Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-24 / 52. szám
Béliés ünn©pel£et!ö) <D Nagybánya, 1828a December 24. — 52. szám XLII. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE B/xmcSrJiisx-.JsiNrx'isL lUEXiNriDiEiNr A xt ~rer a -f*. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes szám 20 fillér. ===== * SUSCSB’SRBtSftieCtVt Felelős szerkeszfő és laptuiajdonos RÉVÉSZ JÁH03 Főmuakatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Kir ** és kiadóiiivatai : tea 20. szám alatt = M : !8, NAGYBÁNYA. Mikor járnak az állatok, tervszerűen, | tömegesen gyilkolni, tömegek ellen? Soha! Mikor járnak azért, hogy teljesen kipusz- titsák egymást s ebben leljék örömüket? Soha. Ölnek legfelebb azért, mert éheznek, mert nélkülöznek. Közülünk, belőlünk nemzetek alakulnak és pokolgépeket alkotnak és hoznak j működésbe azért, hogy letiporják, elgá- | zolják, eltöröljék a föld színéről azt, aki velők — noha tisztességesen — verse- | nyezni mer. Óh, szörnyű ez a mi karácsonunk. ! Mint a bomlott óra, úgy recseg-ropog, tévelyeg a világ. Jézus békét hozott a földre és húsz század múlva gúnyosan kikacagják azt, ! aki a békét aranytányéron kínálja. Harcolni fognak az utolsó két emberig? vagy három év megőrjítő kegyetlenkedései után magukba térnek ellenségeink, a rablógyilkosok? Ki tudja? A szózat újra fölhangzik: Azért született Jézus, hogy legyen dicsőség a magasságban Istennek, békesség e földön, és legyen az emberekhez jóakarat. Melyik valósult meg a három közül? És igy hiába született a Jézus? upv I .e ellenségeink feleleti már megtudjuk, hogy az eva. idén nemes igyekezete nem volt i való? Mondják, hogy most karácson van. Mikor lesz már megint igazi karácson? R z. kis királyfi magyar ruhát kap. Vén Budavára fényes napra készül, Büszke nemzeti ünnep int felénk. Szent István ősi koronája fogja Diszitni ifjú királyunk fejét. A nagy napon, melyen törvényeinkre Erős, szent esküt tesz király-ajak, Hogy atyai szívvel fogja vezetni Jó s balsorsában mindig a magyart. Magyar ruhát ölt e napon magára A karcsú, büszke pármai virág, Úgy kiséri eskütételre a Legelső magyar embert, a királyt. S ott lesz az ünnepen a kis királyfi, A trónutód is — — szivünk megremeg 1 ... A magyar nőktől disz-magyar ruhát kap E napra az első magyar gyerek. Oh magyar szivl Te hívőén rajongó! Hős, ahol kell s gyermek, ha hőn szeret. Öleld át lelked lángoló hevével Forrón az édes, drága kisdedet. Magas sejtésből dobban-e a csöpp szív, A disz-magyarban, felénk repesve, Mikor atyja fölkent, nemes homlokán Megvillan majd az ősi ereklye. Takács llus. Karácson estéjén. — Irta: Révai Károly. Karácson estéjén angyal száll a földre, Hogy a siránkozók könyeit törölje. Hogy palotát, kunyhót véges-végig járjon S az özvegy és árva enyhülést találjon. Jártában, keltében ide is benézett, Hogy titeket lásson szenvedő vitézek; Hogy a Megváltónak óhaját betöltve, Véres sebeitek csöppjeit törölje. Angyal jár közöttünk s imádságra szólít, Hívjuk segítségül az égnek lakóit; Forduljunk az Úrhoz, a szenthez, a jóhoz És a ma született kicsiny Megváltóhoz. Három imádságot mondjunk el ma sorba. LIátha a jó Isten szavunkra hajolna! Nem nagy óhajtások ösztönöznek minket S teljesüld fogja hármas kérésünket. Első, amit kérünk: Áldás a Hazára! Terjessze ki kezét a magyar határra. Isten, ki ura vagy e kerek világnak, Áldd meg, százszor álldd meg mi magyar hazánkat! Második fohászunk azért fordul hozzád: Ifjú királyunkhoz fordítsd a te orcád! S ha az ég fölötte még el is borul tán, Csak vezesd őt holtig az igazság utján! Harmadik legforróbb esdeklésünk hozzád, Ki tudod, hogy mennyit szenvedett az ország: Hagyd meg a menyarszág minden angyalának, Hirdessék a békét Nagy Magyarországnak, Az egész világnak! Karácson napján. Alszol, Uram, alszol? hogy nem hajtod felénk szent orczádat s nem hallgatsz a mi esdek- lésünkre. Már harmadszor zörgetünk egy óriási világégésben szent jászolodnál, már harmadizben zokog feléd a jobbak fájdalmas panasza e vértenger közepeit és Te nem hallod meg az elhagyott árvák siralmát s a sötét gyászba borult anyáknak, özvegyeknek jajkiáltásait: „Oh! Ki ad az én . . . szemeimnek könyforrást, hogy sirassam éjjel és nappal az én népem leányának megöltjeit. Hasztalan sírnak, zokognak, esdekelnek az ártatlan szenvedők, a Béke Fejedelme nem hallgat az ő sírásukra, az ő sötét bánatukra. Nem hallgat az isteni Kisded — nem hallgat, mert Kain sűrű bűnfelhői ott gomolyognak s elzárják tőlük a magas egeket. A földre szállt pokol övezi körül a betlehemi jászolt s engedi oda a jóakaratu embereket, akiknek békességük volna a földön. Elsötétült a betlehemi csillag, „az Isten fényessége“, a fölszabadult pokol lángja festi pirosra az eget. Az angyali sereg békét, üdvösséget hirdető Glóriája helyett százezer halált lehelő ágyuk átkozott torkai bömbölnek végig a világon. Az ajándékot hozó, jámbor pásztorok helyett a bűn, az istentelen gonoszság tolong az Ur jászolánál. Ott tolong a hitetlenség, az istentagadók egész nagy világa. Gúnyosan nevetve kiáltják az ég felé: „Hol van hát az Isten ?! Hadd lássuk! . . .“ „Az Ur elhagyta a földet és az Ur nem lát.“ Ott özönlik az istenkáromlók, az ámitók, a képmutatók, az ünneprontók serege, mely megbotránkoztatja az ártatlanokat. Ott rikolt a hálátlan gyermekhad, mety kenyeret követel szüleitől s viszonzásul kicsu- folja, megrugdalja atyját, anyját. Ott dühöng a testet, lelket megölök milliói. Ezek miatt mondja a próféta: „És mikor kiterjesztitek kezeiteket, elfordítom szemeimet rólatok - és akármely sokszor imádkoztok, nem hallgatlak meg, mert kezeitek vérrel bo- ritvák.“ Ott rajong a csábitó, buja tekintetű paráz- naság, melynek alakja „. . . . vétküket, mint Sodorna, úgy hirdetik és nem titkolják . . . Jaj, az ő leiköknek! mert gonosz lesz az ő fizetésük.“ Ezekre mondja a próféta: „Legszebb fér- fiaia is fegyver által hullnak el — és erőseid a harcon. Úgy, hogy: „És megragad két asszony egy férfiút azon a napon, mondván: A mi kenyerünket fogjuk enni és saját ruháinkkal ruÜnnepnapon, Valójában van-é ünnep most? Ünnep-é az, mikor nincs itthonn, nincs velünk, aki szivünkhöz legközelebb áll? Mikor a kis család, fej nélkül bújik össze s búnak eredten kesereg szomorú sorsán? Ünnep-e az, mikor gyász, zúgolódás, panasz, nélkülözés, elégedetlenség hangulata nehezül mindenre? 0, ez a harmadik már! Úgy hívják, hogy karácson. A dátuma dec. 25. meg 26. De tudom, érzem, hogy ez nem (in- i nép. Nem a béke és a szeretet megszületésének emléknapja. Ez a halál aratásának dőzsölése. Urunk ne hagyj! Adj nekünk immár olyan karácsont, amikor béke honol mindenütt a szivekben, ahol igaz emberek laknak. Igaz emberek? Hát hol találhatók ilyenek? Valaki nem rég igy kiáltott föl: „Szégyellem, hogy embernek hívnak, ha állat volnék, több szív, több érzés, több nemes jóindulat, több lélek lakoznék bennem.“
