítócsaládok segítségére az Eötvös alaphoz 66 K 08 fillért a Néptanítók lapjához 64 K-t küldtünk. A hadikölcsön jegyzésére tanítványainkat buzdítottuk. Ennek folyományaként több szülő gyerekének kötvényt szerzett. Az iskolák közül a Kossuth-u. 4 drb, a Felsőbányai-u. 1 és a veresvizi is 1 drb 100—100 koronást kötvény vásárolt. A hadimunkában részt vettünk. Minden olyan hadimunkánál, ahol a köznek szolgálhatunk, ott voltunk. Előbb minden munkánk dijlalan volt, utóbb a hatóság az élelmezésnél dolgozó társakat havi 80 koronával díjazta. A tanulók segélyezésére a helyi lapok utján a közönséget felkértük. A szegény tanulók segítségére befolyt adományokról elszámolunk. Az iskolai alapítványok ez évben gyarapodtak. A Br. Eötvös József nevét viselő alapítvánnyal. Harmadik új alapunkat Langer Sándor városi takarékpénztári pénztáros szülői emlékének megörökítésére tette, melyet hálásan köszönök. Az alapítóleveleket mindenik alapítványról kiállítottam s illetékes helyre beküldtem. Általános ismétlő iskolai tanítás a telepeken az idén sem volt. Iskolai ünnepélyeket tartottunk okt. 6-án s márc. 15-én a nemzeti múlt eseményeinek méltatására, nov. 19-én Erzsébet királynéra való emlékezés céljából, nov. 30-án I. Ferenc József királyunk temetése napján, j^n. 3-án királyunk koronázásának jelentősége méltatására, máj. 2-án Arany János emlékét s nagyságát, 16-án az alkohol veszedelmét, 18 án a béke áldását s 23-án a hasznos madarak és fák védelmét méltatva. Célunk a jóra buzdítás volt mindig. Iskolás gyermekeink a jóra buzdítás folytán a nehéz időben a felnőtteket pótló munkában tevékenyen résztvettek. Mivel márc. hónapban délutánonként fahiány miatt szabadságunk volt, ezalatt hernyófészek szedéssel és ásással a Kossuth utcai iskola V. osztályából 28 fiú 402 koronát, a VI. fiúosztályból 22 fiú 306 koronát szerzett s ebből 240 koronánál többet az osztálytanítók buzdítására postatakarékba tettek. Ha ehhez összeir- nók annak a munkának értékét, amit szülőiknek munkáikkal összes tanítványaink megtartottak, tekintélyes számot tenne. Az iskolai egészség tűrhető volt. Járványos betegség miatt az iskola nem szünetelt. A kemény tél azonban tanítványainkat próbára tette s iskoláinkból ruha hiánya miatt több tanuló kimaradt. Hivatalos látogatást tett iskoláinkban Bodnár György vezető kir. tanfelügyelő márc. 22, 23. jun. 4, 5-én. Úgy ekkor, mint minden esetben intézeteink ügyét a tanfelűgyelőség ügyszeretettel karolta fel. Á város és a gondnokság is ezt tette. Köszönet érte. Az iskolai évzáró vizsgálatokat három nagyobb iskolánál jun. 20-án tartottuk, a telepi iskolákban pár nappal korábban. A vallástani vizsgálatok az osztályvizsgálatok előtt tartattak meg. Küzdelmes, nehéz év volt ez. A létért való harc feszültsége mindenen érzik. Bárcsak vége lenne már s a közeledő iskolai évet békében kezdhetnék ! Székely Árpád. Külföldi esetek. Az élelmes komikus. Martinov A. komikus kedveltje volt a péter- vári felső köröknek Miklós császár maga is alkalom adtán szóba állott vele. A művésznek kedve kerekedvén utazni, pénzsegélyért és szabadságért folyamodott, de kérelmét Wolkonskij herceg, az intendáns, tagadó értelemben intézte el. 1917. Junius 24. Martinov tudta, hogy a császár mely órában látogatja meg a herceget és a kitűzött órában az intendáns előszobájában tartózkodott. — Mit csinálsz itt? — Kérdezte a császár — szabadság iránti kérelmemet szándékozom ismételve előadni. — Jöjj velem, kérelmedet támogatni fogom. A császár, Martinov kíséretében jelent meg a hercegnél és hirtelen a színész felé fordulva mondta : — Engem utánozó szereplést rögtönözzél. — Felséges ur, megfelelő öltözet és kellékek nélkül lehetetlen. — Dehogy lehetetlen, csak rajta! Martinov engedelmeskedett, de kérte a császárt, hogy legalább sisakját bocsássa rendelkezésére : A sisakot fejére tette és uralkodói pózt utánozva kérdezte: — Herceg! Meg van elégedve Martinov színész működésével ? A sisakot fejéről lekapva az intendáns szerepét utánozva ő maga válaszolt. — Nagyon megvagyok elégedve Felséges Ur. Ismét fejére illesztve a sisakot a szerepnek megfelelő hangon mondta: — Utaljon ki részére egyezer rubelt és adjon neki három havi szabadságot. — Rögtön iutézkedem — folytatta, ismét az intendáns szerepében. A császár folytonosan nevetett és a kettős szerep eljátszása után az intendánsnak mondta: — Az én nevemben történt utasítás okvetlenül teljesítendő — azután Martinovhoz fordulva folytatta: kettős szereped nagyon mulattató volt. Szabadságod ideje alatt vigyázz egészségedre és jó kedvvel térj vissza. Oktalan háború, drága béke. Gutzkow Károly hires költőnek az apja lovász volt III. Frigyes Vilmos porosz király fivérénél, Vilmos hercegnél. Ő maga hevesvérű volt ugyan, de amily könnyen felfortyant, épp oly hamar kibékült. Neje tetőtől talpig háziasszony volt és eme jó tulajdonsága lehetővé tette, hogy három gyermek nevelése mellett, férjének szerény jövedelméből rendes háztartást vezethessen. Egyetlenegy szobából álló lakásuk melletti konyhát a másik lovásszal kellett megosztani. Természetes, hogy a két asszony folytonos hadilábon állott. A fél konyha használatánál szigorúan ellenőrzött határnak átlépése mindennapi civakodásra nyújtott alkalmat. A kicsi Károlynak hűséges játszótársa volt a másik lovász leánykája. A két anya gyermekének kedves játszótársát kölcsönösen megszerette. Hanem a háború azért, mindkét fél részéről egyenlő erővel és eredménynyel folytattatott mindaddig, inig közös fájdalom nem szüntette meg a veszedelmes határvonalat. Károlykának játszótársát elragadta a halál. A koporsót nem lehetett a könnyező szülők és testvérek szobájában elhelyezni, azért a konyhában és pedig közös megegyezéssel, a határon úgy állították fel a ravatalt, hogy a fele az egyik, másik fele pedig a másik fél konyhában volt. A koporsó fölött nyújtotta békejobbját a két ellenfél és a határkérdés egyszer s mindenkorra levétetett a napirendről. A hires költő maga irta le ezt az esetet. Heti krónika. — Meleg, elvétve csapadék. Hetek óta ezt hangoztatták a hivatalos időjósok. Részemről nem szeretem az ilyen elkoptatott üres szólásformákat. Sokat bosszankodom pl. az „ökölbe szorított kézén“, amit mint valami remek szóvirágot használnak kicsinyek és nagyok ma Írásban és beszédben, pedig semmit sem jelent egyebet, mint a tehetetlen dühöt. Inkább lesajnálni való, aki csak szorítja a kezét ökölbe, de ütni nem tud vele. Sokan nem átallanak másnak a „hasába látni“. Megdöbbentően alsóbb rendű kép, még csak nem is pórias. Vannak akik embertársuknak „a hóna alá nyúlnak“. Juj! de csúnya kifejezés. Pikáns, csiklandoztad. A magyar inkább azt mondaná, hogy segítő kezet nyújt neki „fölemeli“ stb. De a hóna alatt nem illik piszkálni senkinek. Oiyik nagy tetszést „váltott ki“, én bizony diák koromban az órámat váltottam ki a zálogházból, de a tetszést sosem váltottam ki. „üdülő osztályán“, hanem igenis azt az utat, mely gondolkodásomnak és hivatásomnak megfelel: becsülettel védeni Hazámat. Vagy érdemes voltam és vagyok arra, hogy jó Hazám áldott kenyerét ehessem, vagy nem, itt az idő, hogy bebizonyítsam ! Nagy harcok vannak itten és sok a csapat. Én jól érzem magamat, csak szegény katonáink nagyon szenvednek. A nélkülözések zsibvásárjában járkálnak, tisztelettel és nagyrabecsüléssel tartozunk nekik. Bosi ezredes szólását pedig aláírom: „Csókoljunk kezet a magyar parasztnak“ . . . Többet írnék erről, de a szivem nem birja, hiszen az én életem sem rózsás, de erről ne írjunk, erről soha se is emlékezzünk meg. Hogy mikor jövök szabadságra ? Jövő májusban, addig bajosan hiszem. Kérem szépen ne aggódjon miattam, hiszen a sors ellen nem lehet semmit sem tenni . . . Különben sincs semmi bajom. Óriási küzdelmeinknek, szenvedéseinknek édes gyümölcsét mi fogjuk élvezni és ezért is érdemes e nehéz életért rendületlen és jó kedvvel tovább is harcolni. Soha sem féltem életemet, olyan vagyok mint a gyermek, aki még nem ismeri a veszélyt. Pedig ide s tova három éve, hogy frontszolgálatot teljesítek.
