Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-02-20 / 8. szám

1916. Február 20. NAGYBANYA és vidéke 8. szám. (3) azután mennek tovább. Már csendes az állomás, de a juhász még mindig áll és vár. Megszólítja egy portás. — Bátyámuram mire vár ? — Mire, hát a muszkákra 1 — Most mentek tovább.azok voltak a muszkák. — Pedig nem is volt kutyafejük, — csodálko­zik az öreg. » Félkarú hős utazik a vasúton. Szembe vels két teleaggatott dáma, hadseregszállitók jól táp­lált nejei, kik valahogy megtudják, hogy az uti- társuk önként állt be a hadseregbe. Érdemes volt ezért? — kérdi az egyik — nem hogy Uthonn maradt volna. S mit csinál most félkézzel? érdeklődik a másik. Ezt — szól a béna hős — s avval két ha­talmas pofont oszt szemtelen utiíársainak. * Nagy a fainség. Hideg van. Fáznak az em­berek. Alighanem ez adta egyik barátom kezébe a revolvert, hogy azzal vessen véget életének. Ott. lent jó meleg van. Mielőtt szándékát végrehajtotta, — észre­vettem mit akar. Szerencsétlen vigyél magaddal fát, máskü­lönben ott is fázni fogsz — kiáltottam reá. ő erre eldobta a pisztolyt s nem lett ön­gyilkos. Dimand József. Heti krónika. Beütött tehát Nagybányán is az a törté­nelmi jelentőségű mozzanat, hogy kenyérjegy- gyel kell kérni a mindennapi kenyeret. Hétfő­től kezdve mi is koplaló nagy város lettünk, valószínűen először mióta fennáll Nagybánya, mert a régi krónikák sehol sem emlékeznek róla, hogy jegy ellenében adták volna valaha itt a kenyeret. Ez tehát valóságos »epocha« s épp azért kénytelenek voltunk itt megörökíteni. A bányi embert azonban bajos kihozni a sodrából. Ez az uj intézkedés sem csinált semmi változást, mi azért épp úgy eljárunk a főhadi­szállásra a moziba, a korzóra, épp úgy tartja a kaszinó az Ő sikerült zeneestélyeit, mintha nem is volna kenyérjegy. Az igazat megvallva, különben itt mindenki háztartásban étkezik, a háztartások pedig könyvre hordják a lisztet s igy fehérholló az. akinek kenyércédulája van. Megbámulják, mint a göcsejiek a selmeczi pi­pát, vagy mint mi hétfőn megbámultuk a Ju­piter és Venus találkozását. Sőt már vasárnap megállapítottuk, hogy a két nagy csillag randevút adott egymásnak s ebből világraszóló békehíreket rögtönöztek az emberek, amiknek ha csak a fele igaz volna, az is elég volna »Most már a muszka velünk jön az an­gol ellen« s több eféle okfejtő megoldás me­rült föl. Olyan jó hét volt ez, hogy minden hitelbe talált, még az is, hogy egy repülőgép szálldogált felettünk s lámpásokkal integetett a Wider-patika felé, mert ismerte a helyi hadi viszonyokat. Még szerencse, hogy Muzsnay Feri, az egyetlen nagybányai repülő itthonn van, mert őreá fogták volna az egészet. A mi helyi háborús újdonságunk külön­ben az, hogy Szmik mérnöktől megérkezett a második háborús gyűjtemény múzeumunk szá­mára Ez az 1915 iki gyűjtés s talán még gaz­dagabb, mint a 14-iki volt. Milyen jó lenne, ha már mint régészeti tárgyakat gyüjthetnénk ezeket, mint egy bor­zalmas, hihetetlen múltnak képtelen maradvá­nyait. Egyelőre azonban még mindig gyűjtjük a rezet, az aranyat vasért és a rézgálicot aranyért. Ezt az utóbbit csakugyan jó lesz, minden sző­lősgazdának előjegyezni, de hamar, illetve le­foglalni a városházán, mert páros szökőévre nagy peronosporát jósol a krónikás. Személyi hír. Somogyi Imre cseudőrazá- zados, ki 4 hő óta Bwlényesre voll vezényelve, visszaérkezett s illeni szolgálatát ismét átvette. Kinevezés. Király ő felsége Wachsmann Vilmos csendórszázsdost, ki pár év előtt Nagy­bányán teljesitett szolgálatot, őrnagygyá nevez­te ki. Kitüntetés, őfelsége a király marosvásár­helyi Thordai István huszárszázadosnak az ellen­séggel szemben tanúsított vitéz magatartása el­ismeréséül a katonai érdemkereszt 3. osztályát, a hadiékitménnyel adományozta. A sebesültek febr. 15-én ozsonnát kaplak a hölgyek vacsorapénztárától. A 63 adag lekvá­ros lepényhez liszt és tojáskészlet már volt s igy csak az almsíz, vaj, lej, cukor, élesztő került a pénztárnak 10 K 52 fillérjébe. Ezzel azonban a még ősszel beszerzett tojáskésxlet elfogyott. Az ízletes és nagymennyiségű tésztát özv. Kunay Edéné volt szives elkészíteni és teljesen frissen szállítani a hadfiaknak. A héten Kremniizky Al- berteá 5 K-át küldött a pénztárnak s igy a bevé­tel 1312 K 28 fillér. Az eddigi kiadás 1228 K 59 f. Szives támogatást kérünk azok részére, kik a hazáért, már ontották vérüket. Katonai kitüntetés. Király ő felsége Jász árokszállási és nagybányai Kneusel-Herdlioska, Emil csendőrszázadosnak, ki pár év előtt váro­sunkban tett szolgálatot, az ellenséggel szemben tanúsított kitűnő szolgálatának elismeréséül, a katonai érdemkereszt 3 osztályát a hadi ékít­ménnyel adományozta. Levél lapunk szerkesztőjéhez. »Kedves Bará­tom ! A »Nagybánya és Vidéké« 25 éves jubileu­mára hadd szóljak meg én is, ki értékes lapodnak régi munkatársa vagyok. Ez a jubileum tulajdon­képen a te szerkesztői jubileumod Az egyszerű vidéki lapok sorából te ezt a lapot magas iro- datrni színvonalra emelted, olyan színvonalra, amilyennel kevés vidéki lap dicsekedhetik Ez természetesen egyedül a te szerkesztői megítélé­sed s tevékenységed érdeme. Egy lap emelkedése kettőtől függ: 1. Minő kritikai érzékkel s minő tapintatos körültekintéssel tudja a szerkesztő a közlendőket megválogatni, hogy csak az kerüljön bele, ami értékes, másrészt ami olvasó közönsé­gét érdekli és távol maradjon mindaz, ami selej­tes vagy visszatetsző; 2. minő irodalmi erőket tud maga körül csoportosítani. Szoktak még egy 3-ik tényezőt is idesorolni: hogy mennyire tudja előfizetőinek számát szaporítani. Ezt a 3-ikat azonban az első kettőtől teszem függővé, mert csak a jól szerkesztett lap gyűjt magának érdek­lődő olvasó közönséget. A“te szerkesztői megíté­lésed, tapintatos vezetésed s odaadó buzgalmad 25 év alatt kitűnő lappá tette a »Nagybánya és Vidéké«-t s olvasói most 25 éves jubileuma al­kalmával őszinte elismeréssel üdvözölhetnek téged. Engedd meg, hogy én is. mint nagybecsű lspod egyik igénytelen lantosa, szivem örömével nyújt­hassam üt neked az elismerés koszorúját 1 Tatán későn is szólalok meg; de hosszas szembajom távol tartott minden irás-olvasástól s most is csak ritkán engedi meg, hogy egy-egy levéllel felkeressem rokonaimat és jóbarátaimat. Isten éltessen sokáig s tegye áldásosán termővé érté­kes lapod irodalmi hatását. Eperjes, 1916. febr. 16. Igaz hived Csengey Gusztáv. A vármegye február 24-én tartja tavaszi rendes közgyűlését 217 tárggyal. Ez alkalommal fogják bemutatni a legtöbb adót fizetők névjegy­zékét is és intézkednek a megüresedett bizott­sági tagságok betöltése iránt. Napirenden van Nagybánya város ásványvíz szabályrendelete, vásári heiypénz szabályrendelete. Gyűlést meg­előzően, 23-án d. u 3 és fél órakor állandó vá­lasztmány lesz. A Kaszinóban 12-én tartották a második zeneestélyt s ezután minden két hétben fognak tartani. Az estély igen szépen sikerült. A gaz­dag műsor igazi műélvezetet szerzett a jelenvol­taknak. Hernyószedő tanulók. Az állami iskolák gondnoksága múlt vasárnapi ülésében kimondta, hogy a felsőbb osztálybeli növendékeket szabad délutánokon hernyó-fészkek irtására fogják kiren­delni, megfelelő díjazás mellett. Igazán üdvös intézkedés lesz, ha nem marad Írott malaszt. A nagybányai ref. egy­háznak hosszú időn át volt kántor-tanitőja halt meg a muH héten Nagy­szalontán, hosszas betegeskedés után. Ifjabb évei­ben ügyes tanító és jó énekes kántor volt, akire az öregebb polgárok szívesen emlékeznek vissza. Mikor öregedni kezdeti nyugdíjba ment és a pi­henés éveit családja körében töltötte. Nem rég h'iit el neje. azért költözött Sándor fiához, aki Nagyszalontán szintén tanító. Évek óta gyengél­kedett, neje és gyermekei gondos ápolása tar­totta meg az életnek, hogy 74 évet élhetett. A | Stigiicz Albert. | család gyászjelentése igy adja tudtul a szomorú esetet: Alulírottak mély fájdalommal tudatjuk, hogy a szerető édes apa, illetve nagyapa és szerető rokon Stigticz Albert a nagybányai ref. egyház 22 éven át volt kántor-tanítója, f. hó 8 án hajnali 2 órakor, hosszas szenvedés után, életé­nek 74-ik. kántor-tanitói működésének 42-ik évé­ben jobblétre szenderült. Szeretett halottunkat f. hó 9-én, délután 3 órakor fogjuk a ref. vallás szerint a háznál tartandó (Bocskai utca 46) rö­vid ima után örök nyugalomra helyezni. Nagy­szalonta, 1916 február hó 8-án. Stiglicz Sándor és neje Kálmán Maliid, Stiglicz Erzsiké, Stiglicz Etelka és férje, Kovács József, gyermekei, menye és veje. Kiss Jolánka, Kiss Mariska, Stiglicz László, Stiglicz Mariska, Stiglicz Sanyika, Kovács Margitka unokái. Legyen áldott emléke! Kitüntetés. Rosenberg Izsó tűzmestert a II. oszt. ezüst vitézségi éremmel tüntették ki, A Szllágycseh-Alsószopori vasútra vonat­kozó előmunkálati engedélyt a kereskedelmi mi­niszter, Bay József részére, egy évre meghosz- szabbitotta. Szmik Antal újabb adománya a múzeumnak. Szmik Antal budapesti igazgató-mérnök már má­sodízben küldött az itteni múzeumi egyesületnek háborús apróságokat. Mostani adománya hirde­tésekből, falragaszokból és különféle nyomtatvá­nyokból áll. A 682 darabot számláló értékes gyűjteményt a nagylelkű adományozó lapunk szerkesztőségéhez küldötte sva napokban fogjuk azt az illetékes muzeum-őr kezeihez juttatni. A fenkölt gondolkozásu igazgató mérnök ur fogadja előre is Nagybánya minden szép iránt fogékony közönségének hálás köszönetét. Mire vaiók a makszimáiis árak? Semmi egyébre, minthogy nyomtatásban a falon függje­nek és senki be nem tartsa. Mert például a zsir, szalonna és sertéshúst minden hentes úgy árulja, amint neki jólesik. Tudunk kenyér-üzletet, ahol a kenyér kilogramját 80 fillérért árusítják, a makszimált 68 fillér helyett. A zsírért ma is 7 koronát vesznek egyesek. Nem jól van ez! Kér­jük a rendőrkapitány urat, szerezzen érvényt ki­bocsátott rendeletének! Beküidetett. Jótékonyság. Papp Gábor amerikai vendég­lős karácson estéjén megvendégelte a helybeli Vöröskereszt kórház összes sebesüitjeit, mivel azonban az általa csak úgy véletlenre küldött 100 K nem volt elég erre a célra s Papp Gábor úgy ígérte, hogy egészen ő adja ezt a vacsorát, azért ma érkezett amerikai levelében még 150 K át helyezett kilátásba a hölgyek vacsorapénztárának. Az összeget már ő föl is adta s az bizonyára a napokban már ideérkezik. Gyászhir. Undy DomokosDó Sopronban e hó 13 án, 39 éves korában meghalt hosszas szenve­dés után. Temetése 15-én volt. Und y mint önálló nyomdász Nagybányán kezdte meg működését s innnen költözött Sopronba, felesége pedig nagy­bányai születésű volt. A nyíregyházi napidijasok javadalmazása. Nyíregyháza varosának napdijasai, teljesen meg­bízható értesülésünk szerint, következő díjazásban részesülnek: az első évben napi .................................2 K — f a második évben napi.......................2 K 20 f a harmadik évben napi........................2 K 50 f a negyedik évben napi.......................2 K 60 f az ötödik évben napi............................2 K 80 f a ha todik évtől a tizedik évig napi . 3 K — f 11 — 15-ik évehban nspi........................3 K 50 f 16 — 20 években napi............................4 K — f 21 —25 ik években napi.......................4 K 50 f a 2 5-ik évnél több szolgálatban . . 5 K — f Az igazság érdekében kénytelenek vagyunk megjegyezni, hogy nálunk ilyen progrresziv fize­tést még eddig nem ismerünk. A helybeli Vöröskereszt kórház részére febr. 6-tól 19-ig adakozni szívesek voltak : Muzsnay Ferencné 15 drb tojás, Synteniss Béla a harcz- térrő! 10 K, Börcsök Samuné 1 pap'anlepedő 3 párnahuzat, 3 lepedő. A szives adományokért há­lás köszönetét mond Waigandt Anna aielnők. Szállítják városunkból az élelmi cikkeket Szatmárra. A hetivásárokon — újabb időben — a'ig lehet valamit vásárolni, mert a szatmári ba- rak kórház egy megbízottja — nem akarjuk az úrnőt megnevezni, — bármily áron is összevá­sárol minden tejfölt, tojást és vajat s elszállítja Szatmárra. Nem tudjuk, van-e a rendőrkapitány­nak tudomása róla s ha igen, megengedhetőnek tartja-o az eljárást a város kösönségének és adó f

Next

/
Thumbnails
Contents