Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-09 / 28. szám
TÁRSADALMI HETILAP. ^ Tek. Kir ügyészség 'ÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE ’XTIISL 3VCX3STlZ>3E3Kr v-Ajs Egész évr* hivatalos Debr s lapfulajdonos Főmunkatárs és h. szerkesztő IÁ&SOS RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsőbányai-utca 20. szám alatt = TELEFON SZÄM: NAGYBÁNYA, 18. VJUI1UU onuuuo u uv..j _______ Városunk polgármesfér'e a héten értesítést adott ki, melyből megtudjuk, hogy a kormány az idei termést zár alá vette. A termelők nálunk kevés számmal vannak, akik a családtagok után fejenként és havonként 18 kg.-mot tarthatnak vissza magoknak, igy ez az intézkedés minket igen kevéssé érdekel. Sokkal lényegesebb azonban reánk nézve a közlött min. rendeletnek az az intézkedése, hogy okt. 15-ig, aki nem termelő, az családja részére vásárolhat búzát, rozsot stb. fejenként és havonként 10 kg.-mot. Az a bökkenő azonban a dologban, hogy csak helybeli termelőtől lehet vásárolni. Ezzel a joggal pedig mi Nagybányán nem sokra megyünk, lévén itt a kenyér- magtermelés igen kevés. Lehetséges azonban a dolgon úgy segíteni, ha a vásárlási engedélyt az egész megyére kiterjeszti a miniszter az alispán javaslatára. Úgy tudjuk, hogy polgármesterünk ez irányban már tett is lépéseket. Igen örvendenénk, ha az engedély mielőbb megérkeznék. Tudjuk azonban, hogy most minden terménybeli kérdés elintézése nehezen, lassan megy, azért kérjük a polgár- mestert, hogy ezt állandóan tartsa nyilván, újból és többszörösen kérelmezzen iránta, mert nyilvánvaló dolog, hogy a vásárlási jog kiterjesztése nélkül a nagybányai családok nem láthatják el magukat télire kenyérmaggal, pedig az volna a legcélszerűbb, ha ilyen nehéz időkben, kinek-ki- nek a kamarájában állana a búzája. Egyébiránt az egész rendelet, illetve értesítés a következő: A termelő és a termelővel egy tekintet alá eső munkabér, aratórész, cséplőrész vagy konventió fejében kapott búza, rozs, kétszeres, köles, árpa és zab-felesleg csakis az alábbi módozatok szerint adható el: A termelő 1917. augusztus 15. napjáig terjedő időre háziszükséglet címén 400 gramm naponkénti és fejenkénti lisztadagnak megfelelően búzából, rozsból, kétszeresből és árpából együttvéve 18 klg.-mot tarthat meg mindazon személyek után, kik a termelő háztartásában rendszerint természetben ellátást élveznek. Gazdasági szükséglet cimén pépig a kiszolgáltatandó terménybeli járandóság (ilyenek a cselédek, munkások munkabére, aratórésze, cséplőrésze, konventiója) a vetőmag és állatállomány szükséglete vehető számításba és pedig ezen a címen nemcsak a termés helyén, hanem másutt levő gazdaságában felmerülő és ott nem fedezhető szükséglete is. A termelőnek és a termelővel - egyfekintet alá eső terménytulajdonosnak saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó részt adásvétel utján csak a Haditermény r.-t.-nak vagy a polgármester által vásárlási engedéllyel ellátott fogyasztónak, végre oly kereskedőknek, akik a Haditermény r.-t. által ellátott igazolvánnyal 100 mázsáig terjedő vásárlásra joga van, szabad eladni. Az eladó köteles vásárlásra jogosult által kiállított vásárlási igazolványt megőrizni, hatósági felhívásra bármikor felmutatni. A termelő a zár alá vett termésnek saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó részével egyébként nem rendelkezik. Azt fel nem használhatja, fel nem őrölheti, fel nem etetheti, fel nem dolgozhatja, el nem idegenítheti, sem arra másnak jogot nem engedhet; ki ennek ellenére cselekszik, jelen rendelet büntető szakaszai szerint felelős. Végül köteles a termelő a zár alá vett termésének saját házi és gazdasági szükségletét meghaladó azon részét, amelyet vásárlásra jogosultnak nem adott el, 1916. október hó 15-én a Haditermény r.-t.-nak Budapest, V., Nádor-utca 9. szám megvételre felajánlani, miről részére írásbeli elismervény fog kiszolgáltatni, a Haditermény pedig köteles a megvételre felajánlott terményeket hatóságilag megállapított legmagasabb — a termény minőségének megfelelő árban - átvenni. A termelő termésének zár alá vett részét más törvényhatóság területén levő gazdaságába vagy háztartásába megengedett felhasználás végett csak polgármesteri engedéllyel szállíthatja el. Aki nem termelő, 1916. okt. 15. napjáig saját házi szükségletére jogosítva van búzát, rozsot, kétszerest, kölest és árpát, ahol lakik kész áru vétel úján közvetítő kizárásával bármely termelőtől vásárolni, a polgár- mester által kiállított vásárlási igazolvány által. Azon termelő pedig, kinek termése saját házi és gazdasági szükségletét nem fedezi, polgár- mesteri vásárlási engedély alapján szintén 1916. október 15-ik napjáig saját gazdasági szükségletére bármely törvényhatóság területén rozsot, kétszerest, kölest, árpát és zabot vásárolhat. A vásárlási igazolvány kiállításáról a lakosság később fog hirdetmény utján értesittetni. A nem termelő 1917. augusztus 15-ik napjáig fejenként és havonként 10 klg. búzát, rozsot, kétszerest és árpát vásárolhat együttvéve mindazon személyek részére, akik háztartásban természetbeni ellátást élveznek. A visszatartható 18 kiló, illetve vásárolható 10 kiló búza stb.-ből fedezendő a vámőrlődij, poriás és korpa A feldolgozásra szánt, valamint állathizlalásra szükséges terménymennyiség beszerzését külön rendelet fogja megállapítani és az kizárólag Haditermény utján lesz beszerezhető. A saját házi vagy gazVIHARBAN, NAPFÉNYBEN. Szemelvények BARTÓK ANTAL költeményeiből. — FENN A STRYPA-VÖLGYBEN. Fenn a Strypa-völgyben havas, zord éjszakán, Golyó tépett sebet egy magyar katonán. Száradt nefelejts van a blúzába varrva, Oltalmazón nyugszik rajta átlőtt karja. Halkan zugnak-bugnak a sötét fenyvesek . . . A fa-koporsóra a göröngyök esnek. Kip-kop, kip-kop, kip-kop csöndesen maradjunk, Hogy a hős fiúnak álmát ne zavarjuk. Álmodik: Az erdő csöndes gyalogutján, Nefelejtscsokorral jön egy ifjú leány. A kis kék virágot a sirhantra teszi, S hogy ki ne száradjon — könnyével öntözi. Százados fejüket meghajtják a fenyők, Csendben, némán szállnak el a sötét felhők. Ott az orosz erdő fagyos magányában, Tovább álmodozik egy honvéd sírjában. TÍZ ÉV UTÁN. Itthonn vagyok ismét — hosszú tiz év után; Kisebzett a lábam a szenvedés utján. Megfásult a lelkem — kérges lett a szivem, Pedig mily vidáman repültem ki innen. Zöld rácsos a kapu — anyám áldó keze Itt simult utolszor meghajtott fejemre. Innen szállt utánnam felzokogó szava: „Fiam beteg vagyok, jöjj mielőbb haza!“ Ha az élet gázol — s ha mind, kik szerettek, Könnyelműn elhagynak, hütlenül felednek . . . Ez öreg roskadt ház egy kicsiny szobája, A megtérő urát mindig vissza várja. Most itt vagyok újra, kopottan, tépetten, Az Élet tüzében százszor megégetten. Itt minden a régi . . . Csak a ház gazdája, A rácsos kapuban a fiát nem várja. Minden olyan mint volt . . . Csak a zöld sirkertbe, Egy kis fakereszttel van több földbe verve. Minden olyan mint volt — mégis tudja Isten. Itt maradni most már semmi kedvem nincsen. AZ ÖREG VÁR. Hajdan erős vár volt — most honvédkaszárnya. Akkor sasok lakták, — ma fecskék tanyája. Villám s ágyúgolyó csapkodta bástyáját; Békés, öreg baka sepri most udvarát. Százezrekkel szemben egy maroknyi sereg, Az egész nemzetért küzdött egykor benned. Érc ágyúid messze elbömbölő hangja A letiport magyar feljajduló szava. Akkor ellenségtől voltál körülvéve, Ma mi megyünk innen az ellen földjére. Hajdan erős voltál s te védted a néped Ma a nemzet erős, — most az véd meg téged. Szent ereklyénk maradsz legendás időkből, Legendás időknek véres tengeréből . . . Nyugodalmas csendben éljed öregséged. Nem ostromol ellen soha többé téged. KORHADT KERESZT. A kis gyalog ösvény fel a bércre vezet. Utszélen pár fenyő, — köztük korhadt kereszt. Előtte térdeplő, — deszkája kivájva. Sok csüggedt embernek száll innen imája. Alattam a völgyben a kiáradt Szamos, Az olvadó hótól vize most zavaros. Felettem a Gutin susogó erdője, Sohsem irtott ormok örökzöld fenyője. A nap lemenőben. Búcsúzó sugárja, A Gutint, a Szamost még egyszer bejárja Egy kis fülemüle vadrózsa bokorból A leszálló napnak vig indulót dalol. Csak a kereszt néma. Csöndben áll, kopottan, Napfényben, esőben egyformán, korhadtan. Körülte az élet zúgva tova rohan, ő egyhelyben marad, szerényen, komoran. Az élet a távolt bár száguldva méri, Ez álló keresztet utói sohsem éri. Minden rohan, törtet, minek közel vége, A korhadt kereszt áll, mert örök az élte.
