Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)

1915-07-18 / 29. szám

1915. Julius 18. azt, hogy wm tudunk segíteni s ne bújjunk az ártatlan szeliőzőlyuk mögé, amely »április óta működik ) Ami a petróleumbüzt illeti, beláthatja igen tiszteit C kkiró úr, hogy az »is­tálló« jelzőt némi nagyifás céljából alkalmaztam a csinos kis lámpácskákhoz (Ha már komolyan kell magyaráznom, erre a komikus kijelentésre is kényszerűvé vagyok.) Mert hogy nem moziba való lámpák, azt kevesen fogják el nem is­merni. A rnift vasárnap meggyújtofták megint eze­ket a lámpákat, — talán az én tiszteletemre (kö­szönöm) — de (Spinetti Sándor utóda) tiz perc szünetkor a Kis Büdösök utolsót lobbantak. De úgy gondolom, szünet után éppoly ke­véssé vagyunk bebiztosítva az áramzavarok el­len, mint szünet előtt. — Hogy pedig sokkal jobb lenne az akkumulátorokat megjavítani, az kézenfekvő. * Nem támadni akartam, nem hiszem, hogy ennek az írásnak ilyen hangja volna Csak igye­keztem, hogy közelebb jussak az Igazsághoz s hogy múltkori humereszkem valódi tendenciájára tisztelt Igazgatósági Tag úr szives figyelmét fel­hívjam. Hogy a közönségnek erre a magyarázatra nincs szüksége, arról meg vagyok győződve. Bálint László. Külföldi esetek. Bismark vas karikagyűrűje. Bismark herceg egyik ujján mindig látható volt a közönséges gyűrűnél valamivel szélesebb vaskarika, melybe »nitsevo« szó volt bevésve. Nitsevo orosz nyelven azt jelenti, hegy nem tesz semmit. A gyűrű története következő: 1862, évben, midőn Bismark még sem vaskanceliár, sem herceg, hanem Péterváron nagy­követ volt, udvari vadászatra kapott meghívást. Bsmark szenvedélyes vadász volt. Korán indult Pétcrvárról, hogy a vadászterületre 1—2 órával előbb érkezhessék, mint a többi meghí­vottak, mert remélte, hogy a vadászat megkez­dése előtt is tehet nehány lövést. Az utolsó vasúti állomásról gyalog indult, de mivel az utak hóval voltak borítva, eltévedt és ismeretlen faluba jutott. Szerencséjére az orosz nyelvet bírta any- nyira, hogy a falu lakóival képes volt magát megértetni. A szembejövő első paraszttól kérdezte: — Mennyire van ide a vadászkastély ? — Húsz verst. — Ha van fogata nem vinne oda ? — Szívesen. A paraszt rövid idő múlva rozoga szánkó­val és két gebével előállott. — Mennyi idő alatt érkezünk oda? Nekem sürgős a dolgom. — »Nitsevo« — nem tesz semmit. — Elindultak, de a szánka rendkívül lassan haladt. Bismark türelmét vesztve oda kiáltott a fuvarosnak: — Olyan lassan haladunk, mintha nem is lovak, hanem csigák lennének befogva. — Nem lesz semmit — volt a közönbös válasz. A fuvarost azonban bosszantva lovainak ily lealacsonyitása, elővette ostorát és keményen suhogtatta a lovak hátán. A kemény csapások­nak volt is hatása, a lovak vágtattak, a rozoga szánka recsegett. — Ember! rossz szánkád összetörik vagy felfordulunk. — Nem tesz semmit. A vágtatás mindaddig tartott, amig a jóslat teljesedett és Bismarknak annyi szerencséje volt, hogy a szánka roncsai közül ép testtel került ki. Haragjában kezébe ragad a az ostort azzal a szándékkal, hogy a fuvarost elpáholja. A haragon azonban győzedelmeskedett az ész. — Mégis nagy dolog lenne, ha ily emberrel szemben nem tudnék magamon uralkodni — gondolta magában Bismark és eldobta az ostort. Az összetört szánka vasa!ásából zsebébe tett egy darabot és abból készítette a gyűrűt, NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE | melyet soha sem vett le ujjáról, ha valamiért , haragra lobbant a »nitsevo« szóra pillantott. A tarár ur egyenlege. Dr Buchman urnák elvitázhatatlan nagy tudománya mellett, sok kellemetlensége volt a prózai éleiben. Családja, önmagái beleszámítva, kissé elhí­zott nején kivül hat leányból, mindössze tehát nyolc tagból állott. A kellemetlenségek kuiforrása az volt, hogy a háziaríásban a bevételeket és kiadásokat se­hogy sem lehetett megfelelő egyensúlyba hozni, a hitelezők pedig pontosan jelentkeztek a »tar­tozik« és »követe!« egyenlegnek rendezéséért. A lépten-nyomon fölmerü ő kellemetlenségek elhárítása céljából gyakran folytak családi ta­nácskozások, melyeken a családapa elnökölt, és az ő magasabb nézeteivel össze nemegyeztethető véleményeket önérzettel visszautasitgatla. A legnagyobb leányt (idős, koros kifejezést a családi tanácsban következetesen mellőzték) OUiliának nevezték. A szép leánynak születés napja, melyet már 27-szer lehetett megünnepelni, Karácson táján volt. A családi tanács rendszerint azt határozta, hogy OUiliának férjhez keil menni így történt az utolsó ülésen is. — Igen, de kihez? — kérdi a mama elgon dolkozva — hiszen a férfiak ma napság kivétel nélkül gonoszak. — így volt az már a görögöknél meg ró­maiaknál is. — Ugyan kérlek ne hozakodjál elő mindig azokkal a görögökkel meg rómaiakkal, ha nem lennél olyan rátaríó, leányaink már rég férjhez mehettek volna. — Az én leányaim csak oly férjeket vá­laszthatnak, akik a magasabb igényeket is képe­sek kielégíteni. ............................................ . Ouiiia egyik szép napon benyitott apjának dolgozó szobájába. — Mit kívánsz kedves gyermekem? —Jó atyám, he-yzeiünkröl sokat, gondolkod tam, és arról győződtem meg, hogy igy tovább folytatni nem lehü Hatan vagyunk itthoun és egyikünk se keres semmit, mert nem engeded meg, kogy alkalmazás után lássunk s igy okvet­lenül férjhez kell menniiuk. Mivel pedig én va­gyok a legidősebb: a kezdet nehézségeivel nekem kell megküzdenem Vagner Frigyes pékmesterre! szándékozom jegyet váltani. — Mit beszélsz? — Igén atyám, Vagnerl a mi pékünketvá lasziottum. Igaz, hogy a görögök és rómaiak viselt dolgait, nem igen ismeri, de az bizonyos, hogy jövedelmező üzlettel rendelkezik. Ha fele­sége leszek, nemcsak egyik leányodtól, hanem hitelezőid egyikétől is megszabadulsz. Nagyon üdvös lenne, ha nővéreim engem követnének. — Borzasztó ! Nem vagy beteg ? — Legkevésbé sem, tisztességes, jómódú iparos felesége leszek és ha kedvem lesz tudo­mányos könyvet olvasni, a műhelyben is meg­tehetem. — Látom, hogy többé nem vagy az enyém — Sőt ellenkezőleg, remélem, hogy ezentúl még érdeme-ebb leszek szeretetedre. Anyám már is örül, hogy a kenyér beszerzése ezentúl nem okoz neki gondot. Atyám tudod-e mennyibe ke­rül az a sok kenyér, a mit elfogyasztunk? — Ily körülmények között, akarva, nem akarva bele kell egyeznem. Oüilia kivánata teljesült, őt a pék, Alma nővérét pedig Heiner Franczi a mészáros vette feleségül, A Buchman ház megélénkült, mert a kalács meg a sült alkalmasabb volt a jó kedv előidé­zésére, mint a latin idézetek. Emmi füszerkereskedő neje lett és igy ter­mészetes, hogy cukor, kávé slb címen a »tarto­zik« lapra került 223 márka töröltetett. Midőn a negyedik nővér asztalossal váltott jegyet, bosszankodva kérdé az apa : — Hát ez müől jó ? Az elkopott bútorok kijavításánál és a hiány­zók pótlásánál azonban kitűnt, hogy a tudós ur egyenlege szempontjából Mina is jól választott. Elza kezét rőfös kereskedő kérte és nyerte meg. A sors ezt is igazán előnyösen intézte, mert a mama nagy kedvelője volt a fehérne­műnek. Már csak Janka a vakarcs volt otthonn. — Azt hiszem, hogy Jankával kivételt te­29. szám. (3) hetnénk, mert, hát a magasabb színvonal nagyon is reánk férne. — Hogy hogy? — Ha fényképészt, vagy fogorvost, válasz­tana. Képeink vagy fogaink mindig rendben len­nének. Hiszen egyéb mindennel el vagyunk látva. — Igen ? Hát télen ki szálii'ja a tüzelő anyagot ? Janka nem sokára Denker Richard fele­sége lett. — A jó Isten igy akarta, mondta könnyezve a mama. A tanár ur egyenlege helyre billent. Heti krónika. Eddig az emberek elég higgadtak voltak a bábom dacára most már úgy látszik, kezde­nek idegesek lenni és ez baj Egyik kedves, nagyjövőjü munkatársunk tréfás cikket iit a moziról. Tyű! milyen mér gesen »neki ront« egy igazgatósági tag. Lap töltelék, revolverezés síb. ezek a szeiidebb jel zők. Istenem, ha dicsérte volna az iró a mozit, akkor iránycikk, remekmű! uj csillag lett volna a láthatáron!! 50 példányt maga a mozi vett i volna meg belőle Lám, milyen baj az, hogy a 1 macska is nem keztyüben fogja az egeret. Menyivel szebb lett volna ugyanolyan tréfás hangon felelni a nemközönséges humoru hírlapimnak, legalább élveztünk volna ebben a j szomorú világban egy kis finom, kacagtató j eszmecserét Idegesek vagyunk, és ez baj. Pedig I nehéz feladatok várnak még reánk, igyekezzünk ! visszaszerezni régi higgadtságunkat. Persze a nagy meleg is közrejátszik. A héten már a 30 C t is elértük s fogunk mi még : magasabb C-ket is elérni, ha teljesen kibonta- | kozik a nyár a maga fenségében Csak a liget | hűséges az ő régi hűvös klímájával oda bár- ! mikor megy az ember, mindig kellemes, friss | levegőre talál. Kár, hogy az utak, virágágyak I képe kissé háborús, de ne legyünk olyan nagy j igényekkel. Ha a béke visszatér szivünkbe, majd szép | lesz megint minden akkor rózsaszínű szemüve- I gén át nézzük a világot. Nagyobb baj az, hogy úgy a tavasznak, mint a nyárnak jellege is határozottan igen szá­raz. annyira, hogy a fű pirosodik, vész kifele sarju valószínűen nem lesz, azért a széna ára hihetetlenül magasra hágott s még fog is emel­kedni A patakok összehuzódtak, források ela­padtak s mi tűrés tagadás a vízvezetékkel is takarékoskodni kell, az is vékonyabban ereszt, mint máskor. Micsoda nyaraló, fürdőszezon lett volna, ha most háború nincs, az utolsó pénzét is oda adta volna a finyásabb ember, csak hogy va­lami hűvösebb helyre rohanjon. így azonban üresek a fürdők s ná unk is sokkal kevesebben nyaralnak, mint máskor, ezért aztán a ligetben alig van élet. Hétköznapokon még csak friss csapolás sincs a vendéglőben s csak itt-ott elvétve lát egy-egy piktort szorgalmatoskodni a természet ölén a krónikás. Személyi hirek. Fábián Péter szamosujvári kanonok a héten városunkba érkezett. — Gálffy Pál kir. főbányabiztos nyugalomba vonult. — Koliventz Géza kir. bányaesküdtet pedig a hely­beli bányakapitánysághoz helyezték át. — Eo mola László dr. kir. bírósági jegyzőt a minisz­ter önálló hatáskörrel ruházta föl. — Csiidör Gyula honvéd-huszár zászlóst őfelsége hadnagygyá léptette elő. — Nyisztor Aurél helybeli ügyvéd, hadnagyot pedig főhadnagygyá nevezte ki. — Zavilla János ra. kir 32 honvéd gyalogezred­beli zászlóst hadnagygyá léptette elő. — Révész János lelkész holnap, egyházi kerületi gyűlésre Miskolczra utazik, — Szmik Antal főmérnök Budapestről pír heti szabadságra hazaérkezett s nehány napot városunkban szándékszik tölteni — Abrahám Józsefet a 13-ik sz. helyőrségi kór­házhoz katonai segédorvossá nevezték ki. Az evang. templomban holnap, jul. 18-án, d. e. 10 órakor Gsiky Lajos theol professor, a Ferencz József rend lovagja tartja a szent be­szédet. Uj tanítónő. Szerző Rózsika, Szerző Lajos helybeli lakos leánya, a szatmári ref. tanítónő képzőben a képesítő vizsgálatot szép sikerrel letette.

Next

/
Thumbnails
Contents