Nagybánya és Vidéke, 1916 (42. évfolyam, 1-52. szám)

1916-06-18 / 25. szám

fóags'foáissfa, S9i8s Junius 18. — 25. szám. XLIi. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE 6 IVE2EiC^űrX!JX.s^ÍS£rX.ESL TŐIDDEL INT ^ S3 XX IKT JhJt*. £!öíizstési árak: Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. -----------— Egyes szára 20 fillér. Fe lelős szerkesztő és ispíuiajdor.os révész jángs Főraunkatárs és !i. szerkesztő RÉVAI KÁROLY Szerkesztőség és kiadóhivatal: = Felsöbátnyai-utca 20. szám alatt = TELEFON SZÁM: NAGYBÁNYA, 18. A jövendő megalapozása. Összeült az országgyűlés. Mialatt ka­tonáink változatlanul s most az egész háborúnak talán legnehezebb küzdelmé­ben, netovábbját adják a hősiességnek: azalatt az ország képviselői megteremteni iparkodnak azt az anyagi alapot az óriási terhek viselésére, melyet az ország eddig hadikölcsönökben vállalt. Amily páratlan és váratlan áldozat­késznek és teherbírónak mutatkozott a magyar társadalom a fantasztikus nagy­ságú hadiköltségek előteremtésében, ép­pen ugyanoly csodákat kell mivelnie az államnak is, hogy az igy rája háruló ter­heket megrendülés nélkül elbírja s elvi­seltesse a közönséggel igazságtalanság nélkül. A magyar országgyűlés nem volna méltó a nemzethez, melyet képvisel, ha lelkiismeretesen, szorgosan és kérlelhetet­lenül nem ügyelne arra, hogy az uj teher­vállalás azokra a vállakra vetődjék, ame­lyek elbírják, amelyek alkalmasak, képesek és kötelesek a terhek viselésére. Kik azok? Úgy véljük, nem kell ujjal mutat­nunk reájok, akiket telj* igazsággal a behozandó uj adókkal rm ;het és meg kell terhelni. A hadi állapot az országban kivéte­les helyzeteket teremtett. A kivételes helyzet pedig rendkívüli nagy áldozatot kíván minden honpolgár részéről. Ám ezeket a nagy áldozatokat igazságosan viseljék azok, akiket a sors bőségbe he­lyezett s akik éppen a hadi állapotnak köszönhetik anyagi helyzetük virágzását. Egyes társadalmi osztályok — mint például: a tisztviselői kar — a háborús állapotnak csak hátrányát, szenvedéseit, nélkülözéseit nyerte osztályrészül; őket még jobban megterhelni, lehetetlen. Az iparosok helyzetén is könnyíteni kell, hogy ezt a derék társadalmi osztályt megmentsük a hazának. Meg vagyunk győződve, hogy az összeült országgyűlés minden egyes tagja át van hatva ama nagy feladatok megol­dásának gondolatától, melyek a jövendő megalapozását célozzák. Hisszük, hogy a komolyságnak s a szigorú gondnak ebben a jegyében fog lefolyni a mostani hadi országgyűlés, mely a mikor a jövendő megalapozását tervezi, egyúttal a győzelem iránt való föladata­inkra is gondol. Biztositanunk kell a győzelmet, amely nélkül nincs ország, nincs Haza! De biz­tosítanunk kell azt is, hogy ha — amint várjuk — eljön a győzelem: itt találjon egy élni akaró, élni képes és életre föl­szerelt országot. j Megkezdődnek a féiukváltások. Minap panaszkodtunk, hogy a fémet nálunk nincs hol beváltani. Ma a városi hatóságtól egy friss hirdetést vettünk át ebben a tárgyban, mely intézkedik róla, hogy kiki beválthassa a hadvezetőségnek szükséges és használható fé­meket folyó áron. Az idevonatkozó hirdetmény elmondja, hogy a honvédelmi miniszer 1915. évi 13462. és 13463. sz. rendeletéivel már elrendelte régebben a háztartási fémek beváltását és megállapította az ezekért járó fizetendő dijakat. A fémek be­váltásával a Magyar Szent Korona Országainak Fémközpontja R.-T. bízatott meg, mely kijelölte a fémbeváltó helyeket is. Nagybánya szab. kir. r. t. városra nézve fémbeváltó helyül Harácsek Vilmos Utódai cég kereskedése jelöltetett ki. Felhivja tehát a tanács mindazokat, akik­nek tulajdonában oly fémek, illetve fémtárgyak vannak, melyek az 1915. évi 13.462. sz. honvé­delmi miniszteri rendelettel hadicélokra igénybe vétetnek, hogy Harácsek Vilmos Utódai cég ke­reskedésébe, az 1915. évi 13464. számú ren­deletben megállapított árak melleit mielőbb szolgáltassák be. A közönség bizonyára hazafias kötelessé­gének fogja ismerni, hogy a felhívásnak sürgősen és lelkiismeretesen eleget tegyen. — A13452 —1915. sz. honvédelmi miniszteri rendelettel hadicélokra igénybe vétettek és beszolgáltatandók a követ­kező tárgyak: 1. Főző edények, főző-, befőző és fagylalt készítő üstök, fazekak, lábasok, serpenyők, kan nák, sütőformák stb. (egyszerű asztali készletek) hűtők, tálak, tálcák, gyertyatartók s hasonló (vörös rézbe * még ha ónozva, vagy más fémek­kel csupán 1 evonva vannak is. 2. Az egy (1) pont alatt felsorolt tárgyak tiszta nikkelből, kivéve a szerelvényes áruk, (Grütlerwaren) igy különösen levestálak, kannák, sziták, mártáscsészék, főzelékes tálak. 3. (Konyhaszerek) mozsarak, mozsártörők, habüstök, egyszerű, öntött sárgaréz gyertyatar­tók, vasalók, tálcák és hasonlók (sárgarézből). 4. Mosóüstök, a tűzhelyekbe beépített víz­melegítők, egyszerű víztartók, fürdőkádak vörös­Temető helyén. Ez a hely egykor temelő volt, Most fényűző palotasor; Hol a halál csapott borús tort, Most ott vidám muzsika szól. A vendéglők friss népe mulat, Használva, a mit nyújt a ma . . . Neveti a hitbe vakuitat, Vagy a ki ellentmondana. Pezsgőzés, lánycsók, szerelem közt A véges élet oly csodás! A mig agyad szép képeket fost, Forr benned az átváltozás. Az a kártyás ott a sarokban, Ki úgy szórja az aranyat: Egyszerre csak úgy összeroppan, Mint megymag a sarok alatt. S az a tudós, ki messzelálón Vizsgálja az ég titkait : Ügy eltűnik a láthatáron, Mintha, sose lett volna itt! Élet, halál karöltve járja Az isteni természetet, Ragyogást önt a pusztulásba, Szerelmedbe gyűlöletet. S hol a csontok kihányva régen, A test pora fallal vegyül : A halott lelke ott se tétlen, Megjelen észrevétlenül: Beférkőzik a társaságba, Végigsimitja homlokod S álmodban szép lánykádra vágyva: Az ő jégajkái csókolod. Mert minden szellem halhatatlan, A nagy egészben kis egész, Időben, térben változatlan, Helyére tér, el sose vész. S nem tudja, a bölcs, a szerelmes, Csak sejtheti tán némikép: Hogy mig az élvből élvbe repdes, Mi fájditá meg a szivét! Dura Máté. ki akarat physiologiája a háborúban. — Irta : Dinnyés Árpád. — Valami, amit sem látni, sem hallani nem lehet, csak érezni. Valami, ami mindenkiben él, ami nélkül élő lényt elképzelni lehetetlen. Ami minden cselekedetnek irányt mutat, ez az aka­rat. Akarat, legyen az ember vagy állat, min­denkiben egyformán van. Akarat nélkül szer­ves lény nincs, mert akinek akarata nincsen, az nem él. Ezt a régi igazságot azonban megdönti a botanika legújabb tudománya, mert beigazo- lást nyert, hogy a növény világban is vannak növények pl. egyes virágok, melyek külső be­folyás által akaratukat némi részben nyilvánítani tudják. Csakhogy ezt nem lehet a szó legszo­rosabb értelmében venni, mert a növények aka­rata mindenkor egy bizonyos időben, valami idegen jelenség következtében érvényesül. De mert a növények is élnek, táplálkoznak és fej­lődnek, feltétlenül kell, hogy az akarat élettana gyökeret verjen bennük. Az állatok világában az akarat már erő­sebb és fejlettebb. Itt zsinórmértékül szolgál az erő, amely az embernél is, azt az akaratot fokozni képes. Magától értetődik, a rovaroknak nem lehet oly akaratuk, mint az emlős, vagy a házi állatoknak, mivel kisebb testben, kisebb az erő, tehát csekélyebb az akarat is. Az akarat fejlettsége az állatoknál tehát nem egyforma. Itt nemcsak az erő a mérvadó, hanem egyrészt a tanulékonyság is, főleg a gon­dolkodó képesség, amely sohasem oly különféle és változékony, mint az állatvilágban. Mindezeknek elmondása után világosan áll előttünk a felelet, hogy az emberben, mint a föld legokosabb és legerősebb teremtményében, legnagyobb mértékben van meg az akarat. Enél- kül emberi lény nincs, mert akinél hiányzik az

Next

/
Thumbnails
Contents