Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-08-13 / 33. szám
Essex átlátva, hogy minden további érveit hasztalanul adná elő, elhallgatott és az audencia után Southamptonhoz ment. — Kedves barátom, a szeszélyes vén leány ő Felsége, ügyetekben nem hallgat a jó szóra. Mert 5 maga nem ment férjhez, mástól is irigyli a családi boldogságot. Én csak azt tanácsolhatom, hogy a királyné tagadó válasza dacára, azt vedd nőül, akit választottál. Az esküvő rövid idő múlva megtörtént, de a királyné fogságba vetette a fiatal házaspárt és csak több hét eltelte után bocsátotta szabadon. Essex grófnak sohasem bocsátotta meg Erzsébet, hogy Southampton házasságát, az ő tagadó válasza dacára pártolta és néhány év múlva, midőn Essex a királyné elleni összeesküvésben részt vett, kivégeztette. Francia fenyegetés. A párizsi spanyol követ, uralkodójának Franciaországot érintő intézkedéseit jelentette a francia királynak, aki haragra lobbanva kiáltotta: — További hasonló eljárást hadüzenetnek tekintem és azután rövid idő múlva Madridban fognak látni. — Miért ne ? válaszolta nyugodtan a spanyol követ. — Hiszen Felséged egyik elődjét I. Ferenc királyt szintén látták Madridban. Tudni való, hogy I. Ferenc a páviai csata után mint fogoly került Madridba. Orosz főherceg és költészet. „Franciaország legnagyobb költőjének Pá- risban“ címmel ellátott levelet Lamartinehez vitték. De Lamartine, azzal a megjegyzéssel adta vissza a levelet, hogy a ciin nem őt, hanem Hugo Vikort illeti. Miután Hugo Viktor sem fogadta el a levelet, a párisi íőpostán abban a reményben bontották fel, hogy a tartalmából megtudják kettőjük közül kinek kézbesítendő a levél. A levél tartalma volt: „Moet I. urnák, Páris legnagyobb költőjének, a legjobb pezsgő készítőjének őszinte elismerését nyilvánítja Konstantin orosz nagyherceg.“ Moet I. ur pezsgőgyáros volt. 1916. Augusztus 13. Háború után megoldandó kérdések a debreceni kamarában. Szávay Gyula titkár mélyen megalapozott beszédben fejtegeti azokat a fenyegetően nagy és nehéz kérdéseket, melyek a háború befejeztével az eljövendő uj gazdasági élet gondjaiként az országra rászakadnak s melyeknek megoldását, minden tényező összefogó munkájával, már most kell előkészíteni. Az ország egész életereje, végsőkig megfeszített nemes és kötelességtudó izgatottsággal künn a harczvonalakon és benn a vonalak mögött, a háborút szolgálja. Az ipari termelés részben eredeti rendeltetéséből kikényszeredve s a háborús szükségletekhez alkalmazkodva, egy nagy ideiglenes helyzetet él, részben pedig — különösen a kis- és középiparban — leszerelten, gazda, munkás és anyag nélkül áll. A kereskedelem, nagyban való munkájától a közczélu központi szervezetek által félretoiva, detail-tevékenységében pedig az áruhiány zavarától gátolva, bénán működik. A lakosság sürü tömegei, különösen a városokban, elszegényedve, tehetetlen megadással élik fel mindenöket s el sem tudják képzelni újból való talpraállásuk valamely lehetőségét. Csonka és beteg rokkantak tízezrei érkeznek vissza a hadsorokból s várják — a legtiszteletreméltóbb jog alapján — sorsuk elintézését. A harczi vonalon és a kiképző tereken, az ellátó és gondozó segédszolgálatokban a férfiak százezrei, munkások és munkaadók, számítják lelkűkben, hogy mikor üt a hazatérés órája, mit hogyan találnak itthonn, mivel és hogyan kezdődik az uj élet? Egyszer csak eljön az idő, hogy ők is megindulnak s megérkeznek. Az államháztartás — óvatos szakszámi- tással — legalább a kétszeresére becsüli szükségleteit, úgy, hogy másfélmilliárdos budget helyett hárommilliárdos várja a polgári köteNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE lességteljesitést és pedig nem átmeneti, hanem örök időre. A háborús nyereségek megadóztatása tehát csak pillanatnyi segítséget jelent, szükség lesz egész adórendszerünk újjáépítésére és megszigorítására. Az életre nehezedő e terhek és rendezke- dési kötelességek rendkívüli tömegében csodát nem szabad várni semmiféle állami segítségtől és törvényparancstól. Hiszen a segélyezendők és rendezendők sorában áll maga az állam is. Csakis a gazdasági életnek uj erőkkel, egészségesen való megindulása hozhatja meg az erőre kapás mindent orvosló lehetőségét. Ehhez organizált rendkívüli munkára van , szükség, melyben a kérdések szételemezésével és a maga részére valók kiválasztásával részt kell vennie a nemzeti munka minden tényezőjének s közöttük első sorban a kamaráknak. 1. Az ipar nyersanyag ellátásának kérdése, különös tekintettel a kis- és középiparra, amely a vidéki kamarák védő gondoskodását különle, gesen is igényli. 2. A hazatérők iparűzési aktiválása. Különleges feladatul ismét elsősorban a vidéki érdek jelentkezik, hogy a pénztelenné vált, munkavi- telökben megszakadt, nyersanyagaikból kipusztult, munkások nélkül álló ipari műhelyek és kereskedelmi üzletek milyen (segélyi, hiteli, szövetkezeti stb.) gyámolitással helyezhetők munkába és forgalomba, mert saját erejökre bízni s erőtlenségük esetlegeibe dobni ezt a dolgos nemzetréteget most nem lehet. 3. A munkásoknak ugyancsak az ipari munkába való visszaállítása szintén az előzetes előkészítést igénylő kérdések közé tartozik, mert a nagy megrohanás pillanatának zavaraitól oka lehet mindenkinek félni. E kérdés égjük rendezkedő lépeséül tekinthetjük már a hatósági munkásközvetités uj törvényét, melynek azonban tulajdonképen az életbeléptető rendelete fogja megadni a tartalmat. És ebben a kérdésben uj szociális megfontolásoknak is kötelező tere nyílik a háborúból folyólag. 4. A hadirokkantaknak régi munkájokba való visszavezetése, vagy Jétfentartó uj munkákkal való ellátása az állami rokkanthivatal tevékenységének a kamarák tevékenységével való összekötése szintén sürgős előkészületet igényel és az országos gondoskodó munkának vidéki központok körül való tömörítése szintén vidéki feladatkört rajzol meg, mely a kamarák előrelátó munkásságát hívja. 5. A háborús vagyongyarapodások, illetve háborús nyereségek megadóztatása, valamint a jövőkre tekintettel egész adórendszerünk újjászervezése máris az aktuális kérdések előterében áll. Itt gondolatunknak ki kell terjednie az adóegyenlőség általános megvalósulására, továbbá érdekosztályainknak attól való megvédésére, hogy népszerű szólamok alapján oly tulterheltetésnek ki ne szolgáltassanak, melyek vállalkozásaik életérdekébe vágnak, és emellett a kamaráknak egy saját háztartásukat is eleve nen érintő szempontot kell vigyázniok: a kamarai illetékek alapjául szolgáló III. oszt. kereseti adó sorsváltozását. 6. A külkereskedelmi szerződések, német vámunió és kiegyezési kérdés hasonlólag kívánja a nézetek kicserélését és egy összhangzó országos akarat kialakítását. Csak néhányat említünk ki itt ama kérdések közül, melyek kiérezhetőleg mélyen érintik különösen a gyengébb erejű és szervezetlenebb vidéki érdekeltség széles rétegeit, de már ezek is nyilvánvalóvá teszik, hogy ezekben a kérdésekben mulhatlanul szükséges a vidéki kamaráknak egymás meghallgatásával, meggyőzésével és felfegyverzésével végzendő egységes munkájok. Ennek megindítása végett szükséges, hogy a kamarák tanácskozásra gyűljenek össze s megosztván maguk között a kifejtendő kérdéseket, megállapodást létesítsenek az egységes eljárásra nézve. A debreczeni kamara, melynek a világza- varodás közbejötté eddig nem engedte meg, hogy uj székházát a testvérkamaráknak barátságos régi szokással bemutathassa, úgy érzi, hogy soron van a vidéki kamarák ez országos gyűlése összehívásában s erre a békevárás remélhető mostani idején a viszonyok által parancsolt egyszerűség keretében készséggel és örömmel vállalkozhatik. 33. szám. (3) Az elnökséggel egyetértve javasolja titkár, hogy ajánlja fel erre való szives készségét a kamara. Hívja össze Debreczenbe a vidéki kamarák országos gyűlését, meghiván arra az ország kamaráit és az országos jellegű rokon- intézményeket s bizza meg az elnökséget az erre vonatkozó intézkedések megtételével. A kamara meg van győződve, hogy az ország többi kamarái a helyezetnek és a helyzethez fűződő kötelességeknek megítélésével a debreczeni kamarával egyetértenek és a közös munkára szives meghívásunkat hasonló szívességgel fogadják. Mert mindnyájan látjuk a jövők előrevetett képét és mindnyájan érezzük a nagy, nehéz és szép közfeladatot: egy vérében megfogyott, tömegeiben elszegényedett, régi viszonyaiban összezavart, gazdasági életében holt pontra esett Magyarország életre- és erőre keltése a nagy feladat. S ezt a nép- és vagyonpusztitó világháborút nem az nyeri meg, aki a határokat kitolja, hanem az nem veszti el, aki a határokon belül az I életet újra talpra tudja állítani. A keresk. és iparkamara közgyűlése Szávay javaslatát közlelkesedéssel egyhangúlag elfogadta és magáévá tette. Heti krónika. Vasárnap délelőtt tizenegy órakor egy karcsú, könyed hadigalamb úszott át a mi saját külön levegőnkön. Vagyis, hogy világosabbak legyünk, repülőgép kattogott át a piac fölött. A gazdája nemsokára ott ebédelt Szinér- váralján Achim bankigazgatónál. Nálunk a gépmadár megjelenése nagy szenzációt keltett, mert békés helyzetünkben nem vagyunk hozzászokva az ilyen háborús mozzanatokhoz. Mindenesetre jobban megbámultuk, mint a vas huszfillérest, amely barátunk szintén a héten mutatkozott be nálunk. Uj korában csaknem olyan, mint az álany (nikli), de tegnap már olyan piszkosat is láttam, mint egy cigánygyerek; ezt ugyan nem fogják kedvtelésből gyűjtögetni, hanem túladnak rajta, mint az ókor Likurgus-pénzén, amiből 100 ftot már csak talyi- gán lehetett elvinni. Hogy az aprópénz hiányon nem fog segíteni, az bizonyos, mert csak nikli ellenében adják ki a drága újdonságot s mivel nikli sem volt elég, hát vas sem lesz, de az nem baj, csak egészség legyen. Hogy a vaspénz nyomában megjönnek-é a vasemberek is a „hires“ ötösök, mint legutóbb József főherceg elnevezte őket? azt még ma nem tudjuk. A város két pártra szakad. Égyik szerint jön, másik szerint nem jön az ezred. Egyik szerint jó ha jönnek, mert még több élelmi készletünk lesz, másik szerint nem jó, mert az is elfogy rohamosan, ami van. Rendkívül nagy áldás, hogy szavazásra nem bocsátják a dolgot, mert roszabb lenne ez az eljárás nálunk, bármely követválasztásnál. Én élénken sajnálom, hogy az újdonság- éhes közönségnek semmi bizonyosat nem mondhatok erről a nevezetes kérdésről és jövőre sem Ígérhetek semmit, mert addig bizonyosan elírják előlem mások s a friss hírből ódon- ság lesz. Szakvéleményem mégis következő : „hogy ha a hadügyminiszter elrendeli, akkor bizonyosan Nagybányára költözik az ezred, ha nem rendeli el, akkor semmi szin alatt nem jön ide.“ Harmadik eset ki van zárva, az azonban nincs kizárva, hogy még ma megtudja a döntést a krónikás. Személyi hír. 1. Berks Lajos debreceni kir. járásbiró családjával pár heti tartózkodásra ide érkezett. Áthelyezés. Beyer Jenő kir. erdészeti főmérőkét, a földmivelési miniszter Nagybányáról Budapestre helyezte át. A sebesültek 111-en vannak a Vöröskereszt helybeli fiókkórházában. Ma, szombaton ozson- nára kitűnő kisbányai túrót kaptak a hölgyek pénztárától. Erre a kiadás 54 K volt. Az eddigi összes kiadások 2327 K 06 f. A bevétel 2404 K 97 f. Befolyt adományok: Szentpélery kir. járásbiró ur utján Bencsik Lajos 10 K, Troplovits Imre dr. és Csécsi Nagy István 20 K egy-egy ügyletből kifolyóan. Aug. 18-án, Őfelsége születése napján, mint az elmúlt évben, úgy az
