Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-02-20 / 8. szám
(2) 8. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1S16. Február 20. A gyapjas pille petéit sárgás-barna tapló- szerű foltokban helyezi el a fa derekára, vastagabb ágra, kőfalra és kerítésre. Ujjnyi vastag szőrös hernyója nyár derekán jelenik meg igen falánk természetű. A fiatalabb ágakon látható majdnem fél- ujnyi szélességű szürke gyűrűn a gyűrűs pille petecsomója. Az irtást hernyózó ollóval, esetleg kézzel végezzük, ügyelve, nehogy az ághegyből többet vágjunk le, mint épen szükséges. Az összegyűjtött fészkeket azonnal égessük el. A gyapjas pille fészkét lekaparjuk, vigyázva, nehogy a petékből egy is a földre hulljon. Ennek elégetésénél óvatosak legyünk, mert a peték nagyobb tömegben robbannak. Hernyózáskor szoktuk a fatörzsét is lekaparni, az ágakon maradt aszott gyümölcsöt és mindezt a fa alól összegereblyézett falevéllel, meg száraz ágakkal együtt azonnal elégetni. Ez volna a téli, — koratavaszi irtás. De ha termésünket megakarjuk védeni, ne elégedjünk meg ennyivel, hanem állandóan figyeljük fáiukat, mert a leggondosabb irtás mellett is marad néhány csomó «magnak», melynek népe még mindig képes egy fát lekoppasztani. Irtsuk szorgalmasan a kártevőket; nem az a jó gazda, ki mennél több fát ültet és azokon kevés gyümölcsöt termeszt, hanem a ki kevés számú fáját odaadó gondossággal, szeretettel kezeli és egy-egy fán tud szép termést felmutatni. Várady József. Külföldi esetek. Francia udvari etiquette. Donnersmark gróf, a porosz király szárnysegédje azt a megbízást nyerte, hogy Kalkreuth táborszernagy kíséretében Párisba utazva, Napóleonnak Mária Lujzával történt egybekelése alkalmából jelentse a jó kivánatokat. Az egyik udvari ünnepélyen kérdezte Napóleon, hogy miért nem táncol francia négyest? — Felséges ur, nem szoktam franciául tán- czolni. Napoleon nagyot köpött és sarkon fordulva szónélkül hagyta el a porosz vendéget. A gróf haragra lobbant és alighanem súlyos következményű lépésre ragadtatja magát, ha Lützov meklenburgi követ, aki közelében állott és az egész jelenetnek szem- és fültanuja volt, meg nem nyugtatja. A király előzékenysége, az adófizetők rovására. Napoleon fivére Hyeronimus, Vestfália királya álarcos táncmulatságot rendeztetett. A táncterem bejáratánál mahagoni-faból készült bódé volt látható. A vendégek sokasága kiváncsi volt mire a bódé és mi van benne ? Valaki megrázza a kilincset, mikor az ajtó nem nyílik, durva káromkodás és pár puskatus, s az erős tölgyfa ajtó recsegve-ropogva leszakad. A bárónő céloz és lő. A tiszt összeesik. Délinké, miért-miért nem, odaugrik a villámkapcsolóhoz és a hatalmas csillár pillanat alatt megvilágitja a szobát. A kozákoknak tisztjük összeesésénél nagyobb volt a hirtelen világosságon való csodálkozásuk és ámulva földbe szegződött a lábuk. A tiszt fölemelkedett; talán segítséget akart kiáltani, de midőa észrevette a leányt és a bárónét, kik az ijedségtől megdermedve álltak, hangja elakadt. Pár szót mondott embereinek, mire azok távoztak. Aztán franciául megszólította a szép bárókisasszonyt: — Miért tette? Zsuzsokiné válaszolt leánya helyett: Nem ő, én voltam, meg akartam védeni becsületünket és elértem célomat, most végünk van. Sajnálom. Úgyis vége mindennek. Olyan furcsán mondta ezt, még mosolygott is hozzá, A félelem nehéz perczei megzavarták eszét. Délinké folytatta a beszédet: — Bocsáss meg 1 Tudom, hogy végünk van Mi is meghalunk. Ne váljunk el az élettől egymásra haragudva, eddig sem haragudtunk. A tiszt lelkében egymásután cikkáztak át a gondolatok és érzések ezrei, a szép Delinkére nézett, majd halkan mondta: — Csalódik. Én meghalok, de maguk nem. Megmentettem magukat. Egyesek megjegyzése szerint a bódé arra való, hogy a királyt előbbi foglalkozására emlékeztesse. Hyeronimus őfelsége ugyanis Napoleon uralkodása előtt boltossegéd volt. A király és királyné örmény kosztümben jelentek meg és a bódét felnyittatván, gazdagon felszerelt ékszerbolt tárult fel a kiváncsiak előtt. A királyi pár a bódéba lépve, francia üzleti szellemmel kínálta a nagy értékű árucikkeket. A miniszterek egyike volt az első vevő, mivel azonban nem volt nála elegendő pénz, hitelt kért. A király elővette a nagy számlakönyvet és szakértelemmel vezette be a nyitott lapra a vásárlás napját, az adós nevét, az árucikket és ennek értékét. Midőn a többi vendég látta, hogy hitelbe lehet vásárolni, a bódé mindaddig tele volt vevővel, amig az egész árukészlet elfogyott. Másnap reggel minden vevő rendes számlát és mellékletül a kitüntetett összeg megfizetését igazoló, szabályszerű nyugtát kapott. Az előzékenység elismerésre méltó lenne ha az innen származó kiadások a sanyargatott, adófizetők terhét nem növelték volna, amire azért nem lehetett gondolni sem, mert a király jövedelme csak az volt, amit megbízottai az alattvalóktól kipréselni képesek voltak. Tolvaj tudomány és a házastársak civakodása? XVI. Lajos francia király és neje gyakran jelentek meg a színházban. Egyik előadás alkalmával gazdag bankár nejének páholyába udvari egyenruhás ur nyitott és illedelmesen meghajtva magát, mondá: — Asszonyom, a királyné észrevette gyönyörű karperecét és kéreti, hogy az egyiket szíveskedjék megtekintés végett átadni, mert hasonlót kíván rendelni. A bankár neje elpirult örömében és oda- nyujtotta a drága ékszert az állítólagos udvari tisztnek, aki azonban nem volt sem több sem kevesebb, mint amaz úri tolvajok egyike, a kikben Paris ma is bővelk"dik. A férj keserű szemrehányásokat tett nejének hiszékenységéért. Másnap, midőn a reggelinél ültek egyrészről szemrehányás, másrészről mentegetődzés javában folyt, magasabbraDgu rendőrtiszt két rendőr kíséretében jelent meg és elmondta, hogy a tegnapi előadás után több színházi tolvajt elfogtak, mivel pedig a nálok talált ékszerek között van a hiányzó karperec, minden tévedés elkerü lése céljából a rendőrség kívánja összehasonlítani a két karperecét, majd félóra múlva mindkét karperec rendelkezésükre fog állani a rendőrségnél. Az asszony vonakodott karperecét átadni, de a férj követelte, hogy a rendőrség kívánalmának haladék nélkül tegyen elegei: Visszatértek a kozákok egy orosszal. A haldokló kérte és megparancsolta dühöngő embereinek, hogy azonnal hagyják el a kastélyt és haladjanak tovább, hiszen ő maga lőtte főbe magát. Elfáradt a beszédben, lehanyatlott. — »Adieu, Isten önnel!* Meghalt. Az orvostól megtudták, hogy Dammarof hercegnek a legkisebb fia. A kozákok lóra ültek és tovább pusztítottak. A herceget ott hagyták a kastélyban, nem törődtek többet vele. * Elmúlt az orosz veszedelem, honvédeink megtisztították a kozákok hordáitól az egész felvidéket. Tavasz lett, mosolygó tavasz. A hegyek újra felvették zöld köntösüket, ünnepeltek, kacagtak: mert a természet nem vesz részt az emberek ádáz, esztelen küzdelmeiben. A bárónő eltemettette a herceget a park közepén lévő nagy tölgyfa alá, sirkövet emeltetett : A hősnek. A virágok szépen fejlődtek sírján, beborították az egész hantot. Időközben meghalt a tébolyodott anya. Bekerült a kápolnába a többi családtag közé. Délinké sokszor ült a szép nyári alkonyaikor a sir fölött és a nap haldokló sugarai gyakran törtek meg könnybelábadó szempilláin. Kit siratott? ... Az anyát, a hőst, a háború áldozatait, vagy csak azért sirt hogy sírjon ? . . . ö tudja. lncze Gábor. jr- ' fi- . '-1 js===pa=*=; A rendőrségi egyenruhát viselő három egyén szintén a tolvajbandához tartozott. A férj is rászolgált az övéihez hasonló szemrehányásokra, de a házastársak civakodása megszűnt. Az egyenlörangu válasza. Bourgoing Zsuzsanna, a szépségéről és nagy tehetségéről hires színésznő, kedvence volt Napóleonnak és különösen az »Iphigenia in aulis* cimü színdarabban oly remekül játszotta szerepét, hogy Napoleon kívánatéra gyakran kellett az előadást ismételni. Ennél fogva egész Páris aulisi Iphigeniának nevezte a művésznőt. Napoleon Soult marschallt dalmáciai hercegnek nevezte ki. A herceg és hercegnő Bourgoing Zsuzsanna tőszomszédságában laktak és a lakásaikhoz tartozó kertek csak egyszerű kerítés által voltak elválasztva. A művésznő macskája a kerítésen át az újdonsült hercegnő kertjébe jutott és a kalitkában éneklő kanárit bekebelezte. A hercegnő mérgében következőket irta a macska tulajdonosának: »Ha nem lenne komédiásnő, felelősségre vonná dalmáciai Erzsébet.* A válasz volt: »Hercegi rangja ha nem lenne alig három hetes, mint egyenlő rangú válaszolna aulisi Ipbigenia.« Mivel a válasz az újdonsült többi lőurakal is sértette, nyolc napi szobafogságot kellett a művésznőnek szenvednie szellemes válaszáért. Szilánkok. Hallotta lelkem komámasszony, hogy azt a gyönyörűséges tisztet, aki mihozzánk nézett be egy kis frissítőért mikor itt mentek keresztül, valami Propaganda nevű nagy szerb leszúrta egy komitáccsal. — Istenem, ne mondja. * Kacskaringéi mondatokban adták meg az utasítást a 42 éves »fiuknak«. Nem is értették meg. Egyikük bekopogtat hát a sok ajtó közül az egyiken. Mi az már megint — kiabál az ügyeletes. Hát instálom, nem tudom mi van ezen a cédulán. Már mondtam egyszer, hogy menjen s válasszon egy ruhát magának, azután jelentkezzék X . . . törzsőrmester urnái; de ha még egyszer ide beteszi a lábát, hát úgy kirepitem az árgyé- lusát magának, hogy az udvaron szedi össze magát. Megértette? — E mán magyar beszéd, ezt értem — szólt az ipse a ment a ruhájáért. * Mit ir a fia, hogy megy a sorsuk, — kérdem egy ismerősömtől. Azt írja, hogy egészséges, hála Istennek, egyéb baja sines, * Visszafoglaltuk Szedil Bahrf, fölszabadítottuk a Dardanellákét . . . Mindenki őrül az óvodásoktól kezdve. Még a mosónő is, ki pedig nagy vészmadár. Most sem hagyja megjegyzés nélkül a diadalt. — Egy várral lettünk hatalmasabbak. Jól van. Da mi lesz, ha az angolok visszatérnek s a törökökre zárják a kapukat? * Mózes sem áhítozott a gyöngyélet után. Mikor a sorozóbizottság elé áll, előszedi érveit. Utolsó: rövidlátó vagyok. Maga ? kérdi csodálkozva az ezredorvos. Igenl Méltóztátik látni a falon azt a pontot? Mit akar vele? Miért? Azért, mert én nem látom. * Orosz foglyokat vittek keresztül Debrecenen. Bebaliagott a Hortobágyról is egy juhász, megnézni, hogy hát kik ellen is harcol az ő fia. Jön a vonat, mindenki kíváncsian érdeklődik. Az öreg is. De mig másoknál a vonat beérkezése után az izgalom tetőfokát éri, ő nyu gedtan pipál. Csak áll és néz. Esznek a foglyok,
