Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-27 / 9. szám
Nagybánya, 1916. Február 27. — 9. szám. XLH. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJBLHISIIK MIZNiDOSnST VASÁRNAP Előfizetőéi árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 IC. Negyedévre 2 K. :—___- Egyes szám 20 fillér. äi-=-= Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos HÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő HÉVA.I NÁHOLY MWIíTit SzarkeBziőség es kiadóhivatal : — Eoisőhányai-vtcn 80. szám alatt. ===== TELEFOS SZÁM NAGYBÁNYA IS: = üá Nagybánya város takarékpénztára. A város takarékpénztára kedden, február 29 én tartja évi rendes választmányi gyűlését. Ezen a gyűlésen fognak beszámolni a múlt év eredményeiről. Bay Lajos igazgató nagy körültekintéssel, buzgósággal és odaadással istápolta szakadatlanul ezt a régi jónevü intézetet s első sorban neki köszönhető, hogy az évi eredménv várakozáson felül ked- vező. Az 1915. év is háborús volt, nálunk minden különösebb, nagyobb forgalom nélkül. Gyümölcstermésünk nem volt, katonaságunk nincs, a mozgó jószágot a máramarosi orosz betöréskor olcsón elprédálták. A betét azért mégis 230 ezer koronával emelkedett s a visszleszámitolás csak 45 ezer koronával csökkent. Az intézet 500 ezer korona ára búzát vásárolt a város részére s a lisztellátást teljesítette, 200 ezer K hadi kölcsönt jegyzett s a betéteket is igyekezett előzékenyen kiadni azoknak, akiknek arra szükségük volt. A kamathátralékokat nem hajtották be, csak ahol az intézet különös érdeke követelte. A hadba vonullak iránt a legnagyobb figyelemmel voltak. Az intézet 22 millió 367 ezer K ! bevételi s ugyanannyi kiadási forgalmat mutat föl s ez óriási forgalom mellett mindössze 65056 K 60 f a múlt évi ! nyereménye, ami kétségkívül azt igazolja, hogy méltányosan bánik a nagy közönséggel. Uj kölcsönt egyáltalán nem adtak | ki Az intézet tisztviselői közül kettő, ; az igazgatóságból egy, a választmányból ; két tag vonult eddig hadba. A legtöbb jövedelem a kamatokból | volt 334.542 K 45 f. Van a takarékpénztárnak 500.000 K | alaptőkéje 78.000 annuitás!, 108.000 tar- j taléktőkéje. A betétje 2357.280 K 12 f. Készpénze 54.189 K 06 f. volt december 31-én. Váltótárcája 2 308 442 K. Jelzálog és értékpapír kölcsön 3.760.648 K Megjegyzendő, hogy a váltók nagyobb része is jelzáloggal van biztosítva. Az intézet ezekben a nehéz időkben is 49.000 korona Hasznot ád a városnak. Mindannyian, kik törődünk a város dolgaival, abban a reményben élünk, hogy a háború csak elmúlik már s akkor, ha befolyik a sok jó helyen kint levő kamat, még nagyobb jövedelme lesz a városnak. Mindenesetre azonban a mostani nehéz viszonyok közölt, a f. évi eredménynyel is nagyon meg lehetünk elégedve s hálás elismeréssel adó- i zunk az intézet tisztikarának, igazgatóI ságának, felügyelőségének, különösen | azonban az igazgatónak, ki gondját soha j egyetlen egy napon sem vette le az intézetről s akinek páratlan tevékenysége tudja előkelő színvonalon tartani ezt a becsületben megöregedett derék pénzintézetet. Uj elet kell a háború után. Ez a már közel két év óta folyó háború úgyszólván a nép?k érettségi vizsgálata. Vannak, akik győzelmünket és szövetségesünk győzelmét a fejlettebb technikának, Zeppelineknek, tengeralattjáróknak, munícióval való ellátásunknak tulajdonítják, mások mindez előnyök elégtelenségére utalnak s nemcsak Hindenburg, Mackensen, Kövess, Boroevits hadászati tudományát állítják előtérbe, hanem a vezérek és seregeik lelkierejét, melyíyel vitézeink szembunyorilás nélkül, örömmel áldozzák fel életüket a haza oltárán, a legnagyobb nyugodtsággal, mérhetetlen szívóssággal felejtik el énjüket éa csak hazájukért élnek, halnak. Nagy időket élünk 1 Mindennapi életünk békeidőben többnyire csak önzést mutat, mindenki csak a pénzszerzésnek él: sok ügyvédnek a legkissebb gondja a jog érvényesülése, vállal igazságtalan pert is, csak jövedelmező legyen; van sok hivatalnok is, kinek főíanulmánya a rangsor; egyik-másik csak azért ügyeskedik, hogy látszat alapján érvényesüljön s pártfogást szerezzen, mert szerinte az a «gradua ad parnassum», lépcső a haladáshoz nem a szerény s serény munka és a tudás. Ügyesnek kell lenni, aki nem az, hiába okos, hiába szakember, nem életrevaló Az ideálizmus? Bolondság, költőnek való! Dicsőséges győzelmünk e háborúban megcáfolja a pénzimádaíot, az önzés uralmát; a A két Carneval. Akkor mosolygós, farsangünnep járta: A szemed — ah — úgy égett élő lánggal. Voltál az Álmok szomjazó koboldja és lobogott a vágyad lelketvesztve ; Mint tépett húron felviharzó nászdal . . Akkor mosolygós tavaszünnep járta . . . S a csend élt bágyadt, alabástrom testtel? Akkor még nem jött bús világok híirca; S a báltermekben lüktetve, suhanva, Fulladó zenével pihegett a valcer . . . És jött a ködből véresen, sötéten Bús óriástestet öltött emberdráma, Éls messzementünk. Ébredve. Szegényen. Te a múlt útján. Emlékeknek élve. Én srapnolvéres, gyilkos éjszakába . . .! Suhant az év. És koldusösszetörten ma ismét éled Carneval bús álma. Kiégett szemmel — ah — hogy visszajöttem, Remegő szóval keresem a lelked . . . És visszavárlak. Vágyódva . . . hiába . . . Most már nem ég a szemed élő lánggal; És nem pihensz meg sok bús gyermekálmon: Elhagysz . . . Hiszen úgy összetört az Életi És át vonaglik egy bús, léha valcer A gyászbanégő farsangéjszakában. (Tprs.) Epizód Linné Károly életéből 1727-ben az upsalai egyetemnek egy igen | szegény, de jeles tehetségű hallgatója volt: Linné Károly, ki később mint természettudós szerzett magának világhíres nevet. Szép esszü, szilárd jellemű, nemes szivü ifjú volt, e mély tulajdonságokhoz még fáradhatatlan munkaszeretete is csatlakozott. Sokat küzdött, nélkülözött s tanuló éveit sok keserűséggel küzdötte keresztül a szószoros értelmében száraz kenyér mellett. De nem csüggedt, hanem egy szebb jövő reményével biztatta magát, magasratörö lelke egész hevével feküdt tanulmányainak. Egy szép októberi délután Linné nehány iskolatársával Upsala főterén sétálgatott, midőn figyelmét egy fiatal, feltűnően szép leány vonta magára, ki anyja kíséretében mellettük haladt el. A leány rendkívüli szépsége és bájossága annyira elbűvölte Linnét, hogy lábai földbe gyökereztek s néma csodálattal bámult utána. ■— Istenemre ! — kiáltott föl egyik ifjú — e lánykának egyetlen csókja fölérne egy millióval. Linné — ki némán bámult a leány után, — hirtelen fölocsudott s egy eszmétől megragadva igy szólt társaihoz: — Fiuk! Én úgy hiszem, kapnék tőle egy csókot! — Megőrültél ? — feleltek egyhangúan I társai — talán ismerős vagy vele ? — Nem vagyok! Soha se láttam, de biztosan tudom, hogy ha fölkérném, ő megcsókolna engem! — Itt a piaczon ? Mindnyájunk szemeláttára ? — Mindenesetre! — Saját akaratából ? — Természetesen ! Csak nem hiszitek, hogy erőszakot tenni képes lennék ? Linné tanulótársai — kik igen gazdag csa ládok gyermekei voltak — erre a nyilatkozatra fogadást ajánlottak. Ötön, egyenkint 1000—1000 tallért ajánlottak fel neki, ha a szép leányt nyilvánosan megcsókolja. Linné egy percig sem habozott; s leányka után sietett s megszólította. Ószintén föltárta előtte szegény anyagi helyzetét, törekvését, reményeit; elmondta, hogy most 5000 tallérhoz jutna, ha a leány öt megszánná. A gyönyörű nő tejfehér arcára az ártatlanság rózsapirja szökkent; kérdőleg nézett anyjára, ki mosolyogva hallgatta a párbeszédet. Azután lesütötte nagy, sötét szemeit, arca még jobban elpirult s a fiatal ember felé közeledett: — Uram! Megértettem kérését. Ha ily csekély szolgálattal hasznára lehetek önnek, meg nem tagadom. Ezzel hozzáhajolt s remegő piros ajkát oda tapasztotta Linné ajkaihoz. A csók elcsattant, azután elváltak. Linné még az nap boldog birtokosa lett 5000 tallérnak.
