Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-10-22 / 43. szám
(2) 43. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE melyek közül, az ormon bús ragyogással emelkedett ki tiszti csákója és sok világot látott kardja. A dalárda szép gyászdalokat énekelt Sólyom Ferenc vezetése mellett. A háznál Soltész E. épületes beszédet mondott, melyben meghatóan ecsetelte a boldogulnak, mint embernek, tisztviselőnek, hazafinak, jó barátnak értékét s vigasztalta a kesergő családot. Révész János a ravatalnál imádkozott. Kint a sírnál pedig Horváth Kálmán s. lelkész végezte a közönség könyei és ^zokogása közt az egyházi szertartást, majd Égly Mihály városi főjegyző mondott mélyen átérzett, szép búcsúbeszédet. Smaregla halála váratlanul jött és igy annyival inkább megrenditően hatott. Fájlaljuk korai elvesztését s bizonyára áldásban marad közöttünk az ő közszeretetben állott egyéniségének emlékezete. A család gyászlapja igy hangzik : Alig egy lépés van köztem és a halál között... (1. Sám. 20, 3.). Sajnállak, testvérem . . . S kedves valál nékem nagyon ... (2. Sám. 1, 26.). Legmélyebb fájdalommal tudatjuk, hogy a legjobban szeretett fiú, testvér és rokon, Smaregla János Nagybánya sz. kir. r. t. város aljegyzője, m. kir. honvéd főhadnagy életének 42-ik évében rövid, de súlyos szenvedés után folyó hó 17-én délben meghalt. Csütörtökön, folyó hó 19-én, délután 3 órakor temetjük a reí. egyház szertartása szerint. Nagybánya, 1916. október hó 17. Béke poraira, áldás emlékére, özv. Smaregla Pálné szül. Liszkay Karolina édesanyja. Smaregla Mihály testvére. Bányay Ida menyasszonya. Smaregla Mihályné szül. Kunay Gizella sógornője. Smaregla Sarolta és Klárika unokahugai. Marosffy Dezsőné és családja, özv. Ováry Fri- gyesné és családja, Bányay István és családja, Petky Károly és családja, Petky Gyula és családja. A városi tisztikar is adott ki gyászjelentést, melynek szövege következő: Nagybánya sz. kir. r. t. város tisztikara a legmélyebb megindulással jelenti, hogy forrón szeretett tisztviselő társuk Smaregla János városi aljegyző, m. kir. honvéd főhadnagy katonai szolgálata alatt szerzett betegségében folyó hó 17-én pár napi súlyos szenvedés után váratlanul elhunyt. A boldogult úgy is mint tisztviselő társunk, úgy is mint jó barátunk nagyon közel állott a mi sziveinkhez s fájdalmas a mi veszteségünk! Korai halálának fájdalmasságát csak némileg enyhíti az a fölemelő tudat, hogy az ő ifjú életére is a hazának volt szüksége! Emlékét el nem múló kegyelettel fogjuk megőrizni! Külföldi esetek. Isten kegyelméből. S. D. ezredes, nejével és leányával Berlinben töltötte a telet. A feltűnő szép leány, az udvari estélyek Mindenesere ettől az időtől kezdve vannak Kínában pótfeleségek és először is a császári és a fejedelmi udvarokban. Kr. e. 783-ban Tseu- Yon-Vang császár szeretőjét Pau-Tci-t császárnévá és ennek fiát trónörökössé nevezte ki, habár már volt felesége és fia. De egyidőben nem volt két felesége, mert az elsőt és ettől való fiát kiutasította udvarából, mikor a másodikat magához vette. Tehát tulajdonképen csak egy felesége volt, úgy, hogy még itt sem találkozhatunk a későbbi igazi pótfeleséggel. Az el- taszitott császárné apja felháborodott Tsau-Yon- Vang cselekedetén, lázadást szított, melyben a császár életét veszítette. Első valódi pótfelesége Wy-Dsung-Gung hercegnek volt, ki Kr. e. 719-ben, miután első feleségétől nem született gyermeke, bár nagyon szerette első feleségét, mégis második asszonyt is hozott a házhoz. Első feleségének szépsége és szomorú sorsa lett tárgyává ama megragadó költeménysorozatnak, mely mai napig megtalálható a régi idők hires dalgyűjteményében a Sicking-ban és pedig a Chie-Yeu dal az, mely megemlékezik arról, a szép sudár magas csá- szárné-ról. A herceg csupán az utódok kedvéért kötötte ezt a pótházasságot és e tette nem akadályozta abban, hogy első feleségét azután is igazi benső szerelemmel szeresse. Egy régi kínai közmondás szerint a nép követi fejedelmei példáját. Nem valószínűtlen dolog az sem, hogy már a herceg korában is voltak emberek Kínában, akik egyre másra pótházasságot kötötöttek. A politikus Meng-Tse már egyikén, kellemes modorával és szellemességével, az egész társaságot meghódította. Maga IV. Frigyes Vilmos, az akkori uralkodó is megszólította: — Miként juthatott gyönyörű hajához ? — Isten kegyelméből - válaszolta rögtön a hölgy. — Igaza van! Nagyon jól felelt. Ezután minden előforduló alkalommal társalgásba bocsátkozott vele a király. Udvarlói közül Vedel gróf százados, a király egyik segédtisztje, volt kedvence az apjának, a leány ellenben Vedel főhadnagyot szerette. Erről a szigorú apa értesülve határozott tan kijelentette : - Vedel főhadnagyról szót sem akarok hallani. Ha Vedel gróf a százados jelentkeznék, örömmel adnám áldásomat. A következő udvari estélyen, egyik ablakmélyedésben társalogtak a szerelmesek. A király feléjök közeledve mondta: — Kedves Vedel nem lenne szives helyét nekem rövid időre átengedni ? A főhadnagy távozása után folytatta: Vedel főhadnagy kitűnő katona és előzékeny ember. Nemde igazam van ? A leány elpirulva felelte : erről én meg vagyok győződve, de atyámnak más a nézete. — A kegyetlen apa bizonnyára Vedel gróf segédtisztemet inkább fogadná vőül. — Ó igen, de szavamat és szivemet a főhadnagy bírja. — Azt hiszi, hogy atyjának akaratát az én szavam megváltoztatná ? — Felséged szava atyám előtt is döntő lenne. — Nos majd meglátjuk; egyelőre szándékomat elárulni nem szabad, de csüggedni sem kell. Néhány nap múlva S. ezredest és leányát a királyhoz hívták. — Mint kérő lépek fel — kezdte az uralkodó - derék katonatisztjeim egyike nőül óhajtja venni kedves leányát. Nyugodtan adhatja beleegyezését, mert jóravaló fiatalember az illető. — Felséged tulhalmoz kegyével. Mély hálám nyilvánítása mellett szabad kérdeznem ki ? — Örülök, hogy, egyetértünk. Beleegyezik tehát, hogy Vedel százados segédtisztem nőül vegye leányát ? — Ezer örömmel — kiáltotta az apa, ellenben a leány elsápadva rebegte: — Az Isten szerelméért Felséges Uram! — A király mosolyogva kiáltotta: — Jöjjön Vedel százados! A századossá előléptetett és a király segédtisztjévé kinevezett Vedel jelent meg. — Álmodom ? Vagy ébren vagyok ? Kérdezte örömteljes hangon a szép leány. — Jól végeztem feladatomat ? Remélem, hogy a szigorú apának nem lesz kifogása a kérő ellen. Igaz, hogy az előléptetés kissé korai volt, említést tesz a pótfeleségekről és ha nem is mond határozott évszámot, bizonyos, hogy ez eseteknek Kr. e. 4 században, vagy még előbb kellett történniük, mert ő nagy munkáját Kr. e. 314-ben irta. Konfucius (Kung-Fu-tse 551-479. Kr. e. a nagy vallásalapitó és erkölcsmester) után a pótfeleség divatját a nép minden rétege felkarolja, mert a mester tanai szerint a fiuk legnagyobb hálátlansága szüleikkel szemben az, hogy ha gyermekeikkel nem tartják föl a fajt és a nemzetet. Mivel pedig sok asszonynak vagy egyáltalában nem, vagy pedig csak leánygyermeke született, tanai csak megerősítették a népet megkezdett szokásában, dacára annak, hogy Konfucius erről sohasem beszélt és bizonyára nem is gondolt azoknak ilyen magyarázatára. A pótházasság Kínában már sok századéve fennáll, ennélfogva voltak és vannak esetek, mikor a férfi nem csupán a családfa virágozta- tása kedvéért tart pótfeleséget. Mégis a kínai asszony és a pótfeleség viszonya megérdemli az európaiak érdeklődését. Ha Európában a férjnek van úgynevezett szeretője, kedvese, feleségét rendszerint elhanyagolja. Kínában pedig a gyermektelen feleség meg kéri férjét és követeli, hogy pótfeleséget vegyen és ennek fiával úgy bánik, mintha tulajdon vére volna, mert benne az apát, vagyis férjét szereti. Figyelemre méltó, hogy a kínai nőnél mennyire ki van fejlődve a gyermekszeretete, mely tulajdonképen természeti törvény. A férj első feleségéhez való szerelme nem szenved kárt pótfelesé1916. Október 22. de „Isten kegyelméből“ jogom van ily szokatlan módon is intézkedni. Ki nagyzol? VII. Edward angol király koronázása alkalmából, a párisi angol kolónia által rendezett lakomán Whistler festőművész is részt vett. A közvetlen szomszédságában ülő hölgy, az angol főúri családok egyikének volt tagja. A beszédes hölgy kérdezte Whistlert: — Ön nemde személyesen ismeri a királyt ? — Én ? A királyt ? Nem mondhatom, hogy személyesen ismerem. — Ez különös. Nemrég szerencsém volt Őfelségével társalogni, mely alkalommal szóba került neve és Őfelsége megjegyezte, hogy személyesen ismeri önt. — A király nagyzolt válaszolta nyugodtan a festőművész. A nagyzolás megtörtént, de bizonnyára inkább a két szomszéd, mint a király részéről. Az angol király szerelme. A Vatikánban őrzött levelek egyikének tartalma következő: „Az epedve várt napnak közelgésén kimondhatatlanul örülök. Semmit sem kívánok annyira, mint találkozásunkat, hiszen az egész föld kerekségén nem lehet nagyobb öröm, mint egyetlenemnek pótolhatlan társaságát élvezni. örömömet csak az a tudat fokozhatja, hogy ő is éppen úgy érez és gondolkodik, mint én. Képzelni lehet, mily hatást gyakorolhat reám annak jelenléte, akinek távolléte sem szóval, sem írásban ki nem fejezhető és csak jelenlétével orvosolható fájdalmat okoz. Azért kérem parancsoló úrnőmet, hogy összejövetelünket lehetőleg siettesse. Remélem, hogy már legközelebb élőszóval mondhatom el szenvedéseimet.“ Ezt a levelet VIII. Henrik angol király irta és nejét, akihez az ömlengő sorokat intézte rövid idő múlva lefejeztette, mert nem — mint kivánta - fia, hanem leánya született. Egy közlegény naplójából. Junius 15-én indultam el E . . . -bői, a 22-ik menetzászlóaljja!. 19-én érkeztünk ki az orosz frontra, amidőn bevittek minket egyenesen a rajvonalba. Másnap a fedezékek javításával foglalkoztunk s 21-én szerdán reggel 4 órakor riadót fújtak és mi előnyomulásra indultunk. Bor volt bőven, elvoltunk látva jól. Vígan vágtunk neki a világnak feledve a hazai dolgokat: otthont, feleséget, menyasszonyt. Csak arra gondoltunk, hogy minél több muszkát ejtsünk és fogjunk el. géhez való viszonyáért. A pótfeleség a gyermekeket neveli és egyébként barátnéja az első feleségnek. Még azok a férjek is, akik nem a fiugyerek kedvéért akarnak pótfeleséget, előbb kikérik feleségük beleegyezését, aki óvatosan és gondosan még még ki is választja az illető nőt, hogy az esetleges rossz lépéstől megóvja férjét. A férfinak házasságon kívüli viszonyát Kínában nagy erkölcstelenségnek tekintik és az ilyen emberek, még ha fejedelmi vér is folyik ereikben, jobb körből hiába akarnak feleséget. A kinai pótházasság tehát a családi név év az emberek erkölcsösségének fenntartására törekszik. Hányán vannak Európában olyanok, akiknek az a meggyőződésük, hogy a férjnek hűsége feleségéhez lehetetlen ?! Ha a pótházasság Európában törvényesen megengedett dolog volna, úgy bizonyára az erkölcsösségnek is tágasabb hajlékai volnának az egyes államokban. A kinai asszonyok azt tartják, hogy inkább tűrnek maguk mellett egy pótfeleséget, minthogy férjük szerencsétlen szerelmi kalandokba keveredjék. A kinai férfi cselekedeteit nem félti a nyilvánosságtól és már az ókorban az a fölfogás uralkodott, hogy az az ember, akinek kedvese van és ezt eltitkolja felesége előtt, nem jellemes és emberi mivoltára árny borul. Az ilyen férj tolvajhoz hasonló, aki bedugja fülét, hogy ne hallja a zsebébe rejtett lopott csengő hangját, de azért mások tudni fogják tolvajlását. A házasságon kívül született gyermekek száma Kínában igen csekély és a pótfeleség
