Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)
1916-01-16 / 3. szám
ről uobszóval is adnak majd értesítést; a XX-ik század embere azonban már csak igy a hírlapokból szokott értesülni az ilyen mozgalmakról. Iratkozzunk be tehát minél többen! Jelentkezni lehet a hivatalos órák alatt, az ipartestület helyiségében, minden d. u. 1—3 óráig. (4) 3. szám Heti krónika. Ami történik, arról nem szabad írni, amiről pedig szabad Írni, az nem történik. Ezért bizony nehéz mai napság még egy heti krónikát is nyélbe ütni. A távolból szemlélő azt hiszi, hogy itt Nagybányán semmi hadászati esemény nem fordul elő, pedig soroznak olykor nálunk is, be is vonulnak, meg át Í3 vonulnak erre derék magyar fiuk, akikkel még mulatni is lehet, olyan vígan mennek a harctérre, de mivel csapatmozdulatokról és katonai functionánus egyéniségek utazásairól az ügyészség nem akar nyomtatott betűket látni, azért hallgatunk bölcsen, mint Aristoteles és társai. Beszéljünk tehát a cibilekről. Nos, ezek kétfélék: vagy olyanok, akiknek jól megy a dolguk, kapnak hadisegélyt s még szépitő szereket is vesznek az állam pénzén, a drogériából, vagy olyanok, kiknek rosszul megy a dolguk s panaszkodnak: — Nagy a drágaság, de ez semmi, nincs fám, feltüzeltük a pincéből az asztalt, ászok fákat, kártyust, 2 cédulám is ott hever a fuvarosnál, nem hozzák. Ma egyik polgártársam igy fakadt ki: — Egy vaggon fát hozattam, még sincs egy darabom sem, úgy állok itt, mint a szamár a dombon, mint egy fajankó! Némelyik barátunk azonban még a fainsó- get is csak kacagja: — Ha nincs fánk, eszünk tarkeliit. Pont. Igen ám, de a liszt is meg van korlátozva, bár e tekintetben itt még nem sok panasz lehet. Jobb dolgunk van, mint a bécsieknek. Terjed azonban a nép között a rüh és a serke s a gyógyszerészek panaszkodnak, hogy nam birják a sok kenőcsöt szállítani. Ez is a harctérrel való sürü összeköttetésnek a jele, ahonnan fájintos hírek érkeztek a héten, ki is kerültek a nyilvánosságra a szép zászló-csoportok, Séd il Bahr, Lovcsen, Cxetinje valóban gazdag menü egy hétre, ettől az olasz király is annyira megijedt, hogy az expeditiót nevetséges színben tüntessék fel. A newyorki újságok mindent elkövettek, hogy a terv komolyságát és szépségét elnyomják, és az utr küldött újságíróik nagyban segédkeztek ebben. Hanem ez a dolognak csak használ. Mert ahol ilyen ellenség ily alacsony kisded fegyverhez folyamodik, ott komoly, szép, nemes eszmék vannak. Akárcsak, a hogy a London Daily Mail és a Times a németeket >hun«-oknak. a franciák pedig »boche«-oknak csúfolják ... Mi nem vagyunk ilyen gyengék, nekünk nem kellenek ezek a szomorú fegyverek . . . Ford otthagyta 32,000 embert foglalkoztató nagy gyárát, messzemenő nagy üzleti terveit és átjött, hogy részvételével megmutassa a világnak, mennyire hisz ebben az eszmében Ford az utón azonban megbetegedett és Krisztianiából, orvossának parancsára, kénytelen volt visszatérni. Kábelezte azonban, hogy visszajön Bryannel és több más nagy amerikaival. Eddig Krisztiánjában, Stockholmban és Ko- penhágában voltunk. Krisztianiában, a newyorki újságok félrevezetése folytán, a lapok először nem tudtak rólunk és kissé hidegek voltak, de mikorra elmentünk, egészen felmelegedtek. Stockholmban páratlan volt a lelkesedés. Valósággal ünnepeltek bennünket. A polgármester és a Riksdag tagjai, volt miniszterek voltak legtüzesebb pártolóink, Kopenhágában nem tartunk nyilvános gyűléseket, mert ez az itteni állam-politika ellen van, de a magán-fogadtatásokon a leglelkesebb szerencse-kivánatokat halljuk a béke érdekében, 7-ikén Hágába megyünk, a német kormány engedélye folytán, német területen keresztül Ott fog a nemzetközi csoport összejönni, hogy a béke problémáit tanulja, megvitassa és fontolóra vegye. Ott fog ez a kis társaság tanácskozni, a különféle országokból jövő szakérNAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE hogy haza ufazott jelentést tenni a feleségének és tiszta ruhát kérni. Lesz az nemsokára még különbül is, csak kitartás, már utazik a cár afyuska is a frontra bái’ Istennek, ott is megint vereséget jósol tehát a muszkának a krónikás. Strohmayer József főhadnagyot őfelsége a signum laudiszsza! tüntette ki. Házasodnak a festőművészek. Kádár Géza eljegyezte Budapesten Hevessy Rózsi zongoraművésznőt, Mund Hugó pedig Dömötör Gizella festöművésznőt. A sebesültek jan. 11-én, kedden kitűnő szé- kelyturós csuszát kaptak vacsorára, melyhez a lisztet a vörös kereszt kamarája, a tojást a vacsorapénztár készlete adta. A hozzávalók (zsir, túró, szalonna stb.) 40 K 06 fillérbe kerültek a pénztárnak. Ezzel együtt a kiadás eddig 1134 K 06 fillér volt, a bevétel 1196 K 28 f. A galuskát a következő hölgyek voltak szivesek elkészíteni: Bozsenik Beiáné 10, Gitta Jusztinná 10, Gurszky Jánosné 20, Kovács Béláné 20, Kunay Edéné 20, Kupás Mihályné 10 személyre s ezenkívül Kovács Béláné még 10 személyre való tehén túrós csuszával is megszerezte a küldeményt. Az elsőrendű, pompás vacsora kitünően ízlett a vitézeknek, akik iránt való elismerésünk kézzel fogható kifejezéseként kérjük ennek a katönakorök- ben közkedvelt intézménynek további pártolását. Huszonöt év óta szerkesztő A «Szilágysági Újság» szives volt e cim alatt legutóbbi számában lapunk szerkesztőjéről megemlékezni s róla a következőket hozza: Huszonöt év óta szerkesztő. A Nagybánya és Vidéke társadalmi hetilap most töltötte be negyvenkettedik esztendejét, Révész János, a lapnak jeles tollú szerkesztője p dig huszonötödik esztendejét a szerkesztői tisztességben, amint ő Írja: »a szerkesztés hálátlan, nehéz, de mégis szép munkájában.« Elmondja aztán, hogy negyed század alatt ezerekre menő közleményt, irányitó cikket, ismertetést, szépirodalmi dolgot, hirt, hirdetést stb hozott lapja s hogy mennyiben járult ezzel a közművelődés terjesztéséhez, annak elbírálását a közönségre bízza. Hát bizony ritka esemény ez és miután nemcsak a kórista kenyér, hanem a vidéki szerkesztő kenyere is «kutya kenyér, a melyért elismerés helyett a hivatatlan kritika és gáncs legtöbbször a jutalom, illik, hogy legalább mi vidéki kollégák üdvözöljük szivünkből derék és érdemes kartár- sunkat, kívánva neki, hogy még újabb huszonöt éven át forgassa olyan jó kedvvel, fürgén és hi- vatotísággal a szerkesztői tollat, mint ahogy azt eddig tette. tőkkel együtt. Ha bizonyos prograramot sikerült i majd megállapítani, a különféle országok kor- ! mányai elé fogják bocsájtaui, javaslat é3 véle- j mény végett. Addig fogják ezeket a pontokat ; simítani és javítani, mig valamikor egyszer csak I el fog érkezni egy olyan javaslat-féle, a melynél | a háborús országok maguk megkezdhetik a béke- I tárgyalásokat egymással. Megjegyzendő, hogy ennek a béke-konferenciának az alap-eszméje, • hogy minden ország megtalálja azokat a pontokat, melyeket igazságosnak és elfogadhatónak talál, hogy igy ha lehetséges, mindörökké megszüntessék a háború lehetőségét és hogy nagyon óvatosak, hogy semmiféleképen sem kompromi- tálják a hivatalos köröket, úgyhogy ha ezek maguk megindítanák a béke tárgyalásokat, semmi sem legyen útjukban. Gyönyörű eszme ez, látszik, hogy egy nő agyában született meg, és hogy egy nő akaratereje volt az, mely az eszmét eddig is keresztül vitte. Mi magyarok mindenünket feláldozzuk ebben a háborúban, amelyet nem mi kezdettünk, mi komolyan, szentül vészük az életet és épen azért nem fogjuk kicsinyesen venni ezt a mozgalmat, Nem tudni, mi lesz e mozgalomnak a praktikus eredménye, de szent, szép, emberi, isteni dolog és mi, kik csak az igazságot akarjuk, reméljük, hogy meg is lesz az eredménye. A mi magyar hazánknak csak nemes szándékai vannak és mi örülünk, hogy egy magyar nő volt az, ki ilyen szép dologgal állott ki a világ elé. Sok helyea az ellenséges országokban, gúnyolják, rágalmazzák öt, de annyival szentebb, szebb az ő alakja előttünk, magyarok előtt. Mert a mi dicsőségünk ez az eszme, mutatváa a magyar gondolkozás nemes, igazságos voltát. Schwimmer Rózsika pedig mindenütt büszkén hirdeti, hogy ö magyar ... 3916. Január 16. Alezredes ur Krizmanics! czim alatt lapunk dec. 12-iki száma Révai Károlynak, lapunk főmunkatársának, egyik remek költeményét hozta. A jeles költő ez újabb alkotása nagy hatást tett mindenfelé, ahol csak olvasták. Többek között Kosutány, egyetemi tanár is gratulált hozzá, most pedig az elhalt alezredes özvegyétől magától kaptunk megható levelet erre nézve, melyben igy ir Révainak: Mélyen tisztelt Uram! Nem tudom kinek köszönjem meg, hogy a «Nagybánya és Vidéke» cimü társada'mi hetilap 1915 dec. 12. számát a mai postával nekem elküldötte, de azt látom, hogy az ebben megjelent, drága jó uram emlékét megörökítő, mély érzéstől áthatott gyönyörű költeményt Ön irta, s azért egyenesen a költőt keresem fel, hogy lelkem mélyéből hálát adjak neki, ki ihletett tollával oly kimondhatatlan nagy, szent örömet szerzett nekem. — Nem tudom leírni azt a mély meghatottságot, azt a könyeim között is felemelő érzést, mellyel e költeményt újra meg újra átolvasom — Úgy áll előttem benne felejthetetlen, jó uram egész kedves egyénisége, mintha még élne Úgy látszik, hogy az Ön nemes költői lelke megértette és látta benne nemcsak a jó katonát, de a jó bajtársat, a jó embert is. — Ha szelleme az örökkévalóságban — talán már egy jobb világban, — átveszi az Ön katonás jelentését, — bizonyára együtt sírja velünk öröm könyeit és kárpótlást érezhet azért a sok-sok keserűségért, mely katona pályáján bőven kijutott neki. Valóban az ő jóságos, mindig gyermeki lelke kellett hozzá, hogy haláláig megőrizze bizalmát és szeretetét az emberek iránt És ime igaza volt, mert most a szeretetnek visszhangja támadt az Ön lantján és e történelmi nagy időkben vitéz katonáink dicsőségéből egy sugár az ő sírjára is esik az Ön messzebblátó, igazságot kereső szemének tüköré által Ha olvashatná szegény jó uram a költeményt, mint zokogna a meghatottságtól, mily forrón szorítaná meg kezét a hű bajtársnak, a ki nem feledkezett meg róla és neki szánt egy levelet a hősök babérjából. Amit ő már nem tehet hadd tegyem meg én 1 — Engedje meg Uram. hogy meghatott és hálás szivem, lelkem egész melegével nyújtsak kezet Önnek és mondjak forró kösznetet fen- köit lelkének költői megnyilvánulásáért! A jó Isten áldja meg mind a két kezével! Igaz tisztelettel: Budapest, 1916. január hó ll-én. hálás hive: özv Krizmanits Vilmosáé. Közöltük a levelet, melynek fenkölt, nemes hangja azt bizonyítja, hogy méltó volt derék férjéhez özv. Krizmanics ezredesné. I Hosszú Vazul | szamosujvári g. kath. püsL—■ I pök, akinek fonható- sága alá tartozik a nagybányai egyház is, meghalt e hó 13-án Budapesten, a Grünwald szanatóriumban. Halála gyászba borította az egész egyházmegyét, melynek papsága a legnagyobb szeretettel és tisztelettel ragaszkodott tudós és nemesszivü főpásztorához. Az itteni g. k. templomra kitűzték a gyászlobogót s a temetésre Brebán Sándor esperes-plébános a holnap reggeli vonattal elutazik. A Vöröskereszt-egylet helybeli fiókjának pénztárába újabban befolyt: özv. Kondor Sándor- nótól 12 K, Gzárich Idától 5 K, Nagybányai ve- resvizi óvóból Szabó Irén úrnő utján 27 K, újévi üdvözletek megváltása címen Harácsek Vilmos utódaitól 50 K, Koiiventz Gézától 10 K, ). Berks Leótól 10 K, mely adományokat ezúton is köszönettel nyugtázza a fiókegylet pénztárosa I. Berks Leó. Ford békehajója kellős közepéből érkezett, hozzánk az a rendkívül érdekes levél, melyet lapunk vezércikkében köziünk. A másik levél, mely ugyanattól a kéztől Kopenhágából érkezett, tárcarovafunkban olvasható. Mindkettőre, mint különleges, értékes dologra itt is fölhívjuk a figyelmet. Abaházy József dr. gyásza. Abaházy itteni iárásbirot súlyos csapás érte; édes atyja, id. Abaházy József olasziiszkai ref. lelkész a napokban hirtelen elhunyt. Abaházy, ki ezidőízerint mint hadköteles, csendőrségi szolgálatot teljesít, atyja temetésére Oiasz-Liszkára utazott.
