Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-10 / 50. szám
(2) 50. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916. December 10. nevelték, mint a trón jövendő urát. A király is féltő gonddal figyelte fejlődését. A királynak bensőséges gyengéd szerete- téről tesznek tanúságot azok a fényképíölvéte- lek, amelyek együtt ábrázoiják őket. A képek egyike a Riviérán készült és egyetlen példány sem került nyilvánosságra. Ezen a képen Fe- rencz József király polgári ruhában van és kezénél fogta a matrózruhába öltözött főherceget. A főherceg igen forrón ragaszkodik édes anyjához, akitől 1905. őszén vált meg, amikor hadnaggyá nevezték ki a Brandeisben állomásozó hetes dragonyosokhoz, ahol Rudolf is és Ferenc Ferdinánd is elkezdték tanulni a katonáskodást. A katonai tudomány mellett tanult magyarul és foglalkozott közjogi kérdésekkel is. Akiknek volt alkalmuk közel férni hozzá s akik a f. év julius 9-én beszéltek vele, mikor városunkon keresztül utazott, azok azt mondják, hogy tökéletesen beszél magyarul. A nyilvánosság előtt házasságáig keveset szerepelt. Szerelmének és házasságának kedves egyszerűsége, mély és ósszhangzó boldogsága, uj színekkel tarkítja és gazdagítja az uj király lel- kületét. Feleségével, Zita bourbon-pármai hercegnővel, néhai Károly Róbert bourbon-pármai herceg és Mária Anna főhercegnő leányával, Bécs- ben, Lipót Szalvátor főherceg palotájában ismerkedett meg. Zita főhercegnőt, az uj királynét, a sors megáldotta mindennel, ami kedvessé, vidámmá teszi az életet. Fiatalsága, szépsége, üdesége, a főherceghez annyira illő egyénisége elbájolták Károly Ferenc József főherceget. Szerelmese azután a sckwartzaui kastélyba költözött és a főherceg sűrűn látogatott oda. Férfiasság hevitette és nemes lovagiasság tette ragyogóvá ezt a szerelmet, amely 1911. október 12-én házassághoz vezetett. A házasság azóta meleg, bensőséges és felhőtlen. Derűs, zavar nélkül való házasságot négy gyermekkel áldotta meg az Ég. Az uj király a háború kitörése előtt Cser- novitzban állomásozott. 1914. májusában lett alezredes és zászlóalj parancsnoka a debreceni 39-ik gyalogezrednek. A háború első napjaiban ezredessé lépett elő. Ettől a pillanattól kezdve rohamosan emelkedett a katonai életben. Alig néhány hónapra rá vezérőrnagy lett. Ezután külön törzset szerveztek a részére és Frigyes főherceg hadseregfőparancsnok főhadiszállására osztották. A nyár kezdetén az olaszok ellen intézett támadásunkat, mint altábornagy, már ő intézte: i egy hadseregcsoportnak volt a vezére. Ezt a nagysikerrel kecsegtető katonai vállalkozást az oroszok hallatlan erejű offenzivája miatt abba kellett hagyni. Nem sokára az orosz homlokvo- vonalon van Károly Ferenc József főherceg, ahol egy hadseregnek lett a parancsnoka. Amikor az oláh hitszegés uj ellenséget zúdított ránk, az erdélyi vonalra ment, ahol egész hadseregcsoportot vezényelt győzelemről- győzelemre. Az egész magyar nemzet osztatlan szeretettel fogadja a rokonszenves uj királyi párt és alig várja, hogy a koronázás ősi szertartása őket magasztos hivatásukra közjog szerint is fölavassa. Külföldi esetek. Az orosz bankár felszabadulása. Salusin, pétervári híres pénzváltó üzlet alapitója Seremetjeff grófnak hűbérese volt. A meggazdagodott üzér nagy pénzösszegeket, utolsó alkalommal kétszázötvenezer rubelt ajánlott felszabadításáért, de a gróf arról hallani sem akart, mivel az orosz főnemesek büszkék voltak arra, ha gazdag hűbéreseik voltak. Seremetjeff gróf lakomát rendezett, mely alkalomra egész Péterváron nem találtak osztrigát: Salusin erről értesülve a lakoma napján osztrigával töltött bödönnel jelent meg a grófnál. — Te ismét alkalmatlankodol? — kiáltotta a gróf — Ismét felszabadításodat akarod kérni? Hányszor ismételjem, hogy pénzedre nincs szükségem? Hanem tudod mit, ha rögtön előteremtesz egy bődön osztrigát, felszabaditlak. Midőn pedig a bödönt megpillantotta, szó nélkül irta alá a felszabaditási okmányt és következő szavakkal nyújtotta át: — Uram, foglaljon helyet, szívesen látom mint vendéget. A francia minister előzékenysége. Coslin márkiné Fouchét kihallgatásért kérte. A hatalmas rendőrminister feltette magában, hogy a márkáiénak tagadó választ ad. A kandallón nyugtatva karját állva fogadta és leüléssel sem kínálta a belépő hölgyet. Polgár minister azért jöttem, hogy megtudjam, miért száműzték nővéremet d’Avarynét. — 0 vakmerő ellensége a kormánynak, sőt a consullal szemben is dacolni mer. — Az én nővérem vakmerő? Dacolni mer a consullal szemben? Biztosítom, hogy nem jól informálták. Szegény feje! Neki annyi bátorsága sem lenne, hogy mondaná: „Polgárminis- ter szíveskedjék leüléssel megkínálni.“ S’**! Ilyen gondolatok motoszkálnak fejemben, mikor a címemre küldött könyveket nézegetve egy vidéki irótársamnak: Révai Károlynak „Alkonyat“ cimü verskötete kerül szemem elé. A könyvet régebben küldte a költő, de nekem idő kellett a bírálatra és igy azt csak ma tehetem bírálat tárgyává. Mikor a könyvet még nem olvastam el, úgy voltam, hogy ez is olyan uj kaptafára szabott nemzetközi hajborzongató költészetről fog szólani hozzám. A második lapon már ott láttam valami igazán költői Írást: „Erzsiké leányomnak mélységes szeretettel a szerző.“ Ez már bátorságot adott, hogy belé merüljek a könyv lapozgatásába. Olvasni kezdtem és ugylátszik igen belé merülhettem, mert csak akkor hagytam abban az olvasást, mikor a leszálló est homálya teljesen meggátolt az olvasásban és még ekkor sem tettem le a könyvet, de fölgyujtva Íróasztalom felett a villanyégőt, olvastam, mig csak el nem álmosodtam teljesen. Igen sok verset olvastam már életemben, de állíthatom, hogy olyan szép és magas szárnyalásu költeményeket, milyenek ezek, még nem ! . . . Révai Károlyt az teszi a költészetében nagygyá és hatalmassá, hogy verseit lélekből írja és a formái nem előirt formák, mértékre szabott költői faragások ; de lélekből fakadt és alkotott költemények, melyeknek mindegyike hófehér és csillogó, szeretetteljes . . . olyan mint az az apai szív, mely gyermeke szereteté- ben megtisztultan, fölolvadva zengi dalait az. örökkévaló erejéből az örökkévalóságnak! Versei nem terjengősek, nem unalmasak és mi csodálatra keltett az, hogy minden verse tömören egész, zengzetesen szép és egyetlen betűt sem ir le, mely nem a szivünket érintő! Néhány verset ide irok mutatóba: Az én időm már beszaladt az őszbe, Fáradtan járok, lelkem didereg : Aszott tarlókról szedegetem össze Már ezentúl a hervadt levelet. Dalaim fakó, régi módi nóták, Nem égostromlók, szivet csábítók: Estenden csakis falukon dalolják S nincs bennök semmi epedő titok. Szólnak a napról, délibábos égről, Puszta mezőről, mely csöndes, kihalt, Néha hazámról s több ily semmiségről Dúdolok egy-egy álmos ócska dalt. Kis lányomról, ki kezd anyányi lenni S kinek a sorsa az, mi még epeszt; Öreg korom nótája — valamennyi — Csak temető, csak sirhant és kereszt. Korhadt fám rügyet többé nem fakaszthat, Kifáradt szivem többé r.em hévül: Egyszerre csak az utolsó harasztnak Lágy bársonyára csöndesen ledül . . . ERZSIKÉRŐL. Tudom, liáraguSznak Reám valahol, Amiért lantom csak Erzsiről dalol. S nem tud elszéditni Semmi földi kincs, Mert az én szivemben Másnak helye nincs. Hát tehet-e róla A cseresznye ág, Hogy nincs rajta más, csak Cseresznye virág ? A márkiné szavai annyira kihozták sodrából a minisztert, hogy sajátkezüleg tolt széket a márkiné fiié és nővére csakhamar megkapta az engedélyt, hogy Párisba visszatérhessen. Aki a múltját szégyenli. Bernadott I. Napoleon uralkodása kezdetén közkatonává soroztatott, de rövid idő alatt tiszt, később főtiszt, sőt marschall lett. Magas katonai állásától akkor vált meg, midőn a svédek királlyá választották. Több év múlva megbetegedvén, orvosai kijelentették, hogy csak érvágással lehet baján segíteni. A király nem engedte, meg, hogy a karján eret vágjanak. A orvosok nem kényszerithették az érvágás megengedésére és betegsége csakugyan végzetes lett. Halála után kiderült, hogy az érvágást miért nem engedte meg. A karján tetoválva volt: „Szabadság, egyenlőség, testvériség“ és a köztársaság jelvénye. Az egykori republikánus és jakobinus szé- gyelte múltját. Karácson a harctéren. Az orsz. hadsegélyző hivatal és a Vöröskereszt egyesület központi választmánya együttes mozgalmat indított a katonák karácsonjának méltó rendezése iránt s e tekintetben ismét, harmadszor is számit az áldozatkész, jószivü magyar társadalom támogatására. Az egész mozgalomnak központi vezetősége Budapest-V., Akadémia-utca 17. sz. alatt van, a hova a megkeresések, tudakozódások és az adományok is inté- zendők, illetve küldendők. Az együttes bizottság a követkző fölhívást adta ki: A m. kir. Honvédelmi Minisztérium Hadsegélyző Hivatala és a Magyar Szent Korona Országainak Vöröskereszt Egylete ismét együttes kérelemmel fordul az ország társadalmához a közelgő karácson alkalmából. Az idei karácson is — immár a harmadik — a világháború kegyetlen vártáján éri vitéz katonáinkat. A szeretet ünnepén megint megmozdulnak tehát a magyar ii. Ha meghalok, elmaradsz árván 1 A gyermekeknek sorsa ez. Madárfiók is maga szárnyán Tanul repülni, mig ivez. Lehet, hogy nem fogsz nélkülözni, Munkád szerez majd kenyeret; Csak egy nem lesz meg soha többé: A mérhetetlen szeretet. III. Csitt! Még egy könnycsepped se’ hulljon, Jó kedved labdája guruljon; Kacagj, ameddig csak lehet, Mig élek, itt vagyok veled. A szivem égni fog sokáig, Sok év kell, mig hamuvá válik; Olyan az, mint a Nap maga: Öröktüz minden sugara. S ha a hegyen túl lehanyatlik, Még akkor is körömszakadlig Árasztja édes melegét Kiolthatatlanul feléd. Ezeket a szép verseket folytatja a költő csengőén bongóan tovább a XVIII-ik költeményén tűiig és ekkor változatos sorokkal lepi meg olvasóját. Ezek a költemények hosszabbak és ha mind le is közölném, véleményem az, hogy elragadnák szépségükkel az olvasó lelkét. Vannak a kötetben nagyobb történelmi tárgyú költemények is, melyeknek gördülékenysége, tárgya és zengzetes hangja Révai Károlyt a költők sorába emeli és avatja. A könyv Nagybányán jelent meg és megrendelhető a szerző címén, ára: 3 korona. A könyv kiállítása elsőrendű. Bátsi Baila Jenő.
