Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)
1914-12-27 / 52. szám
52. szám. Nagybánya, 1914. December 27. — XL. évfolyam. társadalmi; hetilap. A NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE Ix^EÖJ'iEJIL.IEIKriPS: IsALTTst ID ZEHNT "V «A.SA.^tlST^V'F5 Előfizetési árak : Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre 2 K. Egyes szám 20 fillér, .. 1 ---Fe lelős szerkesztő és laptulajdonos: SiÉ'V'ÉSZ CT-Á.3STOS. Vatál : m alatt. -----;----rA IS: ................. Há borús karácson. A béke, az angyalszárnyu béke, a karácson lelke hiányzik mostani karácso- nunkból. Ünnepre int a naptár, imára hiv a harang s a lelkünk olt jár riadozva a havas harcmezőkön, hol aratás van most. A sziveken valami elbirhatlanná váló teher ül . . . halott arcok jelennek meg előttünk ... a vérrel rózsázott síkok fölött a szerte heverő hullákra lecsapó varjusereg szálldos . . . törölt ágyuk kerekeire zászlófoszlányok borulnak, mint fejfára a koszoru- szallagok . . . Ez a mai karácson. Az angyali hozsannát tuldörgik a gránátokat szóró ágyuk érctorkai ... a bombák robbanása és a rohamra vezényelt seregek ordítása zug föl az égre, a karácsé ni angyalhir cáfolatául. Karácsonfák gyertyái minlhasiri gyer- tyácskák volnának, mintha hazatérő lelkek suhognák körül a kis elárvult' gyermekeket: a gyász vagy ott van már a karácsonra teritett asztalnál, vagy olt leselkedik az ablaknál. Ks ez a karácson hatalmasabb intelem a világ számára, erőteljesebb ösztönzése az emberiségnek a testvériesülésre, mint a színes, de kevés tartalmú békés karácsonok. Azokon csak a papok prédikáltak a békéről s a z^oltáros nénik bólongattak szavaikra, ma azokról a tömegsírokról, azokról a havas mezőkön virító vérrózsákról j olvassa le az emberiség a nagy intelmei, „emberek, eszméljetek!“ De . . . Viharban a fák is egymásra borulnak, a tölgysudarak egymásba kapasz- kodva-öleikezve állanak szembe — mint birokraváró óriáskarok — a zúgva nekik- vágódó szélvésznek, az orkánba jutott vándormadarak egymást verdesik, segítik erőtlenedő szárnyaikkal: valahogy ezt csinálják ma az emberek is, közelebb húzódnak egymáshoz s az elaléló lelkeket emelik, segítik, melegitik. Mégis — van karácson . . . A halál sötétszárnyu angyala nyomában ott repül a szeretet szelíd, áldott angyala is. A lövészárkok vizes, fagyos kis földalatti kunyhóiba besugároz egy kis meleget, egy parányát a jói fütött otthonnak, egy parányát a távolhagyott szivek szeretetének. Van karácson, mig él a szeretet. Talán a mai ünnepen rujr fáj, nem ég anv- nyira a hősök sebe, talán a szivüket sajtoló bánat nem olyan éles vágású, talán karácsonesti álmuk üdítőbb . .. Mert azok közül a karácsom angyalok közül a legragyogóbbat, a leghatalmasabbat — a béke angyalát — elfogathatják az egymással antifonáló ágyuk, de a legbájosabb, a legfehérebb, a legboldogiíóbb karácsom angyalt, a szeretetet ép’ ezek hívják. Itt szállong ez fölöttünk. Gondolatainkat odaviszi szárnyain a távol küzdő testvérekhez, imáinkat, áldásainkat odasszál- litja fejükre s az itthonnak szivét egybeöleli, egybeír, :a. Bekopogtat ez a n ’ ^zak fehér termeibe__ ők kezébe ajá ndékot helyez, ott jár a szomorú karácsont ünneplő gyászoló hajlékokban s megsúgja a siróknak: „a szeretet erősb, mint a halál“ . . . Oh, van karácson! Lelkünket kínozhatja a közelgő veszedelemnek előrevetett árnyéka, téphetik a rossz hírek karvalykarmai, de ebben az egybeverődésben, mely embert és embert olyan közel hoz egymáshoz, szivet szívvel úgy egybehangol, ebben a nagy vér- és gyász-lestvériesülésben, ebben a sebközösségben, mely nemcsak a mi népünket és szövetségesünket, de ellenségeink szivét is tépi-vágja, abban a fölsóhajtásban, mely a templomokban a békéért mondott imát kiséri: látom, érzem az Isten karjainak hatalmát, raelylyel e vérétontó, magáttépő világot lendíti, gördíti a Pax, a Béke csillagképe felé. Egyszer odaér . . . Akkor lesz — karácson, igazán karácson. Dúsaik Lajos. Szomorú karácson. — Irta : törökfalusi Pap Zsigmond. — A fehér iuggönyös, félhomályba burkolt szobában a karácsonesl tiszta áhítata pihen. Csend van; a mindent átölelő szürkeség hanjjfalansága. Csak a tűz fénye reszket a falon, mint egy modern festő ecsetjére valló meleg, láDgoló színfolt. vér mindenütt. Jajgatás, sikoltás, nyögés, hörgés körötte . . . Körötte a legyilkolt gyermekek ezrei . . . A király fölébredt. Testét elöntötte a meleg verejték Szive őrülten kattogott mellében, feje lázas volt. Az ősz tudós óvatos mozdulatokkal gyógyitgatta. Meghallgatta a király furcsa álmát és szólni akart. £1 akarta mondani azt, azt a csodát, amit az éjjel látott. El akarta mondani azt a világcsodát, amit a hatalmas Augusztus római császár tudósai sem tudhattak előre. El akarta mondani, de mégis . , . mégis csak hallgatott. Valami megmagyarázhatatlan erő parancsolt rá a nyelvére. És igy történt, hogy Heródes király a rendkívüli csillag megjelenéséről mit sem tudhatott. De jöttek a napkeleti bölcsek, a három királyok. És Gáspár és Menyhért és Boldizsár megmagyarázták néki a csillagot, kérdve, hogy: »Hol van a zsidóknak most született királya € A babonás féleimü Heródes e szavakra nagyon megijedt. Eszébe jutott a rémes éjjel a feneketlen sötétséggel. Eszébe jutott a haláikinok legnagyobbika, a verejtékes hánykolódás. És eszébe jutott a hullák tömege, a vér, a vér . . . Eszébe jutott a fény. a csillag és az ő királysága, az ő koronája ... És Heródes király féltette királyi székét egy most született csecsemőtől . . . A tudós lehajtott fővel lapozgatta, levelez- gette a szentirást . . . Heródesnek pedig ezalatt gonosz gondolata támadt . . , * A király álma. — Irta: Kácz Pál — A tudós ideges lett. Nem tudta mire vélni azt, ami körötte történt. Pergamenjei, mintha érezhetetlen szél fújná őket, zizegve gurultak szerte. Mécsesének lángja egyszer csak úgy lelapult, mintha láthatatlan kéz nehezedett volna reá A légnyomás hirtelenül oly nagy lett, hogy a görnyedt hátú tudós szive vérét a fejében érezte . . . Kitekintett. A puszták zengő hárfájához hasonló hangzavarba ütközött. De ez a hangzavar érthetetlen sv.irnf nikus, bámulatosan kellemes voit. Az ősz tudós borzongva húzta összébb bő ruhája ráncait. Idegenül tekintett szét az éjféli éjszakában. A bűvös szellő rnegborzoogtatta s már vissza akart fordulni, amikor . . . mintha a fekete-kék éjféli égből buggyant volna ki egy fényesfehéren csillanó csillag suhant elő, bevilágítva a sötét éjsza- 1 ába, úgy, hogy az ősz tudós szeme vakságba borult. ; Üstökös volt Fénycsóvája merészen vágott ! neki az alva pihegő földnek. Valahol a messze- 1 ségbeo, a távol fóldpereme egy pontján belevilágított valahová . . . hová? A tudós kuszáit szakállára szeméből a fényhatások kisajtolt könnye hullott. És a tudós az ősz tudós Jehovára esküdött magában, hogy nem tudja, nem érti . . . Támolyogva fordult be ismét. Előkereste fakult irásu pergamenjeit, keresett, kutatott, de az Urnák ebben az esztendejében erről a csillagról, ilyen csillagról még Augusztus római császár csillagászai sem tudnak. Ez a hirtelenül megjelenő csillag nem a világrendszer szigorúan kiszabott utait járja. Ennek a mindenható Jehova külön parancsolt, hogy jöjjön elő a mennyég rejtelmes messzeségeiből és ott legyen a magasság egy pontján . . . hol ? Az éjszaka már hajnalba pirult, de a köoy- uyes szemű tudós nem tudta, nem tudhatta . . . Heródes király rosszul aludt. Tudós orvosa illatos füstben füröszlötte, talpára égett sókat rakott. Rémes álmai voltak az éjjel. Feneketlen sötétségben botorkált a király, úgy, hogy beleizzadt a bizonytalanságba. Fényt, csak egy parányi fényt óhajtott, de azt királyi szava sem támaszthatott. A láthatatlanságban, a sötétségben lábai mindig nagyobb és nagyobb akadályokba ütköztek. Már-már alig vonszolta testét, amikor végső kimerülésében összeroskadt. — Világosságot — hörögte — világosságod mert megfojt ez a sötétség . . . Királyságomat, koronámat adom egy csöpp fényért, egy csöppnyi világosságért . . . És ime! Mit álmodott tovább a király: Egy pillantás alatt ketté szakadt a sötétség, megnyílt a rejtelem rnéhe és vakítón csillogó fényesség vált ki belőle, mely zengve, csengve emelkedett föl a magasba és a király látta, tisztán látta: Egy csillag volt. Előtte pedig, mögötte pedig ... Oh borzalom! A legyilkolt, a megcsonkított hullák ezrei feküdtek. Vér,
