Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-08-22 / 34. szám
(2) 34. szám. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 1515. Augusztus 22. A polgári leányiskola háborús éve. A polgári leányiskola értesítője a nagybányaiak által ismert érthető okokból csak a héten jelent meg. Mindnyájan nagyon jól tudjuk ugyanis és elismerő figyelemmel kisérjük azt a majdnem páratlanul álló, buzgó, lelkes és kitartó nagy munkát, a mit az intézet igazgatója: Waigandt Anna, a vörös kereszt kórház vezetése körül több mint egy éve, szünetlenül kifejt, ami magában véve ís elég lett volna, a többiektől eltekintve, hogy okul szolgáljon az értesítő pár heti késedelmének. Máskor júniusban szokták a növendékek a szokásos kedves értesítőt megkapni, a háborús év abban is külömbözik tehát más rendestől, hogy csak a szünidőben jelent meg a tartalmas füzet. Ebből vettük ki azokat az érdekes adatokat, melyek a nevelőintézet háborús évét oly élénk színekkel rajzolják meg nekünk. Ezek az adatok következők: A háborús idők nehéz forgatagának első hullámcsapásai közepette érkezett el az iskolák megnyitásának ideje. A legtöbb iskolaépület hadicélokra volt lefoglalva. Tanítótestületünk hazafias kötelességének tartotta az épület átadását és készséggel bocsátotta azt a Vörös Kereszt Egylet rendelkezésére, egyben vállalva a kórház berendezésének munkáját s fölajánlva szolgálatait a haza védelmében megsebesült katonáink gondozása és ápolása körül. Iskolaépületünk tehát augusztus hó folyamán 100 sebesült részére kisegítő kórházzá alakult. S így a tanítás céljaira a kir. tanfelűgyelő- ség intézkedése s az áll. elemi iskolák igazgatóságának előzékenysége folytán a szemben levő felsőbányai-utcai áll. elemi iskola épületben 4 tantermet s egy tanitótestületi irodai helyiséget kaptunk, mely utóbbi eredeti rendeltetésén kivül még a kézimunkatanfolyam elhelyezésére is szolgált. Hála és köszönet illeti tantestületünk részéről Rozsos István állami elemi iskolai igazgató urat, kinek szíves vendéglátása egész évi munkánkat mirídenben megkönnyítette, valamint köszönet az állami elemi iskola tanítótestületének is, melynek tagjai kényelmes tantermeikről lemondva idegen helyiségben, tanítási rendjük megbontásával, voltak kénytelenek tanítani. Augusztus havában az elemi iskolában katonaság volt elszállásolva s így elvonulásuk után takarításra, desinficiálásra volt szükség, azért a felajánlott helyiségeket csak szeptember 10.-én vehettük birtokunkba; amikor az iskolaév munkáját a javító vizsgálatok megtartásával kezdtük meg. 11.-én a fölvételi vizsgálatokat tartottuk meg, 12.-én és 14.-én a helybeli, 15.-én a vidéki tanulókat irtuk be. 16.-án ünnepélyes isteni tiszteletek után megnyitottuk a tanévet s megkezdtük a komoly munkát. A beírás eredménye a polgári leányiskolái tanulóknál megegyezett a múlt évivel. Az I. osztályba 50, a II.-ba 49, a III.-ba 51, a IV.-be 37, összesen 187 tanulót vettünk föl; ebből évközben 6 tanuló kimaradt. Létszám a tanév végén 181, vagyis 5-tel több volt, mint a múlt tanév végén. Ezekből helybeli volt 122 és vidéki 59. Magánvizsgálatot az év folyamán 7 tanuló tett. A kézimunka-tanfolyam hímző és fehérvárrá osztályába 21 tanuló iratkozott be, kik közül a tanév végéig járt 17 tanuló. Valamennyien helybeliek voltak. Városunk közönségének készülődése-a háborús viszonyokkal való küzdelemre ez időben már feltűnően mutatkozott, általános elv lett: takarékoskodni napiszükségleteinkkel, mert ki tudja, mit hoz a háború. S ha a fehérneműnek újjal való pótlását nem is nélkülözheti a család, a felsőruha beszerzése háborús világban elodázható; varrónők, szabók műhelyében szünetelt a munka s kézimunka-tanfolyamunk felsőruha-varró osztályának — habár az 7 éven át kedvelt intézmény volt a városon — ez évben nem akadt növendéke. Tekintettel arra, hogy a háború okozta viszonyok a nőket jövőben még fokozottabb mértékben terelik kenyérkeresö pályára, óhajtanok, hogy tanfolyamunk ezen ága ismét megkezdhesse működését, azért tanítótestületünk elhatározta, hogy a szülőket az anyagbeszerzés folytonos gond- [ jától fölmentendő, a tanfolyam növendékei számára a közönség részéről csekélyebb munkadij mellett a jövő tanévben munkát fog vállalni. Hasonlóképen szünetelt a tanítás a női kereskedelmi tanfolyamon is egyrészt az elhelyezés nehéz kérdése miatt, másrészt azon körülményből kifolyólag is, hogy inig tanárkarának egyik oszlopos tagja, Pramperger Dezső, ny. felső kereskedelmi iskolai tanár, több hónapon keresztül erős szivárványhártya gyuladásban szenvedett, addig Nagy Endre, számtan tanár, a haza védelmében az északi harctéren teljesített szolgálatot s később orosz fogságba került. Várady Józsefet, a gyorsírás tanárát is, bár rövidebb időre, katonai kötelezettségei távol tartották iskolánktól, Varga Sán- dorné, a gépírás tanítónője pedig a háború tartamára városunkból elköltözött. A tanév végén többen kifejezték fölvételük iránt óhajukat s miután a gátló körülmények részben megszűntek, a tanfolyamot — habár nehezebb körülmények között is — 30 jelentkező esetén megnyitjuk. A tanítást a polgári leányiskolában a tanító- testület teljes számban, minden személyes változás nélkül kezdte meg. De a női kézimunka-tanfolyam óraadó rajztanára, Balezer György főgimnáziumi tanár had- bavonult, több hónapon keresztül a déli harcI téren küzdött, majd tífuszba esvén, fölgyógyulása után könnyebb szolgálatot kapott. E mitat a tanfolyamon a rajztanítás szünetelt sa rajzórákon hadicélokra folytatott munkákkal foglalkoztak a tanulók. A tanítás menetét október 3.-án a márma- rosi orosz betörés zavarta meg, amennyiben a szomszéd megye lakosainak menekülése a hegyeken ide levezető műúton, városunkon keresztül bonyolódván le, a lakosságot pár napon keresztül állandó izgatottságban tartotta és Miár- marossziget elfoglalása után az orosz előőrsöknek városunk közelébe történt előnyomulása azt menekülésre is késztette. Tanítványaink legnagyobb része hiányzott s igy kénytelenek voltunk a tanítást megszakítani s csupán arra szorítkozni, hogy az itthonmaradottakat, a kedélyek némi csillapodása után, hadicélokra folytatott kézimunkákhoz szükséges anyaggal és utasítással lássuk el. Az ellenségnek Mármarosszigetről való kiűzése után azonban a régi rend csakhamar helyreállott s a tanítást — egyheti megszakítás után — most már zavartalanul folytathattuk a tanév végéig. A mulasztottakat pedig úgy pótoltuk, hogy a szokásos 3 napos szüreti, ugyanannyi igazgatói, 1 napos májusi szünnapot mellőztük, november 19.-én, április 11.-én szünetet nem tartottunk s a nap jelentőségét csupán egy tanítási óra keretében méltattuk, pünkösdkor csak két napig ünnepeltünk. A hosszabb időt igényelő kirándulásokat mellőztük, megelégedve azon 1—1 órás sétával s a szabadban való játékkal, mit tornaterem hiányában a tornaórák egy részén úgy is kénytelenek voltunk gyakorolni. Tanításainkat igyekeztünk a háborús viszonyokkal s korunk nagy eseményeivel kapcsolatba hozni s hazánknak a világháborúban való helyzetét, rendeltetését tanulóinkkal megértetni. Bő alkalom nyílt erre a földrajz, történelem, számtan, német nyelv tanítása keretében. A magyarnyelvi órákon a háború költészetének termékeiből egész kincsgyüjteményt hordott össze a leánysereg ; amennyiben a szaktanítók egy-egy szavaló órát tűztek ki, melyen a tanulók mindegyike más- más, általa szabadon választott költeményt adott elő. A szebb költeményeket le is jegyezték. Az énektanítás gyakorlati része hazafias dalok és háborús nóták betanítására szorítkozott, a kézimunkatanítás meg éppen a háború szolgálatába szegődött. Általában felnőttek és gyermekek lelkére egyaránt rendkívüli hatással lévő nagy idők világrengető eseményeinek tanulságait, erkölcsi nevelői értékét a tanítótestület nem mulasztotta el teljes mértékben kihasználni. Hazaszeretetre, a haza érdekeiért a legnagyobb áldozatok meghozatalára a harctéren küzdő hozzánk tartozói szolgáltatják ifjúságunknak a legmagasztosabb példákat, arra a tanítóknak rámutatni is alig kellett. levét, kénytelen lévén »azért a pénzéri« unatkozni. Mert újság se jött ma, kétórás vonatkésés miatt, csak estefelé. Egyetlen vigasztalásul a német vezérkar jelentése érkezett Novogeorgievszk elfoglalásáról. Lelkesedtek az emberek, olvasván a piros-kékkel duplán aláhúzott rövid, de tartalmas sorokat a Widder-győgyszertári nagyfőhadi- száliáson. * Történt még egyéb is megfordítva. A népek kikivánkozó hatosai a zsebekben maradtak. Nem tudták elkölteni.Talán szórakozás megváltás cimén odaadták volna jótékonyáéira, — de nem kérte senki. Hacsak be nem dobták a kis nemzetiszinü faliszekrénykékbe, dobozokba — szelencékbe, amikben a sebesültek javára gyűjtenek. Dehát ezek tele vannak gyömöszölve újsággal. Ajándék-szekrénynek sose nézd a fogát — tarlja ugyan a közmondás, de most már kénytelen vagyok erre is kitérni. Nem a »foga« miatt (ami pléből van s egyik laptársunk kifogásolta hajdan, hogy beesik rajta az eső; — én még nem láttam). Kicsinyek ezek a szekrények, kérem. Három »Az Est«-et belegyömöszölök, már tele is van. Azt is bárki kiszedheti. Ilyen célra máshol a járda mellett állítanak fel a földön álló nagy és mély ládákat. De nem levélszekrényeket, ahol azt is meg kell írni a lapban, hogy »kérjük a közönséget, postai leveleket ne dobjon a szekrényekbe.« * Rendeletet kaptak a hivatalok, hogy ünnepélyes alkalmakkor a szövetségesek zászlóit is kitűzzék. Meg is jelentek őfelsége születésnapján a magyar, német, osztrák, török lobogók szép sorjában. (Az ántánt-államokban vájjon hova rakják a nyolcféle zászlót?) Legszebben lobogtatta a szél a bányaigazgatósági épület ormán elhelyezett zászlókat. Úgyszintén a ref. egyház épületén is, ahol az adóhivatal székel. Csakhogy nálunk nem bocsátott ki a Ganz-íársaság figyelmeztetéseket a villamos vezetékek és a zászlók egymáshoz való viszonya tárgyában. így történt, hogy az adóhivatal csinos zászlói a magasfeszültségű huzalok fölé kerültek. Érdekes játéka a véletlennek, hogy éppen azon az épületen, ahonnan a »ne világítsunk* mozgalom kiindult s ahol az ablakok világítását meg is váltották, egy kis »kivilágítás« történt. A nagy esőtől átnedvesedett német zászló szerdán este rövidzárlatot okozott — s úgy vizesen — nagy lánggal elhamvadt, megüszkösödvén a rudja is. Ne csináljanak, kérem, babonát ebből a németekre: úgy értesültem, a padlásablakok világítása nem volt megváltva. Egyébként valóban elmaradt a világítás városunkban, ellenben a megváltás mozgalma jól indult. Szép megnyilvánulása a hazafiságnak, mikor valaki megspórol egy pár krajcárt s koronákat ad hetyette. Mert bizony, ha csak a világítás költségeit adnák, nem járhatna a mozgalom a kívánt sikerrel: hiszen nehéz összeszedni a nép filléreit, amin gyertyát vett volna, — talán kényszerűségből, hogy be ne törjék az ablakát. De a jogcím igen ötletes (azért a világítás is meg lehetett volna mellette, miként füsttelen napon a dohányzás). Az öreg Szent István toronyról is illő szólni ugyebár, a nevenapján. Kicsinosította magát az öreg : Kipödörte a bajuszát holmi színes bajuszpedrővel: uj mutatói vannak, Az igazat megvallva, a közvélemény szerint kacérpirosságuk- kal nem illenek az öreg torony komolyságához. A mutatószárak ugyan fehérek, de a hegye mindnek piros. A számlap fekete. Nappal ez a szinvegyülék csupán szépséghiba. Este azonban a kivilágított óralapon nem látszik jól a mutatók piros vége, csak a fehér rész. Igen, de fehér a mutatatók farka is. így aztán éjjel egy nagy X betűn kivül semmi sem látszik az óralapon. Apropó! Most jövök rá, hogy Nagybánya színei pompáznak az órákon. Csak festenék legalább a mutató-farkokat feketére, hogy r,e zavarják az idő pontos megállapítását, s hogy a mutatók — külön is a város színeiben tündököljenek (Némelyek szerint a végeket majd bearanyozzák mint a keleti óralap sejteni engedi. Csak ne feledjék akkor az illetékes körök — könyörgöm — az óranézés szempontjából fölösleges farkokat befeketíteni. Nézzék meg, kérem a luteránus toronyórát.) * El vagyunk maradva a világtól. Mi a nagyharangra bízzuk, ha szenzációs hirt kell közölni a közönséggel. Egy közeli városban ezt sokkal modernebbül csinálják A postán egyszerre fölhívják az összes telefou-előfizetőket s miután a »halló« kiáltások tömegorditását !e- csendesitik azzal, hogy »a központ kíván szólani«, a következőket bömbölik például a telefonba : »Tudatjuk tisztelt előfizetőinkkel, hogy No- vogeorgievszk várát a németek elfoglalták, hat tábornok, nyolcvanötezer fogoly, hétszáz ágyú, megszámlálhatatlan hadiszer. A császár bevonult . . .« Bálint László.
