Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-12-03 / 49. szám
(2) 49. szám NAGYBANYA ES VIDÉKÉ 1916. December 3 Révész Ilike szavalta Révainak „Nov. 21.“ cimü megható költeményét szép sikerrel. Weisz Margit pedig gyászindulót zongorázott nagy hatással. Waigandt Anna emelkedett szellemben és mély tudással fejtegette a mi országos gyászunk okát és nagy jelentőségét. Majd Stoll Béla gondnoksági elnök intézett hazafias buzdító beszédet a jelenvoltakhoz, különösen pedig a növendékekhez. Az ünnepséget a dalkar himnusz- szál fejezte be. Mondanunk sem kell, hogy a gyászünnepen nagy közönség vett részt. Valamint sokan jelentek meg a főgimnáziumban ugyanakkor tartott gyászünnepen is, a tornateremben, ahol a sorrend a következő volt. 1. Horváth Géza: Cortege funebre. Előadja az ifj. zenekar Németh Béla tanár vezetésével. 2. Egressy Béni: Miért oly borús? Énekli az ifjúság vegyes kara, Borbás Géza tanár vezetésével. 3. Dr. Rencz János igazgató beszéde. 4. Himnusz. A gimnáziumi ünnepség a szokott szép sikerrel ment végbe. Mint már említettük is a ref. isten- tisztelettel alkonyaikor ért véget az agg király iránt szeretetünknek, halála fölött való bánatunknak nyilvános kifejezése, amiről meg kell állapítanunk, hogy egyszerűségében iá' megható, lélekemelő volt, méltó Nagybánya tisztes múltjához, jó hírnevéhez. A hadihelyzet és az ötödik hadiköcsöo. — Irta: Dimand József. — Múlt héten jelent meg az uj ötödik hadikölcsönre az aláírási fölhívás. Ötödször fordul a kormány a nemzethez bizalommal s kéri a háború dicső folytatásához okvetlenül szükséges pénzt, sok pénzt, nagyon sok pénzt. — S a nemzet egyrésze teljesiti is hazafias kötelességét. Másrésze sajnos nem, vagy csak éppen a látszat kedvéért járul hozzá anyagilag e gigászi küzdelemhez, S mi ennek az oka ? A bizalmatlanság. — Mig ezt gyökerestől ki nem tépjük a kétkedők agyából addig nem lesz teljes sikere az uj hadikölcsönnek sem. Legfőbb kötelességünk az uj hadikölcsön érdekében tehát az, hogy e bizalmatlanságot eloszlassuk. Hatásosabb módot ennek elérésére nem hiszek annál, minthogy a térképre, a hadihelyzetre utalok. Menjünk végig a harcztereken s meglátjuk, hogy emberi számítás szerint biztató a jövő. Biztos e nemzet újabb ezeréve s biztos pénz a hadikölcsönbe fektetett tőke, melyért a második ezredet vérrel küzdő nemzet maga áll jót. Az orosz harcziéren a Riga-Düna- burg-Pinsk vonalon rendületlenül állnak a központiak csapatai, mintegy 2 - 300 Km-re a német határtól. Pinkstől délre részben még orosz földön, majd Galícián, Bukovinán át ércfalat alkotva győzelmesen verik vissza az orosz óriás tömegek száz meg száz dühös rohamát, mely öngyilkos módszer már eddig 1,000,000 emberébe került az oroszoknak. így lesz véres hus- huscafat, roncs a hatalmas orosz seregből. A gyergyói hegységben már oláhokkal is állunk szemben. Itt kezdődik az oláh harcztér. Azt a 20 Km.2 nyi hazai földet, melyet az ellenség itt még megszállva tart, most tisztítják meg Arz katonái, s lehet, hogy mire e sorok napvilágot látnak, az utolsó bocskoros vitéz is Isten hozzádot mondott a szép bérces Erdélynek. Gyergyótól délre már mindenütt túljutottunk Erdély keleti határán s oláh földön nyomulnak előre Kövess honvédéi. A déli határon keresztülnyomult seregek Falkenhayn dicső vezetésével egyik győzelmet a másik után aratják s csapataink itt 20-50 Km-re állanak a határtól. A Vulkán szorosnál előretört hadaink pedig kijutva a síkságra győzelmes irammal már túljutottak Craiován, Nyugatoláhország fővárosán, hátába kerülve az orsovai oláh seregnek, mely csak nehezen, vagy egyáltalában nem fog megmenekülhetni a harapófogó karjai közül. Craiova után jön Gyurgyevó, Pitesti, Kampolung és jönni fog Bukarest. Dobrudzsában Mackensen nagyszerű győzelmeivel Hirsováig s Babadagig jutott előre. Itt ismét egy kis pihenőt tart, mint Csernavoda és Konstanza élőt erőt, gyűjt, s már nem fog nagy nehézségbe kerülni, hogy a harmadik győzelmes rohammal végleg megtisztítsa a Duna jobbpartját az oláhoktól, egész a torkolatig. „Egy ember, aki a könyvek közt született és itt is fog meghalni.“ Az újság kellemes ingere ragadta magával, mikor megtudta az öreg Darwintól, hogy szem húsúnk, az úgynevezett pislogó hártya, maradvány madárkorunkból. Hejh, ha most ő is repülhetne, inkább megmaradt volna madárnak, miért is ragadta magával az a fiziológiai evolutió. Most repülhetne, elszállna csattogó szárnyain N . . .-ra, megláthatná szive szép szőke szerelmét. Behunyta szemét, gyönyörködött abban a szép hajban, látta rajt’ azt a nagy széles fehér szalagot és elémosolygott a rózsaszín ruha, melybe O a próbabálra öltözött . . . Boldog volt. Csapódás zavarta meg, az asztal másik oldalára csomó könyvet hozott az előzékeny könyvtár szolga. Újra behunyta szemét és tovább álmodott azokról a régmúlt vakációs napokról. - Gyenge női köhécselés ébresztette fel. A sok könyvből álló bástyán túlról hallatszott. Gyula barátunk végigsimogatta a homlokát, kiegyenesedett székén és felsóhajtott: „O, dass sie évig grünen bliebe, Die schöne Zeit der jungen Liebe!“ Ismét hozzá akart kezdeni az olvasáshoz, de, mint diszzászló a várak bástyafalain, nagy fehér szalag terjeszkedett libegve a könyvtorlaszon túl egy valakinek széles fürtjei felett. Annak a valakinek rózsaszín blousos keze épen a selyemmáslit igazgatta, mely kajánul nevetett felé. Milyen mostoha a sors és még hozzá milyen szemtelen, legszebb emlékeimet zúdítja agyamba, azután egy fehér szalaggal bosszant. Emlékszel, emlékszel ugy-e ? de az már elmúlt, olvasd csak Darwinodat és pukkadozz, hogy nemcsak egy lánynak, nemcsak épen Annak van szőke haja, fehér maslija és rózsaszínű ruhája. Mérgében letörte ceruzájának hegyét. Mig kínosan hegyezgette, át-átpillantott a könyvek torlaszán, de csak a mozgolódó szalagot láthatta, ezt is a vonzó titokzatosság bűvkörének fátyolén keresztül. Elégedetlenség a sorssal szemben, keserű visszaemlékezés, ezeken kívül meg nem elégedés a pars pro toto-val, összehasonlítási vágy, félelem, és remegés ennek kellemetlen, és Arra az igazira esetleg roszkimenetelü eredménytől, ilyen gondola lók közt feszengett székén. A ceruzája erősen fogyott, az olvasással pedig nem haladt. Már égtek a gázlángok a Sphaerák zenéjéhez hasonló sistergéssel, az olvasók szállingóztak, de a könyvek várkisasszonya még mindig a láthatatlanság titokzatos fátylába burkolózva ült. Végre felállott . . . Megtörtént a pillanat - . . Gyula csalódva nézett utána és megállapította, hogy szivének távoli rózsaszinruhása diadalmaskodott a kis szeplős lipótvárosi hölgyecske felett. Valami melegség fogta el, talán Annak a távolinak diadalérzete ölelte körül, boldog volt, csak később szomorodott el, midőn Darwin tudatta vele, hogy ne legyen olyan büszke, mert hisz sokkal közelebb áll a majomhoz, mint a majom a juhász borzos barátjához . . . Incze Gábor. Ezekkel az eredményekkel szemben eltörpül az entente macedóniai sikerlármája. Ha Monasztir átmenetileg a kezükbe is került, nem kezdhetnek innen semmit. Nyugaton Albánia felől, keleten Bulgáriából s a megszállott görög területről, no még északról is állandó veszedelem fenyegeti. S bizonyára Below tábornok ki egyaránt bátor katona és dicső hadvezér, ki is fogja ezt a nyomást használni s igyekezni fog azon, hogy a szerbek ne érezzék jól magukat uj fővárosukban. Az olasz harcztéren nagyszerű defenzívánk hozza meg a maga gyümölcseit. Erről csak az elhullott alpini s bersaglieri zászlóaljak tudnának sokat beszélni, meg Cadorna gróf s Aostai herceg, kik minden offenzivájuk után százezer főnyi veszteségről számolhatnak be. A nyugati harctéren Verdunnél arány- lagos szünet állt be. A Somme és Ancre mentén, bár kétségtelenül valamelyes sikert elért az egyesült francia-angol had- I sereg, a németek fölénye mindennél job- j ban beigazolódott. Hörsegard svéd kapi- j tány nov. 12-én a Dagens Nyheterben az ! angolok véradóját kilométerenkint 46,000 emberre becsülte. Hová juttatná az az angolokat? Ki foglalná vissza a megszállott 20,000 Km-t? Erre senki sem tud felelni. Ezt az esztelen harcmodort maguk az angolok is belátják s lapjaik már tiltakoznak is az ilyen véres győzelmek ellen. Hát nem a németek fölényét biztosítja ez? Mint mellékharctereket a kaukázusi Eufrates menti és egyiptomi harcteret kell említenem, hol már hosszabb idő óta említésre méltó esemény nem történt, dejá- i róőrcsatározásokban, portyázásokban min- ! dig a törökök tizedelik meg elleneiket s húzzák keresztül azok számításait. A tengerről a Deutschland s a dicső U hajók után, azt hiszem, nem kell szólnom. Akinek ennyi nem elég a bizalomhoz annak hiába foglaltatnám el a központiakkal egész Európát, neki még Ázsia kellene. De aki igaz magyar, jó hazafi s az eszére és szivére hallgat, nem a megnyúlt képű pessimistákra, annak nem kell már több. Hiszem, hogy ezekután megnyitja erszényét, előveszi betétkönyvét s pénzét hadikölcsönné változtatja, félretett koronáit hadikölcsönbe fekteti s minden erejével hozzájárul az uj hadikölcsön teljes sikeréhez, mely, úgy lehet, már a béke hadikölcsöne. De ha nem lenne is az, ezen épül föl az uj, dicső Magyarország! Külföldi esetek. Veszedelmes fenyegetés. Francia és Angolország között Napoleon idejében folytatott háború alkalmával, a Szajna folyó torkolatánál tartózkodó angol hajócsapatnak az volt a rendeltetése, hogy a folyó mentén fekvő községekben raboljon. Minthogy azonban sok homokzátony volt a nevezett folyóban, a hajócsapat főparancsnokának megbizható vezetőkről kellett gondoskodni. Tudva pedig, hogy a folyó partján lakó és foglalkozó halászok, a veszedelmes zátonyokat jól ismerik, valamennyi ottani halász elfogatása iránt intézkedett. A halászokat idáig az angolok legkevésbbé sem háborgatták foglalkozásukban, azért a közeledő katonákat most is nyugodtan fogadták. Csupán az egyik bárka személyzetének sikerült menekülni a többi valamennyi halász a főparancsnok színe elé került. A halászok kalauzszerepre nem vállalkoztak, inkább szenvedték a fogság kellemetlenségeit.
