Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-10-10 / 41. szám

(2) 41. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

1915. Október 10

hol levő gazdaságában akarja raktározni, vagy felhasználni. Részesek, konvenciósok, vagy munkások elszállíthatják természetben kapott tengerijüket. Ahol eddig is szokásban volt, a földmivelés- ügyi miniszter engedélyével el lehet piacokra szállítani a tengerit jogosítottaknak való eladás céljából. A zár alá vétel a tengerinek végrehajtás utján való lefoglalását nem akadályozza.

II. Vásárlás a vevőnek saját házi és gazdasági

szükségletére.

5. §. Aki maga nem termelő, vagy akinek saját házi és gazdasági szükségletét saját termése nem fedezi, az 1916 évi április hó első napjáig jogosítva van saját házi és gazdasági szükségletére akár elővétellel, akár készáruvétellel, megbízottja utján is, bármely termelőtől, bárhol tengerit vásárolni.

6. §. Amit ilyen célból vásárol és bármi okból nem használna fel, a hatóság engedélyével a vásárlásra jogosultaknak eladhatja.

III. Vásárláás közélelmezési és egyéb közszükségleti, valamint továbbeladási és ipari célokra.

7. §. A közélelmezés biztosítása céljából a vármegyei és városi törvényhatóságok, rendezett tanácsú városok, nagyobb ipari telepek, közlekedési és egyéb vállalatok, fogyasztási szövetkezetek, menhelyek, internáíusok, kórházak, gyógy-, büntető, javító, nevelő és egyéb közintézetek az 1916. évi április hó első napjáig a termelőktől elővétel vagy készáru vétel uíján az 1915. évi termésből annyi tengerit vásárolhatnak, mint a mennyi tengeri az ellátandó személyek (lakosság, alkalmazottak, szövetkezeti tagok, ápoltak, növendékek, letartóztatottak stb.) házi és gazdasági szükségletére (2 §.) az 1916. évi tengerifermés felhasználhafásáig terjedő idő alatt előreláthatólag szükséges lesz. A Hadi Termény részvény- társaság és ennek bizományosai bárhol bármenyi tengerit vásárolhatnak.

8. §. A gazdasági egyesületek vetőmagot saját tagjaik részére megbízás alapján közvetlenül a termelőtől vásárolhatnak. A földmivelésügyi miniszter mezőgazdasági szövetkezeteknek az általa megállapítandó feltételek mellett megengedheti, hogy vetőmagvakat továbbárusitás céljaira vásárolhassanak s egyúttal megállapíthatja azokat az árakat, a melyeket a vásárolt vetőmag tovább- eladásáná! felszámíthatnak.

8. §. Kereskedők (igy nevezetesen fogyasztási szövetkezetek is), ha tengeri adás vételével eddig is foglalkoztak, annak a törvényhatóságnak a területén, ahol üzleti telepük van, a termelőktől tengerit továbbeladás céljaira is vásárolhatnak, de csak oly termelőtől, akinek eladásra szánt tengeritermése legfeljebb száz métermázát tesz ki. Az előbbi bekezdés alapján vásárolt tengeri- mennyiségeket a vevő csak az államnak vagy a Hadi Termény-részvénytársaságnak adhatja el. Tilos a jelen § 1. bekezdése alapján vásárolt tengeriért az ott említett kereskedőnek (fogyasztási szövetkezetnek) a továbbeladásnál olyan árat

ég. Már félúton lehetett a mieink felé, mikor egy kazal lángot vet, utána a többi, majd maguk az épületek és végül a kerítés. A lángok bevilágítják az éjszakát, a tűz mögött az oroszok vad lármája hallszik. Szmiatyaszky, ahelyett, hogy meghúzta volna magát, sietve megy vissza százada felé. De az oroszok fölfedezték. Ropog a fegyver körülötte és ő elterül egy pocsolyában.

Katonáink mindezt hidegvérrel szemlélték, el voltak foglalva a muszkák lövöldösével. A szegény lengyel fölött felváltva röpködtek az orosz és magyar golyók. Mégis, mikor alább hagytak a lövöldözéssel, egy fehérmegyei baka fölsóhajtott: Szegény öreg! hátha nem halt meg ? Utána kellene menni!

— Hát rajta — biztatták társai — eredj, ha kedved van, ha kockára akarod tenni életed. Bizonyára meghalt, hisz nem egy, de nem is két golyó terítette le, egész sortüzet kapott.

Cáki Ferenc nem ijedt meg a biztatástól, jelentkezett hadnagyánál, hogy ó elmenne a lengyelért. Megkapta az engedélyt.

A tűz már elmúló félben volt, csak egy-két égbe meredő tüzes gerenda mutatta a pusztulás nyomát. Hosszú idő telt el, míg odajutott a sok helyen megsebesült bajtárshoz, ki semmi életjelt nem adott magáról Az ut visszafelé még több időbe került. Szinte csurgóit róla az izzadság és veríték mire odahurcoita a lövészárok közelébe.

felszámítani, amely, habár a hatóságilag raégália- pitott legmagasabb árat nem is haladja meg, mégis aránytalanul magasabb az általa a termelőnek fizetett árnál. A fogyasztási szövetkezeteknek az a joga, hogy a jelen rendelet 7. §-a értelmében saját házi és gazdasági szükségleteire a termelőtől vásárolhassanak, érintetlenül marad és ilykép vásárolt tengerikészleteikre az előbbi bekezdések szabályai nem vonatkoznak.

10. §. Tengerit felhasználó iparvállalatoknak, ideértve a mezőgazdasági üzemekkel nem kapcsolatos állathizlaiással iparszetüen foglalkozó vállalatokat is, az elsőfokú iparhatóság meghallgatásával annak a törvényhatóságnak első tisztviselője, ahol a vállalat telepe van, megengedheti, hogy üzemük céljára a termelőktől megbízott utján is bárhol annyi tengerit vásároljanak, amennyi hasonló célra az 1813—1914. gazdasági évben felhasznált tengerimennyiség háromnegyed részének megfelel. — A hizlalótelep birtokosának tilos készletéből egy heti szükségletnél többet felőrölni. A szeszfőzde vállalatok részére a m. kir. pénzügyminiszter 1915. évi 99 700 sz. rendeleté szerint felhasználható f.engerimennyiségek beszerzésére a pénzügyminiszter a földmivelésügyi miniszterrel egyetértőig esetenkint ad engedélyt. A pótkávégyáríás és a kemőnyitőgyártás céljaira beszerezhető és feldolgozható tengerimennyiségeket a 2986—1915. M E. számú ren delet szerint a kereskedelemügyi miniszter a belügyminiszterrel és a földmivelésügyi miniszterrel, Horvát-Szlavonországckra nézve a bánnal egyetértőig állapítja meg.

11. §. Azok, akik a 9. és a 10. §. alapján vásároltak tengerit, a rendes gazda gondoskodásával kötelesek ügyelni arra, hogy az általuk keszerzett tengeri minősége és a tengeri jogszerű elidegenítéséig vagy felhasználásáig meg ne romolják és emberi élelmezésre alkalmas állapotban megmaradjon. A 10. §. alapján beszerzett tengerikészletét vevő csak a 7 , 8. és 10. §. értelmében vásárlásra jogosultnak és csak a helyi közigazgatási hatóság engedeimévei adhatja el.

IV. Vásárlási jogosultság igazolása.

12. §. A jelen rendelet alapján nyert mindennemű hatósági engedélyt vagy igazoló okiratot (7., 8, és 10. §.) aÁ'ásáriás megkezdése előtt a vásárlás helyének községi elöljáróságánál (városi tanácsnál) be kell mu'atni.

V. A vételár.

13. §. A jelen rendelet alapján eladott tengeriért nem köihető ki magasabb vételár annál, amely a szállítás (vasúira vagy hajóra feladás) idejében érvényben álló hatóságilag megállapított áraknak megfelel. Ezzel ellenkező megállapodás az áríöbblet. tekiutetében hatálytalan. A 7. §, szerint vásárlásra jogosultak az általuk vásárolt termények továbbeiadásánál azokat az árakat számithatják, amelyeket a kereskedelemügyi miniszter hagy jóvá, még pedig a 7. § 1.

bekezdésének esetében a belügyminiszterrel egyetItt megállt egy kissé pihenni. Szerencsére eddig nem vette észre az ellenség, de most, mikor az úttesten akarta átvonszolni, megkezdődött a lövöldözés. Karjára kapta társát és futva akart átmenni az utón. Már le akart ereszkedni az árokba, mikor egy golyó leteritette. Mindketten lezuhantak.

*

Cákit súlyos fejsebével Becsbe vitték, ugyan ide került a lengyel is, kinek bár kilenc golyót szedtek ki belőle, mindjárt a kötöző helyén, sebesülése még sem volt halálos. Ugyanaz a vonat vitte őket, ugyanabban a fülkében, már egészen össebarátkoztak, habár egyik sem értette a másik nyelvét, annál nagyobb volt szomorúságuk, különösen a lengyelé, mikor más kórházba kerültek.

Szegény Cáki Ferenc bizony súlyosan megsebesült, állapota napról-napra rosszabra fordult, majd elvesztette eszméletét. Elet halál közt lebegett.

Ez alatt Szmiatynszky egyre azt kívánta, | kérte az orvosokat, rimánkodott, hogy szállítsák át a másik kórházba megmaatőjéhez, a magyar bakához. Végre teljesült kívánsága. Odavítték haldokló bajtársa mellé, kinek szülei, egy galambősz pár könnyező szemmel álltak halállal küzködő gyermekük felett.

A beteg egyszer fólveté tekintetét, szeme ; találkozott a lengyel bajtárs könnyeivel, arca j

érivé. A tengerire nézve az 1114—1915. ML E. számú rendelettel (a Budapesti Közlöny-nek 1915. évi március hó 31-iki számában) megállapított legmagasabb árak a kapcsolatos rendelkezésekkel együtt továbbra is érvényben maradnak.

A rendelet többi intézkedésekre a büntető és záró rendelkezésekre (az átvétel módozatai) vonatkozik.

Külföldi esetek.

A páratlan szakái.

Angolországnak Canterbury városában lakott Brushy John cipészmester, aki sem észbeli tehetsége, sem kézügyessége folytán nem volt szak- és~ polgár-társai fölé" helyezhető, hanem oly sza- kála volt, amilyen nemcsak Canterbury városban és környékén, hanem egész Angliában senkinek.

A nagy gonddal ápolt fekete göndörszakái hossza 70—75 cm. volt.

VIII. Henrik, Angolország királya is hallotta a páratlan szakái hirét és midőn körútja alkalmával Canterbury városba érkezett, kívánta a hires szakáit látni.

A polgármester maga vezette és mutatta be a szakái tulajdonosát.

— Mily kár — gondolta magában a király, hogy csak közönséges cipészé a szakái, mely megérdemelné, hogy különb ember viselje és fönhangon folytatta:

— Mester, nincs magának valami ésszerű kívánsága ?

— Felséges uram. kívánságom volna ugyan, de az bizony nagyon különös.

— Hát csak mondja el! Ha egyáltalában lehetséges, teljesülni log.

— Kívánságom az lenne, hogy temetésem nagy pompával történjék.

— Teringette — kiáltotta a király— most, legszebb férfikorában, temetésére gondol. Kívánsága valóban csodálatos.

— Azt korántsem kívánom, hogy rövid idő múlva temessenek el, de ha majd elkövetkezik utolsó napom, akkor a város költségén temessenek el oly pompával, mint a hogy múlt évben Lonsdale lordot temették. A város tanácsának valamennyi tagja diszegyeoruhában kisérje a koporsót és gyászindulót húzzon és fúvjon a zenekar.

— A kivánság teljesítése nem lehetetlen — mondta a király (megparancsolni ugyan nem lehet, de ha vau esze a polgármesternek — gondolta magában — parancs nélkül is megteszi.)

A polgármestert bosszantotta ugyan a cipész hóbortos hiúsága, hanem felháborodása daczára hódolattal hajtotta meg magát a király előtt.

— De maga is tegyen valami szolgálatot a városnak — folytatta a király — például szép szakálát a városnak hagyományozhatná.

mosolygott, kezére támaszkodva felült ágyában, jobbját Szmiatynszkynak nyújtotta. Teljes birtokában volt eszméletének.

— Meghalok, bajtárs! Isten veled ! Neked gyermekeid vannak, sok ; azt tettem, amit tennem kellett. Isten veled I

A párnára hanyatlott. Meghalt.

A lengyel nem értette a haldokló szavait, de annak arcából kiolvasta az értelmet. A halottra borult, szeméből hullott a könny. Nem szólt semmit, de érzett.

Habár talán nevét sem tudja kiejteni meg- mentöjéuek, de annak képe, emléke mindig szive mélyébe lesz zárva. Ha visszatér majd családjához, övéi most ki tudja hol vannak, ki tudja mit mivel velük a muszka, ha majd térdére ülteti fiait, unokáit, ha a nagy csatáról fog nekik regélni, mindannyiszor eszébe fog jutni a magyar baka és lehet, hogy halálos ágyán is, imáiban, annak emléke fogja elaltatni.

Harctéren levő fiainknak legkedvesebb ajándék egy hazulról érkező hírlap.