Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-01-16 / 3. szám

ről uobszóval is adnak majd értesítést; a XX-ik század embere azonban már csak igy a hírlapokból szokott értesülni az ilyen mozgalmakról. Iratkozzunk be tehát minél többen! Jelentkezni lehet a hivatalos órák alatt, az ipartestület helyiségében, minden d. u. 1—3 óráig. (4) 3. szám Heti krónika. Ami történik, arról nem szabad írni, ami­ről pedig szabad Írni, az nem történik. Ezért bizony nehéz mai napság még egy heti krónikát is nyélbe ütni. A távolból szemlélő azt hiszi, hogy itt Nagy­bányán semmi hadászati esemény nem fordul elő, pedig soroznak olykor nálunk is, be is vo­nulnak, meg át Í3 vonulnak erre derék magyar fiuk, akikkel még mulatni is lehet, olyan vígan mennek a harctérre, de mivel csapatmozdulatok­ról és katonai functionánus egyéniségek utazásai­ról az ügyészség nem akar nyomtatott betűket látni, azért hallgatunk bölcsen, mint Aristoteles és társai. Beszéljünk tehát a cibilekről. Nos, ezek kétfélék: vagy olyanok, akiknek jól megy a dol­guk, kapnak hadisegélyt s még szépitő szereket is vesznek az állam pénzén, a drogériából, vagy olyanok, kiknek rosszul megy a dolguk s panasz­kodnak: — Nagy a drágaság, de ez semmi, nincs fám, feltüzeltük a pincéből az asztalt, ászok fá­kat, kártyust, 2 cédulám is ott hever a fuvaros­nál, nem hozzák. Ma egyik polgártársam igy fakadt ki: — Egy vaggon fát hozattam, még sincs egy darabom sem, úgy állok itt, mint a szamár a dombon, mint egy fajankó! Némelyik barátunk azonban még a fainsó- get is csak kacagja: — Ha nincs fánk, eszünk tarkeliit. Pont. Igen ám, de a liszt is meg van korlátozva, bár e tekintetben itt még nem sok panasz lehet. Jobb dolgunk van, mint a bécsieknek. Terjed azonban a nép között a rüh és a serke s a gyógyszerészek panaszkodnak, hogy nam birják a sok kenőcsöt szállítani. Ez is a harctérrel való sürü összeköttetésnek a jele, ahonnan fájintos hírek érkeztek a héten, ki is kerültek a nyilvá­nosságra a szép zászló-csoportok, Séd il Bahr, Lovcsen, Cxetinje valóban gazdag menü egy hétre, ettől az olasz király is annyira megijedt, hogy az expeditiót nevetséges színben tüntessék fel. A newyorki újságok mindent elkövettek, hogy a terv komolyságát és szépségét elnyomják, és az utr küldött újságíróik nagyban segédkeztek ebben. Hanem ez a dolognak csak használ. Mert ahol ilyen ellenség ily alacsony kisded fegy­verhez folyamodik, ott komoly, szép, nemes esz­mék vannak. Akárcsak, a hogy a London Daily Mail és a Times a németeket >hun«-oknak. a franciák pedig »boche«-oknak csúfolják ... Mi nem vagyunk ilyen gyengék, nekünk nem kelle­nek ezek a szomorú fegyverek . . . Ford otthagyta 32,000 embert foglalkoztató nagy gyárát, messzemenő nagy üzleti terveit és átjött, hogy részvételével megmutassa a világnak, mennyire hisz ebben az eszmében Ford az utón azonban megbetegedett és Krisztianiából, orvossának parancsára, kénytelen volt visszatérni. Kábelezte azonban, hogy vissza­jön Bryannel és több más nagy amerikaival. Eddig Krisztiánjában, Stockholmban és Ko- penhágában voltunk. Krisztianiában, a newyorki újságok félrevezetése folytán, a lapok először nem tudtak rólunk és kissé hidegek voltak, de mikorra elmentünk, egészen felmelegedtek. Stock­holmban páratlan volt a lelkesedés. Valósággal ünnepeltek bennünket. A polgármester és a Riks­dag tagjai, volt miniszterek voltak legtüzesebb pártolóink, Kopenhágában nem tartunk nyilvános gyűléseket, mert ez az itteni állam-politika ellen van, de a magán-fogadtatásokon a leglelkesebb szerencse-kivánatokat halljuk a béke érdekében, 7-ikén Hágába megyünk, a német kormány engedélye folytán, német területen keresztül Ott fog a nemzetközi csoport összejönni, hogy a béke problémáit tanulja, megvitassa és fontolóra vegye. Ott fog ez a kis társaság ta­nácskozni, a különféle országokból jövő szakér­NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE hogy haza ufazott jelentést tenni a feleségének és tiszta ruhát kérni. Lesz az nemsokára még különbül is, csak kitartás, már utazik a cár afyuska is a frontra bái’ Istennek, ott is megint vereséget jósol tehát a muszkának a krónikás. Strohmayer József főhadnagyot őfelsége a signum laudiszsza! tüntette ki. Házasodnak a festőművészek. Kádár Géza eljegyezte Budapesten Hevessy Rózsi zongora­művésznőt, Mund Hugó pedig Dömötör Gizella festöművésznőt. A sebesültek jan. 11-én, kedden kitűnő szé- kelyturós csuszát kaptak vacsorára, melyhez a lisztet a vörös kereszt kamarája, a tojást a va­csorapénztár készlete adta. A hozzávalók (zsir, túró, szalonna stb.) 40 K 06 fillérbe kerültek a pénztárnak. Ezzel együtt a kiadás eddig 1134 K 06 fillér volt, a bevétel 1196 K 28 f. A galus­kát a következő hölgyek voltak szivesek elkészí­teni: Bozsenik Beiáné 10, Gitta Jusztinná 10, Gurszky Jánosné 20, Kovács Béláné 20, Kunay Edéné 20, Kupás Mihályné 10 személyre s ezen­kívül Kovács Béláné még 10 személyre való tehén túrós csuszával is megszerezte a küldeményt. Az elsőrendű, pompás vacsora kitünően ízlett a vi­tézeknek, akik iránt való elismerésünk kézzel fog­ható kifejezéseként kérjük ennek a katönakorök- ben közkedvelt intézménynek további pártolását. Huszonöt év óta szerkesztő A «Szilágysági Újság» szives volt e cim alatt legutóbbi számá­ban lapunk szerkesztőjéről megemlékezni s róla a következőket hozza: Huszonöt év óta szer­kesztő. A Nagybánya és Vidéke társadalmi heti­lap most töltötte be negyvenkettedik esztendejét, Révész János, a lapnak jeles tollú szerkesztője p dig huszonötödik esztendejét a szerkesztői tisz­tességben, amint ő Írja: »a szerkesztés hálátlan, nehéz, de mégis szép munkájában.« Elmondja aztán, hogy negyed század alatt ezerekre menő közleményt, irányitó cikket, ismertetést, szépiro­dalmi dolgot, hirt, hirdetést stb hozott lapja s hogy mennyiben járult ezzel a közművelődés ter­jesztéséhez, annak elbírálását a közönségre bízza. Hát bizony ritka esemény ez és miután nemcsak a kórista kenyér, hanem a vidéki szerkesztő ke­nyere is «kutya kenyér, a melyért elismerés he­lyett a hivatatlan kritika és gáncs legtöbbször a jutalom, illik, hogy legalább mi vidéki kollégák üdvözöljük szivünkből derék és érdemes kartár- sunkat, kívánva neki, hogy még újabb huszonöt éven át forgassa olyan jó kedvvel, fürgén és hi- vatotísággal a szerkesztői tollat, mint ahogy azt eddig tette. tőkkel együtt. Ha bizonyos prograramot sikerült i majd megállapítani, a különféle országok kor- ! mányai elé fogják bocsájtaui, javaslat é3 véle- j mény végett. Addig fogják ezeket a pontokat ; simítani és javítani, mig valamikor egyszer csak I el fog érkezni egy olyan javaslat-féle, a melynél | a háborús országok maguk megkezdhetik a béke- I tárgyalásokat egymással. Megjegyzendő, hogy ennek a béke-konferenciának az alap-eszméje, • hogy minden ország megtalálja azokat a ponto­kat, melyeket igazságosnak és elfogadhatónak talál, hogy igy ha lehetséges, mindörökké meg­szüntessék a háború lehetőségét és hogy nagyon óvatosak, hogy semmiféleképen sem kompromi- tálják a hivatalos köröket, úgyhogy ha ezek maguk megindítanák a béke tárgyalásokat, semmi sem legyen útjukban. Gyönyörű eszme ez, látszik, hogy egy nő agyában született meg, és hogy egy nő akarat­ereje volt az, mely az eszmét eddig is keresztül vitte. Mi magyarok mindenünket feláldozzuk ebben a háborúban, amelyet nem mi kezdettünk, mi komolyan, szentül vészük az életet és épen azért nem fogjuk kicsinyesen venni ezt a moz­galmat, Nem tudni, mi lesz e mozgalomnak a praktikus eredménye, de szent, szép, emberi, is­teni dolog és mi, kik csak az igazságot akarjuk, reméljük, hogy meg is lesz az eredménye. A mi magyar hazánknak csak nemes szándékai van­nak és mi örülünk, hogy egy magyar nő volt az, ki ilyen szép dologgal állott ki a világ elé. Sok helyea az ellenséges országokban, gúnyolják, rágalmazzák öt, de annyival szentebb, szebb az ő alakja előttünk, magyarok előtt. Mert a mi dicsőségünk ez az eszme, mutatváa a magyar gondolkozás nemes, igazságos voltát. Schwimmer Rózsika pedig mindenütt büszkén hirdeti, hogy ö magyar ... 3916. Január 16. Alezredes ur Krizmanics! czim alatt lapunk dec. 12-iki száma Révai Károlynak, lapunk fő­munkatársának, egyik remek költeményét hozta. A jeles költő ez újabb alkotása nagy hatást tett mindenfelé, ahol csak olvasták. Többek között Kosutány, egyetemi tanár is gratulált hozzá, most pedig az elhalt alezredes özvegyé­től magától kaptunk megható levelet erre nézve, melyben igy ir Révainak: Mélyen tisztelt Uram! Nem tudom kinek köszönjem meg, hogy a «Nagybánya és Vidéke» cimü társada'mi heti­lap 1915 dec. 12. számát a mai postával ne­kem elküldötte, de azt látom, hogy az ebben megjelent, drága jó uram emlékét megörökítő, mély érzéstől áthatott gyönyörű költeményt Ön irta, s azért egyenesen a költőt keresem fel, hogy lelkem mélyéből hálát adjak neki, ki ihletett tollával oly kimondhatatlan nagy, szent örömet szerzett nekem. — Nem tudom leírni azt a mély meghatottságot, azt a könyeim kö­zött is felemelő érzést, mellyel e költeményt újra meg újra átolvasom — Úgy áll előttem benne felejthetetlen, jó uram egész kedves egyé­nisége, mintha még élne Úgy látszik, hogy az Ön nemes költői lelke megértette és látta benne nemcsak a jó kato­nát, de a jó bajtársat, a jó embert is. — Ha szelleme az örökkévalóságban — talán már egy jobb világban, — átveszi az Ön katonás jelen­tését, — bizonyára együtt sírja velünk öröm könyeit és kárpótlást érezhet azért a sok-sok keserűségért, mely katona pályáján bőven ki­jutott neki. Valóban az ő jóságos, mindig gyermeki lelke kellett hozzá, hogy haláláig megőrizze bi­zalmát és szeretetét az emberek iránt És ime igaza volt, mert most a szeretetnek visszhangja támadt az Ön lantján és e történelmi nagy idők­ben vitéz katonáink dicsőségéből egy sugár az ő sírjára is esik az Ön messzebblátó, igazságot kereső szemének tüköré által Ha olvashatná szegény jó uram a költe­ményt, mint zokogna a meghatottságtól, mily forrón szorítaná meg kezét a hű bajtársnak, a ki nem feledkezett meg róla és neki szánt egy levelet a hősök babérjából. Amit ő már nem tehet hadd tegyem meg én 1 — Engedje meg Uram. hogy meghatott és hálás szivem, lelkem egész melegével nyújtsak kezet Önnek és mondjak forró kösznetet fen- köit lelkének költői megnyilvánulásáért! A jó Isten áldja meg mind a két kezével! Igaz tisztelettel: Budapest, 1916. január hó ll-én. hálás hive: özv Krizmanits Vilmosáé. Közöltük a levelet, melynek fenkölt, ne­mes hangja azt bizonyítja, hogy méltó volt derék férjéhez özv. Krizmanics ezredesné. I Hosszú Vazul | szamosujvári g. kath. püs­L—■ I pök, akinek fonható- sága alá tartozik a nagybányai egyház is, meg­halt e hó 13-án Budapesten, a Grünwald sza­natóriumban. Halála gyászba borította az egész egyházmegyét, melynek papsága a legnagyobb szeretettel és tisztelettel ragaszkodott tudós és nemesszivü főpásztorához. Az itteni g. k. temp­lomra kitűzték a gyászlobogót s a temetésre Brebán Sándor esperes-plébános a holnap reg­geli vonattal elutazik. A Vöröskereszt-egylet helybeli fiókjának pénztárába újabban befolyt: özv. Kondor Sándor- nótól 12 K, Gzárich Idától 5 K, Nagybányai ve- resvizi óvóból Szabó Irén úrnő utján 27 K, újévi üdvözletek megváltása címen Harácsek Vil­mos utódaitól 50 K, Koiiventz Gézától 10 K, ). Berks Leótól 10 K, mely adományokat ezúton is köszönettel nyugtázza a fiókegylet pénztárosa I. Berks Leó. Ford békehajója kellős közepéből érkezett, hozzánk az a rendkívül érdekes levél, melyet lapunk vezércikkében köziünk. A másik levél, mely ugyanattól a kéztől Kopenhágából érkezett, tárcarovafunkban olvasható. Mindkettőre, mint különleges, értékes dologra itt is fölhívjuk a figyelmet. Abaházy József dr. gyásza. Abaházy itteni iárásbirot súlyos csapás érte; édes atyja, id. Abaházy József olasziiszkai ref. lelkész a napok­ban hirtelen elhunyt. Abaházy, ki ezidőízerint mint hadköteles, csendőrségi szolgálatot teljesít, atyja temetésére Oiasz-Liszkára utazott.

Next

/
Thumbnails
Contents