Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-13 / 33. szám
(2) 33. szám. évvel ezelőtt lelkesedni tanultak mindenért, mi szép, mindenért mi nemes és szent, kipirult arccal lelkűkben szent hévvel és buzgalommal, erős szívvel és biztos kézzel teljesítenek két év óta naponta a rendkívüli időkben rendkívüli szolgálatokat s valóra váltják az Ígéretet, mit egykor e falak közt tettek s azokat a szép reményeket, melyeket tanítóik hozzájuk kötöttek. S beteljesedett jóslatom : „fordul az idők kereke egyet-kettőt s mint a társadalom hasznos tagjai, Ti is öreg tanítóitok mellé álltok, s velük együtt cselekeditek, mit Isten megparancsolt, hogy cselekedjétek.“ Mig a kórház gazdasági felügyeletét a polgári iskola igazgatója és Neubauer Hermin, rendes tanítónő végzik, addig az ápolást dr. Kádár Antal kincstári főorvos és Berks Lajos vezértörzsorvos vezetése alatt 5-6 úri asz- szonnyal együtt a polgári iskolának egykori tanítványai közül a következők látják el: Barna Mariska, Balázsik Jánosné, Berksz Emmi, Boda Margit, Delhányi Margit és Erzsébet, Gellért Aranka, Gurszky Lujza, Jancsovits Margit, Ku- pás Erzsi és Irén, Neubauer Margit, Prohászka Sári, Rozsos Irén, Steinfeld Elza, Széchenyi Ilonka, Szentmiklósy Ida, Taub Eszti, Weisz Margit. Valamennyiüknek a katonai egészségügy terén a háborúban teljesitett hasnosz tevékenységét Felséges Urunk a Vöröskereszt II., illetőleg III. osztályú hadiékitményes díszjelvényének adományozásával ismerte el. A szép példán buzdulva iskolánk jelenlegi növendékei szívesen teljesítettek a betegeknek tőlük telhető szolgálatokat s az iskolai év alatt ők foldozgatták a fehérneműt részint rossz időben a tornaórákon, részint a kézimunka órákon özv. Mike Sándorné és Votzasik Adél, kézimunka tanítónők vezetése alatt, részint üres idejükben odahaza, hol kérésünkre édesanyjuk vagy nagyobb testvéreik is szívesen és sokat segítettek nekik. Több ezer darab fehérneműt javítgattak, mert a kórház fehérneműje jobbára adakozásból gyűlt viseltes darabokból áll s folytonos javításra szorul. A felsőruha-varró-tanfolyam növendékei Bertalan Mária, kézimunka-tanítónő vezetésével kórházi köpenyeket készítettek a kórháznak. A tanulók különben is sokat munkálkodtak. A kézimunka anyagát jól megválasztott kisebb darabokban végezték el. Lukszus munkák készítését eltiltottuk, de annál többet kötöttek a hadsereg számára. 100 kg. pamutot küldött a hadsegitő hivatal. Ludányi Bay Lajos képviselő ur 50 K, a tanító testület 26 K, tanulók 10 K 60 fillért kitevő ajándékán és a kirándulási alapból engeKunyhó, cipó! Es — nem mi adtuk! Mért nem mi dobjuk, mint ebeknek Lepényieket uras-kegyelmesen? A napfényért adót mért nem fizettek ? Adót nekünk! így vón az helyesen. Oh nem vagyunk mi vad pogányok, Megtartjuk Ur Jézus igaz hitét, De ha velünk ti megbarátkoznátok, Sok-sok minden jót megtanulhatnátok: Igaz jogot! helyes igét! Mi nálunk épp erre való világ van; Csupa bejárhatlan Szibéria. És tömlöcök ? És népek szolgaságban ? Eh, fecsegés! eh, semmi a’! Hisz Moldovától Finnországig Minden nyelven, mindenki hallgat, Hogy mily boldog! ... Az énekes dalolgat És szentekről tanít a sok barát itt: Hogy volt egy cár, ifjabb korában kondás, Ki pajtása nejét elcsábította S a férjet agyon vágta! Ebugatta! És üdvözült. És ez nem mese-mondás! Jertek közénk, vagy butácskák maradtok! Ily dogmát máshol sosem tanúihattok. Jelszó erre: Nyúzd! Vedd és add és mennybe jutsz! Bejutsz akár ijas-fijastul! . . . Tiéd a menny-ég csillagostul! . . . Bölcselkedünk, kölest vetünk, Francot szidni természetünk. Vásáron embert adni-venni, Asszonyt, leányt kártyára tenni, Nem feketét, mint némelyek, Jóhitü keresztyéneket, De, persze, csak jobbágyi népet: Szoktunk! De ezt megróni vétek. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE délyezett 141 koronán pedig 20 kg. pamutot vásároltunk, melyből tanítványaink Bernhardt Erzsiké, Husovszky Anna és Janka volt tanítványaink és Fülep Imréné, Damokos Ferencné, Kováts Elekné úrasszonyok hozzájárulásával a következő meleg ruhadarabokat készítették: 142 pár hosszú lábszár- és térdvédő 284 drb 306 „ meleg harisnya .... 612 „ 53 „ érinelegitő ..................JB6 „ Ös szesen: 1002 drb Neubauer Hermin, rendes tanítónőnk, viseltes selyem ruhadarabok ajándékozására kérte fel növendékeink utján a szülőket s általában a nagy közönséget. Csakhamar halomra gyűlt a női hiúság eme kedvelt cikkéből sok suhogó szoknya, zubbony, báli és menyasszonyi ruha. Növendékeink fejtették szét a ruhadarabokat, lelkes tanítónőjük felügyelete alatt dezinficiál- ták, vasalták át a selymet s két erős selyem- szövet közé 6 —8-szorosan rakták bélésül a selyem darabkákat, azokat kockásán lefércelték, mit aztán Neubauer Hermin által alkalmazott varrónő és a város urilányai tűzdeltek le gépen és 56 gyapjúnál is melegebb pompás ujjasmellényt készítettek belőle a város harcztéren lévő fiai részére. Neubauer Hermin terve szerint készült kitűnő ruhadarabok készítését felszólításunkra Rozsnyó és Pécs város hölgyei és Budapest egy ismerős köre is magáévá tette. Selyemujjast varró urilányok közül Zseltvay Margit, gazdasági szaktanitónőnek és Strohmayer Margit urleánynak tartozunk köszönettel. Növendékeink más irányban is szorgoskodtak a hadsereg érdekeért. 4 kg. kaucsuk és gummihulladékot, 5 kg. szőrmét-, az őszi hónapokban 14 kg. szedercserje levelet gyűjtöttek, ez utóbbit tanítóik vezetése alatt rendezett kirándulásokon. Jelenleg a nagy szünidőben Röszner Valéria, a természetrajz szaktanítóiénak vezetésével hetenkint 2 napon gyógynövényeket és csalánt gyűjtenek. Növendékeink szülőinek áldozatkészsége, amellett, hogy a Vöröskereszt kórháznak sok fehérneműt ajándékoztak és sebesültjeinket figyelmük számos jelével halmozták el, még pénzbeli adakozásban is nyilvánult s gyermekeik kérő szavára még ezen nehéz gazdasági viszonyok között is megnyílt az erszényük. Tanítványainknak lefolyt évi gyűjtése a tanítóik mindenkori pénzbeli hozzájárulásával. Iskolánk hadikölcsönre is jegyzett. A tanítótestület 34.000 K-t jegyzett. Waigandt Anna- féle jubileumi alapítvány 1000 K alaptőkéjét és a kirándulási alapítványból 100 K-t fordítottunk hadikölcsönre. Növendékek megtakarított pénzecskéikből 50-50 K-ás címletekben 650 K-t jegyeztek. Növendékeink adományai egyenkint csekély kis összegek ; a közös nemzeti ügy elérésére szükséges milliárdoknak alig egy atomja, de fontosságot kölcsönöz az összehordott fillérkéknek az, hogy azok külső megnyilatkozásai gyermekeink lelkében rejlő azon hatalmas erkölcsi tőkének, mely nemzeti erősödésünknek majdan millióknál is értékesebb kamatokat hajt. Úgy legyen ! ____ _______1916. Augusztus 13-_ Kü lföldi esetek. Angol királynő szeszélyei. Erzsébet angol királynő több rendbeli házasságkötési terv dacára nem ment férjhez és magasabb korában, környezetével gyakran éreztette, a vénleány szereppel járó szeszélyeit. Kölcsönös vonzalom alapján tervezett egybekelések elé, nagy előszeretettel gördített akadályokat és beavatkozása, környezete nem egy tagjának, boldogtalanságát idézte elő. Ritkán fordult elő oly eset, midőn a tervezett egybekelés, a királynő ellenkezése dacára megtörtént. Essex gróf legkedveltebb udvaronca volt, a hatvanöt éves korú Erzsébetnek és midőn jelentette neki, hogy Sidney Fülöp gróf szép özvegyét szándékozik nőül venni, beleegyezését megtagadta. Essex mindazonáltal nőül vette a szép özvegyet. A királynő eleinte haragudott ugyan, de kedveltjét mindazonáltal nem távolította el az udvartól, sőt rövid idő múlva tüzértábornokká és főlovászmesterré nevezte ki. Southampton gróf, aki szintén az udvarhoz tartozott, Essex unokanővérét akarta nőül venni, hanem a királynő ezt az egybekelést sem hagyta jóvá. Heneage Tamás, a huszonötéves grófnak mostohaapja, azt tanácsolta a szerelmeseknek, hogy várjanak, de a vőlegény kedvetlenül jegyezte meg, hogy talán a királynő haláláig kellene várni. Essex gróf külön kihallgatáson kérte a királynőt, hogy a minden tekintetben megfelelő házasságot engedje meg. Erzsébet haragra lobbanva kiáltotta:- Gróf! egy szót se többet ebben az ügyben. Nem elég hogy ön merészelt velem ellenkezni, még másokat is hasonló eljárásra biztat. Jegyezze meg magának, hogy unokanővéi-e soha sem lesz Southampton grófné. Ne tévesszetek össze spanyolokkal Kik kalmárkodnak száz lopottal! Ez nem szokásunk mi nekünk! Mi „törvény szerint“ működünk. Mit ?! Szeretni embertársat Jézus szerint tudtok ? Farizeus álnokok ti, Hazudtok, hazudtok! Nem a lelke kell tinektek, Kell a jobbágy bőre, Ködmönre kell lyányotoknak, Nőtöknek cipőre, Fattyatok lakzit laknak Utána, belőle! . . . Óh, kiért feszíttetél meg Jézus a keresztfán . . . ? ! Értünk jókért s az igazság Szent szaváért ? vagy tán Hogy belőled mi gúnyt űzzünk ? . . . Fejedre új tövist fűzzünk? . . . Templomok, kápolnák és képek S ott jóillattal füstölők, Hajlongok szent orcád előtt: Mit akarnak mind eme népek? Kérnek, hogy ránk ronthassanak Vért ontsanak, lophassanak, S áldoznak aztán Tenéked Tűzvészből rablott szőnyeget . . . Mink, műveltek szeretnénk ám Mást is kioktatni, Nektek, vakok az igazság Napját megmutatni. Adjátok csak magatokat, Kezünk közé nyakatokat, » Megtanítunk sikerrel mi, Hogy kell börtönt jót emelni, Vasbilincset kézre verni És viselni . . . Hogy kell fonni Göbös kancsukákat! Jertek, jertek! mi közöttünk Tanúitok csudákat. Legyen miénk az a pár hegy S néhány omladék vár, Hisz a tenger, hisz a mező Mind úgyis miénk már! S te is elmentél hű barátom, innét, Nem érttünk kellett szablyád harcba vinned, Nem Ukrajnáért ontod büszke véred, Hóhéraink vittek el, zsarnok-érdek, Orosz pohárból iszol muszka mérget. Felejthetetlen bajtársam, barátom! . . . Ha megjelennél az ukrán határon! . . . A partok mentén szállj kozák sereggel, Gondozd a puszta szétdúlt sírjait, Öntözd meg őket könyű-permeteggel És várj reám, ki rab vagyok ma itt . . . * Addig pedig dalaimat Vetegetem búsan, Minden búmat, bánátimat Kikelni hadd lássam. Ukrajnából szellő szárnyán Száll, száll a sok ének, Hű baráti könnyel fogod Köszönteni őket. Halkan, halkan elolvasod, Szeretve mint senki — S pusztát, hegyet, otthont s engem Meg fogsz emlegetni . . . (Az ,,Ukránig“ 1916. julius havi füzetéből.
