Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-12 / 11. szám
(2) 11. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916. Március 12. őket, kész a legisszonyt&tóbb tüzbe bevezényelni, ha az áldozat által a győzelmet biztosítva látja. Igaz, hogy ó maga is ott van, ahol a legforróbb csata dühöng, de elevenen sem őt, sem fiait foglyul nem ejthetik. Inkább golyó áldozatai lesznek. A kárpáti harcok tanúskodhatnak arról, mit végeztek ott, hogy viselkedtek a kérlelhetetlen fagyokban; térdig érő sárban, és rettenetes éjszakákon, mit vittek véghez a legionisták. A szibériai tél közepette lettek belőlük tapasztalt, edzett katonák, acélvár. Sokan mesélték, hogy humorral, jókedvvel és halálmagvetésse! felesel- getnek honvédeiukkel. Nagyobb dicsérettel őket illetni nem lehet. Da ól közöttük a magyarok iránt való nagy vonzalom, szívesen harcoltak velünk és a sebesült fiuk örömmel meséltek a gondos és barátságos ápolásról, mit közöttünk élveztek. Ha valamelyik közülük Magyarországon volt és hallotta a magyar szót, másképp nem üdvözöl mint: »Jó napot, kedves barátomé Utóijára láttam őket Konary alatt, hol vígan lengett a fehér piros zászló a hegyen álló szélmalom tetején. Igaz, hogy annak kitűzése 300 emberükbe került. Tüzérségünk támogatta őket teljes erejével, de mikor támadásra került a sor, óriási hézagokat okozott közöttük az orosz gépfegyver. Ám azok, akik az ellenséget elérték, nem hagytak a muszkából még hírmondót sem. Amint a dombot elfoglalták, habár az ágyuk jól működtek, azonnali védelmére megerősítették állásaikat és egyik közülök elővette a harmonikát és gúny kozák táncot húzott rajta, ez igaz, hogy az ellenség nem tánczolhatott utána. (Télben a Nida mellett ahol közelükbe a mi ezredeink nem voltak, a lengyelek muzsikáltak a folyó egyik partján, a másik parton táncoltak a muszkák, ezt hiteltérdemlőleg bizonyítja a fényképfelvétel). A bravúros támadás miatt a legfőbb hadvezetőség nem győzte őket eléggé dicsérni, más nemzetbeli katonák elébe követésre méltó például állította őket. A győzelmes áttörés után következett Przs- mysl és Lemberg visszavétele. Egyszer észrevettünk egy felénk vágtató gnómalakot habzó lovon, fekete habitusban és szürke sapkában. Ez volt Henrik kis piárista pater, tüzes lengyel, kit kötéllel kellett az első sorókból eltávolítani. Minden támadásnál ő akart elől menni, ő volt az első örömhirnök hogy: »Lemberg a mienk « Az emberek sírtak, nevettek és tánczoltak. És azután következett az elmaradhatlan: »Jeszcze polska nie zginela«. (Nincs még veszve Lengyel- ország), Az alatt megérkezett egy ulánus a paranccsal : a tartalék megszállja a lövészárkokat, a pihenésnek vége. öregek és ifjak a legnagyobb sietséggel magukra rántva a hátizsákot, kézhez ragadva fegyvereiket, sorakoztak, a százados szólott valamit hozzájuk — hihetöen tudomásukra adta, hogy Lemberg be van véve — dörgő hurrá volt a válasz, azután csendességben előre meneDélután 3 óra felé kapjuk először a parancsot, hogy általános támadás a major felé, ahol az ellenség legjobban befészkelődik. A tüzérség, amely hirtelen oda érkezett, szakadatlanul ontotta az ólom esőt, mig az orosz ágyuk inkább nehéz ekrazit gránáttal igyekeztek erkölcsileg hatni reánk s amikor szürkülni kezdett, a robbanó srapnelek százai röpködtek csillogó üstökösként és az első vonal egyes századai megindultak rohamra. A félhomályban oly kísértetiesen hallatszott a vontatott «rajta» 1 Végig morajlott az egész vonalon, de mozgó embereket már nem lehetett látni — sötét volt. A csataorditás elcsendesült s a századok jelentik, hogy az ellenség árkaiba betörni lehetetlen volt. de megközelítették 100—120 lépésre, a veszteség pedig tetemes . . . Most megkezdődik a közelharc, mindenféle öldöklő szerszámokkal, Összes kézi puskagránát készletünket előre küldjük, mert előttünk csak egy cél lebeg, az eredeti állásokat visszafoglalni, aztán megyünk vissza pihenni.» Este hét órakor az ellenség mozgolódni kezd, puskatüze élénkebb lesz, támadással próbálkozik, kiugrik árkaiból s törtet előre. Cz. főhadnagy éppen egy világitó rakétát lőtt ki s e szándékukat felismerve kiadja a parancsot a tüzelésre, mely a rohanó oroszokat oldalba kapja és a támadást a szó szoros értelmében elsöpri. Aki vissza tudott menekülni, csak azt jelenthette parancsnokának, hogy majd minden ember elpusztult ! Mikor egy kis ideg csillapító szünet következik be, gyorsan osztják a töltényeket, meg a teltek. Az öreg »Bácsi« valamely iskolának az igazgatója egy sorban menetelt tanítványaival. Láttam, hogy az egyik fiú hátizsákját rendbe hozta. Classicus összehasonlításokat tenni eszembe sem jutott, hanem éreztem, hogy ennek a jelenetnek egyszerűsége és természetessége szivemet ragadja meg. Csodálatos dolgok történnek háború közben; ily idők jártak nálunk 1848-ban. A történelem mindig ismétlődik. Enynyit a magyar tiszt. Most megemlítem minő emlékeket hagytak maguk után Magyarországon. Nagybányán melynek környékén a II-ik brigád első harcát vívta, az ott megjelenő hetilap, az alólirott lapjelentésékől egy fejezetet közölve, írja: »A gondviselés megmentette városunkat a muszka inváziótól. A hősi lengyel légió az utolsó percben segítségünkre, sietett megmentett minket a veszélytől és pusztulástól, nehány napra visszatérhettek a menekültek érintetlen lakásaikhoz és most csak mint lázas rósz álom jutnak eszünkbe a múlt évi élmények. Ugyancsak az ottani gymnázium igazgatója, az iskola évi jelentésében összehasonlítja Magyar- ország helyzetét az 1848/9 évekből a mostani háborúval, írja; »1848-ban egyedül és kizárólag a lengyel légiók segítségével harcoltak a magyarok a szabadságért. És most újra velünk együtt harcol a lengyel testvér, mely többet áldozva mint mint más nemzet vér és szenvedésben, mert földjükön rombol leginkább a háború. Ma senki- sem óhajtja jobban Lengyelország felszabadítását és a lengyel nemzet feltámadását. E példák elegendők annak bizonyitására, hogy a mi politikánknak van Magyarországon érzelmi alapja. A lengyelek részvétele az 1848/9 szabadsfegharczban, légiónk hősiessége, és különösen Felsőmagyarország felszabadítása a II ik brigád által, ezek a motívumok Dr. Dombrovszki János. Külföldi esetek. Veszedelmes kitüntetés. I. Miklós cár kiséret nélkül szeretett Páter- vár utcáin sétálni. Megszólítani, vagy írásbeli kárvénnyel háborgatni szigorúan mag volt tiltva. Ily séta alkalmával Vemet francia színészt pillantván meg, a cár feléje ment és megszólította : — Kedves Vemet! Fellép ma estve? — Igen, Felséges ur. — Nagyon örülök. Én is ott leszek, ön igazi műrész. — Felséged tulhalmoz kegyével. Még nehány szót mondva, folytatta sétáját az uralkodó. A színész mélyen meghajolt a cár búcsúszavai után, de alig egyenesedett fel, midőn a rendőrök egyike vállára tette a kezét és halkan mondta neki: — Letartóztatom, mert ő Felségét megszólította. Vemet hiába erőaitgette, hogy tévedés van a dologban, hogy ellenkezőleg, őt szólította meg a cár. — Se szó, se beszéd. Mars a dutyiba! Úgy is történt. Este az előadásra kitűzött órában zsúfolásig meg telt a színház. Már az uralkodó is megjelent és még mindig a nyitányt ismételgették. A cár páholyába rendelve a színház igazgatóját, kérdezte, hogy miért nem kezdődik az előadás. — Felséges ur, Vemet, a főszereplő eltűnt nyomtalanul. Mindenfelé kerestetem, de senki sem tud róla semmit. — Eltűnt? Az lehetetlen, hiszen ma reggel beszéltem vele. A eárnak hirtelenül támadt az a gyanúja, hogy az eltűnt Vernetnek a rendőrséggel gyűlt meg a baja. — Attól tartok, hogy távolmaradásának én vagyok az oka. Rögtön intézkedett, hogy a színészt azon módon bocsássák szabadon és a cár páholyában való megjelenésre utasítsák. Vemet egy nehány perc múlva csakugyan megjelent. — Kedves Vemet, vigasztalhatatlan vagyok, hogy oly kellemetlenséget Okoztam önnek. Mondja meg őszintén, mivel kárpótolhatnám ? — Arra kérem Felségedet, hogy jövőben ne as utcán kegyeskedjék megszólításával kitüntetni. A cár jóízűen nevetett és az előadás végre- valahára megkezdődött. Könnyű győzelem és Igazságszeretet. As egyptomi hadjárat alkalmával, Friant francia tábornok hadosstályáhos csatlakozott sok természet- és nyelvtudós, akiknek podgyászát szamarakon szállították. Útközben arabok támadták meg a csapatot. A helyset, mivel a puszták fürge fiai minden oldalról sürü tömegben mutatkoztak, nagyon komolynak látszott. Friant tábornok, nyergében fölemelkedve kiáltotta. — Kört képezni I Tudósok és szamarak a kör közepére 1 Messzehangzó hahotában tört ki az egész hadosztály. Az arabokat a meglepő jó hangulat annyira zavarba hozta, hogy jobbnak látták támadás nélkül elszéledni. A tábornok francia igazságszeretettel jelentette a főparancsnoknak, hogy az arabok támadását visszaverte. fölszállitott élelmet, mert bizony reggel óta nem ettek, de nem is gondoltak evésre. Újabb orosz roham! Ez már Cz. századának szólt inkább. A mi jó katonáink a félig elharapott kenyeret hamarosan eldobják, puskához mindenki és egy két másodperc múlva a viágitó rakéták fényéuél látszó «kisértetek« pusztító tüzet kapnak. Megindulnak a kézi gránátok az óriási lármát növesztve, de mint az ördögök, csak jönnek előre — az oroszok . . . Már alig harminc lépésre vannak . . .elszorul mindenkinek a szive — kirepülnek még egyszer a kézigránátok . . . óriási huri . . . huri . . . vegyül a pokoli zenébe ... az ellenség el nem pusztult része betört állásainkba. Megindult az árok egyik részében a kézi tusa s hallatszott a szitok, káromkodás, hallatszott a bezúzott koponyák csontjainak reccsenése . . . halálhörgés — uj orditás: bate la capu nőj fratye . . . Cz. főhadnagy egy altisztet küld hátra, jelenti, hogy az oroszok állásába törtek, de legnagyobb részét lemészárolták, 43 oroszt foglyul ejtett . . . saját állásunkban nincs élő orosz. — A hallott nem számit! Elcsendesült mindkét fél s a megszokott lassú zsivaj hallható, mely a megelégedést fejezi ki a fölött, hogy valami négy kerekű konyha megjelent a közelben. Persze mind első akar lenni, mert hát reggel óta nem ettek, de meg — mégis érdemelték . . . de rendnek muszáj lenni, sőt az evésen kívül árkainkat és a századot magát meglepetés ellen is kell biztositaniok. Mogindul a mese: nekem egyszerre kettő jött, egyiket lelőttem, a másikat hasba löktem — örökre . . . erre van aztán hörgés... 1 Nekem hárman jöttek, mondja egy káplár, egyiket lelőttem, a másikat, is a harmadikra csak rá céloztam és már is halott volt! A nagy kacagás után egy stentori hang szólalt meg ! de ha még valakire egy orosz jön, arra az illetőre én is reá megyek szólt az őrmester, nagyot káromkodva utána. Erre siettek az emberek telt csajkájukkal helyükre vissza. »Mert az őrmester Wolfnak súlyos keze van ám.» Az árkok megtelnek újra kanalazó katonákkal; előfordul, hogy egyik a másik csajkájából eszik; nagyot harapnak a barna cipóból, amelyért nem kell kenyérjegyet adni s tele szájjal beszélnek újra : »hej mikor lest vége a háborúnak .. . »? Meg—meg csillan egy—egy cigaretta tüze — »hiszen odahaza már morzsolják a kukoricát — s az asszony készíti a jó puliszkát, a »mamaligát.« A másik mondja: nekem Írták hogy a sánta Nyikuláj legyeskedik az asszony körül; na adta fattyuja, eltöröm a másik lábát is, C3ak haza jussak . . . A függöny legördül. At elfogott szibériai lövészek vallomása alapján az oroszoknak eddi» 8 szibériai ezredet sikerült a tavon át hozni — és, ma éjjel nagy támadásra készülnek. s.
