Nagybánya és Vidéke, 1915 (41. évfolyam, 1-52. szám)
1915-07-18 / 29. szám
Nagybánya, 1915. Julius 18. — 29. szám. TÁRSADALMI HETILAP. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE lG£E<3Kr:E:L:BISIIX£ MIN UDX^t VASÁRNAP Előfizetési árak : Egész évre 8 IC. Félévre 4 IC. Negyedévre 2 K. ........ ........ Egyes szít)! 20 fillér. ========: Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: SÉVÉSZ JÁISTOS. Szerkesztőséi? s kiadóhiv&tstl: zr-mrr Felsőhány a,i~uics, 20. szám alatt. =r--:-:-.r=-.- . TELEFOS SZÁM NAGYBÁNYA 1S: = . Hírlapok a háborúban. A világháború nagyon megnehezítette a hírlapok helyzetét. Küzd az anyagiakkal valamennyi, régi irók nélkülöznek, ifjak kidőlnek, az előfizetők hadba vonulnak, hirdetni nincs kinek, azért a jövedelem felényire esett, a kiadók szegényednek s a magyar lapok legtöbbje mégis bámulatos szívóssággal teljesiti most is hazafias hivatását. Minap, mikor papirhiányról volt szó, egy nagyképü ur úgy nyilatkozott, hogy nem is volna valami nagy kár érte, ha a vidéki lapok megszűnnének. A nyilatkozat ép oly felületes, mint amilyen meggondolatlan. Méltőztassék csak utána nézni, hogy a háború óta mennyi közérdekű munkát teljesítettünk mi ingyen, mennyit teljesítünk most és fogunk teljesíteni, ha a nagy küzdelem tovább is tart. Minden adakozásnak tért nyilunk, a névsorokat leközöljük, hogy ellenőrizhető legyen a pénztár, de az adakozó is, aki esetleg nem nagyon erőlteti meg magát. A városnak száz meg száz hirdetését hoztuk ingyen, a mozgósításra, élelmezésre, kereskedelemre, iparra vonatkozó rendeleteket lucatszámra. Hadsegélyző bizottságok, Vöröskeresztek, Auguszla-egyesületek stb. lelkesítő cikkeit folyton, sebesültekről, foglyokról, hősökről friss és alapos értesüléseket. A lapot sokaknak küldjük a harctérre ingyen, csak hogy helyi értesülést Két szép természeti tünemény. — Irta: Csiky Lajos a Ferenc József-rend lovagja. — Miudakettöt Skóciában láttam ifjúságom régen múlt idején, 1876 nyarán. Ha lelkem álmaiban vissza-vissza szállók távoli földeknek jól ismert tájaira, hol jövevény létemre is teljesen otthonosan éreztem magamat : egyszer egyszer fölcsillan előttem a múlt kodéból az a két kép, a két szép, ritkaságszámba menő természeti tünemény, a melyek közül az egyik varázslatos bájával, a másik pedig teljeseu kivételes ritkaságával nagyon, de nagyon megfogta, olyannyira megfogta akkor a lelkemet, hogy imé ma, idestova negyven év múlva is híven vissza tudok reájok emlékezni Az egyik az északi fénynek bűbájosán szép, diadalmasan nagyszerű játéka volt. Nem tudom én azt megirni, hogy mi az az északi fény. Azt tanultam valaha róla, hogy aurora borealis a latin neve; hogy napnyugta után beállani szokott fényjelenség az, mely a levegőben a szerahatár északi részén igen sok és különböző alakban, de túlnyomóan fenyes iv alakjában, többnyire fehér vagy sárga, elvétve piro«, vagy néha zöld színben jelenik meg. Olvastam róla, hogy mivel hazája, mint neve is mutatja, a magas északon van : az ókor klasszikus népei, a görögök és rómaiak, kik nem járták a magas északi vidékeket, nem is ismerték e tüneményt s nem is tesznek róla említést, mig a skandináv népmondák biborszinü regéket mesélnek a jól iskapjanak, ami nekik megfizethetetlenül értékes. Az egész háborús közvélemény és közigazgatás, úgyszólván a mi lapjainkban nyilatkozik meg, mikor égető szüksége van rá és mi mindent szívesen teszünk. Hogy eredményesen is dolgozunk, onnan látjuk, mert a legigénytelenebb hirdetménynek vagy cikkecskének is mindig meg van a maga foganatja. Tény az, hogy a legtöbb lap ma ráfizet arra, hogy a közt szolgálja. Épp ezért nem gúnyt, leszólást és kicsinylést érdemiünk mi, hanem inkább elismerést és hálát, hogy ki nem dőlünk a nehéz áldozatot kívánó munkából. Felsőbb helyről meg is kapta ezt a magyar fővárosi és vidéki hírlapirodalom, majd ha a háború mérlegét befejezéskor megcsinálják, akkor talán méltányolni fogja a kritikus-raj fekete serege is a mi erőfeszítésünket s nem sajnálja a papirt azoktól, akik ha valaha, most igazán a hazáért dolgoznak, igazán hazafias missiót teljesítenek. Védekezés a téli araszolok ellen. — A Gazdasági Egyesület felhívása — — Laptársainkat fölkéri az egyesület, hogy gyümőlcsé- szetünknek a jövőre kiható megvédése céljából e cikket átvenni szíveskedjenek. — A folyó év tavaszán gyümölcskertjeink fái a téli araszoiók kártételei következtében lombjaiktól hol egészen, hol részben megfosztva állottak. A hernyók, mint ilyenek, befejezvén életműködésüket, a kártétel is megszűnt és a lombismert északi fényről. Olvastam, hogy vannak olyan évek, mikor o tünemény különösebben pazar pompával bontakozik ki az égi firoaamentum- ról, elfoglalván néha az északi félgömbnek csaknem egész területét. I-métlem, nem tudom, mi az az északi fény, hogy mi köze annak a naphoz és a föld mágoességéhez; nem tudom okát adni, hogy a nagy természettudós, Humboldt miért nevezte e tüneményt mágneses zivatarnak, — mindezt nem tudom, de tudom, hogy milyen az az északi fény, mert abban a szerencsében részeltetett jó sorsom, hogy mikor odafenn laktam a magasau északi Skóciában, épen erősen északi fényes esztendő volt az is. Tehát az 1876. év nyarát éljük a távoli Caledonia (Skócia) szép fővárosában, Edinburghban. Egy fiatal, magyar orvos társaságában vagyok, lei oda a hírneves dr. Lister antiszsptikus sebkötészeti módszerét, eljárását jött tanulmányozni A napilapok, a Scottman, a Daily Review napról-napra megemlékeztek akkor az északi fény szokatlanul ragyogó pompájáról E'határoztuk tehát barátommal, hogy fölmegy ünk az Edinburgh közvetlen közelében a tenger színe fölött 822 angol lábnyi magasságban emelkedő Arthur’ Seat nevű hegyre, honnan, a tisztes magasból bizonyára még jobban élvezhetjük az előttünk uj látványt, mint lenn a város utcáiról, vagy valamelyik szabad teréről, Oly véghetetlenül szép odafenn az északi országokban az est ve! A nap már régen aláhanyatlott a mélybe, de sugarainak reflexfénye még igen sokáig nem aluszik ki: világos van, bátran mondhatjuk, esti iuktó! megfosztott fák ismét kiioveieztek. Azonban ne gondoljuk, hogy ezzel most mára további veszély megszűnt s a jövő tavasz beköszöntését összetett kézzel várhatjuk. Mert ha kellő időben és módon az araszolok ellen nem védekezünk, nemcsak jövő évi termésünk megy veszendőbe, hanem a fa is áldozatul esheök Tehát feltétlenül védekeznünk kell. Teli araszoló kétféle van. Az egyik nagyobb, sárgásbarna, néha már szeptember második felében kezd rajzani. A tavasszal rágó hernyója barna hátú, sárga hasú. A másik kisebb, szürke és későbben, októbertől kezdve rajzik. Hernyója zö'd és olyan színű, mint a lerágott levélnek zöld levélnyele. A rajzás este indul meg. Ezért ritkán látjuk. A hímek repkednek. Szárnyuk száraz levelekhez, vagy a faderék szürke színéhez hasonlítanak, így kevésbbá tűnnek föl. A nőstények mindig szárnyatlanok és alig láthatók. Az ősz elején másznak föl a fára és ősszel tojjak le és ezáltal fertőzik meg tojásukkal a gyümölcsfát. Kora tavasszal néha fakadás előtt kibúvó kis hernyó előbb & fakadó rügyet, fesledező lombot és virágot, későbben a kötődött gyümölcsöt, — amint ezt gyakran a cseresznyénél látjuk — rágja. A téli araszolók bábjai jelenleg a megtámadott gyümölcsfák alatt a földben nehány cm -nyi mélységben vannak. Ismerve az araszolok életműködését, önként adva van a mód az ellenök való védekezésre. Ez először abból áll, hogy a fa alját legalább egy ásónyira felforgatjuk, a talajt lehetőleg iedöngötjük vagy letapossuk. Ezáltal a hosszúlábú, gyengetestü nőstények jórésze a talaj felszínére felvergődni nem bir és a földben elpusztul. Ez a védekezésazon- ban nem biztos, hanem csak kiegészítő része az alábbi védekezési módnak, mely szerint meg kell akadályozni a fának őszi megfertőzését. Tehát a legjobb és legbiztosabb védekezés: megkell akadályozni a nőstényeknek őszi vándorlását, a gyümölcsfára. Hogy ezt elérhesssüka gyümölcsfákat szeptember 11 óráig, a mikor még minden átmenet nélkül beállt a sötétség. Jó korán estve fölmentünk tehát az Arthur’s Seatre s vágyódó tekintettel néztünk a magas északra, majd mag kelet felé fordultunk, honnan az Északi tenger hullámai csilámiottak felénk. Egyszer aztán megmozdult valamely titkos erő hatalma odafenn messze-tnessze az észak- horizontján ; valamely bűvös fény kezdett az égboltozaton derengeni, mely’ újra mélységes sötétbe merült, csak azért, hogy a másik pillanatban nyugatról is. délről is egy-egy rózsaszínű csipke- fátyol szaladjon össze, mint valamely mennydörgés nélkül való villámlás, s e tündérszép fényben ragyog egyideig az északi boltozat ; pár perc múlva egy véghetetlenül gyors és ügyes- kezű kortiaahuzó kétfelé rántja a rózsaszínű függönyt, s helyére egy zöld fátyolos övét von föl az égre, a melybe felülről lefelé s balról jobbra egy egy kék esik szövődik lassanként belé. Istenem, zöld alapon egy kék, teljesen szabályos alakú kereszt! Nem ember az, kinek e látványra áhitatos érzelem nem fogja el a lelkét! A kereszt cvangéliomát a Vörös Erik fia, Leif den Hague vitte be Kr. u 1000-ben, — a mi Szent Istváa királyunkkal egy ugyanazon évben, — Grön- laudba. Msjd ismét elpogányosodván a távol észak népe, a norvég Egede János lesz Grönland apostolává, ki életét 1721-től 1758 ig a legtávolibb északon lakó nép keresztyénnyé tételére fordítá. Az jutott az Arthur’s Seat tetején eszembe, hogy talán az apostolok lelke szállt le a jég- és hóvilág ama magas északon fekvő tájaira s ők
