Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-12-05 / 49. szám
fi jnl TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENTIK ISdIXTSIIDESISÍ VASÁRNAP jtSJőfízatési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K, Negyedévre 2 K. • iígye3 széni 20 fillér. Felelős szerkesztő és laptulajdonos: EÉVÉSZ T^LöSTOS. Szarlceaztőséff a kiadóhivatal : JFelsőbányai-utca 20, szám alatt. ~ ----------------TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA U: = Ne feledkezzünk meg hős katonáinkról. A belügyminiszter a hadsegélyző hivatal és a vöröskereszt egyesület részéről a harctéren levő katonáknak karácsom szeretet adományokkal való megajándékozása céljából indított gyűjtés támogatása tárgyában rendeletet adott ki s azt országszerte körözte. Vége felé jár — úgymond — ez a nehéz megpróbáltatásokban, de ragyogó győzelmekben is gazdag esztendő. Pár hét választ el minket a karácson szent ünnepétől, amelyet hős véreink most rnár másodszor lesznek kénytelenek szeretteiktől távol, harcmezőn tölteni. Az idei szent estén sem gyullad föl számukra a karácsonfa apró gyertyáinak barátságos fénye és nem melegedhetnek övéik körében nyugodt házi tűzhely mellett. Csillagok világa, lobogó tábortűz mellől száll a küzdő hősök gondolata itthonhagyott családjaik felé. Mindnyájan tudatában vagyunk annak, hogy hű szövetségeseinkkel vállvetve küzdő katonáink ellenállhatatlan vitézségének és törhetetlen kitartásának köszönhetjük azokat a csodával határos eredményeket, a melyek egyre közelebb hoznak minket a végső győzelemhez és az annak nyomán felvirradó békés, szebb jövőhöz. A szeretet ünnepének kedves alkalmával mutassuk meg hős katonáinknak, hogy a hazafias hála és szeretet legmelegebb érzésével gondolunk reájuk. Egyesüljön egy nagy családdá az egész magyar társadalom és igyekezzék távollevő véreink szent estéjét a három harctéren mindenütt lehetően meleggé, kedvessé, emlékezetessé varázsolni. Ez a nemes gondolat indította együttes akcióra a honvédelmi minisztérium Hadsegélyző Hivatalát és a Vörös-Kereszt Egyesület szeretetadomány osztályát, amelyek céljukul tűzték ki, hogy karácson estéjén, harctéren küzdő katonáink midegyi- két szeretet adományhoz juttassák. E gondolat megvalósításához az említett két intézmény a társadalomtól várja a szükséges anyagi eszközöket. E célból országos gyűjtést tettek folyamatba. Ez a szeretet jegyében született mozgalom megérdemli a legszélesebbkörü támogatást. Arra kéri tehát a miniszter az egész országot, karolja fel a gyűjtés ügyét azzal a hazafias buzgalommal, amely a háborús jótékonyság terén eddig oly fényes eredményeket mutatott fel. A vezetők bizonyára odaadással vállalják a gyűjtés előmozdításának nemes feladatát álljanak a mozgalom szolgálatába, vegyék kezükbe a gyűjtés ügyét és az eszmének a legszélesebb körben való népszerűsítésével igyekezzenek a gyűjtést minél eredményesebbé tenni. A miniszter reményét fejezi ki, hogy a törvényhatóság és a községek amennyiI ____ ben e célra igénybe vehető fedezettel rendelkeznek, önszántukból sietnek áldozatot hozni ezért a hazafias és emberbaráti ügyért. Nálunk adományokat elfogad Hoffmann Árpád kereskedése, de szívesen közvetít lapunk szerkesztősége is. Turánizmus. Irta: Zempléni Árpád. Szász Zoltán ur múlt pénteken egy igen pesszimisztikus hangú tárcában próbálja meg- erőtteniteni a magyar közvéleményben egyre ólónkebbeu jelentkező turáni áramlatot. Mivel e godolatsor ujabbkori felvetője, sőt elnevezője is én vagyok, engedtessék meg nekem, már csak az eszmék tisztázása érdekében is néhány sornyi pótlást fűznöm Szász ur cikkéhez és néhány ellenvetést tennem aggodalmai eloszlatására. Először is: mi a turánizmus? Turánizmus — szerintem — az Ural-altáji (finn-ugor, töröktatár és mongol) népek között közművelődési, közgazdasági és politikai összefüggések megalapozására és az egyes államokban elnyomottan élő nyelv és fajrokonok felszabadítására irányuló eszmeáramlat. A turánizmus művelésére Magyarországon földrajz, néprajz, és nyelvtudósokból 'Turáni Társaság» (1910.), Törökországban politikai párt alakult »Túrán» cimtl napilappal. A finnek, japánok és tatárok elemi iskoláikban is tanítják az egymással és velünk magyarokkal való atyafiságot. (Ezt bizony mi is megtehetnők!). lia az ember Eurásia néprajzi térképén végig néz, meglepetve tapasztalja, hogy az tetejétől aljáig sárga. Mongol és mongolféle népek hazája e kedős földrész a Csendes tengertől az Uralontulig, Krímtől Kamcsatkáig. Lángbaboruít világ. Lángbaboruit világ! Harcok hangversenye, szörnyű dalok! Halálhörgés, riadó rohamok, Tengeren süvöltő szörnyetegek, Amiktől az Óceán mélye remeg! Ágyuk haláldalu torka! harci hajók! ngő városok, kikötők — Lerombolt várak, üszkös tetők! Vonatok, sebesültekkel rohanók! Észak, dél, kelet, nyugat förgetege Amint összecsap, egymást tépve vadul, A föld piros és az ég fekete, S az élet mint gabona garmada hull Fs a halál fölötte fagyosan vonul át! Lángbaboruit világ I Lángbaboruit világ ! Ó, ki kezedben tartod A hadak sorsát, seregeknek Ura, Mióta tart népek háborúja, Nem volt még ily harc a világon. Egyszerre sírnak minden anyák! A gyász, a nyomor, az árvaság Egyszerre száll szerte millió szárnyon S mig önnön nemzetemért tör a gond, Míg magunk harcaiért küldök imát: Hallom a többit is, amint kiált, Látom valamennyit, amint könnyet ont. Hiába, Uram, ellenségeink nékünk, Egyazon láng hevíti agyunk. Győzni vagy halni: a harci szavuk. S jaj hasonlók hozzánk és mind testvérünk S mindnek hazája szent és hitvese áldott, S mind anyatej nevelte mint csecsemőket. Ó ki kezedben tartod A hadak és győzelmek sorsát: Seregek Ura, békitsd meg őket _____ Erdős Reneé. Él ményeim a világháborúból. — Irta: Salamon Mór. — Eg'y tűzmester naplójából. Tűzkeresztség. Már két hétig posztoltunk Stanislauban, hol nap-nap után olvastuk a híreket a miéakek fényes diadalairól, amit már orosz földön arattak. Irigykedve gondoltunk reájok, hogy amig mi itt eszünk, iszunk és nem csinálunk semmit, addig ők mar egész Oroszországot is elfoglaljak talán és nekünk semmi sem marad a dicsőségből. Mart bizony eleinte, mint mindenki, mi is abban a meggyőződésben voltunk, hogy két, legfeljebb bárom hó aiatí vége az egész háborúnak. Az irigykedést még fokozták, a csapatunkhoz nap-nap után érkező levelek, mit asszonyok férjeiknek, mátkák jegyeseiknek írtak és melyekből sose maradt ki a féitókenység sugalta intés, hogy »úgy haiiom, muszkaországban nagyoD sok a hercegkisasszony, de azért hű maradjon kied hozzám, mint ahogy én is mindig szerető szívvel vagyok kiedhez, nehogy aztán egy olyan herceglányt vegyen el helyettem.* Természetesen az ilyen intelmek, még csak fokozták legénységünk kalandvágyát. így hát ujongva fogadtuk a parancsot a továbbvonuiásra Oroszország felé. Mentünk vonatoD, majd ismét kivaggoniroz- tunk s szép rendben vonultunk, mintha csak otthon a gyakorlótérre vonulnánk ki teljes fölszereléssel. Ezerkilencszáztizennégy október vége felé már Oroszországban voltunk. Itt, miután ágyúinkat nem kis fáradsággal egy magaslatra vontattuk, parancsot kaptunk ezek felállítására. Egész éjjel lázasan folyt a munka, az ágyuk felállítása, fedezékek készítése, az ellenség megtévesztésére ál-ágyuk kigondolása és elhelyezése. Tudtuk, hogy itt már megkezdjük a táncot. És csakugyan, alig hajnalodott, az ellenséges agyuk már bömbölve küldték felénk reggeli üdvözletüket, miket a mi ágyúink is csakhamar hasonlóval viszonoztak. »Minden kezdet nehéz* tartja a közmondás és akinek alkalma volt megfigyelni, tapasztalhatta, hogy még a bálba először menő leányok íj éreznek lámpalázt, ezek pedig mulatni, zeneszóra táncolni mennek oda. Ki csodálkozhatnék hát, hogy mikor fegyverropogás s ágyubömbölés képezi a koncertet, ha vitézeink is kissé sziv- szorongva vettek részt az első ilyen pokoli táncban. Ennek lefolyását alig lehet hiven ecsetelni
