Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-19 / 38. szám
1 Nagybánya, 1915. Szeptember 19. — 38. szám. XL1. évfolyam. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE MEGJELENIK MIISXIDIEIXnT VASÁRNAP Egész Előfizetési Árak : évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. ---------: Egyes szám 20 fillér, ===== Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BÉVÉSZ JÁNOS, Szerkesztőség s kiadóhivatal : ::mm JFelsőbányai-utca 30. szám alatt. —- ======= TELEFON SZÁM NAGYBÁNYA 18: = A miniszterelnök a csonka és béna katonákért. Egy-két katonát láttunk már kezdetleges falábba], vagy bénán ott állani az utcasarkon és kéregetni: «Adjatok, adjatok, amit Isten adott.» Elszorult a szivünk és arcunkba szökött a vér. Ezek a bénák, ezek a csonkított végtagi! katonák a királyért, a hazáért, érettünk harcoltak még pár hó előtt, bátran szembenézve a halállal. Erősek, egészségesek, hősök voltak. Ma emberi roncsok. Koldusok. Tudtuk azonban, hogy nem sokáig vár reájuk ez a szomorú sors. Tudtuk, hogy kormányunknak mindenre kiterjedő figyelme ezt a súlyos bajt is csakhamar orvosolni fogja. Es nem csalódtunk. Vármegyénk alispánjához közelebb érkezett meg az alábbi miniszteri rendelet. Ebben a kormányelnök felhívja a hatóságokat, hogy az utókezelésben még nem részesült mesterséges testrészekkel el nem látott, csonkaság, vagy bénaság dacára valamely iparágra, vagy más foglalkozásra ! kiképezhető katonákat vegyék pártfogá- | sukba, s bírjuk reá, hogy a szégyenletes koldus kenyér helyeit ragadják meg a kínálkozó alkalmat: tanuljanak valamely hasznos iparágat, a mely nemcsak kenyeret és megélhetést fog adni nekik és családjaiknak, hanem megmenti őket az ön- rnardosó fájdalomtól, sötét, tépelődő gondolatoktól, s visszaadja önbizalmukat. Aki dolgozik, nem ér reá önmagával foglalkozni. Visszatér becsvágya, életkedve, s nem lesz martaléka valamely szenvedelemnek; nem érkezik reá bánkódni, nem tér a züllés, nem tér az iszákosság útjára. Tisza István gróf miniszterelnök alábbi rendelete megad minden útbaigazítást, megad minden módot arra, hogy a hazatért bénaságra kárhoztatott hőseinket miként lehet visszaadni a társadalomnak, önmaguknak s kárpótolni őket súlyos veszteségükért. Nemcsak a hatóságok, hanem az intelligens társadalom is tudomást vesz erről a mélyreható szociális intézkedésről, s legkivált a helyi segitőbizottság tagjainak, a I sajtónak, a Vöröskereszt egyesületnek lesz bizonyára kedves kötelessége az, hogy a miniszterelnök rendelete ne maradjon Írott malaszt, hanem nyerjen életet minden izé- | ben, s megvalósítása egy percig se késsék. íme, a rendelet; ★ A csonkított és béna katonákat gondozó Bizottság uiján utókezelő gyógyintézeteket, mesterséges testrészeket előállító műhelyeket és rokkant iskolákat szerveztem a háború folyamán sérülés következtében keresetképességünkben szenvedett katonák érdekében. Az utókezelő gyógyintézetek célja, hogy azoknak a hadisérülteknek egészsége, akik a rendes kórházi kezelés után bénán maradtak, sebészeti utókezeléssel, vagyis javító műtétekkel, gyógytornákkal és gyógyfürdőkkel helyre- állittassék és újból keresetképessé tétessenek. A mesterséges testrészeket előállító műhelyek célja, hogy azok a katonák, kik a háborúban szenvedett sebesülés következtében, vagy katonai szolgálat alatt e háborúban más módon valamelyik testrészüket elvesztették, mesterséges testrészszel látassanak el. Az oktatási intézet célja, hogy mindazok, kiknek a háború következtében beállott bénaságuk, vagy csonka- ságuk folytán a polgári életben eddigi foglalkozásuk melleit megélhetésük biztosítva nincs, olyan pályára képeztessenek ki, vagy olyan kiképzést nyerjenek, mellyel testi fogyatkozásuk mellett is keresetképesek maradnak. Újabban a csonkult és béna katonák a hadsereg kötelékéből való végleges elbocsátásuk előtt utókezelő gyógyintézetekbe beutaltatnak, mesterséges testrészekkel, (műláb, munkára is alkalmas műkezek és hozzájuk idomuló szerszámok stb.) elláttatnak és á rászorulók gyakorlati oktatásban részesittetnek. A háború kitörésétől kezdve jóidéig azonban végleges elbocsátások történtek utókezelés, mesterséges testrész adása és gyakorlati oktatásban Te. i. Alakodnak égi mása Lekötötte szivem, lelkem! Minden vágyam azt kívánja, Hogy viszont te szeress engem ! Arcodon tavasz, szivedben — Bizony ottan sem lehet tél! Virág, csillag mind szerelmes, r,s csupán te nem szeretnél ? II. Életem kis kék patak, Vize tiszta, medre mély; Te vezéreld bizalom, Mig a nagyíengerhez ér! Rózsaerdők, liljomok Hintsetek csókot bele; Mosolyogj rá édesem: Te vagy lelke, mindene! III. Hold széteshet, nap kiéghet, Gondolataim meg nem állnak; Várják nyíltat, ébredését A legeslegszebb virágnak. Kérded, mért e nyugtalan vágy, Ez az izzó szív szerelme ? Téged illet, tőled vár egy Igaz. édes feleletre. Dara Máté. Tiz esztendő. Bodnár György tiz esztendős tanfelügyelősége Szatmárvármegyében, Julius 4-én múlt tiz éve annak, hogy a magyar kormány e megye népoktatásügyének vezetésével Bodnár György addigi kir. segádtan- felügyelőt bízta meg. Az a kinevezés a megye iskolaügyi levegőjébe uj életet, bizonyos mértékű fellendülést vitt be. Kir. tanfelügyelőnk azt a tapasztalatot, melyet előzőén, mint segédtanfelügyelő az iskolai vezetésből szerzett, nagy készséggel nemes elhatá- rozásu buzgalommal, a hivatali eljárásba is bevihető melegséggel, kezdette meg. Fiatalos lelkesedéssel, a dolgozni szerető ember ambicziójával, előre törekvő férfi akaratával vette kezébe a vezetést. A megyei iskolák előbbrevitele volt a czélja, Ezt a czélt a magyarságnak szeretetével és terjesztésével, erős haza- fisággal szolgálta. Iskolai szervezési, tanítói egyesületek fejlesztési törekvéseiben a magyarságnak szeretete, a tanítóságnak az emelése volt a vezető gondolata. Erős iskolákat s jó tanítókat kívánt látni megyéjében mindenütt. Azt szerelné, hogy a tanítói haladás, a tanítói tartalmasság, a tanítói tekintély, a tanítói tudás az iskolában mindenütt ott legyen kívül és belül. Az a gondolata, hogy az iskola külső csínja, az iskola külső kerete s az iskola belső tartalmára egymással összhangban állva egymásnak emelői legyenek. A vezetésben eltöltött tiz év az alapozásnak, j magvetésének munkája volt. A megyei tanítóságot egységes irányba óhajtotta hozni, a megyei iskolai munkásoknak ügyét felkarolta. Tett a tanítóságért. A megyei tanítók fiú- és leánynevelő internátusai beszédes, nagy bizonyítékok e mellett. Ez intézmények magszervezésének gondalata és tervezete lehetett volna akármilyen zseniális, ha gyakorlati megvalósítását tanfelügyelőnk magáévá nem teszi, ha állásának súlyával s egyéniségének hatásával megteremtésükért fáradhatatlan munkát ki nem fejt, csak embriók volnának ezek ma is. E nagyarányú alkotásért, mely maradandó eredménye lelkes társadalmi munkájának, tanfelügyelői tiz éve3 múltja befejezésekor, a megyei tanítóság részéről külön is kifejezni a hálánkat legyen megengedve nekem. A lefolyt tiz év a tervezésnek, a szervezésnek, az alapozásnak szorgalmas munkában eltöltött ideje volt. Ez alatt maraadőan véste be nevét e megye iskolaügyének történetébe s a társadalmat szolgáló, a magyarságot erősitő, a nemzetet e'őbbrevivő törekvési utat és irányt jelöltek arra, miképpen építsen tovább. Ha a nemzet, erejének nagy próbáját dicsőséggel kiállva, a béke beáll: építhet, tervezhet, szervezhet tovább, mert erejének teljében, aczéios akarattal s munkakedvvel dolgoznia az eddigi eredmények után gyönyörűséges és eredményes lesz. A megyei tanítóságnak e részben nincs jobb kívánsága, mint az, hogy az Isten segedelmével úgy lehessen, úgy legyen ! Székely Árpád.
