Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-17 / 42. szám

Nagybánya, 1915.

Október 17.

42, szám

XLI. évfolyam.

TÁRSADALMI HETILAP.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

füstid bist -v.a.s Aujnt-axp

MlSOxatési ára.lt:

Egész é\: K. Félévre 4 K. Negyedévre 3 K. I

* Er -3s szán; 20 fillér. I

wrn www> -tr jraepr ^wri «»«ríT pAi ■

A lapok helyzete.

Hogy a., lapok helyzete mennyire nem rózsás, sőt inkább tövises és sanyarú, ezt a vidéki kiadók országos szövetségének legutóbbi budapesti értekezlete legjobban bizonyltja, ahol a szakosztály egyhangú óhajtással annak a meggyőződésének adott kifejezést, hogy az előfizetés diját és a példányok árát is föl kell emelni, mert az abnormis gazdasági viszonyok közt másképp megélni nem lehet. Ezt kívánják a nyomdai árak, a horribilis papirdrágulás, az egyre emelkedő összes munkabérek és általában az egész lapelőállitás költségeinek sokszorosan való megnövekedése. A lapok egyik legfőbb jövedelmi forrása, a hirdetés, a háborús viszonyok miatt a legtöbb helyütt csaknem teljesen elapadt. Hozzájárul még mindehhez a közönség mai felfokozott hírszolgálati igénye, amely mindenütt nagy és külön terheket ró a vidéki lapok vállaira.

Ilyen körülmények között a vidéki lapok kiadói a legveszedelmesebb anyagi áldozatok árán tudják csak lapjaikat fen- tartani és áldozatkészségüknek legmesszebbmenő bizonyítéka, hogy mind a mai napig várlak a lapok árának fölemelésével, amikor pedig nincs ma már egyetlen olyan kis pont sem háborús életünkben, amelynek terén az általános drágaság nagy és lényeges áremeléseket ne idézett volna elő. A budapesti napilapok még a háborút megelőzően fölemelték előfizetési dijai■eleíüs szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ or-ÁdÉTOS.

Szerkesztésig s ki adóhivatal : J^elsóbányai-utca 80. szám alatt. = TELEFOS SZÁM NAGYBÁNYA IS: =

kát és eladási árukat. A bécsi lapok a háború alatt cselekedték ugyanezt.

Csak a magyar vidéki lapkiadók vára- i koztak legelemibb létérdekük megvalósitá- í sával^gjostanig, amikor azonban tovább ! várni már csakugyan nem lehet. Legjobb bizonyítéka ennek az, hogy amikor a Ma- ! gyár Újságkiadók Országos Szövetségének Vidéki Szakosztálya levélben a vidéki kartársak véleményét, illetve hozzájárulását kérte az előfizetési dijak fölemeléséhez, nemcsak hogy kizáróan hozzájárulásokat kapott válaszul tömegesen, hanem igen sok olyan kartárs volt, aki egyszerűen bejelentette: Meg se várom a többiek elhatározását, hanem azonnal fölemelem a lapom árát!

íme általában ez a vidéki sajtó vezetőinek véleménye. Mivel azonban városonként a helyzet másképp Ítélendő meg, azért városok szerint fog a sajtó egyöntetűen eljárni.

Nálunk eddig még nem fenyeget az árfölemelés ténye, Nagybánya egy kis sziget, ahol mindennek az ára magasra szökkent, csak a lapok állják a régi díjszabást. Ezzel szemben, valóban megérdemelné a háborúban fokozott áldozatokat hozó helyi sajtó a pártolást legalább a közintézmények részéről.

Bizonyos az, hogy elmegyünk a kitartásban a legszélsőbb határokig, de kérnünk kell a közönséget, hogy az anyagi és szellemi támogatást ne kisebbíteni, hanem fokozni

igyekezzék.

A harmadik magyar hadi kölcsön.

A hosszan elhúzódó háború szükségessé teszi, hogy a hadi szükségletek zavartalan ellátása czéijából uj hadi kölcsön bocsáiassék ki. E szükségletek fedezésére a pénzügyminister ez- uMai kizárólag az első hadi kölcsön czimletei- nek megfelelő, 6%-kal kamatozó adómentes já- radékkölcsön-kötvénycket bocsát nyilvános aláírásra. A pénzügymiuister tehát a harmadik hadi kölcsön kibocsátásánál is közvetlenül fordul a közönséghez, a mint ez legutóbb a Német Birodalomban is történt. A kibocsátás összege a nyilvános aláírás eredménye alapján fog megállapítást nyerni.

Az aláírás a jövő héten veszi kezdetét és 1915. október 18-tól november 17-ig bezárólag fog megtartatni. Aláírási helyekül fognak szerepelni az összes állami pénztárak és adóhivatalok, a postatakarékpénztár és közvetítő helyei, valamint az összes számottevő hazai pénzintézetek.

A kibocsátásra kerülő és 6%-kal kamatozó köicsönkötvény aláírási ára minden 100 korona névértékért:

1. ha az aláíráskor az aláirt összeg egész ellenértéke befizettetik:

a) 1915 évi október 30 ig bezárólag történő aláírás esetén: 97 tv 10 fillér.

b) 1915. évi október 30-át követő időben 1915. évi november 17 ig bezárólag történő aláírás cselén: 97 K 40 fillér.

2 ha pedig az alább ismertetendő kedvezményes (részletekben történő) fizetési módozat vétetik igénybe, úgy az 1915. évi október hó

A sajtószabadságért.

Kolozsvár szabad királyi város szeptember 23-án tartott közgyűlésén dr. Pósta Béla azt indítványozta, hogy a közgyűlés a cenzúra "jelenlegi gyakorlata ellen intézzen feliratot a képviselőházhoz. Az indítvány szerint Kolozsvár szabad királyi város törvényhatósága mély aggodalommal látja, hogy az 1914 évi XVI. í. c mostani alkalmazása nem felel meg a törvény szellemének. A megokolás a következőkép hangzik :

Teljes megnyugvással látja minden jóravaló honpolgár, hogy a napisajtóban minden olyan közlemény, ameiy a hadjárat eseményeire vonatkozik, közlés előtt a legszigorúbb ellenőrzésnek a tárgya, mert hiszen azt mindenki belátja, hogy csak a had vezetőség illetékes annak megállapítására, hogy m9ly közlemények nem érintik hátrányosan a hadjáratnak a sikerét, azonban mig a nemzet fölfegyverkezett ereje azokat a feladatokat oldja meg, amelyeket a harctéren és a fegyverrel kell megoldani, addig a hadjárat sikeres szempontjából fontos, hogy az itthonn maradt polgári társadalom helyesen oldja meg azokat a feladatokat, amelyek a polgári munkával és annak helyes szervezésével oidandók meg. Ezeket a feladatokat nem lehet egyetlen akaratnak mindenhatóságával megoldani, mert maguk a feladatok természetüknél fogva sok akaratnak, számos megfigyelésnek közös munkára való egyesítését igénylik.

Ezeknek a megoldásánál senki se hivatkozhatik a maga csalbatatlanságára, de mindenki csak óhajtja, hogy minden észrevevés hasznosan feihasználődjík és már ebbő! a szempontból is nagyon fontos, hogy a sajtónak szabadsága belügyi kérdések tekintetében ne korlátoztassék. És mégis számtalan esetben láttuk, hogy olyan teljesen tárgyilagos és tudományos alapossággal megszerkesztett vélemények, amelyek pl. a közélelmezés kérdésére vonatkoztak, tehát a polgári lakosságnak szolgáltató képességét és ellenálló erejét voltak hivatva szolgálni s ilyenformán egyenesen a kormányközegek munkájának tökéletessé tételét szolgálták, az előző vizsgálat folyamán, amelyről pedig az 1848. évi XVIII. törvénycikk azt mondja, hogy örökre eltöröltetett, egyáltalán nem jelenhettek meg a sajtó egyes orgánumaiban, holott az azokban foglaltak semmi közérdeket nem sértettek, sőt a közérdeket egyenesen szolgálták, amint azt a következményekből láttuk, ameiyek az ilyen tanulmányoknak teljes igazságát világossá tették. Még fájdalmasabban kellett látnunk, hogy addig, amíg a külföldön az összes hadviselő államokban, tehát a velünk szemben ellenséges és a velünk szövetségben lévőknél is, sőt velünk legszorosabb állami szövetségben élő másik államban, t. i. Ausztriában a napisajtó akadálytalanul foglalkozhatott olyan kérdésekkel, amelyek a háború után beálló viszonyoknak jövő alakulását kívánták irányítani és ebben a tekintetben odáig mentek, hogy egyenesen a mi hazánknak, a magyar államnak a jövendő politikai és gazdasági helyzetére vonatkozó irányitó cikkeket is közöltek ;

addig minálunk ilyen irányú hírlapi közléseknek megjelenését több Ízben megakadályozták teljesen, vagy pedig az ilyen irányú dolgozatokat kihagyásokkal, tendenciózusan hatástalani- totlák.

Szívesen és teljes lélekkel adtuk és adjuk mindazt az áldozatot, amit tőlünk ez a reánk kényszeritett hadjárat követel, de ezt is csak hazánk jövendőjének boldogabbá tétele reményében és azzal a törhetetlen akarattal adjuk, hogy ezt a jövőt szebbé mentül virágzóbbá tegyük. Ha tehát minden nemzetnek joga van a maga jövőjével foglalkozó kérdéseket a nagy nyilvánosság előtt irányadó tanulmányokban tárgyalni, sőt ha van joga más nemzeteknek a mi jövőnkkel ilyen módon foglalkozni; ha ezeket, ős itt különösen Ausztriát és Németországot, mint velünk szövetséges hatalmakat emeljük ki, nem gátolja a hadviselésnek érdeke az ilyen hírlapi munkálkodásban, akkor már qaod uni iustum alter! aequum elvénél fogva is megillet bennünket is az ilyen irányú munkálkodás joga. 1)9 megillet ez a jog minket az 1914. évi XIV. t.-c. alapján is“ A közgyűlés az indítványt egyhangúlag elfogadta.

Nem pro domo a panasz, — irta Kolozsvár város rendkívüli jelentőségű állásfoglalása alkalmából a Pesti Napló — amit a nemzet panaszkönyvébe írunk; igazában nem is mi irtuk, de Magyarország egyik legmagyarabb, legintelligensebb törvényhatósága, Kolozsvár szabad királyi város. A nevezetes irás fölirat a kéviselőházhoz szól és komoly tiltakozás a cenzúra ellen. Nem