Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-27 / 9. szám
(2) 9. szám. katona, ki életét Áldozza, maga számára nem várhat már semmit; mit ér neki a halálával megvásárolt, kivívott győzelem, melyet csak mások fognak élvezni? Jaj volna nekünk, ha vitéz harcosaink igy gondolkodnának ! Mindegyik a hazával azonosítja magát, ö a haza, a haza ö, semmi önzés nincs benne, csak lelkesedés. A háború utáu már az iskolában gondosan meg kell alapoznunk a felfogást, hogy vannak eszményi javak: vallás, erkölcsiség, haza, ezekért harcoljunk egész életünkben, az anyagiság ezek szolgálatában áll, megadja az eszközöket, hogy emberi módon élhessünk, ellentétben az állattal, mely csak enni akarl Helyes, ha testünket is gondozzuk, hiszen ezt a természet is ránkparancsolja, lévén a lélek a testtel összekapcsolódva. Vegyünk példát a németektől, kik a külső munkában is részt vesznek, ez uralja az ő munka- beosztásukat épp úgy, a testét, mint a lelkit; a német nem külső sikerért, hanem magáért a munkáért dolgozik, a hivatást nemcsak a pénzszerzés, hanem a hivatottság, a bensőség tölti be, benne fejti ki énjét, találja meg önmagát: ez ad örömet, munkáló lelke összeolvad munkájával, alapos, lelkiismeretes, nem hanyagol el semmi apró részletet. Miként a munka az egész lelket kívánja, úgy a lélek is egész munkát követel, amit a német hadsereg kiválósága is bizonyít. A németet a benső élete, a munkában rejlő benső öröme kiemeli a hasznosság sóvár kelepcéjéből. Csak a haszonhajhászó angol verbuválhat katonákat avval, hógy több zsoldot igér. A haszon soha ki nem elégít, tartalma az élet eszközei és feltételei után való vadászat, mig a német a belsőt és a külsőt egységes életegésszé olvasztja, ebben leli a maga lényét, örömét, szellemi, lelki énje érvényesül szükségszerűen emberi mivoltából. Minden tekintéllyel szembehelyezi meggyőződését, azért önálló a tudományban, szabadon termel, csak az igazat keresi s igy a bensőség- nek a munkában való megnyilatkozása tette nagy- gyá a nemzetet. Felvetem mármost a kérdést; nekünk is ily bensőséges-e az életünk ? Erkölcsiség, eszmé- nyiség uralkodik-e egyéni, társadalmi s állami életünkben ? Nem túlságosan sok-e a látszat hatása, sőt talán több, mint az igazé? Elég eredetiek vagyunk-e s mutatunk-e fel eredményeket Istentől megáldott nemzeti típusunk szerint ? Nem I Sok nálunk a külsőség és a látszat, nem maga a munka elégít ki, hanem a leendő haszon, azért tanul és dolgozik még a lateiner is. Erkölcsi eszményt írjunk iskoláink kapujára, ily értelemben vezessük ifjúságunkat és az állam is ebben a jegyben uralkodjék! Mánap reggel egy katona állított be az egyetemre s a kormányzó parancsából Linnét azonnal a kormányzósági épületbe kísérte. Hősünk megszeppent, mert tudomására jutott, hogy a megcsókolt szép leány a kormányzó leánya volt. Kétségbeesve ment a kormányzó elé ; szigorú büntetéstől tartott. De kellemesen csalódott A szigorú kormányzó homlokáról lassanként lesimultak a harag redői, végül pedig arcán jóindulatú derültség ömlött el: — Fiatal barátom! Mától fogva legyen ön mindennap vendégem. Ajándékozzon meg engem is bizalmával s bennem igaz barátjára fog találni. Meleg kézszoritással vált el tőle. E naptól kezdve boldog élete volt Linnének, ki az upsalai egyetem legjelesebb polgára volt. Alig telt el egy év, a kis csókos leányt már mint menyasszonyát ölelhette keblére. Mózes anyja. (Szabolcsi Lajos fordítása.) Menj hát az utadra ... Itt van már a hajnal, Hajlong a nádas, zörgő, mély morajjal, Bölcsőd már rázza piszkos, sárga hab . . . Kis álmodóm te — visszavárjalak ? Korbácscsal jössz meg, vagy bilincsbe verten, Rabszolgát szültem, vagy uj zsarnokot? Mi szunnyad ott benn lázas kis fejedben ? NAOYBÁNYA ÉS VIDÉKE Külföldi esetek. A végzetes feledékenység. Németország egyik nagyobb városában nehány év előtt hires tudós halt meg, akinek egész életét szerelmi bánat keserítette el. Egyik utazása alkalmával véletlenül ismerkedett meg szivének választottjával. A mindennapi életszükségletek gyakorlati elintézésében, mint a tudósok legnagyobb része, járatlan és a nőkkel szemben bátortalan, sőt gyámoltalan volt. A fiatal leányt és szüleit meglátogatta ugyan, de érzelmeinek és szándékának bevallására nem volt bátorsága. Otthon azután levélírásra szánta magát. Sok próbálgatás és javítgatás után megszületett a levél, melyben szerelmét bevallotta és választottjának kezét megkérte. Egyik nap a másik után múlt el, de válasz nem érkezett, miből azt következtette, hogy levelét válaszra sem méltatják. A várakozás izgalmai annyira hatottak lel- külelére, hogy a fellépett idegláz majdnem sírba vitte. Eszméletének visszanyerése után első kérdése volt: érkezett-e levél? De a várvavárt válasz sem most, sem később nem érkezett. Fiatal tudósunk bánata búskomorságot idézett elő; egyetemi magántanári állásáról lemondott, teljesen visszavonult, majdnem senkivel sem érintkezett, szobáját is csak nagyon ritkán hagyta el, minden idejét tudományos munkálataira fordította. Midőn meghalt, jelentékeny vagyonát unoka- öccsei örökölték. Azoknak egyike gondosan rendezte a könyvtárt, mely munkaközben Milton • Az elveszett paradicsom» cimü könyvében, ur- hölgynek czimzett levelet talált. A levél ötven évvel előbb volt keltezve és tartalmából megtudták az örökösök, hogy nagy bátyjok a címzett hölgyet nőül kérte. Az el nem kü’dött levélre természetesen válasz nem érkezhetett. A hideg leves. A krimi háború alkalmával az inkermani csatatéren, hol az angolok fényes győzelmet arattak az oroszokon, az egyik őrmester annyira kitüntette magát, hogy már a csatatéren tisztté nevezték ki. Nehány nap múlva a kinevezés, illetve kitüntetés megünneplése czéljából lakomát rendeztek, melyre az ezred valamennyi tisztje hivatalos volt. Lord Raglan hadseregparancsnoknak, a győzelem táborszernagyi rangot hozott. A lakomán ő elnökölt és közötte meg az ezredes között a nap hősének kellett helyei foglalni. Sötét szemedben vájjon mi lobog? . . . Nagy útra mégy — mit adhatok veled ? Nincs más; a véremet! Éhes ajkaddal tépd csak, tépd a testem, Szívd ki belőlem elnyomott keservem, Szökjön szivedbe lángolón a vérem, Tegyen erőssé az én szenvedésem. S ha eljutsz tán a kincses csarnokokba, S meleg szárnyával megcsap ott a vágy, A trónus alján gondolj a rabokra, A tánc közt halld a szolgák sóhaját, És érezz te is béklyót kezeden — Menj hát, egyetlenem I Ne bántsátok, ti hömpölygő habok, Ti nagy vizek, reá vigyázzatok! Nappal vigyétek forgatagtól óva, Éjjel zugástok legyen altatója, S a vad örvények, békén elcsitulva, Halkan mormolják párnái alatt: ... Az elnyomottak kunyhót raknak újra. S a szent paloták porba hullanak . . . Egy bölcső ring a mélységek felett — Rabok, reméljetek! 1916. Február 27. Az újonnan kinevezett tiszt a nép alsó rétegéből származó egyszerű férfiú volt; a fiatal hadnagyok kárörvendve várták, hogy az illem- szabályai ellen mily nagy és nevetséges hibákat fog elkövetni, legfőbb elöljáróinak közvetlen szomszédságában. As elnöklő táborszernagy mindenekelőtt a királynét éltette, azután kezdődött a lakoma. Az egyik szolga levest hozott, a másik pedig porcelánvederben jégdarabokat a bor hűsi- téséhez. Utóbbi véletlenül az újonnan kinevezettnek nyújtotta a jeges vedret, a vitéz katonának fogalma sem volt arról, hogy mire való a kínált jég, hanem gondolta magában — ha kínálják venni is kell belőle — a vederből kivett jégdarabot a levesébe tette. A fiatal lisztek vigyorogni kezdtek, de a táborszernagy komolyan és nyugodtan követte szomszédjának példáját, mire a vigyorgás rögtön megszűnt. Az ezredes szintén levesébe tette a jégdarabot és a kárörvendő fiatal tisztek is követték elöljáróik példáját. A kuruzsló Jutalma és igazsága. I. Frigyes Vilmos korában a házaló kereskedők egyike Berlin vidékén köszvóny ellen csalhatatlan orvosságot kínált. A kuruzsló nemcsak a királyi jószágok köszvényes bérlőit rábírta egy-egy adag átvételére, hanem a király házi orvosát is sikerült neki elámitani az orvosságnak állítólagos csalhatatlan hatásával. Az orvosság azonban nem használt sem a királynak, sem a bérlőknek. Egy év múlva ismét ajánlgatta csalhatatlan orvosságát a kuruzsló, a bérlők egyikénél, aki a drága gyógyszer használata dacára fájdalommal tapasztalta, hogy köszvéuybántalmai legke- vősbbó sem csökkenlek. A beteg ember megpillantva a csalót, dühbe gurult cselédségével meg- botoztatta és azután házából kidobatta. A kuruzsló írásbeli panaszt nyújtott be I. Frigyes Vilmoshoz. A panasz következő szavakkal végződött: — Kérek igazságot! A panaszt a király az alábbi széljegyzéssel intézte •!; — Az igazságot vusterhouzi bérlőm már kiszolgáltatta. Ha azonban még egy adag igazságot kíván, jöjjön csak hozzám. jA. m. kir. postaigazgatóság agg határozott, hogy könnyebb munkákra a táviratlevét kézliezadásnál, helyiségek takarításánál nőket fog alkalmazni. A helybeli m. kir. postahivatal is, férfiak hiányában, 2-3 nőt fog ilyen értelem- \ ben alkalmazni, megállapított díjazás mellett. Föltételek: irni-olvasni tudás, legalább 18 éves éleikor, kifogástalan előélet. Érdeklődők iskolai, erkölcsi s egyéb bizonyítványaikkal fölszerelve hétfőn, február 28-án, délután személyesen jelentkezzenek a nagybányai m. kir. posta és láviró hivatal főnökénél. Az alispán jelentése. A csütörtökön tartott vármegyei közgyűlés elé- Ilosvay Aladár alispán, főbb vonásokban, a következő jelentést terjesztette be: Tekintetes törvényhatósági bizottság I A vármegye 1915. évi közigazgatása mindenekben a háború befolyása alatt állott. Úgy a vármegyei, mint a községi tisztviselők teljes munkaerejét azok a nagy feladatok foglalták le, amelyeknek megoldása az ország belső erejének felhasználásával alapját képezi a harctereken küzdő hadsereg fenntartásának, állandó kiegészítésének és ezzel harcképességének. A másfél év óta tartó háború következményeként a hatóságok ténykedési köre óriási méretekben bővült, mert nemcsak a hadsereg szükségleteinek beszerzésénél való közreműködés, hanem a nagymérvű fogyasztás következtében előállott hiányok folytán az egyesek által szükséglett élelmicikkek és egyéb az élet fenntartásához
