Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-11-26 / 48. szám
Nagybánya, 1916a November 26. — 48. szám. XLII. évfolyam« TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE meojelektik: minden vasarnap. Előfizetési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ----— ■ _ Egyes szám 20 fillér. == Felelő s szerkesztő és laptulajdoaos RÉVÉSZ JÁNOS Főmunkatárs és h. szerkesztő RÉVAI KÁROl ;k. Ai. kiadóhivatal 0. szám alatt ■ .'AOYBÁNYA. 'OS November 21=én. Csönd! Némuljon el minden ágyú torka S a gépfegyverek őrült kattogása! Egy pillanatra álljon meg a munka Ott, hol sok nemzet egymás sírját ássa. Oltsák ki mind az emésztő tüzet, A rombolásban álljon be szünet. Hallgasson el minden szív szótlanul, Mint amikor kettészakad a húr. Fák ne hullassák hervadt levelök, Ne zizegtessék meg a levegőt; Viz ne locsogjon sehol a mederbe, Mintha be volna jégpáncélba verve. Sehol egy hang! Csak csönd s más [semmisem: . . . Öreg királyunk - a magyar király - Elaludt békén, csöndesen . . . Révai Károly. Meghalt a király. (R-z.) A nép atyja, ezeréves történelmünk kiváló alakja, a nagy király meghalt. A jóslat teljesült. Háború környezte trónraléptét, háború veszi körül ravatalát annak, aki maga a megtestesült békeszeretet volt. A gonosz ellenség harcra kény- szeritette a jó embert s ő mindent megfontolva, 86 éves agg kora mellett is, keményen állotta a küzdelem súlyos tűzpróbáját. Vezetett, dolgozott majdnem utolsó órájáig lankadatlanul, a hadi munkából dőlt ki, mint a lövészárokban a közvitéz. Alig volt beteg. Erre nem éi't rá, akinek minden perce be volt osztva, minden pillanata drága, az a betegségnek nem szánt soha semmi időt. Jobblétre szenderült Isten kegyelméből, mint ahogy trónra lépett s uralkodott is Isten kegyelméből. Sok szenvedést, veszteséget ért meg; családja tagjai közül azokat, akik szívéhez legközelebb állottak, erőszakos halál ragadta el. Ő a bibliai patriárchálc előjogában részesült : mennyei atyja ölébe hajtotta álomra csendesen fáradt fejét. Legújabb történetünk minden nagy eseménye az 6 nevéhez fűződik. Az uj Magyarország Ferencz József alatt alakult ki, azért a történelemben a halhatatlanok közt is első helyen lesz Ferencz József apostoli királyunk ragyogó neve. Népe feledni nem fogja soha. Sok nemzet állja körül ravatalát, egy sincs, amelyik az elismerés babérját ne helyezné felséges ősz fejére. Váratlan és mélységes gyász ért minket, királyi atyánkat vesztettük el, siratjuk, mint Izrael egykor Mózesét, de a Öúnatkönnyek közé hálakönny is vegyül. Hála neked jóságos Istenünk, hogy ilyen uralkodóval ajándékoztad meg hosszú évtizedeken át édes magyar hazánkat. A nagy, a jó királynak! Fény nevére! Áldás emlékére! A király. (R - i). Elment ő is, mint annyi sok katonája, a túlvilágra, hogy látó szemeivel lássa, érző szivével érezze, hogy valódi boldogság, megnyugvás, szeretet és béke csak ott van fenn, a Mindenható országában, ide lenn pedig tülekedés, irigység, gyűlölet, bosszú uralkodik az emberiség fölött. Egy hosszú-hosszú, szomorú életpálya végén, tűz és vérvilág közepeit hunyta le szemét jó öreg királyunk, kitől a kegyetlen sors megtagadta azt az örömet is, hogy .a győzelmes béke áldásait élvezhesse. Kegyetlen sors. Mert ő maga a béke, a kiengesztelés, a szeretet embere volt. Ha rajta áll, soha egy katonájának egyetlen vércseppje nem festi pirosra a földet. Jóságával, engedékenységével, emberszeretetével példányképe volt a világ összes uralkodóinak s talán épen ez a jóság adott okot arra, hogy vérszemet kapjanak a gonoszok. T’ Kalváriajárás volt. De rnper nem tori-gN§d|£<Ig*Mla órájáig. Fölemelt fővel, tiszfa Telkiismerettel haladt utján s minden cselekedetét népeinek boldogsága irányította. Még ellenségei is tisztelték s hódolattal hajoltak meg előtte. A magyar nemzet, az ő 50 éves uralkodása alatt, különösképen sokat köszönhet neki. A félreértések elsimulván — megismerte a nemzetet, szivébe fogadta s minden alkalmat fölhasznált arra, hogy királyi szavával lendületet adjon a nemzet érvényesülésének. A közéletnek minden terén óriási a változás a trónralépte előtt volt és a mostani állapot között. Alkotmányunk fejlődött, vasúti hálózatunk semmiből nagygyá lett, városaink megizmosodtak, iskoláink hihetetlenül megszaporodtak, stb. stb. Tagadhatlan, hogy ebben áldott kezek is segítették. A mi felejthetetlen védő asszonyunk, Bajorországi Erzsébetünk áldó két keze mutatta meg gyakran azt az útat, melyen haladnia kell. Most odatért ő is pihenni, a mi szent Erzsébetünk jóságos szive mellé s együtt imádkoznak az Ur trónjának zsámolyánál a magyar nemzet boldogságáért s kérik a Mindenhatót, hogy szüntesse meg már ezt az embertelen vérfürdőt a földön, világosítsa meg a gonoszok elméit, öntsön szeretetet a szivekbe! Kidült az öreg tölgy! De gyökerén fölsarjadzott az erős, daliás, fiatal hajtás, mely hivatva van egykor terebélyes tölggyé nőni, hogy alatta népeinek milliói békén megpihenhessenek. Országok és nemzetek reményteljesen néznek a fiatal hajtásra, katonáink, honvédeink, kipirult arcczal üdvözlik az ifjú trónörököst, ki immár a legfőbb hadúr lett, de megkönnyezik a ravatalon fekvő jó öreg királyt, aki igazi mintaképe volt a kötelességtudásnak, a szorgalomnak, a pontosságnak, a törvénytiszteletnek, a becsületnek. I. Ferencz József nemcsak mint uralkodó, de mint ember is nagy volt. Igazi első az elsők között is. Ezért nem hal meg soha. Élni fog tovább a nemzet szivében !
