Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-25 / 30. szám
1915. Julius 25. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 30. szám. (3) 4 m. távolságra ültetett fából kell 360 drb. 6 » » » a » 160 » 00 » » » » » 90 * 10 » M » » » 57 » 12 » a » » » 40 » 14 » » a » » 30 > 00 » » 18 > 20 » * » » 14 » Várady József. Külföldi esetek. Olasz gavallér. Petőfi .' »Szerelmeméit föláldozom életemet.» Tálján: »Életemért megölöm a szeretőmet.« St. Bride lord nejével előre haladott korában, St. Brides Hall várkastélyban lakott. Fülöp elsőszülött fia és főörököse követ volt a német fejtdelemségek egyikében; Mordaunt, a másodszülött, az angol királyné udvarához tartozott. A londoni és florenczi udvarok között fölmerült kérdés megoldása céljából küdöttség ment Londonból Florenczbe. A királyné legbizalmasabb embereit választotta a küldöttség tagjaiul. Mordaunt mint a küldöttség egyik tagja jutott Florenczbe, ahol Spina Leon patrícius és bankár Viridis leánya annyira elbájolta, hogy szüleinek beleegyezését és a királynénak engedélyét nem is kérva, feleségül vette. A szülők nem helyeselték ugyan a választást, de belenyugodtak a valtozhatatlan helyzetbe, ellenben a királyné annyira megharagudott a figyelmetlenségért, hogy a fiatal házast minden kihallgatás nélkül eltávolította környezetéből. Viridis, férje oldalán nagy pompával vonult be a Sf. Brides várkastélyba, ahol első perctől kezdve, magát tekintette főszemélynek. A hozományt Spina Leon hajója szállította a várkastély közelében fekvő kikötőbe. A hajón Romeo della Fontana, feltűnő szép fiatal ember érkezett, akii Viridis magántitkáraként mutatott be. Viridis állítólag irodalmi tevékenységet fejtett ki és magántitkárát e téren foglalkoztatta ; igy naponta több órát töltött négyszemközt az úrnő és titkára, de azonkívül a várkastélyhoz tartozó, nagy kiterjedésű birtokok szemléléseihez is magával vitte. Eme kirándulások alkalmával, különösen a bérlők ellenőrzésénél, valamint a gazdatisztek számadásainak vizsgálásánál nagy szorgalmat és szakértelmet tanúsított a titkár ur. Tizenegy hónap után végre viszontlátni az imádott asszonykát s piciuy göndórfiirtü, angyal- képü kis leányát . . . aki talán már beszél s talán úgy fogadja : apuskám ! A szekér kifordul a széles országúira, a kis hegyi lovak vígan, szaporán lépkednek, érzik ök is milyen nagy érzésekkel, gondolatokkal küzdő embert visznek . . . Az ismerős táj látása még nyugtalanabbá teszi; itt egy gyárkémény, amott a szomszédfalu kis templomának karcsú tornya ; emitt egy jól ismert tanya hófehér libáival, tipegő kacsáival . . . türelmetlenül veszi ki zsebóráját . . . Végre, befordul a szekér a kedves útra, mely a házhoz vezet, hol a tizenegy hónapi megpróbáltatás után, ezerszeresen kárpótolva lesz . . . már látszik a ház kéménye, a szép platánsor — már a kapu is látszik — leugrik — a ház ablakai szorosan lefüggönyözve, hűséges kutyája a veranda lépcsőjén pihen, szép fehér macskája a folyosó korlátján mosakszik ... a kert gyönyörű rendben, a rózsafák telve virággal, kifeszitett spárgán apró ingecskék száradnak . . . minden a régi — de mi ez a csend? A kutya fölugrik, ugatni kezd, majd fájdalmas vonitással urára ugrik, öröme határtalan, körülrohau az udvaron, majd vissza hozzá . . , de ez érthetetlen — még e zajra sem nyílik ajtó ■— végre — kulcsfordulás hallik — a szive hallhatóan dobog — a lelke reszket — szalad az ajtó felé — de ölelő karjai fáradtan hanyatlanak alá — idegen arc— kérdi, ki az? kit keres ? — A nagyságos asszony a kis babával ezelőtt két ólával utazott el — a nagy ágyúzás miatt. Romeo simulékony és a családtagok iránt mutatott szerény modorával nemcsak úrnőjének férjével, hanem utóbbinak szüleivel is megkedveltette magát. De a bérlők, gazdatisztek az úrnőt és a titkárt azzal gyanúsították meg, hogy bűnös viszony áll fönn közöttük, észleleteiket közölgették egymással. Mordaunt anyját sértette ugyan a fiatal asszony hatalmaskodása, de mivel látta, hogy fia mennyire imádja nejét, annál kevésbbé gátolta uralkodását, mert betegeskedni kezdett. Az egész vidéken nagy tiszteletben álló grófnő betegsége az orvosok minden erőlködése es a leggvöngédebb ápolás dacára következetesen súlyosbodott és a szeretett beteg elhunytéval végződött. St. Bride lord nejének halálát csak 10 nappal élte túl. Fülöp szüleinek haláláról értesülve, haza sietett. A mély fájdalom nagyon megviselte őt. Mint elsőszülött a várkastélynak, valamint a hozzá tartozó uradalmaknak ő volt a tulajdo nosa. Habár jogának gyakorlását még egy szóval sem említette, fivére meg sógornője feszélyezve érezték magokat. Fülöp betegeskedni kezdett, mindenki azt hitte, hogy egészségének megrontója a nagy bánat. volt. Az orvosok idegbetegséget konstatáltak. A rendelt gyógyszerek nem használtak, a beteg rövid idő alatt kiszenvedett. Minthogy az elsöszülött nőtlen volt, az egész nagy vagyon Mordaunt tulajdonába ment át, aki az angol törvények értelmében i'y módon lord lett. Viridis táradhatlan volt a nagy birtokok igazgatási teendőinél; mindenre, még a saját végrendeletére is gondolt, melyben férjét nevezte meg, mint általános örököst. Az ifjú lord nejének figyelmét nagyrabe- csülte és méltó viszonzásról gondoskodott, ő is végrendelkezett és p?dig úgy, ha fia nem születne, az egész vagyon az ahoz kötött jogokkal együtt nejére szálljon. A házaspár látszólag teljes egyetértésben, boldogan élt; az úrnő és titkára mostanában is, éppen úgy, mint azelőtt, sűrűén érintkeztek, amin a becsületes férj legkevésbbé sem ütő- dött meg Az uradalmi tisztviselők, a bérlők, valamint a cselédek, a lord születésnapján, tehát évente egyszer megvendégeltetlek a várkastélyban, A nehány nap múlva megtartandó ünnepélyre nagy előkészületek történtek. Az uradalmi alkalmazottakon és bérlőkön kívül a községek elöljárói is meghivatlak. Az ebéd annak rendje és módja szerint folyt le, amíg a gyümölcsre került a sor. A lord neje az előtte álló aranytálból gyönyörű példány barackot és körtét vett. A körtét saját tányérjára téve és a barackot férjének nyújtva mondá: — A nap hősének. A lord kezet csókolt a figyelemért és a barackot tányérjára tette. — Nos, talán nem kedveled a gyümölcsök legfinomabbját ? — Dehogy nem — hangzott a válasz, mi- I dőn azonban a baraczkot kezébe vette, kellemetlen borzongást érzett.. — ügy látszik, hogy már eddig is többet ettem, mint kellet volna — és a barackot az asztal körül szolgáló fiuk egyikének dobta. — Tüstént add ide! — kiáltá Viridis és rohant a fiú után. A fiú a lord kezéből kapott barackot minden áron meg akarta tartani, azért futva bele harapott, de alig nyelte le a barackrészt, eszmé- letenül esett a padlóra. — A barack lordságodnak volt szánva — mondá a lord mellett ülő bérlő — Én láttam, mikor az úrnő tette a tálba azt a barackot. — Én pedig ma reggel a kertben láttam, mikor az úrnő a titkár kezéből veit barackot. — Orgyilkosok! méregkeverők! — kiáltotta a tömeg — fogjátok meg! ne engedjétek őket elszökni! A cinkoslársak nehány pillanat múlva megkötözve, tehetetlenül feküdtek a padlón. A lord, mintha mély álomból ébredt volna, eszébe ju'ott szüleinek és fivérének a balála, a végrendelet, Romeo szereplése, már most legkevésbbé sem kételkedett azon, hogy valóban ő is áldozatul volt szánva. A községek elöljáróinak legöregebbje a lordhoz közeledve mondá: — Járjunk el törvényesen I Lordságodnak joga van élet és halál fölött ítélkező bíróságot a jelenlevőkből összeállítani. — Igen, élni fogok jogommal. A terem csakhamar átalakult. Fölösleges bútorok, edények stb. eltávolittattak. A bírák a kellékekkel fölszerelt asztal körül ültek, a lord elnökölt. A tanuk kihallgatása után egyhangú volt a halálos Ítélet, a lord pedig az eltörött pálcát neje mellé dobta. — Az Ítélet rögtön hajtandó végre. Jöjjön a hóhér! De hóhér nem volt jelen, a kutyapecér gyanítva mi fog következni, idejekorán elillant és a hóhér-szerepre senki sem vállalkozott. Az általános zavarban megszólalt Romeo : — Ha megígérik, hogy életben hagynak, vállalom a hóhér-szerepet. Adják ide tőrömet ! A vérfagyasztó ajánlat elfogadtatott és a tálján gavallér rongy életének megmentéséért saját tőrével szúrta le szeretőjét. Vilmos polgár. A poroszok és franciák között folyt csaták egyikében II. Vilmos király látta, hogy az egyik francia katona, vérző sebei dacára tovább küzdött. A császár parancsára életét kiméivé ejtették foglyul. — Ön derék ember — mondá II Vilmos az odarendelt fogolynak, csak az sajnálatos, hogy a célt, melyért oly vitézen küzd, korántsem lehet nemesnek nevezni. A köztársaság hívét meglepte ugyan, hogy a király szóba áll vele, de a köztársasághoz való ragaszkodását egy pillanatra sem akarván eltagadni, minden elfogultság nélkül válaszolt: — Hagyjuk azt bekében Vilmos polgár, beszélgessünk inkább másról. A »Vilmos polgár« megszólítás éppen any- nyira megnyerte a király tetszését, mint előbb a francia katona vitézsége. A bátor legény, értékes ajándékokkal ellátva bocsáttatott szabadon. Heti krónika. Sokan panaszkodnak, hogy nincsen gyümölcs. Én az isteni gondviselés különös jóaka- ratu intézkedésének tudom ezt be. Nem akarta, hogy egész Magyarország kolerás legyen s azért nem adott az idén gyümölcsöt. így talán a sok előrelátó gondoskodással sikerül ezt a veszedelmes ragályt gyümölcs nélkül elkerülni. Nálunk nagy szerencse e részben a jó levegő és a kitűnő ivóvíz, de azért ne bízzuk el magunkat, tegyünk meg mindent a tisztaság érdekében. Mostanában a táplálkozás is javulni kezd már. Kaptunk egy kis szarvashust, majd jó tengeri halat, amely egészen népszerű lett nálunk s most már egy-egy kis jobbfajta kenyérhez is hozzájutunk. A piac ugyan még mindig forrong és sztrájkol, de 10 fillérért már kezdik szállítani a tojást. Csodálatos, hogy egyszerre mindenki bivalytejet árul a piacoD. Egy asszony 40 fillérért mérte a tejet s kijelentette a rendőröknek, hogy az övé bivalytej, azért oly magas az ára. A rendőr tehát hagyta a szabályellenes árat. Egyszerre bivalytejjé változott minden fehérlő a piacon s remélhetően ezután csak bivalylejet fog enni a boldog Nagybánya. A csirkével meg úgy tesznek, hogy a zsarolókat egyszerűen elkergeti a rendőr s azok nagy örömmel eltávoznak az oldal utcába, ahol egy-egy pince lépcsőzetén a »naccságák« ünnepi kéjjel vásárolják meg dupla áron a legzörgősebb csibéket is elkapkodván finom illedelmességgel egymástól. így azt,án boldogulni fogunk. Halljuk, hogy megint hozat halat a város, jól teszi, ez 1 K 50 fillérért olcsó és pompás csemege, csakhogy ezután ne csak sóval, de egy kis szelídséggel és előzékenységgel is árulják, mert bizony a szegény háziasszonyoknak úgyis nehéz a pénzüket kiadni, ha szívesen látja őket az eladó.
