Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-12-03 / 49. szám

(2) 49. szám NAGYBANYA ES VIDÉKÉ 1916. December 3 Révész Ilike szavalta Révainak „Nov. 21.“ cimü megható költeményét szép sikerrel. Weisz Mar­git pedig gyászindulót zongorázott nagy hatás­sal. Waigandt Anna emelkedett szellemben és mély tudással fejtegette a mi országos gyá­szunk okát és nagy jelentőségét. Majd Stoll Béla gondnoksági elnök intézett hazafias buz­dító beszédet a jelenvoltakhoz, különösen pedig a növendékekhez. Az ünnepséget a dalkar himnusz- szál fejezte be. Mondanunk sem kell, hogy a gyászünne­pen nagy közönség vett részt. Valamint sokan jelentek meg a főgimná­ziumban ugyanakkor tartott gyászünnepen is, a tornateremben, ahol a sorrend a következő volt. 1. Horváth Géza: Cortege funebre. Elő­adja az ifj. zenekar Németh Béla tanár vezeté­sével. 2. Egressy Béni: Miért oly borús? Énekli az ifjúság vegyes kara, Borbás Géza tanár ve­zetésével. 3. Dr. Rencz János igazgató beszéde. 4. Himnusz. A gimnáziumi ünnepség a szokott szép si­kerrel ment végbe. Mint már említettük is a ref. isten- tisztelettel alkonyaikor ért véget az agg király iránt szeretetünknek, halála fö­lött való bánatunknak nyilvános kifejezése, amiről meg kell állapítanunk, hogy egy­szerűségében iá' megható, lélekemelő volt, méltó Nagybánya tisztes múltjához, jó hír­nevéhez. A hadihelyzet és az ötödik hadiköcsöo. — Irta: Dimand József. — Múlt héten jelent meg az uj ötödik hadikölcsönre az aláírási fölhívás. Ötöd­ször fordul a kormány a nemzethez bizalommal s kéri a háború dicső folyta­tásához okvetlenül szükséges pénzt, sok pénzt, nagyon sok pénzt. — S a nem­zet egyrésze teljesiti is hazafias köteles­ségét. Másrésze sajnos nem, vagy csak éppen a látszat kedvéért járul hozzá anyagilag e gigászi küzdelemhez, S mi ennek az oka ? A bizalmatlanság. — Mig ezt gyökerestől ki nem tépjük a két­kedők agyából addig nem lesz teljes si­kere az uj hadikölcsönnek sem. Legfőbb kötelességünk az uj hadikölcsön érdeké­ben tehát az, hogy e bizalmatlanságot eloszlassuk. Hatásosabb módot ennek elérésére nem hiszek annál, minthogy a térképre, a hadihelyzetre utalok. Menjünk végig a harcztereken s meglátjuk, hogy emberi számítás szerint biztató a jövő. Biztos e nemzet újabb ezeréve s biztos pénz a hadikölcsönbe fektetett tőke, melyért a második ezredet vérrel küzdő nemzet maga áll jót. Az orosz harcziéren a Riga-Düna- burg-Pinsk vonalon rendületlenül állnak a központiak csapatai, mintegy 2 - 300 Km-re a német határtól. Pinkstől délre részben még orosz földön, majd Galícián, Bukovi­nán át ércfalat alkotva győzelmesen verik vissza az orosz óriás tömegek száz meg száz dühös rohamát, mely öngyilkos mód­szer már eddig 1,000,000 emberébe ke­rült az oroszoknak. így lesz véres hus- huscafat, roncs a hatalmas orosz seregből. A gyergyói hegységben már oláhok­kal is állunk szemben. Itt kezdődik az oláh harcztér. Azt a 20 Km.2 nyi hazai földet, melyet az ellenség itt még megszállva tart, most tisztítják meg Arz katonái, s lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, az utol­só bocskoros vitéz is Isten hozzádot mondott a szép bérces Erdélynek. Gyergyótól délre már mindenütt túl­jutottunk Erdély keleti határán s oláh földön nyomulnak előre Kövess honvédéi. A déli határon keresztülnyomult seregek Falkenhayn dicső vezetésével egyik győ­zelmet a másik után aratják s csapataink itt 20-50 Km-re állanak a határtól. A Vulkán szorosnál előretört hadaink pedig kijutva a síkságra győzelmes irammal már túljutottak Craiován, Nyugatoláhország fő­városán, hátába kerülve az orsovai oláh seregnek, mely csak nehezen, vagy egy­általában nem fog megmenekülhetni a ha­rapófogó karjai közül. Craiova után jön Gyurgyevó, Pitesti, Kampolung és jönni fog Bukarest. Dobrudzsában Mackensen nagyszerű győzelmeivel Hirsováig s Babadagig jutott előre. Itt ismét egy kis pihenőt tart, mint Csernavoda és Konstanza élőt erőt, gyűjt, s már nem fog nagy nehézségbe kerülni, hogy a harmadik győzelmes ro­hammal végleg megtisztítsa a Duna jobb­partját az oláhoktól, egész a torkolatig. „Egy ember, aki a könyvek közt született és itt is fog meghalni.“ Az újság kellemes ingere ra­gadta magával, mikor megtudta az öreg Dar­wintól, hogy szem húsúnk, az úgynevezett pis­logó hártya, maradvány madárkorunkból. Hejh, ha most ő is repülhetne, inkább megmaradt volna madárnak, miért is ragadta magával az a fiziológiai evolutió. Most repülhetne, elszállna csattogó szárnyain N . . .-ra, megláthatná szive szép szőke szerelmét. Behunyta szemét, gyö­nyörködött abban a szép hajban, látta rajt’ azt a nagy széles fehér szalagot és elémosolygott a rózsaszín ruha, melybe O a próbabálra öltö­zött . . . Boldog volt. Csapódás zavarta meg, az asztal másik ol­dalára csomó könyvet hozott az előzékeny könyv­tár szolga. Újra behunyta szemét és tovább ál­modott azokról a régmúlt vakációs napokról. - Gyenge női köhécselés ébresztette fel. A sok könyvből álló bástyán túlról hallatszott. Gyula barátunk végigsimogatta a homlokát, kiegyene­sedett székén és felsóhajtott: „O, dass sie évig grünen bliebe, Die schöne Zeit der jungen Liebe!“ Ismét hozzá akart kezdeni az olvasáshoz, de, mint diszzászló a várak bástyafalain, nagy fehér szalag terjeszkedett libegve a könyvtor­laszon túl egy valakinek széles fürtjei felett. Annak a valakinek rózsaszín blousos keze épen a selyemmáslit igazgatta, mely kajánul nevetett felé. Milyen mostoha a sors és még hozzá milyen szemtelen, legszebb emlékeimet zúdítja agyamba, azután egy fehér szalaggal bosszant. Emlékszel, emlékszel ugy-e ? de az már elmúlt, olvasd csak Darwinodat és pukkadozz, hogy nemcsak egy lánynak, nemcsak épen Annak van szőke haja, fehér maslija és rózsaszínű ruhája. Mérgében letörte ceruzájának hegyét. Mig kíno­san hegyezgette, át-átpillantott a könyvek tor­laszán, de csak a mozgolódó szalagot láthatta, ezt is a vonzó titokzatosság bűvkörének fátyo­lén keresztül. Elégedetlenség a sorssal szemben, keserű visszaemlékezés, ezeken kívül meg nem elégedés a pars pro toto-val, összehasonlítási vágy, félelem, és remegés ennek kellemetlen, és Arra az igazira esetleg roszkimenetelü ered­ménytől, ilyen gondola lók közt feszengett szé­kén. A ceruzája erősen fogyott, az olvasással pedig nem haladt. Már égtek a gázlángok a Sphaerák zenéjé­hez hasonló sistergéssel, az olvasók szállingóz­tak, de a könyvek várkisasszonya még mindig a láthatatlanság titokzatos fátylába burkolózva ült. Végre felállott . . . Megtörtént a pillanat - . . Gyula csalódva nézett utána és megállapította, hogy szivének távoli rózsaszinruhása diadalmas­kodott a kis szeplős lipótvárosi hölgyecske felett. Valami melegség fogta el, talán Annak a távoli­nak diadalérzete ölelte körül, boldog volt, csak később szomorodott el, midőn Darwin tudatta vele, hogy ne legyen olyan büszke, mert hisz sokkal közelebb áll a majomhoz, mint a majom a juhász borzos barátjához . . . Incze Gábor. Ezekkel az eredményekkel szemben eltörpül az entente macedóniai sikerlár­mája. Ha Monasztir átmenetileg a kezükbe is került, nem kezdhetnek innen semmit. Nyugaton Albánia felől, keleten Bulgá­riából s a megszállott görög területről, no még északról is állandó veszedelem fenyegeti. S bizonyára Below tábornok ki egyaránt bátor katona és dicső had­vezér, ki is fogja ezt a nyomást használni s igyekezni fog azon, hogy a szerbek ne érezzék jól magukat uj fővárosukban. Az olasz harcztéren nagyszerű de­fenzívánk hozza meg a maga gyümölcseit. Erről csak az elhullott alpini s bersaglieri zászlóaljak tudnának sokat beszélni, meg Cadorna gróf s Aostai herceg, kik minden offenzivájuk után százezer főnyi veszteség­ről számolhatnak be. A nyugati harctéren Verdunnél arány- lagos szünet állt be. A Somme és Ancre mentén, bár kétségtelenül valamelyes si­kert elért az egyesült francia-angol had- I sereg, a németek fölénye mindennél job- j ban beigazolódott. Hörsegard svéd kapi- j tány nov. 12-én a Dagens Nyheterben az ! angolok véradóját kilométerenkint 46,000 emberre becsülte. Hová juttatná az az an­golokat? Ki foglalná vissza a megszállott 20,000 Km-t? Erre senki sem tud felelni. Ezt az esztelen harcmodort maguk az an­golok is belátják s lapjaik már tiltakoz­nak is az ilyen véres győzelmek ellen. Hát nem a németek fölényét biztosítja ez? Mint mellékharctereket a kaukázusi Eufrates menti és egyiptomi harcteret kell említenem, hol már hosszabb idő óta említésre méltó esemény nem történt, dejá- i róőrcsatározásokban, portyázásokban min- ! dig a törökök tizedelik meg elleneiket s húzzák keresztül azok számításait. A tengerről a Deutschland s a dicső U hajók után, azt hiszem, nem kell szólnom. Akinek ennyi nem elég a bizalom­hoz annak hiába foglaltatnám el a köz­pontiakkal egész Európát, neki még Ázsia kellene. De aki igaz magyar, jó hazafi s az eszére és szivére hallgat, nem a meg­nyúlt képű pessimistákra, annak nem kell már több. Hiszem, hogy ezekután meg­nyitja erszényét, előveszi betétkönyvét s pénzét hadikölcsönné változtatja, félretett koronáit hadikölcsönbe fekteti s minden erejével hozzájárul az uj hadikölcsön tel­jes sikeréhez, mely, úgy lehet, már a béke hadikölcsöne. De ha nem lenne is az, ezen épül föl az uj, dicső Magyarország! Külföldi esetek. Veszedelmes fenyegetés. Francia és Angolország között Napoleon idejében folytatott háború alkalmával, a Szajna folyó torkolatánál tartózkodó angol hajócsapat­nak az volt a rendeltetése, hogy a folyó men­tén fekvő községekben raboljon. Minthogy azon­ban sok homokzátony volt a nevezett folyóban, a hajócsapat főparancsnokának megbizható ve­zetőkről kellett gondoskodni. Tudva pedig, hogy a folyó partján lakó és foglalkozó halászok, a veszedelmes zátonyokat jól ismerik, valamennyi ottani halász elfogatása iránt intézkedett. A halászokat idáig az angolok legkevésbbé sem háborgatták foglalkozásukban, azért a kö­zeledő katonákat most is nyugodtan fogadták. Csupán az egyik bárka személyzetének si­került menekülni a többi valamennyi halász a főparancsnok színe elé került. A halászok kalauzszerepre nem vállalkoz­tak, inkább szenvedték a fogság kellemetlen­ségeit.

Next

/
Thumbnails
Contents