Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-09-12 / 37. szám
(2) 37, szám. tettünk és gyűjtöttünk már ez ideig sebesült katonáink részére és osztottunk szét a külömböző kórházak között; már ezideig a hadbavonultak családjaihoz tartozó több mint 2000 gyermeket ruháztunk fel meleg téli ruhával, több mint 6000 szegény gyermeknek adtunk karácsoni ajándékot, több ezer meleg ruhaneműt; hósapkát, haskötőt, térd és érmelegitőt és 1000 pár halina csizmát küldtünk a harctéren küzdő hőseinknek tavaly karácson estélyén fényes ünnepély keretében 200 hadbavonult katonát vendégeltünk és ajándékoztunk meg fehérnemű és egyéb tárgyakkal. Ez irányú tevékenységünk szünet nélküt, élénken folyik. Naponként 300 családnak adtunk és adunk állandóan három fogásos ízletes polgári ebédet, női foglalkoztató üzemeket állítottunk és tartunk fenn, úgyszintén különféle munkaalkalmakat nyújtunk, hogy a hadbavonultak szűkölködő családjainak tisztességes megélhetést biztosítsunk s épp most van szervezés alatt egy újabb foglalkoztató üzemünk, mely a had- seregszállitók részére fog a hadbavonultak női családtagjai által ruhanemüeket készíteni és mintegy 300—400 nőnek fog ismét kenyeret biztosítani. Még a háború alatt óhajtjuk felállítani nagyszabású uj otthonunkat, melyben a háborúban elesett katonák özvegyeinek és árváinak akarunk családias otthont biztosítani és főleg az árváknak existentiát biztositó nevelést nyújtani, oly módon, hogy őket hajlamuk szerint kiképezve, lehetéleg férjhez menetelükig benntartjuk, munkájukat értékesítjük is az igy befolyt összeget az illető árva nevén takarékbetétként kezelve, hogy férjhez menetele esetén a szükséges kelengye beszerzésére és hozomány adására fordíthassuk. Mindezeken felül számtalan szükölködőt részesítettünk és részesítünk állandóan támogatásban, pénzbeli és természetbeni segélyben. Pán Dezsöné Gróf Andrássy Gyuláné ügyv. elnök. kormányzó elnök. Élelmezési gondok. A legelső és legnagyobb életszükséglet az élelmezés terén a mindennapi kenyér. Nemrégen sokat nélkülöztünk e részben. Ma megint az a szakkörök véleménye, hogy a gabonaforgalom, dacára a Haditermény rt. és a bizományosai minden erőlködésének, nem tud a rendes kerékvágásba terelődni. Nem pedig azért, mert a gazdák, akiket elkapatott a tulmagasan megállapított kezdő maximális ár, a most érvényben lévő árakon nem hajlandók terményeiket a H. T.-nek felajánlani. Nem lehet ellenőrizni, honnan származott az a vakhir, hogy a gabona maximá- lis árát a kormány fel fogja emelni, de tény az, hogy gazdáink körében széltében-hosszában beszélik ezt és ez az oka annak, hogy nemcsak kisebb termelők, de nagyobb uradalmak sem Én és a sorozás. — Humoros karczolat. — — Irta: Bálámon Mór. — »Ami késik, nem múlik«, mondja a közmondás, hát még ami nem is késik, mennyire nem múlik. Tehát nem múlt el, sőt elég gyorsan fölvirradt a nagy nap, amely után százezrek, ha nem is éppen epedtek, de amelytől talán nagyon sokan ^rettegtek, a sorozás napja. Én is lázasan készülődtem. Tetőtől talpig tisztát vettem, nadrágomat kifordítottam kevésbbé kopott oldalára, nagy odaadással és egy nem nagyon éles borotvával lcborotválkoztam s igy teljes ünneplő pofával állottam a bizottság elé. A bizottság már éppen megakarta kezdeni működését, mikor észrevették, hogy nincs doktor. No lett sürgés-forgás, hamar egy doktort keríteni, de könnyebb most egy haupt tnff rt csinálni (kivált a harctéren,) mint egy orvost találni. Szerencsére jó ötletem támadt, mit azonnal föl is ajánlottam. »Kérem itthonn van most éppen szabadságon egy unocaöcsém, azt melegen ajánlhatom soro/ódoktornak, nagy prakszisa van ; hiszen a vasútnál immár 15 éve kondoktor. Természetesen nem került rá a sor, mert késve bár, — de soknak még mindég igen jókor — mégis csak beállított a sorozódoktor Ötletemet mégis megjutalmazandó az a tisztesség ért, hogy elsŐüek tessékeltek a mértékre. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1915. Szeptember 12 hajlandók gabonájukat eladni. Megtörténik tehát az a furcsaság, hogy amikor igen jó termésünk van, az ország őrleni való gabonával való ellátása szinte leküzdhetetlen akadályokba ütközik. ; Megszoktuk ugyan, hogy nálunk az agráriu- ; soknak, akik külün társadalmat képviselnek és magukat nagybüszkén gazdák társadalmának nevezik, nálunk minden szabad, de ami most történik a gabona visssatartása tekintetében, ez talán mégis túlmegy azon a határon, amelyet a legmesszebb menő jóakarattal is tűrnünk lehet. Ahogyan a dolgok ma állanak, — Írja a Gszd. Tud. — nem marad más hátra, mint a gabonát rekvirálni, még pedig a lehető legsürgősebben és minden kímélet nélkül. Az egész ország lakossága érdekében sürgős intézkedésre van szükség. Valószínű, hogy a vázolt baj indította a mértékadó tényezőket arra, hogy a Romániából való gabona-, liszt- és terménybehozatalra nagyobb súlyt fektessenek. A behozatalt racionálisan szervezni óhajtják, azért annak egyöntetű kultiválásával a H. T.-t fogják megbízni, amely az eredményesebb munka érdekében Romániában fiókokat és kirendeltségeket fog fölállítani. Hogy a közélelmezés könnyebb és hatékonyabb legyen a belügyminiszter 26840 — 1915. sz. a. azt a feladatot rója a törvényhatóságokra, hogy a közélelmezés gabonaszükségletének fedezéséről, amennyiben szükséges, gondoskodjanak. Ez a gondoskodás olyan anyagi eszközöket feltételez, melyek c.sak hitelművelet utján vehetők forgalomba. Magának a gondoskodás során érvényesülő eljárásnak a lebonyolítására háromféle mód lehetséges: 1. A gabonaszükséglet beszerzéséről, átvételéről és további kezeltetéséről a törvényhatóság egy, vagy több megbízott utján gondoskodik. Ebben az esetben a törvényhatóság és a hitelező pénzintézet közölt csupán olyan hitelműveletről lehet szó, amely a gabonavásárláshoz szükséges pénzösszeg biztosítására lenne hivatott. 2 A gabona bevásárlását, átvételét és gondos kezelését, valamint a községeknek azok vasúti állomásig való szállitfsát, illetve átadását a hitelező pénzintézet esz özii, a megőröltetés és a liszt forgalombahozatala azonban már a községek dolga. Ebben az esetben a hitelező pénzintézet egyúttal mint a törvényhatóság megbízottja is, önálló vállalkozóként szerepel, egészen addig, amig a gabonát a községek átvették. 3. A gabona bevásárlását, átvételét, gondos kezelését, lisztté való megőröltetését és a községeknek azok vasúti állomásáig leendő elszállítását is a hitelező pénzintézet eszközli, mely ebben az esetben is a törvényhatóság megbízása alapján mint önálló vállaikozó szerepel. összefüggésben áll ezzel a kérdéssel a malmok gabona- és liszt-készleteinek a zár alól való feloldása. Még ez év február hónapjában történt, hogy a közélelmezés zavartalan ellátása érdekében a kormány zár alá helyezte a malmok gabona és örleménykészleteit és ez időponttól kezdődően őrleményeket csak hatósági zárföloldással lehetett a malmokból kiszállítani. Minthogy azóta a viszonyok gyökeresen megváltoztak és a zárlatra már azért sincs szükség, mivel a malmok csupán törvényhatóságoknak és a Hadi Termény Rt-nak őrölnek, a földmivelésügyi miniszter augusztus 13-án 59700 — 915. szám alatt kelt leiratával a malmok gabona- és lisztkészletére az Országos Gazdasági Bizottság részére elrendelt zárt föloldoüa. Kötelesek azonban a malmok azokat a gabonaküldeményeket, amelyek valamely hatóság részére történő vámőrlésre érkeznek a fővárosba, illetve innen elszállittatnak, a főváros illetékes ügyosztályánál nyilvántartás végett rendszeresen bejelenteni. Nálunk egyelőre legfeljebb az a panasza a közönségnek, hogy mikor kenyérlisztet vásárol, akkor nullást is kell vennie. Ennek okát azonban már megmagyaráztuk. Nagybányán valószínű, hogy egész télen, sőt egész éven át állandóan lesz, kellő mennyiségű lisztünk. Félő azonban, hogy tej nem lesz. Egyrészt, ha jan, 1-én megszűnik a tejfogyasztó szövetkezet szerződése a Teleki-urndalommal, másrészt, ha gazdáink továbbra is igyekeznek jó pénzért túladni a tehenükön, mint azt most teszik, akkor Nagybányán tejinségre van kilátás. Igazán érthetetlen, hogy jómódú, előkelő urigaz- dák, akik megértik azt, hogy a földet koronként javítani is kell, szinte ideges gyorsasággal túladnak teheneiken. A nagybányai szép szimentbali csorda máris csak néhai. A hatósági zsír is jó volna, ha nemcsak papiroson volna és jóindulatú dajbaracsékhen, hanem valósággal kapható lenne. Hetek óta biztatnak, hogy 4 K 08 fillérért pompás szalonnát fogunk kapni. E helyett mi történt? Az, hogy kifogyott a szövetkezet zsírja is s ma Nagybányán csak kegyből lehet 6 koronáért is kapni egy-egy kilogramm zsírt. A tojás most elég nagy mennyiségben jön a piacra, de nem ártana télire ezt nekünk is biztosítani s e tekintetben a város és a járás vezetőségének egyetértése sokat tehetne, mert a járás inkább termelőkből, inig a város inkább fogyasztókból áll. Követendő példa volna a szilágycsehi járás főszolgabírójának intézkedése. A káposzta sem biztat valami jó eredménynyel. Nem borul, nem képződik fej, csak levelek vannak. Ezeket a leveleket is meg kell becsülni s a rossz szállítási viszonyok miatt valószínűen odajutunk, hogy ezeket a káposztaleveleket föl- apritva fogják majd a gazdasszonyok besavanyítani s igy pótolni azt a háztartási főéle'micikket, a melyre majd minden nap szüksége van a magyar konyhának. A gyümölcsösei se bízzuk el magunkat nagyon, Eltekintve egy kis benszülött é3 »helyben jó« nyári körtétől, bizony alig van gyümölcstermésünk. Alma majdnem semmi, télikörte számba sem jön. Szilva igen kevés, dió is csak itl-ott. — Hány éves? Kérdi az orvos. — Bagatel, tengeri töréskor leszek csak 65 éves. — Hatvanöt éves ? Hát akkor mit keres itt; hiszen csak 50 ig sorozunk!? — Igen, tudom ! de hát Önök nem olvasnak Borsszem Jankót? — De igen ? — No hát akkor tudhatják, hogy most az ö alakjai kerülnek sor alá s igy illőnek találtam, hogy én is ünnepélyesen tegyem tiszteletemet. — Talán maga is a Borsszem Jankó állandó alakja ? — Sőt egy lófejjel mindegyiket meg is előzöm, mert több lapnak vagyok műkedvelő alakja. — S mit ir? — Még kérdi hogy mit Írok ? Hát én irom a leghosszabb, legérdekesebb és legaktuálisabb cikkeket a különböző lapok papírkosarai számára, — Volt-e katona? — De még mennyire, egyenesen mint sarzsi kezdtem. — Hát ez már hogy lehet ? — Úgy hogy mikor berukkoltam azonnal kiszuperáltak s igy mindjárt gefreiter lettem, — Van-e valami testi fogyatkozása ? — Fogyatkozás ? ? tessék csak nézni ezt a púpot a hátamon, lehet ezt fogyatkozásnak nevezni. — Sőt ez minden fogyatkozást dúsan pótol. Van-e gyermeke és hány? — Van 43 éves fiam egy és fél. — Hogy lehet az f — Úgy, hogy csak egy fiam van és fél, hogy beveszik, mivel neki is ma kell előállnia. — Van-e valami végzettsége? — Meghiszem ! nemsok ily alaposan végzett földesur akad mint én. — Vannak-e nyelv ismeretei? — Ajaj! ismerem az összes élő és holt nyelveket, csak éppen beszélni nem tudok másképp mint magyarul. — S mi a foglalkozása ? — Műfordító vagyok. — Hogy hogy ? mit fordít ? — Mindent, ami előjön, pl. szénát, hogy jobban száradjon, gabonát, hogy meg ne doho- sodjék, köpönyeget, hogy el ne avuljon, de leggyorsabban magamat egyik oldalról a másikra. — Fegyver alá alkalmatlan, de jó lesz valami irodába ! Igaz tud-e írni ? — Már hogy én tudok-e írni? Tessék csak megkérdeni a Nagybánya és Vidéke szerkesztőségét, majd megmondja az, hogy mennyire nem tudok. — Akkor alkalmatlan, mehet I — Tessék innen is kidobtak I — Hát ezért öltöztem én tetőtől talpig ünneplőbe ? Most már itt állok megborotválkozva.
