Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-03-12 / 11. szám
1916. Március 12. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 11. szám. (3) A hűséges várparancsnok. Ziegenhain várnak, melyet V. Károly ostromolt, Lüder Henrik lovag volt a parancsnoka. Hesseni Fülöp, a fejedelem, az ostromlók hatalmába jutott és Lüder parancsnokot levélben utasította, hogy a várat adja át V. Ká- rolynak. A parancsnok válasza volt: — Ziegenhain várparancsnokává kinevez- tetésem alkalmával a fejedelem szigorúan utasított, hogy a várat ellenségnek soha se adjam át, azért mostani levelében adott ellenkező utasítást csak a félelem sugallatának tekinthetem. A várat nem adom át. V. Károly az ostromot abba hagyta ég a fejedelem szabadságát oly feltétel mellett adta vissza, hogy a nem engedelmeskedő parancsnokot a vár kapujára akasszák föl. Az igy létrejött egyesség után V. Károly kivonult hadseregével Hessen területéről. A fejedelem oly módon tartotta meg szavát, hogy Lüder hóna alá arany láncöt illesztve felhúzták a várkapura és nehány percig valóban ott függött a tábornok, de csakhamar jó egészségben bocsátották le és még sok jó szolgálatot tett hazájának és uralkodójának. Gazdálkodás. A szllvafa-pajzstetü romboló munkáját ez alkalommal nem fejtegetem bővebben — sajnos — minden szilvásgazda tapasztalta azon nagymérvű pusztítást, mit ez az apró, de megszámlálhatatlan számú ellenség a régebbi szilvásokban végzett és — ha idejében nem felijük útját — fog végezni az uj ültetvényekben is. Most csupán a védekezés fontosságára és időszerűségére mutatok reá, hangsúlyozva, hogy annak mielőbbi keresztülvitele elől, bármily nehézségek árán is, nem szabad visszarettennünk. Az egyszer megkezdett irtó hadjárat csak úgy vezet sikerre, ha következetes és folytonos. A 15%'os Dendrinnel való permetezésnek legkésőbb e hó végéig kall megtörténnie. 100 1. folyadék 10—12 közepes fára elegendő. A melegágy gondozása. A kellően felmelegedett és gyomoktól megtisztított melegégyi földbe vetünk korai termény nyerése végett salátát, ugorkát, retket; palánta nyerése céljából korai kalarábot, káposztaféléket, zellert, hagymát, paprikát és paradicsomot. E két utóbbi több meleget kiván, azért lehetőleg külön tegyük és állandóan több meleget juttassunk nekik, sőt célszerű ezeket egy külön több és frisebb trágyával készített ágyba vetni. A ritkáson szőrt magvakat porfölddel vékonyan behintjük és egy deszkadarabbal gyöngéden lapogatva a földet a magvakhoz nyomjuk, ezáltal a gyorsabb ős egyenletesebb csírázást mozdítjuk elő. Kikelésig a melegágyat letakarva hagyjuk s csak azután kezdjük az apró palánto- kat & levegőhöz és napfényhez szoktatni szellőztetés által, melynek mérve mindig a palántok természetétől, fejlettségi fokától, az időjárástól és a melegágy állapotától függ. Ne kényeztessük palántáinkat folytonos takarással, mert gyenge- ssáruak lesznek — felnyurgulnak — s az ilyenek kiültetésra nem valók. Fontos teendők az öntözés, melvst langyos vízzel a délelőtti órákban végzünk és az árnyé- kolas, ha a nap erősen tűz, nehogy a föld kiszáradjon vagy a palántok megpörköiődjenek. Árnyékolásra szalma-, nád- vagy vesszőfonást használunk. Esek hiányában az ablakot m'éstzel, agyaggal bemázoljuk, vagy lomokat hintünk reá. Éjszakára és nagyobb hidegben vastag szalma- takaróval, pokróccal, deszkával védjük melegágyainkat a kihűlés ellen; rendkívüli hidegben friss trágyával rakjuk körül a ládát. A 4—5 hetes palánták újabb, erősebb gyökérképzés végett hidegágyba tűzdelteinek át, innen ültetjük ki aztán szabadföldbe, amint az időjárás és a talaj állapota ezt megengedi. Korai borsó. E hüvelyes vélemény egyike a legkorábban élvezhetőknek. Vetésének már most itt van az ideje. Frissen trágyázott kövér földbe ne tegyük, mert nagy lombot nevel és bőven virágzik, de kevés hüvelyt, hoz. Nagyon sovány földben viszont nem fejlődik. Á törpe fajtákat — ezek a koraiak — zöldség közé vetik köztes veteményüi; mire a sárgarépa őa petrezselyem-sorok msglombosodnak, akkorára a borsó kikerül. Á magvak az említett zöldség magvaival egyidőben, azok sorai közé húzott sekély barázdába egymástól tenyérnyi távolságra vetendők ős gyengén letakarandók. Későbbi használatra májusig többször vetünk. Hideg iránt nem érzékeny. Zöldségből korai használatra a rövid sárgarépa és petrezselyem-fajtákat szoktuk vetni. A nem frissen trágyázott, de azért jó erőben lévő jól megmunkált talajba 30 cm. távolságban sekély barázdákat huzunk s ebbe szórjuk ritkásan a láposi homokkal vagy porrá érett keverék- trágyával kevert magot. így egyenletesebb a vetés és a mag mellé jutott trágya a kikelő uö- vénykét segítheti. Tulsürü vetéstől óvakodjunk (magpszarlás, ritkítással járó munka.) Köztes ve- teményül vetünk korai törpe borsót és nyári retket a sorók közé. Várady József. Kávéházi Conrádok. — Irta : Dimand József. — Történik a törzsasztalnál. Személyek'. Bótli, Grün és Weisz. Pincér. Idő: egy szélcsendes délután. Gtűn és Weisz egyiptomi cigaretták békés füstjébe burkolózva sakkoznak. Róth: (belép, odamegy Grün és Weissboz.) Maguk itt sakkoznak uraim ? Grün és Weisz (egyszerre): Igen. Róth : Megengedik, hogy kibiceljek ? Grün: Kérem, kérem 1 Weisz (magasabban): Kérem, kérem! Róth (bemutatkozik): Róth vagyok. Grün (bemutatkozik): Grün vagyok. Weisz (bemutatkozik): Weisz vagyok. Róth: A kutyafáját maguknak, hisz akkor mi vagyunk egy piros-fehér-zöld társaság. Grün: Miért nem nemzeti asztaltársaság? Róth: Na zöldüljön meg, maga okos ember. Pincér (jön ;) Parancsolnak ? Róth. Grün és Weisz (egyszerre): A legfrissebb híreket. Pincér : Azonnal. (El.) Grün (W8iszhoz): Addig mondjon valami okosat maga. Róth; Vagyok én rendkívüli különkiadás, miniszter elnökségi sajtóosztály, riporter ... mi ? Grün : No, no csendesebben. Weisz: Halja, maga ma föl van papri . . . Róth: Semmi pap . . . nem papolunk, inkább ide figyeljenek. Pincér (újságokkal jön): Parancsoljanak! Róth, Grün és Weisz (össze vissza kiabálnak): Ide, ide, nekem, azt . . . stb. (széjjeltépik a lapokat, közben mindent levernek) Pincér (el.) Róth: Maguk hadvezérek 1 így kell osztozni a nyert területen? Weisz: Maga mutatta a jó példát. Róth: Hogy mutassa maga a ... De ne veszekedjünk. Lássuk mi van az újságban ? Grün: (Szakított részt vesz elő, olvas) A németek Párist . . . nincs tovább. — Bizonyosan elfoglalták. Weisz: Még 35 Km -re vannak tőle légvonalban. Ez két napi járóföld. Róth: 35 Kra-re vau a maga feje a fülétől! Keres a német rövidebb utat a légvonalnál s Vilmos holnap már Párisban korzőzik. Weisz é3 Grün (kiváncsién) : Igazán ? Róth; Igazán, minthogy ma nincs . . . Grün (kíváncsian): No mi nincs? Róth : A maga fejében ész 1 Hát nem bal- j lották ? Weisz és Grün: Mit, no mit? Róth; Amit mondtam. Weisz: Persze, hogy hallottuk, de valami egyebet! j Róth: No ja, egyebet; lássuk mi van a i Grün ur lapjában? Grün: Az orosz kolosszusnak vége s a béke ... Itt hiányzik. Róth: Igen ez a béke akar lenni. Weisz (ijedten): Szerencsétlen honnan tudja? j Róth : Biztos forrás. Egy vezérkari szakácsnő j árulta el nekem, Weisz: De hát akkor mi lesz a hadsereg- i szállítással? Róth : Sajnálom szegény ember, de úgy van ! j WeÍ3z • No akkor Weisz et Comp. bezárja üzletét. Grüa: De hát mégis na? Weisz (hizslegve) Róth ur, maga nagyon j okos ember. Mondja igazán békülnek, Igazán ? ! Róth; A legkomolyabban. Weisz: Nem lehetne ezt magakadályozni? Róth: Azt, hogy komolyan béküljenek ? Weisz; Dehogy, a bőkülést. Róth: Azt már nem. Grün és Weisz (kétségbeesve): Vége . . . vége. Róth (biztatóan): No, no, nem kell azért kétségbe esni. Grün: Persze maga nincs érdekelve, hát magának mindegy. Róth: Lassan csak lassan. Ide figyeljenek. Van itt ész! Egyezkedünk? (Papirt vesz elő, ir reá valamit.) Grün és Weisz (sokáig nézik, susognak, majd Írnak valamit.) Weisz: Hozzájárulás nélkül . . . Grün : Kicsit sok, de . . . (Ismét imák.) Róth (átveszi a papírlapot,összehajtja, zsebre teszi.) Rendben van. — Most ide figyeljenek! Ha meg lesz a béke, akkor összevesznek az áng- lius, francia, muszka és a talián. Weisz: Értem már! Csak nagy gazember maga mégis. Persze majd áttesszük oda a működést. Grün : Hogy nem gondoltam én erre. Róth: Tud is maga gondolkozni. — De már most nézzük csak hol hagytuk el. Weisz: Az elején. Róth: Persze, hogy az elején . . . Igen, a békénél. Grün; Bánom is én — de hát azért hogy is lesz no ? Róth : 1-ször (a zsebéből térképet vesz elő, kiteríti, mindhárman ráhajolnak.) Hát itt van! A németek szorulnak az angoltól és a franciától. Grün és Weisz (bámulva): Mi az? Róth: Na igen, a Calaist szorulják. A La Mancheval pedig Berlint kicsatornázzák. Pincér (jön, érdeklődve és ő is az asztalhoz bújik.) Róth: 2-szor: Az angolkirály megkapja a tengerfenék szabadságát, korlátlanul, az egész hajóhaddal. Weisz : De mi, mi ? Róth: Nur langsam. Ezt hagytam utoljára. 3- szor: Manuel izomgörcsöt kap. 4- 8zer: Az atyuska osztozik velünk Szerbián. Grün: Jól hallok? Róth ; Igen. Mi kapjuk Szerbiát, az oroszok a királyát. De előbb az egészet elküldik a féregirtó vállalatnak, nagytakarítás végett. 6-ször: Ugyanígy osztozik Németország s Anglia Belgiumon. 6-ször: Kapjuk Orószországot a Velikaja, Oka (mutatja) Móka, Csutka folyókig. Pincér: De uraim . . . Róth, Grün és Weisz (letorkolják); Pszt . . . esi . . . Róth: Kurszk, Brauszk, Csernigov, Csingi- lingi vége városokkal. Grün és Weisz: Hát már vége? Pincér: De uraim ! Hisz ez az Ármentesi- tők térképe. Róth (fölényesen): Nem baj, azért mégis mi fogunk nyerni. A népkertben. — Irta: Csengey Gusztáv. — Bús fák alatt itt ülök csendesen, Az idő múlik, észre sem veszem, Tekintetem csak egy irányba száll: Előttem ott egy szép platánfa áll. Óh, szép platánfa, karcsú sudarad Még egyre nő s az ég felé halad, Mint egykor lelkem büszke álma, mit A derűs ég felé emelt a hit. Emlékszem. Úgy hivott a liget 1 — Ott nézegettem szép testvéridet. Nem egy fa volt: egész platánfa sor, Padján merengett a szép ifjúkor. Derűs idő volt, a szív melegebb, A társas élet vigabb, nemesebb . . . Ez a szép élet már ma régi múlt; Belőle a világ kijózanult.
