Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-15 / 33. szám
1915 Augusztus 15, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE leikész utján az alábbi választ küldte magyar és angol nyelven a Presbyteri Világszövetség főtitkárához : »Nagytiszieletü Ur! November 23-án kelt leveléért fogadja őszinte köszönelünket. Mindannyiunk szivét szomorúsággal tölti el az a körülmény, hogy ellenséges viszonyba kerüüüok olyan nemzetekkel, amelyek iránt tisztelettel viseltettünk mindig, amelyek küldötteit testvéri ro konszenvvel fogadtuk országunkban és amelyek egyházaitól oly sokat várunk hazai egyházi életünk megizmosodása teréD. Viszont ötömmel lölt el bennünket az a tudat, hogy a mostani konfliktus idején országukban is vannak többen, akik nem feledik el, hogy ha mint földi hazánk gyermekei ellenségek vagyunk is, mint közös mennyei hazánk gyermekeinek továbbra is testvéreknek kell maradnunk. Vajha nem fáradnának el az Ur igaz fiainak kezei és szivei az ellenségeskedést hamarosan fölváltó áldott békéért való imádkozásban és vajha az Örökkévaló-Király meg hallgatná imánkat! Nagy örömünkre szolgálna, ha arról értesülnénk, hogy a Presbyteri Világ- szövetség vezetői nagy mozgalmat indítottak a béke megteremtése érdekében és fáradozásaikat siker koronázza. A Presbyteri Világ- szövetség érdemeinek békekoszorujában ez lenne a legszebb levél s a Szövetség elért diadalai közt ez lenne a legszebb diadal. Kérjük, tolmácsolja köszönelünket és üdvözletünket a Presbyteri Szövetség keleti ága végrehajtó-bizottságának a testvéri üdvözlésért. A magyarországi református konvenf elnöksége stb.« Az egyetemes konvent a Presbyteri Világ- szövetség főtitkárának és a konventi elnökségnek levélváltását tudomásul veszi, de miután semmi biztosítékot nem lát arra nézve, hogy magyar ref. egyházunknak a Presbyteri Világszövetséggel való egységes és testvéries együttműködése egyhamar bekövetkezzék: felhívja a konventi elnökséget, hogy a Világszövetség tagdijának (500 K) elküldését a konvent további intézkedéséig tartsa függőben.* Külföldi esetek. Nagyobb hivatás. Lincoln Áhraham vagyontalan szülőktől származott ; nagy szorgalmának és szép tehetségének köszönhette, hogy tanulmányainak sikerteljes végezése után az ügyvédi vizsgát is a legjobb eredménnyel tette le. A serdülő diák minden kínálkozó alkalommal pártfogása alá vette a szomszédságban lakó úri család kicsi leánykáját. mondta, hogy az ö korában még bűn érezni, hogy becstelenség bevallani azt, amit egy lány érez, inkább titkolui kell és szenvedni miatta! . . . Egy pillanatra tétovázott. Azután az apjára gondolt. Most erős volt és bátor Lassan, szó nélkül rátette a kezét a férfiéra. A szive úgy dobogott a vékony blúzon keresztül, mintha ki akarna szökni a helyéről. Szőke, mosolygó gyermekfeje egyre jobban közeledett a férfi arcához. Selymes, pihés kis ajka már-már elérte a férfi ajkát És rátapadt ügyetlen, rész- j ketö félénkséggel . . . Főhadnagy ur Pető pedig nem tehetett I egyebet, minthogy hirtelen haptákba vágta magát, mivelhogy időközben egy éppen nem alkalomszerű kiáltás zavarta meg a jelenetet. — Magda ! — kiáltott az ajtóból rémülten az asszooy, azután szinte magánkívül fordult a háta mögött álló Váradihoz: — Ez a te fajtád — tört ki izgatottan — a modern, a csókolózó ártatlanság! . . . Az apa ránézett a lányára. Hauern ez már csak a vőlegényét nézte szomjas, kigyult tekintettel, — Az enyém — ismételte csendesen Váradi és ebben a két szóban benne volt bohém, megérzésekre kész lelkének egész ujjongó boldogsága . . . — Apa ! Édesapám -- szakadt ki a leány leikéből a szó s a hangja zenélt, mint egy márványlapra ejtett pezsgős pohár kacagó csilin- gelése. A jogász, majd ügyvédbojtár szívesen időztek egymással. A kezdő ügyvédnek pályája kezdetén erősen kellett küzdeni, hogy a megélhetéshez szükséges jövedelmet előteremtse. Szilárd jellemével, fáradhatatlan szorgalmával és mindinkább érvényesülő tehelségével a legnagyobb küzdelem közepette is mindig képes volt magát a felszínen tartani. W. Ellen időközben feltűnően szép leánnyá fejlődött és igy maga Lincoln is természetesnek találta, hogy az egész város mint szépséget ünnepelte; nagyon jól esett neki, hogy az ünnepelt szépség ma is éppen oly szívesen mulat vele, mint azelőtt a serdülő leányka. Midőn a fiatal ügyvéd jövedelme már any- nyira növekedett, hogy abból családját fönntarthatta: Ellen kezét minden aggály nélkül megkérte. Az ünnepelt szépség azonban azt hitte önmagáról, hogy reá nagyobb hivatás vár, miért is egykori játszótársát, akivel oly sok és kellemes órát töltött, egyszerűen kikosarazla. Kitűzött célját szem előtt tartva, a washingtoni kormány egyik magasabbrangu tisztviselőjéhez ment feleségül. Az pedig, hogy férje több mint két évtizeddel volt idősebb, mint ő, legke- vésbbá sem feszélyezte. A hajdan ünnepelt szépség, mint özvegy, elég magas kort ért el ehhoz, hogy alkalma lehetett tapasztalni, miként emelkedik elutasított kérője Amerikának legmagasabb állásáig, midőn Lincoln Ábrahám az északamerikai egyesült államok elnökévé választatott. A tanár ur ütközete. Dr. Lenning bölcsészeti tanár, otthonában nagyon békeszerető úriember volt, mert olyanná idomította élete párja, akinek ugyancsak pergett a nyelve akár volt, akár nem volt arra oka. Nem csoda, hogy ily körülmények között kevesebb tekintélye volt otthon, mint más közönséges papucshősnek és természetes, hogy az otthoni béke árát minden ismerőse, de különösen minden diák ismerte. A tanár ur otthoni szenvedéseiért a vizsgákon szokott bosszút állani, miért is a jelöltek réme volt. — Mit nevezünk törvényütközetnek ? — kérdi a tanár az otthon ma reggeli kellemetlenségére gondolva. — A törvényütközet az, ha a törvény egymásnak ellentmond, az elmélet és a gyakorlat közötti ellentmondás, vagy pedig a szó és annak értelme között mutatkozó ellentmondás. — Jól van jelölt ur, de válasza kissé homályos, azért szeretném, ha állítását példával megvilágítaná, reméllem, hogy megfelelő példát készletben tart. — Ó igen, tanár úr — hagzott a válasz — a házas életben a férj a háziúr, de nem mindig ur a háznál. A hallgatóság által alig eltitkolható örömmel fogadott válasz után tanár ur további faggatásoktól megkímélte jelöltét. A sokoldalú védd. A bolognai büatető bíróságnak egyik tárgyalásán a védő nem jelent meg. A vádlottat jelentéktelen kihágásért vonták kérdésre, azért beleegyezett, hogy az elnök azt a kérdést intézze a hallgatósághoz: nem vállalkoznék-e valaki a védő szerepére? Jól öltözött és minden tekintetben jó megjelenésű úriember jelentkezett. A szükséges előzmények után, az egész hallgatóságot megragadó fényes beszédet mondott. Maga az elnök is elragadtatva kérdé, hogy nem ügyvéd e? — Biz én már közvádló, törvényszéki elnök, sőt miniszter is voltam. Mindenki ámult bámult, a teremben mély csend volt, a szónok folytatta: — Hanem gyilkolásért, felségsértésért is elitéltek és hóhérszolgálatot is teljesítettem. Már most nemcsak bámult, hanem borzadt a hallgatóság, a szónok pedig a legnagyobb lelkinyugalommal végezte beszédét: — mert Pis- teresi Luigi színész vágyók, amiről ma este meggyőződhetnek. Vádlott 3 lira megfizetésében marasztalta- tolt el, mely összeget a páratlan védő sajátjából megfizette. A színház zsúfolásig telve volt. 33. szám. (3) Heti krónika, Auguszlus rendesen esős Nagybányán, mindig mondom, hogy szeptember a legszebb. Sokan emlékezhetnek rá hogy kiállításkor a színészek alig tudtak játszani az esőzések miatt s Prodam is azért zuhant le, az ő állítása szerint, mert a gépe elázott (!) Szóval, méltóztatnak emlékezni ilyen augusztusi esőzésekre. Hát most is úgy van az, hogy egyik nap derül egy kicsit (de nem nagyon) a másikon már ömlik a meny- nyei lé. Ám azért csak elnyaralgalunk itthon csendesen, hőguta vagy napszurás miatt senki sem lett rosszul, még a felsőkabátot se nagyon kellett letenni. Ez egyszer megmutattuk testületileg, hogy ha mások tudnak itt nyaralni, tudunk mi is. Most aztán — kissé elkésve — következnek az »Annabálok « Holnap NagyboMogasszony, felsőbányái búcsú, persze kevésbbé népszerűén, mint máskor. Hétfőn megyegyülés, melyre már is elutaztak városunkból. Szerdán őfelsége születésnapja fokozottabb rendezés mellett. Itt aztán nagyok a nézeteltérések. Némelyek világítani akarnak, Kolozsváron, Budapesten pl. 3 hét óta szerelik a sok villámlámpát utcákon, köztereken és díszítik az ablakokat, hogy nagy legyen a parádé ezen a napon. A gazdag hadd költse a pénzét, jut legalább a kereskedőnek, munkásnak is belőle. A szegény meg vesz négy krajcárjával 2—4 drb gyertyát s igy 8—16 krajcárból megússza az egész parádét. Ez az egyik vélemény. A másikat Soltész Elemér ref. lelkész indította meg, aki úgy gondolkozik, hogy vétek a pénzt kidobni, adjuk oda a rokkant katonáknak. Adjon kiki egy ablakért egy koronát. Ez a másik vélemény. Melyik a helyes, melyik a népszerű, azt majd a közönség fogja eldönteni. Mindenesetre okosabb a Soltész indítványa, ahol a pénz ugyancsak szükséges jótékony célra megy, de a másiknak is van jogosultsága, lévén mi valóságos keleti nép. Jön egy negyedik Annabá! is, t. i. István király napja nagybányai búcsúval és népünnepéllyel egybekötve pénteken a ligetben. Ennek is két pártja van. Egyik szerint nem kell most a népünnepély, nem ilyen háborús időbe való. Másik szerint éppen most kell rendezni, hadd őröljünk a sok győzelem fölölt, mert el is feledtem mondani a legfőbbet, hogy vagy 10 várost megint elfoglaltak a mieink ott Varsó körül jobbra-balra s az oroszok megint ürítenek és pedig nem poharat a mi egészségünkre, hanem galíciai városokat úgy, hogy e hóban azt, hogy »a monarchia területén nincs ellenség«, elmondhatja Hiuden- burggal és társaival a krónikás. Kitüntetés—kinevezés. Őfelsége a király Al/öldy Zoltán főhadnagyot és Kerekes Sándor hadnagyot a »Signum laudis«-sal tüntette ki, Schwänzer Gusztáv zászlósnak pedig, aki a szerb harctéren szerzett súlyos sebéből felgyógyultan az északi harctéren szo’gál, az I oszt. ezüst vitézségi érmet adományozta. — Ugyancsak őfelsége a király Gretzmacher Gyula zászlóst had- nagygyá nevezte ki. A ref. egyház köréből. A múlt vasárnapi templomi perselypénzt (26 K) az egyház a rokkant katonák javára küldte be az esperasi hivatalhoz. — Aug. 15 én délelőtt a szent beszédet Osiky Lajos ny. theol. professzor mondja. — Fekete Gyula nagykikindai lelkész, kerületi misz- sziói felügyelő aug. 14-én az erdőszádai, 15-én az alsófernezelyi és felsőbányái gyülekezetei látogatja meg Soltész Elemér társaságában. A sebesültek aug. hó 10-éu, kedden 48 adag kolbász-hurkát kaptak a hölgyek vacsorapénztárától, burgonya melléklettel és ugorka salátával. A kolbász-hurkát készen vették egyik hentesüzletből, az aprólékot Révész Jánosné sütötte meg, a burgonya mellékletet Soltész Elemérné, a salátát Pásztor Istvánné készítette el. A hadfiak bort is kaptak a kitűnő aprólékhoz, amennyiben Bányai József 10 litert volt szives erre az alkalomra ajándékozni. A pénztárnak a beszerzés 35 K 91 f-be került. A héten dr. Kádár Antalné 5 K, Miskolczy Sándor csizmadia 3 K-t adományozott a pénztárnak. Eddigi bevétel 524 K 28 f. Kiadás 403 K 29 f. További adományokat szívesen fogad a hölgyek vacsorapénztára. Áthelyezés. Inkey Ödön erdőszámvizsgálót a földmivelési miniszter Apatinba helyezte át.
