Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
nemzet és véreink itthon is megtalálva boldogulásukat, nem mennek át a nagy vizen jobb hazát keresni. Fölöslegesnek tartom gazdatársaimat a gyümölcstermelés hasznáról meggyőzni, hiszen tudatában vagyunk annak mindnyájan, csupán néhány általános érvényű szempontot hozok fel, amelyeket a gyümölcstermelőnek, kisgazdának úgy, mint nagybirtokosnak, ha hasznos befektetést óhajt végezni, szem előtt kell tartania. Termelési irány. Ez a legelső ős legfőbb követelmény, Tapasztalásból tudjuk, hogy a téli gyümölcs keresettebb és drágább. Azt is tudjuk, hogy a helyünkbe jövő kereskedők szívesebben vásárolnak ott, ahol egy fajtából nagyobb tömeget kapnak. Alkalmazkodjunk tehát a kereslet kívánalmaihoz és eszerint válasszuk meg az ültetendő fákat, Házi használatra minden gyümölcsnemből és fajtából lehet néhány, hogy minden időben legyen az asztalon gyümölcs, mely ételt pótol, egészséges és az emésztés rendben tartására elsőrendű táplálék. Egy német tudós azt állítja, hogy a kezdődő véredényelmeszesedést Í3 jótékonyan befolyásolja. És a németnek el lehet hinni. Fájdalmas húrokat pengetek; amikor megemlítem az idei gyümölcshiányt, mely kétszeresen érint mindnyájunkat a mai szomorú, éhes időben. Gondoljunk vissza a gyümölesfaápolás terén történt mulasztásainkra, vájjon a jelen állapot előidézésében nincsen-e részünk ? A kereskedelem számára dolgozó birtokosok állapítsák meg azt a 3—4 fajta almát vagy körtét, mely területük fekvési és talajviszonyainak megfelel és ha arról is meggyőződtek, hogy az illető fajták keresettek, száilitóképesek és jó télállók, s a rovarellenséggel szemben eléggé ellenállók, úgy habozás nélkül e fajtákkal ültessék be területüket, ha azon akár több ezerre menő fa is elfér. Szóval ne fajtagyüjteményt csináljunk, hanem tömegtermelésre igyekezzünk. Jól bevált fajták vidékünkön almából: Sándor cár (nyári) Jonathán, Téli aranyparmen, Kanadai, Ananász, Baumaan- és szürke Ranet, Batul, Fehér Kalvi^ Londoni- és Parker pepin stb. körtéből: Clapp kedveltje, (nyári) Erdélyi vaj, (őszi) Vilmos, Har- denpont, Téli esperes, Clairgoau stb. Ezek közül válogathatunk. Külömben fajtaismeretet illetőleg szives és követhető útmutatást ad a gyümölcs- véd. állomás vezetősége. Az ottani mintagyümöl(2) 30, szám. _____ A várva várt pillanat. — Irta: Vásárhelyi Gyula. — Már tiz napja feküdt a tábor pihenőhelyén anélkül, hogy a legkisebb rendzavarás történt volna . . . Szénaillatos, gyönyörű júniusi hajnal. A tábor pihen. Ameddig a szem ellát, ünnepi nyugalom miadecütt. Valami túl világi nyugodtság terül el a uéma, csöndes, nyári hajnalon. A fölkelő nap aranyos sugarai végigcsókolják a nyugvó tábort, mintegy jutalmul az elmúlt nehéz napokért . . . E lélekbékitö csöndben egy fiatal zászlós és egy ifj önkéntes káplár halkan beszélgetnek, zaklatott lelkűk visszaszáll a múltba. Az ifjú zászlós hosszan, fájdalmasan sóhajt. E sóhajtása napok óta tart már s minden nappal fájdalmasabbá válik. Érthető. Tekintete a nagy, fehér, kígyóként kanyargó országutra irányul. Napok óta tudja, hogy csak néhány kilométer választja el az ö cyklamenhez hasonló kicsiny asszonyától és parányi, szőke, göndörfürtü kis leányától . . . Ezerkilencszáztizennégy augusztus elseje őt is elszakította boldogságot, üdvöt adó kicsiny fészkétől s ment, ment — magyar fiúhoz méltóanment hetedhét ország ellen . . . Szerető asszonykája kis leányával karján, ott állott a költői fekvésű udvarház csinos verandáján s onnan integetett a csöppség, liliomszirmához hasonló parányi kezecskéjével az ifjú apa után . . , erős, férfikezét a szivére szorította — aztán betette a kaput maga után . . . esős pedig épen a nálunk legajánlatosabb fajtákból áll. — Szilvatermelés. Ez nálunk nincs, csak szilvásaink vannak. Sűrűn álló, gyöksarjakról meghagyott (nem nevelt), gombákkal és pajzstetvekkel bővelkedő szegény elhanyagolt fák, ugyan mit vétettetek gazdátoknak, hogy felétek sem néz? Azaz, megnézi, lesz-e termés, s ha van, megnézi ősszel tnégegyszer, ha nincs, úgy másik tavasszal csak. — Azt mondhatnám, hogy az oly annyira lenézett Balkántól e tekintetkben, sokat tanulhatnánk, ha természetünkben volna a tanulásvágy. Szomorú dolog, hogy ssilvatermesztésre kiválóan kedvező viszonyaink mellett nagyobb fogyasztó piacaink a Balkánról, meg Amerikából szerzik be aszalvány szükségleteiket. A miénk talán silányabb? Dehogy, csak az üzleti szellem hiányzik belőlünk s másra úgy sem való szilva- termésünkből nagyapáink is szeszt főztek. A tiszteletet érdemlő kivételek előtt készséggel meghajlom. Tömegtermelésről lévén szó. e célra a nemesített Beszterceit tartom legjobbnak, mely nem igényes, talajban és fekvésben nem válogatós, bőtermő, gyümölcse szép aszalványt és kitűnő ízt ad. Gondozása nem sok munkát ad és aránylag hosszú életű. A hegyoldalakon szomórkodó szilvafákat irtsuk ki, fájukat, ha nem szúrágoüak, jól értékesíthetjük. Otthagyva haszon nélkül foglalják a drága helyet és állandó tanyái a káros rovaroknak, igy veszedelmei a szomszédos gyümölcsösöknek. A kiirtott szilvások helyére lehetőleg másnemű gyümölcsfákat tegyünk, szóval itt is alkalmazzuk a váltórendszert. Mondanom sem kell, hogy a gyökerek mélyen kiszedandők és az egész terület mélyen felszántandó. Diótermelés. Vidékünk éghajlati és talajviszonyainál fogva a dió termelésére kiválóan alkalmas. Vannak ugyan a késői fagynak kitett olyan fekvések, hol á dió gyakran lefagy, e helyekre ne ültessünk dióit. — Erdőirtások, meredek lejtők vagy másként nem értékesíthető területek diófákkal ültetendők be. Nevelésük alig okoz gondot, ellenségei nincsenek. Visszapótló erejük igen nagy: a legnagyobb fagyot is kiheverik 2—3 év alatt. Diót nem tudunk eleget termelni, mert minden időben jó áron adhatunk tűi a termésen. Könnyen raktározható, szállítható, sokáig eltartható és romlásnak — ha éretlen szedődön és száraz helyen áll — nincs kitéve. ____NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE Ősz lett. A boroogós, nyirkos időjárást zuhogó esőzés váltotta föl A San vizének szennyes hullámai zúgva hömpölyögnek a városon át Piszkos árja ágakat, butorroncsokat ragad magával. Odább homályos tömeg bukdácsol, hol fenn van, hol a mélybe merül. Valószínűleg fatörzs, vagy talán egy ember holtteste . . . Oh, mindegy az most ember, állat, fatörzs, vagy kis virág. Tiszavirág életet élünk. Ar. ágyuk szakadatlan bömbölnek, hol innen, hol onnan rezzenti össze az embert majd minden percben. Éjjel a puskagolyók visítanak örökösen, hogy alig van egy perc nyugalmunk tőle. A nap azzal telik el, hogy várjuk az estét, mely az ágyúzás megszüntetését jelenti — az éjszaka meg azzal, hogy még sokkal türelmetlenebbül lessük a hajnal pirkadását . . . mert az éjszaka, hiába, csak éjszaka és minden percben résen kell lennünk . . . Talán ennél átkozottabb hely nincs is a világon. És ebben a rettenetes lelkiállapotban mint oázis tűnik föl az ifjú zászlósnak a válás pillanatában lelkében megrögzött fájdalmasan gyönyörű kép . . . * Az őszben lombjavesztett fák a tél csodaszép fehér mezébe öltözötten várták az ezerkilenc- száztizennegyediki szomorú karácsout . . . Anya, feleség, testvér, gyermek ajkán megfagyott a szó — Ki szenvedett jobban — ezek-e itt a fütött szobában, a szivethasogatón fénylő karácsoDÍa reszkető lángjánál, vagy azok — ott künn a lövészárokban . . ? Eljött a tavasz ! az aranyos, csókos enyhe napsugár. A párás, meleg föidszag, amit csak A dió mindig társaságban ültetendő. Megtör- történik ugyanis, hogy a megtermékenyítést végző barkák hamarább megérnek és iehullanak, mielőtt még a termő virágok kifejlődtek volna. Ilyenkor a fa nem terem. — Csoportban ez nem történhetik meg. A terület teljes kihasználása céljából a 20—25 m.-re ültetett dió közé ültessünk egyidejűleg szilvát, vagy törpe almát, körtét. Ezek ugyanis kitermik magukat s kidobatnak 20—25 év múlva. Nagyban való termelésre alkalmas a nagy gyümölcsű, telt bélü és közepes vastag héjú dió, Efajta van elterjedve nálunk Nagybányai papir- héju név alatt. Milyen törzsű fákat ültessünkf Gyümölcsösbe magas törzsű fa nem való. Gyümölcsei, hajtásai ugyanis soha sem oly szépek, mint az alacsony törzsű fáé. Permetezése, metszése, ritkítása, a termés beszedése sokkal nehezebb és költségesebb. A fa hegyén termett legszebb gyümölcsöket pedig szinte lehetetlen épségben lehozni. Ültessünk tehát alacsony törzsű és törpe fákat, esetleg félmagas fák közé törpéket a terület gazdaságosabb kihasználása végett. A fák aljának kihasználása eddig nem eléggé ismert fontosságú elsősorban a fák hajtásai és terméshozama, másodsorban a talajkihasználás tekintetében. — A sorközöket rendesen megtrágyázva és felszántva, esetleg kapálva (csak a meredek oldalokon) vessünk a gyümölcsösbe akár kapás növényeket, akár gabonaféléket, e művelés áldásos hatása, szembe állítva a parlagon hagyott aljjal, feltűnő lesz. A fák töve körüli kis átmérőjű kör trágyázása és őszi-felkapálása semmit sem ér. Azaz mégis: megnyugtatjuk általa önmagunkat. De a fának nem használ. Idősebb, nagy árnyékot tartó fák alját kevésbé használhatjuk ki, a rendes talajmunkáknak azonban itt sem szabad elmaradniok. A fák térszükséglete. Ritka ültetés — térpazarlás. Sürü ültetés a fák későbbi Icmbosodása idején mutatja igazán káros hatását. Törpe alma és körte 4 m., barack 6 m., szilva 7—8 m , félmagas alma és körte 8—10 m., cseresznye 10—12 m, magas alma és körte 12—14 m, dió 20—25 m. távolságra ültetendők egymástól. Az alábbi összeállítás mutatja, hogy küiöm- böző távolságra ültetett fákból hány kell egy kát. holdra : 1515. Julius 25. ilyenkor, tavaszszal érez az ember Későbben a nehéz orgonaillattal párosult levegőt hozta hozzánk a hazai szél. Oh te hazai szél, de sok mindennel voltál megbízva ! És vájjon, ha arra — a glycenával befuttatott kis ház felé jártál, elmond- tad-e a reád bizott üzenetet ? Behunyom a szemem — látok — oszlopos kis ház verandáján ül és himez az én édes kis angyalom — szép hajlású karcsú nyakán kacérkodva gyűrűznek leoailó barna hajfürtjei, miket lágyan, félve csókol meg az innen útra induló tavaszi szél . . . piciny kisleányom rózsás ökleit összeszoritva, boldog öutudatlanságban alszik s angyalokról álmodik . . . Bunlm — dördül el egy ágyú — mozikép — vége. * Parancsra váriunk. Késett’. Türelmetlenségünk a legnagyobb fokán állott. Az ifjú zászlós sóhajainak sokasága és idegeinek túlfeszültsége tetőpontra hágott, midőn jelentik, hogy B. hadnagy ur hivat azonnal magához. Megbízatást kaptam tőle, hogy valami fontos jelentéssel azonnal, a tőlünk három négy kilométernyire levő városba menjek. A város neve hallattára erősen megdobbant szivem. L. zászlós, az én jó barátom minden gondolatának, minden vágyának netovábbja — egy pillanatig állok — megreszkirozora a kérést, hogy mehessen L zászlós helyettem — megkapom — rohanok hozzá s hozom, azaz röpitem a hadnagyom elé — átveszi az Offene Ordreját s boldogabb ember nincs széles e világon. Szekérre ü1, de talán szívesebben ülne egy repülőgépen . . .
