Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-09-12 / 37. szám

Nagybánya, 1915. Szeptember 12. — 37. szám. XLI. évfolyam.

A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

jvrxjsr DEisr vasárnap

Előfizetési árak :

Egész évre 8 K. Félévre A K. Negyedévre 2 K. ... ............ Egyes szám 20 fillér.

Fe

lelős szerkesztő és laptulajdonos: RÉVÉSZ 3-Á.ITOS.

u/tii awbdx/odj/ s kiadóhivatal • Felsőbányai-utca. 20. szám alatt. ~:t~ ■— TE LEI'ON SZÁM NAG YHÁNY A IS: r--------rAz Uránia országos nővédő egyesület.

Tek. szerkesztőség!

Soha nem végzett a társadalom raa- gasztosabb munkát, mint mikor a legszentebb cél, a haza védelmében áldozatkészséggel egyesül.

Megnövekedett ellenségeinkkel szemben győzelmet csak úgy remélhetünk, ha megadjuk a hadvezetőségnek mindazt, amire szüksége van.

Egyesületünk nemcsak béke idejében, de a háború első napjaitól kezdve külö nősen a hadbavonultak segélyre szorultjait támogatja. Ez idő szerint pedig egyéb munkásságunktól függetlenül legfőbb törekvésünk oda irányul, hogy megnövekedelt ellenségeinkkel szemben mindazt az eszközt előteremtsük, mely hazánk győzelmére és szenvedő embertársaink sorsának enyhítésére szolgái.

Sokan vannak a társadalom részéről, kik ellenszolgáltatás nélkül nem hajlandók réztárgyaiktól megválni s igy elég rézanyag nem állhat a hadvezetőség rendelkezésére. Ezért bocsátottuk ki a felhi- vásf, felkérve azokat, kik ellenszolgáltatás nélkül, vagy mert réztárgyaikat: mozsaraikat, gyertyalartóikat és mérlegsulyaikat nem nélkülözhetik és nem adták a »Fémet a hadseregnek« bizottságnak, hogy azokat adják nekünk oda, kik is helyette cserébe

nekik nikkelezett vagy bronzirozott »Pro Victoria« vagy »a győzelemért* 1914—15 felírással ellátott, nemcsak e nagy idők emlékét megörökitő, de a gyakorlati célnak is teljesen megfelelő vas vagy egyéb használati tárgyakat adunk.

E mozgalmunkkal két célt kívánunk szolgálni, egyrészt, hogy a fémnek a had vezetőség részére való átengedésével újabb eszközöket juttassunk küzdő hadseregünknek jövendő győzelmek kivívásához, másrészt pedig, hogy ez anyagnak nyilvánosan elszámolandó átvételi árából a háborúban elesett katonák özvegyei és árvái javára általunk létesítendő otthont lehetőleg még a háború alatt rendeltetésének átadhassuk.

Tudjuk, hogy intézetekben, gazdaságokban, háztartásokban, sok használaton kívüli rézedény, üst, csillár stb. rézanyag van, ha tehát mindenki csak valamivel is hozzájárulna a had ve: Hőségnek szükséges fém pótlásához, nagyon előmozdítaná az annyira óhajtott győzelmet.

Nem hisszük, hogy volna polgára vagy intézménye e hazának, hol át ne éreznék céljaink nagy fontosságát és »Rezet-vasért* mozgalmunk mellé, mely a réztárgyak összegyűjtésével a legszentebb és legnemesebb célt, a honvédelmet és a harcban elesettek özvegyei és árvái segítését szolgálja, segilő társként ne állana, különösen akkor, mikor ellenségeink nemcsak a hazájukban levő rézmennyiséget használják

véreink pusztítására, hanem az egész Egyesült Államokat kapták erre segítő társul, amelytől mi elvagyunk zárva. Ez a körülmény tehát fokozottabb mértékben teszi kötelességünkké a fémek gyűjtését.

Egyesületünk jelen mozgalma országszerte eddig is lelkes visszhangra talált s reméljük, hogy hasonló tartalmú átirataink, melyet a megyék főispánjaihoz, foszol- gabiráihoz, polgármestereihez, püspökeihez, lelkészeihez, jegyzőihez és vidéki nőegyesületek elnökeihez is intéztünk, a leg- rnesszebhre menő támogatásra talál s kérjük a közönséget, kegyeskedjék mozgalmunkat minél hathatósabban felkarolni, hogy igy e mozgalmunkhoz minél többen hozzájáruljanak és azt minden tekintetben támogassák.

Az »Uránia Országos Nővédő Egyesület* mely felekezetre és nemzetiségre való tekintet nélkül a nőyédelem országos szervezését, az elhagyatott, támogatásra szoruló arra érdemes nők erkölcsi és anyagi támogatását tűzte ki békés időkben célul, ezek részére otthont tart fenn, megfelelő állásba juttatja őket, ingyenes orvosi és jogvédelemben részesili A háború első napjától kezdve a legtevékenyebb részt vesz a most még fokozottabb mérvben szükségessé vált társadalmi jótékonyság szervezésében és irányításában.

Egyesületünk egész tevékenységét a háborús válsággal járó társadalmi bajok enyhítésére fordította és fordítja. Segítő akciónk kiterjedt és kiterjed mindazon bajok és hiányok enyhítésére és pótlására, melyeknek orvoslását a társadalom tevékenységétől várják.

Több mint 30.000 darab fehérneműt készit(DULFÜ UTÁN.)

ÉNEK EGY ÖREG ASSZONYRÓL.

Románból fordította: RÉVAI KÁROLY.

Rég volt, mikor virágnak Mondhatta még magát 1 Most már a hó belepte Szép fekete haját. Barázdát szántott arcán A múlandó idő;

Ám mindezek dacára Dalomnak tárgya Ó.

Nincs neki úri rangja,

Egy kunyhó mindene; Szép, értékes íuhákért Nem villog a szeme.

De van egy ritkasága,

Mi kincsnél többet ér: Keblében gyönge lelke, Szivében tiszta vér.

Lakása messze földön Egy elrejtett tanya:

Hová a hiú vágyak Nem érnek el soha. Öröme, boldogsága A folytonos dolog; Beteggé sírja lelkét,

Ha nincs munkája sok.

j Itt dolgozik, túl buzdít Munkára másokat;

És soha el nem fárad,

Bár pihenőt se’ tart.

A háznál ő utolsó Ki nyugovóra száll; Hajnalban őtet éri Az első napsugár.

Mint védő angyal jár-kel A kis kunyhó alatt; Vezérel, mint egy csillag, S melegít, mint a nap. Mikor nyomor s betegség Kopogtat ajtaján:

Nem ébred egy sóhajtás, Egy panasz ajakán.

Ha betér egy-egy koldus, És segélyért fölesd:

Amije van a háznál, Megosztja örömest.

Éhesen egy se lép ki Kunyhója küszöbén;

Az ép, erőst elküldi Dologra idején.

Ha ünnepnap van: ajkán Sok imádság fakad;

És áhítattal zengi A szent zsoltárokat. Meghallgatja a lelkész Intő, komoly szavát; Ilyenkor fényes néki A földi pusztaság.

Magasztos nagy eszméket Bár könyvből nem szedett, Szereti tiszta szívből A hazát s nemzetet.

S eltűrné száz halálnak Emésztő kínjait,

De holtig él szivében Az ősi nyelv s a hit.

Ha nyomor jön a házhoz; A küzdőtérre száll;

A harcra bátorságot Szive mélyén talál.

Tudja, hogy a borongást A derű váltja fel.

Jót, rosszat egyremásra Békésen elvisel.

Van egy jó életpárja,

Egy talpig férfiú;

S kiket szünetlen buzdít, Két szerető fiú.

De hajh! az egyik tőle Már messze elszakadt!

S ha látja néha-néha: Nincs nála’ boldogabb!

Mikor fia elindul,

Azt súgja szelíden:

— Dolgozz fiam, s az Isten A szivedben legyen!

S ha megsegít útaidbafci,

És sorsod jóra mén:

Ó, drága kis fiacskám, Eszedbe jussak én! —

. . . Folytatnám szeretettel E méla éneket,

De fakadó könyimtől Tovább már nem lehet!

És tudja meg mindenki, Kinek kell tudnia,

Hogy ő az én anyácskám, És én vagyok fial...