Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-16 / 3. szám
1916. Január 16. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE tóság egy csoport foglyot kérne ki állandó itt tartózkodásra, ahonnan mint központból előző napon való bejelentés után vinnék ki és este vinnék vissza a munkásokat. Az elszállásolás és élelmezés kérdése — azt hiszem — nehézség nélkül volna megoldható. Az érdekeltek bizonyára felszínen tartják e kérdést, megbeszélik azt mindenre kiterjedő részletességgel, a hatóság pedig, meg vagyunk győződve, rajta lesz, hogy a terv valóra váljon Külföldi esetek. Miniszter haragja, adófizetők öröme. Heinecke János Kristóf szász miniszter hallei sóbányamunkásnak volt a fia. Pályafutását urasági szolga minőségben kezdte és fokról-fokra miniszterségig emelkedett, sőt időközben bárói- majd grófi rangot nyert. Szerencséjét nem kiváló tulajdonságainak, hanem egyedül annak köszönhette, hogy az alantasokat elöljáróinak, később pedig az aliattvaló- kat uralkodójának javára tudta zsarolni. Alacsony származását nem tagadhatta, hanem elég ravasz volt, ezt a körülményt is javára kiaknázni. Fiatal korában German kamaratanácsosnak szolgája volt Merseburgban Egy alkalommal G rman azzal fenyegette, hogy fölpofozza, ha a bevásárlásoknál rendetlenkedik és mivel a rendetlenkedést folytatta, a pofonok sem maradtok el. Sok év eltelte után, mint miniszter Merse- hurgban is megfordult. A tisztelgő küldöttségek egyikének Germán is tagja volt. Hdnecke megveregetto a vállát és jókedvűen mondta: — Önnek köszönhetem, hogy egész ember lettem. Múltja kellemetlenségeinek ily módon vette elejét és bámulták gondolkozásmődját. A krónika csak egy esetről emlékezik meg, midőn a dölyf elfeledtette vele az óvatosság előnyét. Adótörvényjavaslatát — mely szerint minden szarvasmarha után úgynevezett körömadó lett volna fizetendő — tárgyalta a törvényhozó testület. Javaslatának megokolása után mély csend következett. Már azt hitte, hoyy senkinek sem lesz bátorsága ellentmondani. Az utolsó pillanatban Trützsch'er képviselő szólalt fel: — ügy veszem észre, hogy képviselőtársaim szó nélkül hajlandók elfogadni az uj adóprést. Heinecke gróf haragra lobbanva közbekiáltott : — Kinek a megbízásából beszél kend? — Én senkinek sem vagyok kend. Úri családból származom. Már akkor is ur voltam, amikor Excenllenciádat szolgai minőségben tegezték. A miniszter szónélkül hagyta el az ország- házat és a körömadöíörvényjavaslat egyszcrsmin- denkorra lekerült a napirendről. A Jobb kéz. Nelson tengernagynak barátaihoz való ragaszkodása éppen olyan nagy volt, mint bátorsága. Midőn abukiri győzelme után IV. Györgynél kihallgatáson volt, az uralkodó elhalmozta dicséreteivel, végre pedig Őszinte sajnálatát fejezte ki azért, hogy a vitéz tengernagy jobb kezét elvesztette. A részvétszavak után Nelson következő megjegyzéssel mutatta be Berry hajókapitányt: — Biztosíthatom Felségedet, hogy veszteségein nem oly nagy, mint látszik és mint Felséged is gondolja, mert ima jobb kezem itt áll. Ufóirat nélkül. Hippel Tivadar híres humorista — később Königsberg polgármestere — nagyobb társaságban azt állította, hogy női levél utóirat nélkül lehetetlenségek közé tartozik. A szellemes Stáel asz- szony tagadta ezt. — Jól van, készséggel megadom iSagam, ha bebizonyítja, hogy nincs igazam. Az urhötgy utóirat nélkül irt hoszszabb levelet, sőt már borítékba is tette, de szórakozottságában kivette a borítékból és utólagosan irta reá: — Remélem, hogy meggyőztem. Hippel válasza természetesen tagadó volt és Staei asszonynak be kellett ismernie, hogy női levél utóirat nélkül valóban a lehetetlenségek közé tartozik. Angol látogató. Goethe életének utolsó éveiben nem szerette a sok látogatót, azért igyekezett a velők töltendő időzést lehetőleg rövidíteni. Egyik napon angol látogatót jelentett szolgája. Az angolok látogatásától azért irtózott, mert elég alkalma volt tapasztalni, hogy azok minden szavát, közük lapjaikban. Feltette magában, hogy a bejelentett látogatóval lehetőleg keveset és csupán közömbös dologról fog beszélni. Az atigiius üdvözlésére egy szót sem vesztegetve, székre mutatott. A látogató helyet foglalt és szintén hallgatott Néma csöndben telt el öt perc. Ekkor Goethe felállt mintegy jelezve, hogy a látogatás ideje lejárt. Fáklyát vesz kezébe s rohan a toronyba. • Száz arany, meg a lány, aki őt elfogja!» Töretnek utána, fényes az ígéret . . . Hasztalan igyekvés, nyomába nem érnek. Aztán egy villanás, égzengés, kőzápor, S semmi nem marad meg a divényi várból; A felhők közt röpköd hófehér lepelbe, Rozgonyi Piroska megkinozott lelke . . . A ford-féle béke-mozgalom. Irta : Mandel Ernő, a Ford béke-expedició magyar tagja. Kopenhága, 1916. január ö-én. A világlapok mostanában sokat Írnak a Ford-féle béke-mozgalom részleteiről, és mozzanatairól. A Berliner Tageblatt valamint a Londoni Daly Mail épen úgy foglalkoznak az expe- ditio tevékenységeivel, akárcsak a semleges országoknak nagy lapjai. Nem tudom, hogy odahaza, Magyarországon mit tudnak az expeditióról, mert nem volt alkalmam mostanában magyar lapokat látni, de azt hiszem, hogy nem lesz érdektelen a magyar közönség előtt beszámolni erről az idealistikus, páratlan mozgalomról, a melynek eszméje egy magyar nő, a mi kedvelt és jól ösmert Schwimmer Rózsikánk fejében született meg. Schwimmer Rózsika 1915. novemberében Detroitban volt, abban a városban, mely különösen hires automobil gyárairól. Egész Amerikát bejárta, mindenütt előadásokat tartott, cikkeket irt, hirdetvén a béke eszméjét. Munkáját mindenütt lelkesedéssel fogadták, de különösképen, mikor a milliomosok hazájában arról volt szó. hogy ennek a nagy dolognak keresztül viteléhez pénz kell, az érdeklődés csappanni kezdett Schwimmer Rózsikát egészen elkedvetlenítette, hogy nehéz munkájáért nem bír konkrét tényleges eredményt felmutatni, és hajójegyét már meg is váltotta november 27-ikére, Ekkoriban volt Detroitban és egyik népgyülése utáu valaki azt javasolta neki, hogy próbáljon Forddal, a hires automobil-gyárossal beszélni. Fordról általában tudják, hogy nagy idealista, minden szép és hasznos mozgalomnak támogatója, munkásainak tisztességes béreket fizet, azoknak magánéletét figyelemmel kiséri és igy azt gondolták, hogy ha ö meghallja Schwimmer Rózsika idealista eszméjét, szivének minden lelkesedésével a mozgalom mögé állt A dolog, a mi szinte hihetetlennek tűnt fel, megtörtént. Ford meghallgatta Schwimmer Ró- zsikát, eszméjét praktikusnak, jónak, kivihetőnek találta és egész lelkesedésével a dolog keresztül vitelét magára vállalta. Ford nagy befolyású ember Amerikában, és mikor ő állott a dolog mögé, a lapok komolyan kezdtek az eszmével foglalkozni. Schwimmer Róza eszméje röviden a következő volt: A háborús országok népei békét szeretnének, csakhogy egyik áliam sem kezdhet béketárgyalásokat, mert ez büszkeségét sértené. A semleges államoknak kell tehát az ügyet kezükbe venniök. Wilson elnök azonban valahogy nem akarta a mozgalmat megindítani, és mivel az idő drága volt, Skhwimmer Rózsika azt indit— Vendégét kisérve, a folyosón elhelyezett mellszoborra mutatott: — Skott Valter. — Meghalt — válaszolta az angol és távozott. 3. szám. (3) Gyüj tsünk oigarettát, adjunk gyapjú, kaucsuk-, gummi- és selyem-hulladékot a hadseregnek. Nópfoglalkoztató tanfolyam. — A gazdák tanuljanak kerékgyártóságot. — A debreceni kereskedelmi és iparka? mara mozgalmat indított Nagybányán a gazdák érdekében. Általános tapasztalat ugyanis, hogy az iparosok igen csekély számmal vannak itt- honn, seregestől a harctérre vonultak, ott küzdenek a faragó béresek és ügyesebb előmunkások is s igy a gazdának, ha eltörik egy küllő, talp, vagy lőcs stb. nincs kihez küldenie, hanem magának kell nyélbe ütnie a dolgot. Igen ám, ha értene hozzá, de hány van, aki soha sem csinált ilyesmit s azt se tudja, hogy bicskával menjen-e neki vagy fejszével ? Kerekgyártó tanfolyamot létesít tehát a kamara, az itteni iparlestület közreműködésével s arra ezennel mindenkit meghív, aki csak tanulni akar. Jöhetnek oda nemcsak gazdák, de iparosok is, munkások, kocsisok, legények, nők — kik közül szintén sokan vették kezükbe az ostort — szóval bárki, akinek tetszik. A házi iparszerü tanfolyam ingyenes. A város helyiséget ád, fűtést, világítást. A tanfolyamot Csepeg Ferenci helybeli szakképzett kitűnő kocsigyártó fogja oktatni jan. 20-tól, márc. 20-ig, tehát két hónapon át, minden délután 3—7 óráig. A tanítás a gazdasági iskolában lesz. Fát, szerszámot a kamara küld. Aki esetleg a fafaragást meg akarja tanulni s kerékgyártó akar lenni, az is mehet a tanfolyamra, tehát ez némi tekintetben elöiskola is lesz. A gazdák figyelmébe különösen ajánljuk a hézagpótló mozgalom pártolását, melyványozta Forduak, hogy küldjenek egy hajót Amerikából Európába, a melyen Ford vendégéül látja a béke mozgalom iránt érdeklő jobbnevü, a közéletben szereplő amerikaiakat, Ez a reprezentatív amerikai csoport azután Krisztiánjában, Stockholmban, Kopenhágában és Hágában fog gyűléseket tartani és a béke mellett agitálni. Az egyes itt felsorolt fővárosokból azután ezeknek az országoknak kiküldötteiből kisebb csoportokat fog magával vinni, kik befolyásukat szintén a béke mellett fogják latba venni. Hágában, a terv szerint, spanyol és svájci csoportok fognak a nemzetközi semleges, nem-hivatalos béke-konferencia tagjaihoz csatlakozni. A terv egy hét alatt, amerikai gyorsasággal, és jó ügyes magyar szervezőtehetséggel párosulva, keresztül is ment. Hetven jól ismert amerikai politikus, lelkész, szociális reformátor, stb. 26 egyetemnek kiküldöttei és — érdekes, hogy ez mutatja, milyen nagy érdeklődést keltett ez a dolog Amerikában, — több mint 50 nagy újságnak tudósítója vett részt az expediti- óban. Á hajót elnevezték a »béke hajónak«. Csakhogy itt kezdett a lóláb kimutatkozni. Az újságok legnagyobbikái, különösen a New- yorkiak, olyan embereknek tulajdonait képezik, kik a háború mellett vaunak, mert a muníció gyártással és szállítással óriási pénzeket csinálnak és ezek az emberek nem szeretnék, hogy a békemozgalom sikerüljön. Olyan újságírókat küldtek ki tehát az útra, kikben nem volt valami nagy idealizmus; kik talán fel sem tudták fogni ennek az óriási, páratlan mozgalomnak gyönyörű voltát és a kiket esetleg be is folyásolt arra nézve,
