Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-02-28 / 9. szám

Nagybánya, 1915 Február 28 9. szám. XL. évfolyam. TsA1ISX ID13 1ST ^LA-SAiE^T^IP Előfizetési árak: : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ~—---------- Egyes szára 20 fillér. — Felelős szerkesztő és laptulajdonos: révész jAaros. A hősök emléke. A Hősök Emlékét Megörökítő Orszá­gos Bizottság, amely Lukács György v. b. t. t. óvsz. képviselő és Kirchner Herman cs. és kir. altábornagy vezetésével az egész országra kiterjesztette működését, felhívás­sal fordult a vármegyék alispánjaihoz, a városok polgármestereihez, a főszolgabirák- hoz és a községi jegyzőkhöz az akció közigazgatási támogatása érdekében. A bi­zottság elsősorban a harctéren szerzett sebesülés, vagy betegség következtében el­hunyt hősök halála körülményeinek és esetleges hősi cselekedeteiknek adatait gyűjti össze. E nehéz munkában kivállkép a kör- és községi jegyzők lehetnek a bi­zottság segítségére s ebből a célból a jegyzőkhöz kérdőivek mentek a következő pontozaf okkal: 1. összeírandó a körzete, vagy köz­sége területéről való hős halottak pontos olvasható neve, életkora, családi viszonyai, iskolázottsága, foglalkozása, jellemzése. 2. Megjelölendő a hős halottak kato­nai minősége, rangja, a fegyvernem, az ezred és század száma. 3. Megjelölendő a hely, ahol meghal­tak, a sebesülés vagy betegség, amiben meghallak, az időpont, amikor meghaltak, továbbá elhalálozásuk körülményei. 4. Összeírandó családtagjaiknak (szülő, feleség, gyermekek, testvére) névsora s a családtagok lakhelye. 5. Megírandó volt munkaadójának neve, lakhelye, valamint a testületeknek (köz- és magánhivalal, ipartestület, kaszinó, sport­kör stb.) cime és lakhelye, amelyeknek tagjai voltak. 6. Megírandó az. a hősi cselekedet, amelyet tudomás szerint hazájuk védelmé­ben véghezvittek. A kitöltött kérdőívek a Hősök Emlé­két Megörökítő Országos Bizottság központi irodájába Budapest, IV., Hajó u. 16. kül­dendők. Újabban a bizottság tagjai lettek: Dr. Dobieczky Sándor a Magyar Védőegyesület j elnöke, dr. Fejérpataky László a Magyar ; Nemzeti Muzeum könyvtárának igazgatója, i dr. Hodinka Antal egyetemi tanár Pozsony, ; Ortvay Tivadar ny. apátplébános, Pilch i Jenő őrnagy, az ismert katonai iró. | Madán Ferenc. Elaludt ő is. Amilyen csendes, finom, szelíd volt lelkülete, egész élete: olyan csendes a ha­lála. Rövid volt élete, ha azt tekintjük, hogy az ilyen nemes lelkű embernek örökké kellene élni, de hosszú, ha arra gondolunk, hogy évtizedek óta mindig gyengélkedett. A legpontosabb, pedáns tisztviselő volt hi­vatalában s ilyen kiválóan poníos és pedáns magán életében is. Az ő kimért, rendes életmód­jával tudta csak éleiét mégis legalább ennyire meghosszabbítani. Ideges, izgatott korunkban már régóta ki­veszőben vannak azok a tisztviselők és különösen ' ^hivatal : ' zctt. H». Debreczen n»k sok a go., a, ... nyíre uralkodjék is ; bánik az ügyes-bajos _ nyájas szelídséggel fogadott mindenkit Kivetci nélkül, e tekintetben valóságos csodaember volt. Megtestesülése a lekötelező, tiszteletre méltó mű­veltségnek. A lovagiasságnak hű őre, a kaszinónak lelkes buzgó tagja, a társadalomnak kimagasló, vezető alakja. Négy évtizedre terjedő hivataloskodását itt töltötte Nagybányán s ez egyik legfőbb ambí­cióját képezte, hogy állandóan itt maradjon, hogy itt fejezze be működését, ahol kezdette. A mun­kából dőlt ki, mint aktiv tisztviselő halt meg anélkü1, hogy a sok fáradtság után a nyugalmat élvezhette volna. Madán Ferenc 1847. december havában született Verespatakon. Kitűnő neveltetésben ré­szesült. Tudásvágya és igazságárzete a bánya­hatósági pálya felé vonzotta. Elvégezte a selmeci akadémiát és letette a jogi államvizsgát, mely után, mint fiatal ember 1874-ben jött Nagy­bányára s itt ettől az időtől kezdve előbb ideigle­nes bányaesküdt volt. Első hivatalos esküjét 1878-ban tette le nov. 12 én. Ili vámosunkban érte el az összes fokoza­tokat, ahol 1893-ban főbányabiztos, 1894 ben ápr. 14-én bányakapitány lett Kauffmann Kamiiló után. Legkedvesebb ambíciója volt, hogy itt Nagy­bányán, egy halyen élje ie tisztviselői életét, ahol olyan igazán szerették és ahol oly nagyra becsül­ték. Méltán várhatta is, hogy felsőbb helyen ezért külön elismeréssel lesznek. 1914. nov. 9-én be­adta kérelmét nyugdíjazása iránt, hogy éppen nov. 12-re a (40 éves fordulóra) érkezzék Buda­pestre. Sajnos azonban a háborús állapot miatt azóta még intézkedés nem jött e tárgyban. A civil éleiben pedig annak, aki munkaközben dől ki, nem szoktak utólag kitüntetést adni. Családi életében hosszú évekig boldog volt, Drága szülőföldem. Irta: Theognisz. Göröghői fordította: Incze Lajos. Szicíliának a földjén is volt már a lakásom; Szőlődús rónán, Euboeába’ valék; Nádtermő Eurotasznak szép városa Spárta Vendégül fogadott, megszeretett ez. amaz, Ámde gyönyört nem lelt a szivem, nemi [Nem vala boldog. Drága hazámnál szebb nincsen [a földkerekén. A pópa házában. — Németből fordította: Incze Gábor. — Halálmegveíésse! és legyőzhetetlen bátorság­gal nyomulunk élcsapataink után mind beljebb és beljebb Szerbiába. Sehol semmi eiienáiiás. Ve­szélyre vagy fáradtságra senki sem gondol, sőt még a szükséges e’Ővigyázaíra sem. Századommal egy délkelet felé fekvő városkában hátra marad­tam 'biztosítékuk Őrmesterem a pópánál, egy régi hires klastrombán nagyszerű lakást kerített szá­momra. Ezt a házat nem hiába nevezik a szerb da­lok »Zemski rsj«-nak, azaz földi paradicsomnak. Gyönyörű helyen fekszik. Az udvarra széles lépcső vezet, szép ciprus-pálmák közölt, innen remek kilátás nyílik a vidékre. A templom berendezése falán még pazarabb, mint a keleti és görög templomoké. Altisztem fölvezetett a lépcsőn és látva el- | ragadtfstásomat, nagyon örült, hogy ily szép helyet keríthetett nekem. A templom és a papiak olyan j csendes volt, mintha senki sem laknék henna. ! Kopogtunk. A válasz egy nyers szerb káromkodás ! volt. Majd kinyílt az ajtó és egy öreg szolga fo­gadott mélyen meghajolva. — A főtisztelendő ur fenn a szobájában várja uraságodat, mondja nagy formás modorban. — Egyedül van ? — kérdem. — Nem, a nénjével és unokabugával — mondta kenetteljesen. — Nem házas ? — Felesége már meghalt. Ezalatt felértünk az emeletre. Az őrmester már eltávozott és vezetőm kinyitotta a szoba ajtaját, melyben a pópa, egy meglehetősen öreg ember, nagy szakállal, elém lépett. Szívesen fo­gadott, kért, hogy házát ugv tekintsem, mintha magamé volna. Testvérének és húgának goodja lesz, hogy a városkában való tartózkodásom alatt j náluk maradjak. Eközben tekintetem a két hölgyre tapadt, akik a szó szoros értelmében igazi típusai voltak a szerb asszonyoknak. Mindkettő magas termetű, j szép fekete hajú, csodálatosan nemes és bátor j tekintetű. Az idősebbik negyvenbe járt és már j hízásnak indult, a húg ellenben szép sudár' és ; hajlékony, mint a fenyő, sötét szemét rám mereszti; j ezek a szemek azonban inkább a szeretőire, mint j a gyűlöletre voltak hivatva. Mindkettőjük előtt mélyen meghajoltam, az anya kezet nyújtott ős németül, igaz ugyan, hogy kemény kiejtéssel Így szólt: — Amint hallom, itt tartózkodása, sajnos, rövid lesz. Igenlőleg válaszoltam és csodálkozásomnak adtam kifejezést, hogy németül beszél, mire azt válaszolta, hogy a német nyelv Szerbiában meg­lehetősen el van terjedve. Emellett észrevettem, hogy a kisasszony, ki köszöntésemre csak alig észrevehető fejbőiiulással válaszolt, elpirulva ösz- szeránczolja homlokát. — A kisasszony szintén beszél németül ? — kérdem bátortalanul. — Nem — feielt anyanyelvén — én szerb vagyok. — Megért mindent — mondá az anyja — de nem akar beszélni. — Nem tetszik talán e nyelv ? — tudako­zódtam tovább. — De igen, — válaszolt ismét szerbül — de gyűlölöm az osztrákokat. Ez mindenesetre olyan válasz volt, mely minden érzést csirájában elfojtott Mentegetőzve válaszoltam: — Higyje el, kisasszony, hogy nekünk mindnyájunknak kínos, hogy a maguk házába és határaiba kell betörnünk, de ép ez a háború. Csupán egy elutasító kézmozdulattal vála­szolt és örültem, hogy a pópa megkérdezte, nem akarom-e magam kissé kényelembe helyezni a szobámban, Nővére elvezetett egy bolthajtásos, jóleső tisztaságú szobába. Ablakai a parkra néz-

Next

/
Thumbnails
Contents