Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-07-09 / 28. szám
(2) 28. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1916. Julius 9. dasági szükséglet fedezésére vásárolt termények, ha azok családi vagy gazdasági viszonyok miatt eladásra kerülnek, csak a Haditermény r.-t. vagy bizományosai részére adhatók el. A fentiek szerint említett terményekkel és liszttel el nem látott lakosság a minisztérium által később kiadandó utasítások szerint a vármegye utján a Haditerményből beszerzendő terménnyel és liszttel fog elláttatni, e célból felhivatnak mindazok, kiknek ily szükségletük van, hogy azt folyó évi julius hó 25-ikéig a városi polgármesteri hivatalban jelentsék be. Akik a város által voltak ellátva, azok csak az esetben jelentkezzenek, ha az ellátást igénybe venni nem kívánják, vagy az ellátandó személyek számában változás van. A kir. kincstári munkások az illető bányák üzemvezetőségénél, a fogyasztási szövetkezet tagjai a szövetkezet kezelőségénél kötelesek jelentkezni. Az állatállomány eltartására szükséges termény (árpa vagy zab) mennyiségre a következő rendelet figyelembe vételével kell a bejelentést megtenni : 1. Aprómarha, liba, ruca, csirke részére darabonként és havonként 3 klg. 2. Sertés részére darabonként és havonként 30 klg. 3. Fejős tehén részére darabonként és havonként 60 klg. 4. Növendék jószág részére darabonként és havonként 80 klg. 5. Igás, szarvas- marha jószág darabonként és havonként 90 klg. 6. Igás ló darabonként és havonként 120 klg. Bérkocsi lovak darabonként és havonként 180 klg. 8. Növendék csikók darabonként és havonként 60 klg. lett megállapítva. Búzából, nem szerződtetett munkások és napszámosok élelmezésére és az egész időszakra kát. holdanként 6 klg. tartható vissza. Vetőmag holdanként búzából 1 kát. holdra 110 klg., rozsból 110 klg., árpából 90 klg., zabból 80 klg., kölesből 20 klg. a szokványos mennyiség. Kölesből egy háztartás évi szükségletét 50 literben vagy 30 kilóban állapítom meg. Árpából egy háztartás részére hizlalható sertésnek 2 gyermeken felül 3 és egy sertés részére szükséges 6 mm.-ban vélem beszerezhetnek. A főgimnázium és a háború. Itthonmaradt katonáinknak a háborúval kapcsolatos tevékenységei a következőkben foglalhatók össze : a) Tanulóink adományai hadi célokra : 1. harctéren küzdő katonáink karácsom ajándékára: 200 K (100 K 1914-ben 100 K 1915-ben) : 2. József, fhg. szanatórium-egyesület tüdőbeteg katonáinak gyógyítására : 20 K ; 3. Zsófia gyermekvédő egyesületnek katonaárvák gyámolitá- sára : 20 K ; 4. vakokat gyámolitó országos egyesületnek vak katonáink gyámolitására: 15 K; 5. a harctérről hazatérő szegény és beteg egyetemi hallgatók segélyezésére a budapesti tudomány-egyetem rektori hivatalának: 15 K; 6. a bolgár Vöröskeresztnek: 10 K ; 7. kárpáti falvak felépítésére: 286 K 68 f. (az 1919. máAZ EGRI CSILLAGOK. Bűbájos május-est, sokezer csillagod, A távol égboltról fénylőn reám ragyog. Csodálom szépséged — mig lenn a vár alatt, Poros országúton magyar csapat halad. Fel, Északra mennek — vig, harci dalokkal, Büszke magyar szivvel, erős magyar karral. Úgy elnézem őket s tűz gyullad lelkembe : Győztes lesz a magyar 1 Él Dobó szelleme I Bűbájos május-est, sokezer csillagod, A véres harcmezőn ott is rájuk ragyog. Oltalmazd . , . Védd őket. Egy-egy pusztulása, A magyar Égboltról egy csillag hullása. Pedig ez az égbolt sok csillagot vesztett ; A sok magyar anya — sok hőst eltemetett. Bűbájos május-est — vezesd vissza őket, Ne hintsd be csillaggal az orosz mezőket. ELHAGYOTT FÉSZEK. Egy tavaszi este, az Eged tövében Kis madár szállt elém, fűszál volt csőrében. Fészket rakni repült e magányos tájra, Mellette csiripelt szerelmes kis párja. A nyári estéken megint arra jártam S a puha fészekben madárfikat láttam. Csip . . . csirip, csacsogtak kis szájukat tátva, Boldog pajzánsággal szüleikre várva. jus 1-én megtartott kárpáti nap eredménye), és külön előbb 23 K (a VII, osztály tanulóinak adománya Diákfalvára); 7. a kárpáti falvak felépítése céljából kibocsátott művészi sorsjegyekre: 10 K ; 8. az intézeti segélyzőegyesü- letnek: 100 K (hadikölcsön); 9. katonai szolgálatot teljesítő szegény intézeti tanulók tandijára és beiratási költségeire : 65 K 40 f (48 K-át a VII. osztály tanulói, 17 K 40 f-t a VIII. osztály tanulói); 10. az intézeti igazgató őrizetében a tanulók pénzadományának maradványa- képer. van még később előálló hadi-célokra 28 K 77 f. A mi intézetünk tanulóifjúsága általában szegénysorsu, ezért a tanár kar tagjai nagyon is mértéket tartottak tanulóiknak a pénzbeli adakozásra való buzdításában ; mindazonáltal tanulóink megtakarított filléreinek összetevéséből a háború alatt eddig, mint a fentebbi kimutatásból kitetszik, 797 L 85 fillér gyűlt egybe. Tanulóink adománya nem rúg ezrekre, de ezt az adományt megnemesiti az, hogy egyetlen tanulónak fillérje sem hiányzik belőle. Ennél a pontnál tartjuk megemlitendőnek, hogy az 5354-1916. vkm. ein. sz. rendeletnek megfelelően a tanári kar tagjainak felszólítására tanulóink lelkes közreműködést fejtettek ki főképen a IV. hadikölcsön érdekében, mely Nagybányán minden előzőnél nagyobb eredménnyel is járt; maguk a tanulók 21400K ha- dikölcsönt jegyeztek. Tanulóink gyűjtése hadi célokra: 1. tanulóink gyűjtöttek szederlevelet (a csalán gyűjtésre vonatkozó 1242-1915. vkm. rendelet csak a hó leesése után érkezett, tehát csalánt már nem gyüjthettek); 2. a fémtárgyaknak a hadsereg részére való gyűjtését tanulóink mindkét iskolai év folyamán végezték s a tanulóktól az intézetbe behozott réz mennyisége átlagosan 157 kg., az ólom mennyisége 53 kg. Az 1914/5. tanévet követő vakációban Molnár István III., Jancsovits József IV., Kovács József, Soltész Elemér, Huszár Ferenc és Szász István V. o. tanulók a város gyüjtőkocsijával felkerestek Nagybányán minden lakást s ilyen módon 1200 kg. rezet gyűjtöttek össze. Tanulóink fémgyűjtésének eredménye tehát: 1347 kg. réz és 53 kg. ólom. Tanulóink fémgyűjtését Fülep Imre és Németh Béla r. tanárok, továbbá az intézetben tanító Kápolnai Pauer Viktor m. kir bányamérnök irányították, s az összegyűlt fémmennyiség a helybeli m. k. bányaigazgatóság utján szállíttatott be a íémközpontnak. (Maga az intézet a saját nélkülözhető anyagából közvetlenül küldőt, be 50 kg. ólmot). 3. A 2766 — 1916. vkm. r. alapján a tanári kar felszólítása folytán tanulóink Német Béla r. tanár irányítása mellett a katonák részére gyűjtöttek 327 kötet könyvet ; 4. végül gyűjtöttek hadibélyeget is (az eredmény : 590 drb. A helybeli vöröskereszt-kórház számára az ágyakat javarészt a mi tanulóink faragták s a sebesült katonák számára létesült hórházban Kőborlási vágyam egy havas délután. A hegyekbe hajtott, madaraim után. Száraz, tört gályák közt üres volt a fészek, Dalos kis lakói déli tájra tértek. A csípős, hideg szél átjárta a testem, Ez elhagyott fészek megölte a lelkem. . . Lenn a Szamos partján, mikor búcsút mondtam, Egy zöld zsalus házat ily üresen hagytam. TÁBORI LEVÉL. Fehér papiroson, fekete tintával, Levél jött falunkba a mai postával: „Asszony Nőnénk Berde, fia János káplár, Mindig előre megy! Soha meg nem hátrál. Száz csatán vezetett. Száz golyót nevetett, A százegyediknek máma halottja lett. Asszony Nőnénk Berde, kérjük a Nagy Égre, Bánatos könnyekei ne hullasson érte. Mi, — az ő szakasza fogtuk le a szemét, Mi, — az ő szakasza ástuk nyugvó helyét. Asszony Nőnénk Berde, áldja meg a fiát, Győzelmes harc után mondtunk érte imát. Mi, - az ő szakasza, kik soha nem féltünk, Akik hátra soha, — csak előre lépünk. Asszony Nénénk Bende — kérjük a Nagy Égre, Csak büszke könnyeket hullasson el érte. sokoldalú tevékenységükért külön is megemli- tendők Bozsenik Béla, Hütter Sándor és Mezey Béla tanulók. A helybeli vöröszkereszt-kórház javára 1915. tavaszán rendezett hangversenyen az intézeti énekkar Borbás tanár vezetése mellett előadta Petőfi Csatadalát és a Wacht am Rhein-t, továbbá Bánhidi Géza VIII. o. tanuló elszavalta a Temetés külföldön c. melodrámát, Mike Imre VIII. o. tanuló zongorakisérete mellett. A jelen iskolai év folyamán az intézeti ének- és zeneker és az önképzőkör - Borbás Géza, Németh Béla és Dergáts Sándor r. tanárok vezetése és Orlowszky Frigyes közreműködése mellett — 1916. április 2-án d. e. 11 órakor hangversenyt rendezett a városi Lendvay- szinházban az 1914. október 6-án Bárdfalu határában elesett lengyel légionáriusok síremlékének felállítására. Ezen lengyel légionáriusok Nagybányának és környékének védelmében estek el, tehát Nagybánya városának és környékének társadalma kegyelettel tartozik irántuk; s ez a kegyelet érzése fokozottan él a főgimnázium tanulóinak lelkében, mivel az elesett légionáriusok is leginkább középiskolai tanulók voltak. Ezen kegyeletes célból rendezett intézeti hangverseny páratlan erkölcsi és anyagi sikerrel járt; a közönség a vasárnap délelőtt lefolyt hangversenyen teljesen megtöltötte a színházat s a belépti dijakból, felülfizetésekből, továbbá a város és környék közönségének, nemkülönben az intézeti jelenlegi és volt tanítványok adományaiból való bevételek — a költségek fedezése után — 1694 K 96 f tiszta jövedelmet eredményeztek, mely összeg a síremlék felállítása ügyében létesült bizottság pénztárosának, Demeter Dezső r. tanárnak kezelése mellett egyelőre a Nagybányai Részvénytakarékpénztárban van elhelyezve. Tanulóink mezőgazdasági munkássága csak a szülői birtokon való tevékenységre szorítkozott s előfordult az is, hogy a szülő (intelligens szülő is) az otthoni gazdaságban való segédke- zés vagy vezetés miatt vette ki fiát az intézetből. Az intézeti igazgató több Ízben tárgyalt Várady József gazdasági iskolai igazgató tanítóval az intézeti tanulók munkájával megmunkálandó földterület kibérelése ügyében, azonban a tárgyalás alapján ennek a tervnek kivitele egyrészt leküzdhetetlen akadályokba ütközött, másrészt a vállalkozás kockázottnak is látszott. A háborúnak tanulóinkra való hatásáról megállapítható, hogy a háború esélyei nemzetünk jövő alakulásának lehetőségei tanulóink hazafias érzését mélyítették s a háború tanulóinkban számtalan és tettre kész hazafias elhatározást váltott ki s ez az értékes hatás nemcsak magyar anyanyelvű tanulóinknál volt észlelhető, hanem a román anyanyelvűek között is. Megtanította a háború tanulóinkat az áldozatosságra is, mint a föntebbi számszerű kimutatások igazolják; s tanulóink ezen pénzadományokban megnyilvánult áldozatosságainak annál nagyobb becse NINETTE! . . . Szegény voltam. Te gazdagot kerestél . . . Bár esküvél — hogy engem szerettél. Boldog vagy-e? Nos mondjad szép Ninet? A pomj)a, fény, megér egy hű szívet ? Gazdag leszek. Te elhagyott Ninet’! Az évekkel fogy a szépség! Hiszed? S én majd akkor elébed borulok; Ninet’, Ninet’, most is rabod vagyok. A 38-ASOK HARCI DALA. Nádfedeles, kicsiny kunyhó volt a pusztán tanyám, Édes anyám áldott keze viselt gondot reám; Hogy ha néha be-bementem a „Hirös városba,“ Gulya, ménes árván maradt a nyíri tarlóba. Gulya, ménes, nyíri erdő most lettek csak árvák . . . Édes anyám '. . . szülőföldem a fiuk ne várják. A Kárpátok havas ormán zúg a harcok dala . . . Nyíri fiuk, Alfons bakák maséroznak rajta. Szent határunk bérces ormán nem tör át az ellen, Nyíri fiuk, Alfons bakák ezt dalolják velem. Majd csak elfogy a fehér cár sok ezer kozákja, Elsöpri a magyar nemzet negyvennyolcas átka . . . És majd akkor édes anyám keblére borulva, Fenyő-galyat ültetünk el kicsiny udvarunkba . . . Kárpátoknak zöld hírnöke a nyírségi pusztán, Alfons bakák dicsőségét zengi majd ezután.
