Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-18 / 29. szám

NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE

második felében hernyófogó enyvgyürüvel lát- juk el. ^

Vigyázni kell arra, hogy a fa dereka tiszta, sima legyen. Ha a fa öreg, kérge repedóses, a hézagokat marhaganajas agyagpéppel kenjük be. Magasdereku fáknál embernyi magasságban, alacsonyabb fáknál pedig a korona elágazása alatt alkalmazzuk, kötjük a fára a papirövet, amely lehet cukor- vagy más vastagabb csomagoló papírból legalább két rétegben és legalább 15 cm. szélességben elkészítve e papirosövet, azután kis falapátlal 10 cm. szélességben elsőrendű hernyóenyvből 2—3 mm. vastagságban köröskörül bekenjük. A jó minőségű hernyóenyv drága ugyan, kilogrammja 300—360 fillér, de soká, kedvező időjárás esetén

3—4 hónapig is megtartja ragadósságát.

A kikent hernyóövet folyton figyelemmel kisérjük. Ha látjuk, hogy poros, légy vagy más rovar van rajta, az araszolok egymáson áttörtek, az enyvet ki kell cserélni vagy kis falapáttal felfrisiteni. Az enyvgyürü alsó szélei alatt összegyűlt araszolókat meg kell ölni és az ott található zöldszinü tojáscsomóit zuzzuk össze.

Nagyon természetes, hogyha a megvédendő fa koronája más fára, kerítés vagy háztetőre hajlik, ez ágakat fel kell peckelni vagy azokat is hernyófogó enyvgyürüvel ellátni, mert ellenesetben azokon keresztül inficiálhatók a fák. A pecke- léshez használt karót is enyvesövvel látjuk eb

A téli araszoló hímje, — lepkéje — elleu rajzáskor, — ha idejét meglehet állapítani, — éjjeli tüzek gyújtásával is lehetne a védekezést megkísérelni. Mert tudvelevő dolog, hogy az éjjeli lepkék szeretik a világosságot, ezt felkeresik és belepotyognak a tűzbe.

Rövidesen összefoglalva, a téli araszolok ellen most ősszel védekezhetünk:

1. kísérletképpen szeptemberben a fa alja nak legalább egy ásónyomnyira felforgatása, ledöngölésa vagy letaposása által;

2. kísérletképpen rajzáskor éjjeli tüzek gyújtása által;

3. mint legmegbízhatóbb védekezési mód szept. második felében hernyófogó enyvövek alkalmazása által.

As araszoló elleni tavaszi védekezésről később. Azonban előre jelezzük, hogy a tavaszi védekezés eredménye kétes.

A Gazdasági Egyesület szívesen ad útbaigazítást a teendőkre nézve. Sőt egy gazdákból álló érdekeltség összehozásán fáradozik, amely érdekeltség az araszolók ellen egyöntetű védekezési eljárást volna hivatva követni, hogy ezáltal a többi kisebb birtokos társakkal a védekezési módokat megismertesse és azok keresztülvitelére őket buzdítsa.

(2) 29. szám.

tűzték be a reménység zöld színének keretébe a hit színének fennlobogó keresztjét. Isteni szép látvány volt az, de a mely ismét gyorsan elenyészett. Erebbent a kereszt, szétfoszlot a zöld fátyol, s imé megint uj kép tárult elragadtatott lelkünk elé. Felül vízszintesen egy zöld, alá egy fehér, az alá egy piros ködszövetü fátyol vonult föl az égre, a szineknek minden egybefolyása, összeolvadása nélkül. Zöld, fehér, piros: az olaszok nemzeti zászlójának szinei! Hosszú 39 évvel azután lett árulóvá a Magyarral szemben az olasz. Még akkor nem volt okunk gyűlölni e nemzetet, de bizony az irigykedés hangján szólalt tunk föl mindketten: »Isten, északnak nagy Istene, miért szereted te jobban az olaszokat, mint- minket magyarokat! ?« Kissé »egy« perezre elfordultunk a remekművű zászlótól s keletfelé néztünk le az Északi tengeren ringó hajókra, halászbárkákra, melyeknek lámpái, mint tündér fény lebegtek föl hozzánk a távolból. De ez az egy perez elég volt az égboltozat nagy takácsmüvé- szének, hogy fordítson egyet szövőszékének oszto- vátáján, s imé, a magas északon piros, fehér, zöld, egymásba át nem folyó színeivel, a magyar trikolor lebegett.

Vájjon jó magyarok lettünk volna e, mi két I magyar ifjú, ha izzó melegséggel, lelkes és édes örömmel ki nem tört volna ajkainkon a zengő kiáltás: »Éljen a magyar!«, — és ha ott, a skót Arthur’s Seat ormán, a magyar nemzet büszke lobogóját lebegtető északi fény láttára el nem énekeltük volna szép Himnuszunkat : »Isten áldd meg a magyart!«

♦

A másik természeti tüneményt az Atlanti tengeren láttam Galsgowban ültünk hajóra s a j Chyda folyón haladva nyugat felé, egy nagyóbb. I pár hetes kirándulásra Arnam sziget felé tőre- !

Felhívja és felkéri tehát azon gazdákat, kik e közös célban együtt működni hajlandók, hogy ebbeli szándékukat legkésőbb folyó hó 26. napjáig Molnár Antal egyesületi pénztárnoknál bejelenteni szíveskedjenek. A bejelentés után az illető gazdákat a további teendők megbeszélése végett külön értékezletre fogja össze hívni a

Gazdasági Egyesület.

Meleg van a moziban.

»Ami az igazsággal homlokegyenest ellenkezik.«

Figyelmeztettek ma, hogy a »Nagybányai Hírlap« legutóbbi számában valaki igen lesajnálja múltkori írásomat, s megtámadja a Nagybánya és Vidékét is. Névtelenül persze, sötétben. (Mert vagy azt írja az ember a »Beküldetett« sorok alá, hogy »az igazgatóság«, vagy nem ir semmit. Mert vagy szolidáris az igazgatóság a közleménynyel, vagy nem. Egyik esetben sem jogosult azonban >az igazgatóság egyik tagja« aláírás.)

Érdemi rész.

De térjünk a dolog érdemi részére.

Meg vagyok győződve, hogy Nagybánya város közvéleménye igazat adott és igazat ad nekem, hiszen nem a levegőből szedtem én se »a valódi tényállással ellenkező« kifogásokat, hanem heteken át figyeltem a közhangulatot s igyekeztem azt hűen kifejezni.

A lényeg pedig az volt, amit a cím is elárul: Meleg van a moziban. Hogy az ilyent nem nyolc- I hasábos vezércikkben szokták megírni, erre nézve Karinthy. Frigyes illusztris kollégám szívesen ad felvilágosítást. Viszont pedig, ha az ember krokit ír, természetesen a hibákat, a fonákságokat nagyíja. (Erre nézve utalok Heltai Jenőnek, a budapesti Vígszínház dramaturgiának »Lim-lom« cimü újabban megjelent, kötetére. Ebben írja: »Ha a pesti tejben van egy svábbogár, a humorista azt mondja, hogy a pesti tejben van egy krokodilus«). A mai művelt olvasóközönség megérti ebből az igazságot.

»A gúny

akkor éri el célját, ha igazságon alapul s ha szellemes« — írja kiváló ötletességgel a beküldött sorok írója. Nem tudom, mely aforizma- gyűjteményből való ez a mondat, annyi azonban bizonyos, hogy az én írásomra sehogysem vonatkozik.

A gúny főjellege, hogy sértő. Hát — kérem szépen — akartam én valakit sérteni ? Bocsánatot kérek, nem ez volt a célom, aminthogy nem is sértettem senkit. (A Városi Tanácsot éppen

kedtem. Egyszer nagy mozgalom támad a hajón, a parancsnok szavára a hajószemélyzet leszalad a kabinokba s felhívják az utazó közönség ott levő részét, hogy miut mi tettük, kik odafenn voltunk a fedélzeten, jöjjenek a hajó korlátáihoz, s gyönyörködjenek az átlátszó tengerben. Igen, egy végtelenül ritka, sok öreg tengerész által is soha nem látott természeti tüneménynek lettünk szerencsés szemlélői e kiránduláson. A hajó megállóit a csöndesen nyugvó tengervíz fölött s elmondta a kapitány, hogy e tünemény, a tenger vizének átlátszósága, vagyis hogy azon a legmélyéig keresztül lehet látni s minden búvár vagy egyéb eszköz nélkül szabad szemmel észlelni lehet a benne szorongó életet, mint rendkívüli nagy ritkaság szokott előfordulni a nagy világóceánok hol egyik, hol másik pontján. Magyarázatát még nem tudták megadni s boldognak vallja magát a tengerész, kinek esetleg része lehet benne. Természetesen nem lehet nagyon mély a tengernek a vize, ahol e tünemény előfordul, legfentebb 100 — 150 méter, miut a kapitány mondá.

Egy félóráig állott hajónk a tünemény helyéo, s tisztán láttuk az alattunk elterülő tenger teljes flóráját és faunáját. A vizi növényzet kúszó indái lent a mélység ölén, a rabló életet, melyet a tengervilág szörnyei folytatnak, a nagy halak a kisebbeket, ezek a legkisebbeket üldözvén szakadatlan kitartásban.

A kapitány csónakokon szétküldte a matrózokat, hogy állapítsák meg a tünemény kiterjedésének határait, s a gyorsan beérkezett jelentések szerint mintegy másfél tengeri négyszög mértföldnyi területen volt átlátszó az Oczeán vize. Kedves emlékem a múltból a leirt két tünemény látása s jól esett most azokat lelkemben föl idéznem

1915. Julius 18

nem, pedig Cikkíró úr azzal is megvádol. Már pedig éppen a Tanács álláspontjára helyezkedtem, mikor a vízről szólván, feláldoztam egy gyengéd viccet csak azért, hogy a vízpazarlásra figyelmeztessem a közönséget. Tisztelettel kérdem, hol támadtam én meg a Városi Tanácsot?

Hát sértettem én a Részvénytársaságot, mikor a cikkben azt is megírtam, hogy elsőrendű a mi mozgónk, hogy jó a műsor, tiszták a képek, jó a zene s hogy közönség is mindig nagy számmal adódik.

Nem sérteni akartam, igen tisztelt ismeretlen Igazgatósági Tag úr.

Kedélyes hangon akartam felhívni a Részvénytársaság figyelmét egyes apró fonákságokra, melyeken könnyen lehet segíteni, hogy módjában legyen az Igazgatóságnak a közönség kívánalmait teljesíteni. Ezt a közönség el is várta. Ehelyett azonban »az igazgatóság egyik tagja« akarja az ügyet eúatézni egy húszsoros közleményben.

Nem ezt vártam, igen tisztelt Cikkíró űr.

Tehát nem gúny. Nevezzük humoreszknek, karrikaturának, nem bánom.

Az igazságon alapul e

mármost ? Hozasson a Részvénytársaság hajóka- zánfütőket, hozasson afrikai négereket, akik talán fázni fognak a moziban, de más közönséges ember nem-igen fog találtatni Nagybányán, akinek ott melege ne lenne.

Tehát nyíltan kiállók a porondra (a cikk végén be is mutatkozom) s mégegyszer mondom hangosan: Meleg van a mozibanI S ha a legközelebbi előadáson nem lesz meleg, ezt azonnal visszavonom.

Ezen alapul az inkriminált humoreszk. Szellemes-e, nem én vagyok hivatva megállapítani, de — engedelmet kérek — Igazgatósági Tag úr sem. Laplöltelék e ? — Erre csak annyit jegyzek meg, hogy laptölleléknok mindenki azt a cikket tartja, ami őt nem érdekli. Szóval felfogás dolga. Már pedig úgy vagyok értesü've, hogy a lap illető számából (Isten ments, hogy dicsekvésképpen mondjam) legtöbben ezt a cikket olvasták el szombaton este, mert ez érdekelte közelebbről a közönséget. Igazgatóségi Tag urat is. Sőt válaszolt is rá, a maga módja szerint.

Térjünk már most »az igazsággal homlok- egyenest ellenkező vádakra«, amit Cikkíró úr is a legfontosabbnak tart:

Szóljunk a szellőzőlyukról

Megvallom, én mostanig nem tudtam határozottan, mi van a szel’ő2Őlyukkal, mer ínéin is azt tartottam legfontosabbnak. A meleget, Cikkíró úr, a meleget.

Azt a beszélgetést én ártatlanul, minden megjegyzés nélkül közöltem, mivel valószínűnek is tartottam a kapott feleletet, nem bizonyosodván meg az ellenkezőjéről. Végre a nyuiat is a mezőn keresi az ember s nem a szivaros skatulyában. Ha meleg van a moziban, mindenki a szellőztető lyuk felé néz s ha az ember elfogadható, egyszerű magyarázatot talál, nem kutat komplikáltabb teóriák után.

Igazgatósági Tag úr mármost azt mondj3, hogy »a szellőző már április óta működik« és »ez köztudomású, csak a vak nem látja.* Talán azt akarta mondani, hogy nyitva van, kinyitották, ez közelebb áll a látás jelenségéhez. De kérem szépen, alulról ezt se lehet látni, szabad szemmel, talán távcsővel se, az aranyrácsozat miatt. Mármost működik-e, vagy nem, azt látni igazán nem lehet. Erezni, tisztelt Cikkíró ur, érezni

Hogy pádig ez köztudomású volna, másfélhónapi itthonnlétem óta még nem tapasztaltam.

Rendben van. A szellőzőt kinyitották. Da nem működik. Ha működnék, nem volna olyan meleg a moziban. Da mondjuk, hogy működik.

S mégis meleg van Ilyenkor, szerény véleményem szerint, nem elég a puszta tényt kinyilatkoztatni, hanem gondoskodni kell róla, hogy né legyen meleg a moziban.

Légcsavarokkal, ventillátorral, a fű őkészü- lék megindításával (mint már ajánlottam) stb.

Nem sértő szándékkal mondom ezt, tisztelt Igazgatósági Tag úr Jóakaratu, szerény tanácsot kívánok adni, ha el nem utasítanak vele. Mérlegelje az Igazgatóság, melyik válnék be leginkább. Szóval igyekezzünk a bajon segíteni, mert így tűrhetetlen az állapot. (Különösen a légcsavart ajánlom a szellőzőhöz, Ko'ozsvárott nagyszerűen bevál't.)

Ha pedig nem tudunk segíteni, mondjuk