Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-11-01 / 44. szám
1914. November 1. NAGYBÁNYA ÉS VIDÉKE 44 szám. (3) a kamara titkára tagja volt s így az országos és helyi kérdések összhangban és jó információk alapján lehetőleg szakszerű módon voltak tárgyalhatok. Az előbbi munkára azért is nagy szükség volt, mert kivételes helyzet az eljáró közigazgatási hatóságokat rendkívüli munkával terhelvén, e hatóságok az érdekelt osztályokat, különösen a kereskedőket abban a tárgyilagos figyelemben és megbecsülésben néha nem részesítették, amelyhez ezek a tisztes polgárok joggal szokva voltak A nagyközönség a maga egyoldalú vásárló érdekét nézte s népszerűvé kezdett válni az a tulszigor, mely helyenkint lu'kapásokra vezette a hatóságokat, az üzletemberek ellen. A kamara ugyan elvül állította fel — s ehhez is alkalmazta minden magatartását — hogy a háborús helyzet zavaraiban halászó minden jogosulatlan gazdagodási törekvést elitéi és haza fial- lanságnak bélyegez, melyekkel minden szolidaritást és érdekképviseleti védelmet, megtagad, — de viszont általános vagy aprólékos gyanúsítások, szakavatatlanságbél folyó túlkapások ellenében a kereskedő és iparos osztály tagjait rnegvédel- mezni kötelességének ismerte Ezen a téren tárgyilagos nagy aíaprendező munkákat vezetett be s örömére szo’gál megáilápitani,' hogy eredményeket ért e). A téli háború borzalmai ellen katonáinknak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e cimre: „Hadsegélyző Hivatal“ Budapest, Váczi-utca 38. szám. A posta ■■■■■h ingyen szállítja. ■■■■■■ In memóriám. álén, hogy lelki szenvedést ne östnerj Azért hivott el Isten oly korán ; Oh, pedig éltedért hogyan küzdöttek Aggályos évek bús, nehéz során. Hiába volt a harc a végzet ellen S mit emberi tudás és gond lehel! Szülői szív esdeklő, hő imája Hiába ostromolta az eget. E földön sokszor drágán kell fizetni: Erős napfénynek árnya élesebb . . . Övéid boldog büszkesége voltál, Szerelmük vonta fénybe életed S leiki tövistől megkímélt az élet, Mig másnak roskadásig is juttat . . . Napsugaras, göröngytelen ösvényen Vezette mindenkor élefutad. . . . egymás után való felállásuk után csaknem mindjárt a harcmezőre mehettek — győzni. A lengyelek nemzeti hadserege egyre uövekszik a jelentkezőkkel s magából Becsből 700 légionárius érkezett az ott élő lengyelek fegyverfoghatóiból, akik a főváros lengyeljei a saját költségükön szereltek fel teljesen. Budapestről a napokban indul útnak a második csoportja a légióhoz csatlakozóknak s Svájczból és Lüttichből is nagyszámmal érkeztek jelentkezők. Az Amerikában élő mintegy négymillió lengyel szintén megmozdult már s el is érték az európai partokat az első csapatok, de a katonáknak jelentkezők utazása ma nagyon bizonytalan a tengeren s inkább nagyobb pénzösszegekkel tudnak a tengerentúli testvérek egyelőre szolgálni a hazájuknak. Orosz Lengyelorszán lakossága epedve várja a németek és a mi hadaink előnyomulását, amely j a nagyszámú orosz katonaságot némileg kiszo- | ritja a lengyel területről, hogy ennek nyomán az általános felkelés kitörhessen. Legalább 200 000 harcos fog harcba állhatui, akik már nagyrészben mint ifjak is némileg szervezve voltak s aztán nagyrészt kiszolgált orosz hadseregbeli katonák ezek, akik most nem engedelmeskedtek a bár hívásoknak. A Sieniawa melletti csatában nem egy kisebb önkéntes csapat, a Kongresszusi Le- gyelországbau levő Tomaszow kornyékéről, részt- vett, amelynek sikerült áttörnie magát a kozák előőrsökön. Ők hozták a hirt. hogy társaik nagy tömegekben várják a harcok idejét s a iublini i kormányzóságban már össze is gyűltek a lengyel i felkelők j A serdülő, életvidám fmcoka Kedvencé volt egykor mindenkinek. Ifjú korod nemes komolyságával Csuk épp’ úgy megnyertél minden szivei. S gyöngéd családi szellemtől vezetve A melyhez, hogy méltó utón haladj: Éltednek nemes tartalmát megadni Magasztos pályára szántad magad. Felhőtlen, tiszta, gondtalan napfényben Büszke vágyad magas irányba vitt Hittel szivedben, hogy a sors betölti Magasabb célú lelkes Almaid. Nagy, szent törekvés Ikarusza voltál, Mely nyugtalan szellemek álma rég! S magad lettél e célnak áldozatja, Mely alig van megközelítve még. Nagy lelkek álma régen itt, e földön Egy áfkos kór uralmát törni meg, Mely egyre pusziit, lappangva, titokban, Nehéz gyászt hagyva léptei megetf, Halálrózsákat fest. a szem tövébe. Cmnlujja markolásán zug a mell, Vérpaíakot fakaszt az ajkra olykor, De néha egy csöpp is halálos jel. Oh, mennyi sok szülő legszebb reményét Virág korában tépi le e rém S mennyi értékes szellemet sodor el, Mint téged is, a pálya kezdetén. Itt, népes, szegény család fönntartóját: Apát, anyát lassan emésztve öl, Óit bo’dog szülök álmaiba gázol, Hőn bálványozott kincsük ellen tör. E titkos, sötét ellenfélt legyőzni, E vágy sarkalta ifjú életed. Büszke ábrándra tetted életed föl : Kihívtad, nem kerülted végzeted ! Tán igaz is, hogy kiválóbb szellemek, S magas lelkeknek sokszor ellene; Bosszút állt rajtad : mért kutattad hévvel Hatalma titkát, hogy megküzdj vele. Munkában töltött hosszú élet hunytén A hála csöndes, békés könnye hull; A természet-törvényben megnyugodva Az emlékezés enyhe fénye gyűl. De ha egy élet kezdetén a célnak Erős munkavágyában lobban el, Ily veszteség fájdalmas ólomláncát Szülők szivéről óh mi oldja fel ? A német hadsereg fokozatos előnyomulása egyre nagyobb területét tisztítja meg Lengyel- országnak az orosz katonáktól s a lengyel felkelés ennek az arányában terjedhet. Már egyszer meg is kisérlették nagyjában ugyanezen részek a felkelést, de akkor nem jutottak fegyverhez s a hadi tervet változtató orosz, hadsereg újra visz- szatérve ezekre a területekre, kegyetlenül torolta meg a mozgalmat. A mostani visszavonulása már végleges lesz az orosz hadseregnek. S a lengyel nemzet nem hiába ajánlja fel most ifjúsága virágát és legjobb erőit jövendőjéről határoztak már. A német hadi parancsokat, a jövőt jelölve Írják már igy alá: kelt a lengyel királyságban . . . Elseje alkalmából kérjük az esedékes lapdijak szives kifizetését. Helyben az eljáró kész nyugtával teszi tiszteletét. Vidékieknek ezúttal utalványlapot nem küldtünk, mivel okt. 1-én azt mindenkinek mellékeltük. Szíveskedjenek tehát azt felhasználni a pénzküldésre. IT Ne igyunk többé francia cognacot! -qm A hittől áthatott nemes alázat. Hogy mindent Fensőbb Rendelés vezet, Ki tudja, milyen súlyos éietárnytól Óvta meg Isten nemes lényedet ? ! S közÖ3 veszteség bár minden időben Oy élet elhunyta, mint a tiéd; De a kinek emléke ily sugárzó, Az itt e földön nem hiába élt! Niola. ■ rü$r He vegyünk többé^ 3 angol szövetet!*« ■ k ° ____________________________é. 5 ■ ■ ■■■■■■■■■■■ Heti krónika. Ezek a sorok az év legszomortibb napján jelennek meg Halottak estéje következik holnap. Emlékezzünk meg azokról, akik a föld ölében porladoznak. Kegyeletes szivek kiviiá gitják a helyi temetők sirdombjait, de hát a harctér halottairól, a mi elesett dicső hőseinkről a nagyközönség hogyan emlékezik meg? Az igazi honleányi érzés megtalálta ennek j is a módját. Budapesten benedekfalvi özv. Ki- I szelyi Istvánná, Z Révész Anikó és Wagnerné Riszdorfer Elza a magyar nők nevében kérvényt adtak be a fővároshoz. Elkérték a polgármestertől a Kossuth Lajos volt sírját. Ődatesznek gyertyákat és virágokat az idegenben elesett hősöknek. A domb mellé egy nemzeti zászlót szúrnak le gyászfátyollal borítva s kinek kinek módjában lesz egy egy szál virágot dobni az elhunyt hősöknek és imádkozni a feketefátyolos ; magyar zászló alatt. A gondolat valóban szép, vájjon nem fog- I ják e követni nálunk is? Mert hiszen helyes i dolog, mikor örvendünk a vitézek nagy győ- ! zeimein: már visszavették Csernovitzot, vissza- J vették Koiomeát, Strit, Zsambort kiürítette az orosz. Az ellenség azt mondja, hogy »esik eső, nagy a sár, Csernovitzból megyek már« s ne- I künk eszünkbe jut az egyszeri hős hadvezér, aki világhódító útra indult, de a falu végéről visszatért, mert megeredt az eső. Örvendünk annak is, hogy uj szövetségesünk akadt, a török, aki az ő szent napján, pénteken megkezdte a bombázást. Hej! ha megértettük volna egymást a múltban, ma miénk volna a világ. Szóval három hó alatt vitéz katonáink ! győzelme fölött módunkban volt eleget örvendeni. Tartsuk hát kötelességünknek, mikor ■ arra kerül a sor, szomorkodni is, megsiratni a i derék elesetteket s áldozni emlékükért, ha módunkban áll. Ne panaszkodjunk, ha az áldozatnak soha sem lesz vége, jön még több is, jön azután a j karácsoni gond. Már is megindult a mozgalom, I hogy a harctéri katonáknak karácsoni ajándékot adjunk s a hadsegélyző hivatal félmillióval | kezdte meg a gyűjtést, ott is szükség lesz reánk, mindnyájunkra. Az obulusokkal ne fukarkodjunk hát, hanem inkább fukarkodjunk a kézfogással és a kézcsókkal A mai kolerás világban ki van ugyanis mondva, hogy ez többé senkire sem kötelező. Örül is az uj társadalmi szabálynak minden férfi, de talán még inkább minden nő. A kézcsóknál pedig többet éra borovicska, ez a koleraellenes csodaszer, melyből, ha egy stamperlivel iszik a magyar, egészen más emberré leszen s akkor ez a másik ember is kívánja a stamperli borovicskát s mindaddig, amig kívánja, bizonyos, hogy nem kolerás . . . De mit is beszélünk ilyen ázsiai betegségekről, nálunk hála Istennek ez nem aktuális, mert a j mi vízvezetékünk még a borovicskánál is többet ér. Hogy többe is volna ? — azt nem allitja a krónikás. Áthelyezés. A vallás és közokt. miniszter llosvuy Érzsébet apai áll. óvónőt, a maga kérelmére Nagykárolyba helyezte át. Reformáció emléke van ma, okt. 31-én. Ez alkalommal a protestáns vallásu iskolás gyermekek 8 órakor templomba mentek és egész napra szünidőt kaptak. Ezüst mise. Rónay István csanálosi r. k. plébános első miséjének 25 éves jubileumát tartotta okt. 18-án.
