Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-09-17 / 38. szám
TÁRSADALMI HETILAP. A >T ek. Kir ügyészség ESőfizr Egész évre 8 K. Fé' ■ - Egyi I Debreczen ági egyesület hivatalos közlönye iSÜNTIISL MIMI3EH VASÁRNAP. esa^iF&s.'zy’jgigs:: e^njpc^i^^ia»^eCTrsíOTaiv^va«Kr2? :äke; n3B?'ieara3e»s5K2»aaw5iror ^r=K32$zxrsr«snEcsvS£öa s lnpfulajdonos ’á&oss sűzi* tt Fömunkatárs és h. szerkesztő RÉWM SCáüOLY Szerkesztőség és kiatlóhivaiai: ~ FeIső bányai-utca 20. szám alatt = TELEFON SZÁM : i8, NAGYBÁNYA. S3^<l^>2rsyS63S^3yr2C^íBy A ny Ebben ~av. e;sz,ieuuoiHTn annyi >:uk uji-* tással küzködo közönségünknek még egy igen érdekes és mélyen járó óraváltoztatással is meg kellett küzdenie, az u. n. „nyári időszámítással.“ Május elsejének előestéjén 11 órakor ugyanis egyszerre a központi hatalmak országainak minden tornyában 12-re igazították az órákat s azóta állandóan egy órával előbb jártunk az azelőtti időnél. Ettől az időszámítástól nemsokára búcsút kell vennünk, amennyiben október 1-én ismét a zóna-idő fog életbe lépni. A lapok széltire közük ezt most s egymástól átvéve a futólag odavetett szúrós megjegyzéseket, röviden és kegyetlenül bánnak el a nyári időszámítással,,a sárga földig leszólva és lesajnálva azt. A tanítók és szülők leszólják, mert korán kezdődik az iskola, a gyermekek nem tudják kialudni magukat, holott napvilágnál fekiisznek le. A munkások szintén szidják, hogy korábban kell munkába állaniok. Némelyek szerint a földművelőkre nézve csak hátrányos volt az egész. Részünkről azt látjuk, hogy ez a le- szólás a legjobb bizonyíték a nyári időszámítás szüksége mellett. Mert kétségtelen az, hogy az éjszaka egy eseppel sem volt azért hosszabb vagy rövidebb, ebbe már emberi hatalom bele nem szólhat. Aki tehát idejében lefeküdt, az ideis kelhetett ezen a nyáron is. ellene azok, akiket korán kérésié, umozottabb tevékenységre kény- szeritett a pompás, uj rendszer. Az a baj azonban, hogy nemcsak a fővárosban, de vidéken is sok az éjszakázó, akinek az is kevés, ha 1 óráig mulathat, az ilyennek persze nehéz volt a fölkelés. Mikor azért örül valaki az októberi időszámítás behozatalának, mert ezután egy órával tovább lehet a kávéházban ülni s ennek kifejezést is ad „mindenki nevében“ nyomtatott betűben, akkor természetesen a korai felkelésre ösztönző nyári számítást nem szeretheti. Pedig rengeteg munkát nyertünk általa, igen sok világítást takarítottunk meg. Szívtuk a korai jó levegőt s természetesebb volt az ebédelésünk, a lefekvésünk stb. Mi csak áldást láttunk benne és pedig igen nagy, értékes áldást. Sajnos, hogy megszűnik, holott keleten csak most lett volna igazán megbe- csiilhetlen előnye télen, amikor ’/a 5 előtt soha sem alkonyodott volna. Reggel 8 órakor azért elég világos lett volna, mert a mi időnk a naptól igy is úgy is csak V2 órával különbözik. Nyári számítás szerint félórával később kelt föl és feküdt a nap, téli szerint félórával előbb fog kelni és feküdni a zónánál. S bizony nehéz lesz azt a külső munkánál is megszokni, hogy 5 órakor már sötét lesz pl. okt. 1-én, mikor most 7-ig még mindig világos van. Okt. 1-én t. i. a nap csillagászati megállapítás szerint 5'39-kor nyugszik. A jó olcsó villámos számlák helyett is bizony boszantó lesz a dupla számlákat fizetni. Társadalmunk hibája volt általában, hogy a reggeli értékes, jó, egészséges órákat átaludta s este korán rá alkonyodott az idő. Erről szoktatta le a keleti kényelem kedvelőit az u. n. nyári időszámítás, megbecsülhetetlen hasznot adva igy mindnyájunknak. Ha rajtunk állana, télire is megtartanék, sajnos, hogy az intéző köröknek ehez már nem volt bátorságuk. De tartsuk meg legalább azt, hogy igyekezzünk korán kelni, a nappali világosságot megfeszített munkára fölhasználni. Gondoljunk arra, hogy még mindig dörögnek az ágyuk. Jön a harmadik téli háború s ha mi meg nem vetjük munkánkkal alapját 1917. élelmezésének ez őszi időszakban, mi lesz akkor jövőre ? Ha az óra másképp is fog járni, a mi szorgalmunk, odaadó munkánk maradjon legalább is ugyanaz vagy ha lehet és kell, legyen még fokozottabb! Szomorú szeptember. Sötét utcákon sietek ki a helyiérdekű állomásra, hogy le ne késsem a félhatos villamost. Alig találkozom emberrel, a szemetes kocsik egy ütege dörömböl végig a keramitos SzívÜzenet. — Irta : Révai Károly. — Üzenet jött a székelyek honából, Tüzes betűkkel az égen világol : „Akinek kedve von vadászni tán, Most dúvadat lel fent a Hargitán. Bősz farkascsorda üvölt, mint az orkán Réka sírjánál, a Kalonda ormán, Hol táltosok főpapja vén Ubul Oltárt emelt a hegy szikláibul A fehér ménnek, mit papok leszúrnak Áldozatul, a hatalmas Hadúrnak. Firtos, Kadicsvár, Budvár berkeit A dúvadak csordái felverik. Ugronbarlang, Bágyi és Csalatornya, Mintha őserdők vadaskertje volna. De nincs nemes vad: gimek, szarvasok; Mind egytől-egyig éhes ordasok, Mik székely vérre szörnyen szomjasok.“ . . . S az anyaország hörgve felsikolt Megmozdul attól élő és a holt: „Ébredjetek Attila, Csaba, írnák ! Bontsátok ki a hun vitézek sírját ! Hadd szánjanak ki sirjokból legott És kezdjék meg a nagy vadászatot. Csattogjon újra fokos, dárda, kópja ! A bestiáknak vesszen légiója! Réka anyátok - aranyhaju asszony, Kőüstökben fenyőgyantát olvasszon, S a székelynők közt osztogassa szét, Hogy gyújtsák föl a bestiák fejét. Hol földeteket Vargyas vize mossa, A hulló vértől váljék bíborosra, Mint egykor, midőn tatárcsorda jött S a székely győzött Athlamos fölött Mikor szent László élő testet ölte, És csatabárddal pusztította, ölte A tatárcsorda milljó ördögét, Hogy megmenthesse székely nemzetét. Pusztítsd te is, ki berkeidbe jár! Előre hát most! Élet vagy halál! Székely fiuk! így parancsolja ezt A pogány-isten és a szent kereszt!“ Reforoiátus papok. (Befejező közlemény.) — Irta: Lovassy Andor. — Mikor Balogh Péter debreceni superinten- des lett, hire futott a papság között, hogy az uj egyházfő rendkívül szigorú ember. Egy alkalommal átmegy Sarkadra a geszti pap, kit Mozgolány néven ismertek és egy írásbeli rendeletet mutat Bor Áronnak, melyben Balogh Péter hivatalvesztés terhe alatt meghagyja a református papoknak, hogy bajuszukat, szakállukat tövig borotváltassák le.- Megbolondult az az ember ? kiáltott Bor Áron és végigsimitotta övig érő, fényes, fekete szakállát.- Hát az nem bolondult meg - szólt a geszti pap — hanem neki is felsőbb helyről jött a parancsolat és az ellen, édes barátom, nem lehet ágaskodni, mert rab a magyar!- Dehát nincs is Sarkadon borbély, aki megborotváljon, szólt elkeseredve a sarkadi pap.- A bizony nincs — válaszolt Mozgolány — erre gondoltam is, hanem hoztam én egy borotvát, téged megborotvállak én és ezután Te borotválsz meg engem. Sok huzavona, rábeszélés után végre rászánta magát a sarkadi pap. Könnyezett mikor sugár, szép bajuszát, terebélyes nagy szakállát beszappanozta a collega. Mikor már a fél bajusszá és fél arcán a szakái le volt sarlózva, igy szólt Mozgolány: komámuram mondanék valamit, ha mag nem haragudnék.- Na mit mondasz ?- Hát azt mondom, hogy a Balogh Péter rendelete,hamisítvány, de ha nem bántasz, hát itt hagyom félbe a munkát és Sarkadon nincs borbély, aki utána borotválja a képed másik j felét. Tiszteletes Bor Áron uram felorditott mint a sebzett medve, lerántotta a nyakáról a törülközőt és ökölbe szorított kézzel rohant a geszti j papra; de azután meggondolta a dolgot,
