Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-25 / 26. szám

I TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Előfizetési árak : Egtsj évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ===== Egyes s:áro 20 fillér. — :—== ’?5zZ9Z&ejX-JMiBta*t Felelés szerkesztő és bpítilajdonos RÉVÉSZ JÁfóOS Főtnunksfárs és li. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztősét; és kiadóhivatal: = Felső bányai-utca 20. szám alatt = TELEFON SZÁM: NAGYBÁNYA, i8. Á vöröúzi'essí napja. Csütörtökön Pétsr-Pdl ünnepe. Hadd legyen ez a nap egészen a vöröskereszté. Hihetetlenül borzasztó megpróbál­tatások elé állított ez a korszak min­ket. Kérlelhetetlenül dúl a „müveit“ emberek háborúja, milliók élethalál harca, melyben a gyilkoló gépeknek bőséges osztályrész jutott. Egy nap alatt annyi ma a sebe­sült, mint régente egy egész háború­ban volt. S a vöröskereszt két éven óit bá­mulatos erővel és kitartással állotta a tüzpróbát. Rengeteg áldozat, ezerny i-ezer ápoló- kéz és milliókra menő pénz volt szük­séges eliéz. Fájdalom, szükséges ezután is. Adakozzunk hát erőnkön felül, szíve­sen, bőven, amennyire csak tőlünk te­lik, hogy ne szenvedjenek nélkülözést semmi tekintetben azok, akik már vér­zettek a hazáért. Ne küldjük el a per­selyt, ne utasítsuk vissza a gyűjtő- ivet, menjünk el a műsoros estre, ne fáradjunk ki, sőt fogadjuk készségesen, rokonszenvesen az egész mozgalmat. Tulajdonképp adóban is ki lehetne ezt a háborús költséget vetni, de igaz­ság os-é az adó? -Nem látjuk-e, hogy dúsgazdag emberek pénzükkel elvonják magukat a közterhek alól és sokszor szegények nyögnek alatta ? Aztán 7neg nekünk nemes szivü, jó lelkit, igaz ér­zésből eredő adományokra, hazafias áldozatokra vám szükségünk. Az emberies érzés még nem halt ki belőlünk, azért szívesen adjuk oda a jövő csütöi'tököt a vöröskereszt­nek s egy pillanatig sem kételkedünk benne, hogy a mi szent ügyünk ezen a napo7i is győzni fog. ítévész János.----...................^ ■ ■■ . ■---- ­Ga zdálkodás. A) Benzin, benzol, kenőolaj. A közeledő csépit.*; idényre való tekintet­tel a földművelési miniszter fölhívást intézett az összes hatóságokhoz, hogy a gazdaközönséget az alábbiakról lehetőleg széles körben tájékoz­tassák. A m. kir. minisztériumnak 1915 évi dt- cember hó 20-án 4452. M. E. sz. a. kiadott ren­deleté, illetve az ezen rendeletet módosító folyó évi május hó 2-án 1879. M. E. sz. alatt kiadott rendelete alapján a különböző ásványolajter­mékek, továbbá a benzol és kátrányolaj termé­kek, jóllehet elegendő mennyiségben állanak ren­delkezésre, •- a fogyasztók között való egyen­letes elosztnatásuk érdekében zár alá vétettek s csak beszerzési engedély ellenében szolgáltat­hatók ki. A mezőgazdasági üzemekben használt gépek (cséplőgépek, szántógépek, darálók stb.) céljaira a szükséges benzin, benzol és kenőola­jokra nézve a beszerzési engedélyek hozzám, illetve közvetlenül a vezetésem alatt álló mi­nisztérium XII. főosztályához intézett bélyegte- len kérvények alapján adatnak ki. A kisebb motortulajdonosok benzin beszer­zésének megkönnyítése, valamint váratlanul mu­tatkozó szükségletek kielégítése végett intéz­kedtem, hogy a Hazai Kőolajipar Részvénytár­saság (igazgatóság, Budapest, VI., Andrássy-ut 12 sz.) pestszentlőrinci telepről, Apolló Kőolaj- finomitó Részvénytársaság (igazgatóság) Buda­pest, VI., Andrássy-ut 12. sz. pozsonyi telepé­ről, Magyar Petroleum Ipar Részvénytársaság (igazgatóság) Budapest, VII., Erzsébet-körut 53. sz. (budapesti telepéről, Vacum Oil Company Részvénytársaság,) igazgatóság, Budapest, V., Erzsébet-tér 16 sz. (almásfüzitői telepéről, Bi- har-Szilágyi Olajipar Részvénytársaság (igazga­tóság: Budapest, V., Nádor-utca 23. sz.) mező- telegdi telepéről, Első Sátoraljujhelyi Olajipar Részvénytársaság (igazgatóság Budapest. V., Nádor-utca 23.) Sátoraljaújhelyi telepéről. Or- sovai Petroleumgyár Részvénytársaság (igazga- gatóság: Budapest, V. Nádor-u. 23.)^budapesti telepéről. Kőolajfinomitógyár Részvénytársaság (igazgatóság, Budapest, V., Dorottya-u. 7. sz.) budapesti, fiumei, brassói, telepéről, Budapesti Asványolajgyár Részvénytársaság (igazgatóság: Budapest, IX., Soroksári-ut 95. sz. budapesti te­lepéről, Baruch Jeremiás cég marosvásárhelyi telepéről, Első Szabolcsi Olajipargyár kemecsei telepéről, Fleischmann és Társai Ásványfino- mitógyára kisvárdai telepéről, Freund Testvérek Első Szatmári Asványfinomitógyára szatmárné­meti telepéről stb. stb. Wienerberger és Ortner Asványolajfinomitógyár legenyealsómihályi tele­péről, Arufogyasztási és Terményértékesítő Szö­vetkezet kaposvári telepéről, Baranya-vármegyei Gazdasági Egyesület pécsi telepéről, a mezőgaz­dáknak, illetve, a mezőgazdasági üzemeknek esetről-esetre legfeljebb 2 (kettő) hordó meny­Ediíh grófnő lesz. — Irta: Révai Károly. — A cseresznyefák alatt ültek: Edith a ne­velőnő s a két kis leányka, Bolzay gróf bájos gyermekei. A fák oly fehérek voltak, mintha friss hó lepte volna be őket. Május eleje volt. Hul- longott a virágszirom s behavazta a nevelőnő s a két kis leányka szöszke fejét. Aki figyelme­sen nézte e három leányt, azt hitte volna, hogy testvérek. Ugyanaz a szőke haj, kék szem, ró­zsás arc, egyenes finom orr, apró fogak a pi­ciny ajkak közt, még az arc baloldalán sötétlő kis fekete pont is - a lencse — mindhárom­nak arcán. A két kis leányka: Györgyik« és Ibolyka hasonlatosságának érthető oka volt: ikertestvé­rek voltak. De honnan a hasonlatosság Fejér Edithtel ? A szegény kis nevelőnővel, kit az irgalmas nővérek neveltek föl a zárdában, mint szülődén árva gyermeket ? Ott találták egyszer a zárda kapujában sgy pólyába betakarva, egyetlen sor irás nél­kül. Lelketlen anyja bizonyára könnyen meg­akart szabadulni tőle s kitette az árvát egy csöndes éjszakán. A jó apáca-nénik pedig, mi­kor a hajnali misére vonultak, belebotlottak a csöppségbe; bevitték a zárda falai közé, nevet adtak neki, fölnevelték, aztán mikor 18-ik évét betöltötte, beajánlották a Bolzay házba az iker­testvérek mellé nevelőnőnek. Honnan vette a nevét ? Azt is az apácák találták ki. Fejérvasárnap reggel hozta a sors utjokba. Jó lesz neki azért a „Fejér“ vezeték név. Az „Edith“-et már csak úgy találomra ad­ták. Egyetlen jelecske volt csak a gyermeken, melynek alapján elindulhattak volna keresni a szülőket. Egy kis arany keretű érmen egy fia­tal katonatiszt arcképe volt, alatta ezzel a fel­írással: „apa.“ Ez azonban édeskevés útbaiga­zítást adhatott. Hány ezer meg ezer katonatiszt van a birodalomban ? S tudja Isten, mind olyan egyformák! E kép eredetije még nagyon fiatal lehetett. Sima, gyermgkes arcú szőke fiú, a férfiasság minden jele nélkül, mintha csak akkor került volna ki a katonaintézetből. De mindazon által nemes arcéle, nyílt tekintete, mosolygó vonásai arra engedtek következtetni, hogy előkelő csa­lád szülöttje lehet. Mikor Edith elhagyta a zárdát, hogy ke­serves kenyérkeresetét megkezdje — az irgal­mas nővérek főnöknője nyakába kötötte a kis érmet s azt mondta neki: Leányom! Ez a te apád! Ha a jó Isten úgy akarja, hogy egykor föltaláld, vigyázz, nehogy mély szomorúságot okozz neki is, magadnak is. De ha valaha szen­vedés jut osztályrészedül, jöjj vissza! A zárda kapui mindig nyitva állanak számodra. Megölelte, szivéhez szorította őt s útjára bocsátotta a senki leányát. A Bolzay gyerekek rajongó szeretettel csüngtek a fiatal Edith nénin, ki nekik az édes anyát pótolta. Szegénykék nem is ismerték any­jukat. Alig két éves korukban már elvesztették j őt s négy év óta idegen kezek közt, rideg kör­nyezetben éltek, mert atyjuk nejének elvesztése után mély fájdalmától űzetve, a külföldet járta s csak időnként rövid tartózkodásra jött haza baradlai kastélyába. Most épen haza várják Bolzay Istvánt. Már tegnap megtáviratozta gazdatisztjének, az öreg Juhász Lőrincnek, hogy kocsit küldjön az állo­másra. Levelet is irt Párisból, hogy egy-két hétre hazajön, de aztán megint csak tovább megy. Valahová az északi sark felé akar egy társasággal utazni, honnan csak hónapok múltán kerül ismét vissza. Most is csak azért jön, hogy megismerje az uj nevelőnőt s meggyőződjék, ha jó kezekre vannak-e bizva a gyermekek ? Az öreg Juhász bácsi ugyan akkor megírta neki, hogy „igen derék, jóravaló fehérnépet“ küldtek az apácák, ki nagyon szereti a gyerme­keket; de hát az apai szem mégis jobban lát. Egy kissé aggódott amiatt, hogy az a bi­zonyos Fejér Edith igen fiatal, alig 18 éves s igy nem lesz meg a kellő komolysága és kitar­tása a gyermeknevelésben. Azért jön hát most haza, hogy megismerje a leányt s ha netalán nem lenne kedvére való, még' idejekorán kicserélhesse egy idősebb nővel, kiben föltétle­nül megbízhat. Mert a Juhász Lőrincz dicshim­nuszokat zengő leveleit nem veszi komolyan. Öreg embert hamar tévútra vezet a szeme. Van is sürgés-forgás a baradlai kastélyban. Reggel óta szőnyegeket porolnak, takarítanak, szellőztetnek a szobákban. Juhász bácsi maga ügyel fel a rendre, munkára. Edith kisasszonyt

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents