Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-03-19 / 12. szám

Nagybánya, 1916. Mározius 19. — 12. szám. XLIX. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. Á NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MBQJ-ELEISriK É/LT1&IDJ32& VA-SAlEtTSTJk.JP El&äxatisi érák : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér. —-——— Felelős szerkesztő és laptulajdonos Főmunkatárs és h. azért- ,ztő RÉVÉSZ JÁNOS RÉVAI KÁI ■-äjäom r*mm mmmnnmnt \ ■ i QserkeaxtSfíéff éa kiadóhivatal :-• VtuiÖbányai-íitca. 20. esám al&ít. TELEFON SZÁM *V.4GTRÁKTA 18. ­A nagybányai vörös kereszt fiók egylet működése. — Titkári jelentés. — — irta: kápolnai Pauer Victor. — A Magyar Szent Korona Országai Vörös- kereszt Egylete nagybányai fiókjának, műit év március hó 7-én tartott rendes évi közgyűlése alkalmával, volt szerencsém rámutatni azokra a különböző tényekre, melyeknek tudata mindig jogos büszkeséggel töltheti e! tagjaink szivét a egyúttal megengedi nekik azt is reményleni, hogy — bár csak szerény keretek között mozgott a munka, melyet végezlünk, mégis, mert sok kínos szenvedést enyhített, számtalan fájó könnyet szá­rított fel, a világ történelmének ,e legnagyobb méretű eseményei közepette sem volt egészen méltatlan városunk és hazánk nagy és nemes hagyományaihoz. Félistenek és óriások léptei alatt reng a világ, a régi törpekor színtelen, szürke, minden­napos embereiből, szinte átmenet nélkül, nyílt színen, ragyogó, fényes nevű hősök váltak s azok­nak, kiknek nem engedtetett meg, hogy a gigászi színjátékban fontos aktiv rásst vegyenek, csak szerényebb szerepek jutottak. Városunk fiai s bizony már apái is ott küz­denek a dicsőség mezején s mi kevesen férfiak, de főleg a bátor lelkű nők légiója, itthon küzd a szenvedés, nyomor és bánat. leküzdésében. Ezt a küzdelmet csak úgy vívhattuk meg, legalább némi sikerrel, ha mindenki összefog az ügy érdekében. S ez megtörtént. Neubauer Ferencz elnök ur Öméltósága, úgy mint múlt évben, most sem mulasztott el rámu­tatni erre az örvendetes tényre, a nemes város közönségével való eredményes együtt működés­ben megnyilatkozott szép harmóniára. Az a figyelmesség és áldozatkészség, melyet hatóságok ős egyesek tanúsítottak, ez évben sem lankadt, vagy gyengült sőt, ha lehetséges, inkább fokozódott. A háború kezdete óta fiókegyletünk és mű­ködő intézményeink csorbítatlanul, míggyara­podva fennállanak, sőt, mint kifejteni bátor le­szek, az előbbi jelentékenyen erősbödött, az utób­biak pedig meg is sokasodtak. Az a munka, melyet végzünk, nem sajnos engedi meg, hogy minden egyes fázisáról azon­nal értesítsük tagjainkat, vagy azok támogatását rögtön igénybe vegyük s igy gyűlések tartása helyett, magunkra véve több felelősséget, az ügyek gyorsabb ütemü lebonyolítása érdekében lehető­leg azonnal intézkedtünk, természetesen azzal a tudattal, hogy valamennyi lépésünkről beszámo­lunk g az utólagos jóváhagyást nem mulasztjuk el kikérni. Most jött tehát e! az as alkalom, hogy rész­letesen beszámoljunk azokról az eseményekről, melyek fiókegyletünk történetében feltétlenül megörökiíendők. Ne várjanak azonban valami nagy hord­erejű, érdekes, sőt talán izgató képeket, nem ilyen irányban kell szerény fiókegyletünk kebe­lében a haladást ős munkát felfedeznünk. A dicsőség összes sugarai hulljanak a harc­tér hőseire, mig a jói teljesített munka utáni megelégedés pár perces örömei juthatnak csak osztályrészül reánk, oühonmaradottakra. A glória gyémánVüzií fényét azonban legalább részben le hell foglalnunk azok ré­szére, kik a női lélek bájával s a gyöngéd, tün­dérkezek megértő ügyes művével hozzájárultak aháború borzalmainak enyhítéséhez s ornye- dstlen szorgalommel végezték az önkéntes ápo­lónők nehéz, önfeláldozó munkáját, élükön Waigandt Anna alelnölcnőnkkel. Idegen, fizetett ápolónőre 6z évben sem volt szükség, bár a kórházi ágyak száma jelentéke­nyen emelkedett. Dr. Kádár főorvos, dr lov. Berks Lajos ny, vetériörzsorvos és dr. Winkler Jenő főorvos gyógykezelték ez évben is sikerrel kórházunk pácienseit. A kitűnő kórházvezetőség külön kimerítő jelentésben számol be eredményeiről s én csak azokra a momentumokra szándékozom itt rámu­tatni a kisegítő hadi kórházunk ez évi történe­tében, melyek a fiőkegylettel szerves kapcsolat­ban állanak. így újból meg kell rögzítenem azt a tényt, hogy a sebesült és beteg bős katonáink részére jó szívvel adományozott számtalan ajándékot, csekély személyzetünk s nagy elfoglaltságunk miatt, nem voltunk képesek eléggé megköszönni s méltó alakbaa hálánkat az illető nagylelkű ajándékozókkal szemben leróni. A háború befejezése után azonban első feladatunk lesz ezt a nagy adósságunkat azon­nal legalább részben letörleszteni. Adományok névtelcrül is érkeztek kórhá­zunkba, amennyiben a fiók egylet gyűlésein ha­tározatba ment, hogy gyüjtőládákat helyezzünk el az utcákon és tereken s lapokat, cigarettát stb. gyüjísünk ily módon is derék, vitéz sebe­sültjeink részére. A harctérre visszatérő sebesültjeinket téli holmikkal stb megajándékozta ez évben is a közönség s ez nem csak a karácsony estén tör­tént, melyet mint múlt évben most is ünnepi dísszel ültünk meg, de máskor is. Bltiök ur ő méltóságának iníciativájára, sebesültjeink hadurának. felséges királyunk­nak születésnapját kerti ünnepélylyel ültük meg, mely alkalommal a közönség jó szive a sok adománynál és nagy érdeklődésnél újból meg­nyilatkozott. Vöröskereszt estélyt rendeztünk tavasszal, gazdag műsorral s szép eredmónynyel, városunk színházában; látogatottságával igen megvoltunk elégedve. A befolyt összegről s adományról a pénz­tárosunk kimutatásai alapján több Ízben értesí­tettük a vöröskereszt Igazgatóságát; épugy fiók egyletünk egyéb vagyoni viszonyairól is. Pénztárosunk l. Berks Leó volt az, ki a sokszor végsőkig igénybevett anyagi erőnk mel­lett. az önfeláldozásig menő önzetlenségével le­hetővé tette, hogy viszonyaink javulásáig szá­mos kötelezettségünknek egyáltalán eleget vol­tunk képesek tenni, sőt újabban hetenként egy korosával segíthetjük sebesültjeinket, hogy azok apróbb kiadásaikat könnyebben fedezhessék. A sebesültek és az eltűnt katonák ügyét tettük első helyre az elnökségnél. A titkár ügykörébe utaltatott a sebesültek áthelyezésének kérdése s az eltűntek után való tudakozódás, végre pedig a hadifoglyok felkuta­tása s azokkal való levelezés, mindez pedig ter­mészetesen teljesen díjtalanul történik s a fe­leknek semmi nemű anyagi áldozatával sem jár. Az a nagy bizalom, mellyel a sebesüli vagy eltűnt harcosok hozzá tartozói a titkári hivatalt messze földről felkeresik, jele, hogy ezekre az intézményekre már szükség volt. Először külön-külön fogalmazott kérvénye­ket irtunk a sebesültek vagy betegek családtag­jainak nevében az egyes katonai kórházakhoz, később kizárólag a Szatmárnémeti tart. kórház­hoz, mélynek revierjébe tartozik kó •'k, . az ide, vagy a vidékre való sebeaüU beteg katona áthelyeztessék kisegítő kórházunkba, Ke-5 rőbb azonban már oly tömegesen jottarTÍÍf' ké­relmekkel, hogy az ügyet szervezni kellett, a tit­kár a szükséges nyomtatványokkal felszerelte hivatalát, Sebesült vagy beteg katonák áthelyezési ké­relmét ezek után már nem a családtagok nevé­ben, hanem hivatalból intézzük a. Szatmárné­meti cs. és kir. tartalékkórház közvetítésével az illető kórházhoz, melyben a katona eddig elhe­lyezve volt s kérjük transferálásáí, előbb Szat- márra, de oly nehézkes az ügymenet, hogy Szat- márról uj kérvénnyel kell ide kérnünk a már odáig elhelyezett katonát. Sebesültek, illetve betegek áthelyezése ügyé­ben összesen március hó 9-ig 778 magyar és német átiratot küldött a titkár. A most vázolt ügykört majdnem túlszár­nyalja már a legutóbbi hónapokban az eltűnt katonák utáni tudakozódásból folyó munka. Itt is eleinte magyar, német kérvények megírására szorítkoztunk, később ezt is kényte­lenek voltunk szélesebb alapokra fektetni s je­lenleg a Vöröskereszt központi tudósitó buda­pesti Irodáját, valamint az ugyanott levő »Hadi­foglyok Gyámolitó és Tudősitó Hivatalt« nap-nap után keressük fel e czélra készült nyomtatvá­nyokkal. Az ily nemű átiratok száma 231 volt a fent megjelölt dátumig. A különböző cs&paílestekkel, kórházakkal s egyéb hatóságokkal való levelezés magyar és német nyelven szintén az elnökség egyik tárgy­köre volt, valamint újabban a titkár, amennyire ideje engedi, az orosz és olasz hadifoglyok hozzátartozóinak német nyelvű levelezését s pénz küldését is vállalta, ami szintén igen nagy szá­mot tett ki, de mely ténykedés egyletünk alap­szabályaiban gyökerezik. Az elnökséghez érkezett számtalan, rende­let, átirat és levél ismertetése azétvetná e rövid jelentés kereteit s igy még csak felsorolásuk sem kísérelhető meg. Kern feledkezett meg fióktgyletünk uj in tézményeinek felállítása közben áldásos műkő désének egyik régi mezejéről a szegény ügyről sem. Amennyire erői engedték, mindent megtett, hogy lehetőleg enyhítse a nyomort kis váro­sunkban. Természetesen újból hangoztatnom kell, hogy fő feladatunk a sebesült katonákról való gondos­kodás volt. Ezt célozták a kórházi 'ellátás ja­vításat, illetve a táppénz felemelését sürgető átirataink, melyeknek meg is volt az eredmé­nyük. A táppénz ugyanis a legénységnél s a tisz­teknél is felemeltetett s igy bár igen nagy ta­karékossággal, de mégis megfelelően elláthatjuk sebesült s beteg harcosainkat. A táppénz a legénységnek 3, illetve tisz­teknek 4 koronára emeltetett a V. K. Igazgató­ság múlt évi 23.113. sz., 30.018. sz. s végre a 33.320. sz. leiratával. A kórházban elhelyezett katonák élelme­zésén kívül gondot okozott azok kórtermeinek kifütése is. E tél városunkban óriási famizériák között múlt el s az árvízkárok, fuvarhiány stb. kétségbeejtő tüzifaszükségeí okoztak. Lépéseket kellett tennünk, hogy valami módon megóvjuk a tél hidegétől szegény vité­zeinket s igy többször jártunk el Szabó József főerdőtanácsos. főerdőhivatali főnök urnái s ez ő jóakaratával néhányszor sikerült is tűzifát sze­reznünk, mikor Nagybánya város erdőhivatala nem szállított be fát. Később azonban ez az ál-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents