Nagybánya és Vidéke, 1914 (40. évfolyam, 1-52. szám)

1914-12-13 / 50. szám

A

TÁRSADALMI HETILAP.

NAGYBÁNYAI GAZDASÁGI EGYESÜLET HIVATALOS KÖZLÖNYE

MEGJELENIK MIISÍIDrEUSr VASÁRNAP

Klófízetéai árait :

Egész évre 8 K. Félévre 4 K. Negyedévre. 2 K.

■ — r— Egyes szán: 20 fillér. =------~~-------Sz

egény-ügyünk.

Kétségtelen dolog az, hogy háborús időben a katonaság első. Minden gondoskodás, minden áldozat, minden érdeklődés ilyenkor vitéz katonáinkat illeti legisleg- első sorban.

A közönség meghozta szívesen a maga áldozatait a vöröskereszt, a karácsom Auguszta csomagok, a hósapka mozgalom, a hadbavonultak családtagjai fölsegélyezésére slb.

Úgy látszik, kimerithetellenek ezek az áldozatok, mikor kaionákról, ami vitézeinkről van szó s va'óban a legnagyobb csodálattal és elismeréssel kell adóznunk Nagybánya város nemeslelkü közönségének mindazért az odaadó buzgalomért, amit a hadsegélyezés ügyében hónapok óla nem lankadó kitartással fejt ki.

Tudjuk, hogy a keddi háborús estélyen is meghozza a maga nagy áldozatát s a háborús segélyezés ügyét városunkban nem is féltjük mi egy pillanatra sem. Erre lelkesíteni nem is akarunk, mert megsér- tenők közönségünket. E cikkünk célja ösz- szefügg ugyan az áldozatkészséggel, de most egy más kötelességet akar hangsúlyozni; t. i. azt, hogy a Karácson küszöbön lévén, nem szabad megfeledkeznünk a hazáért küzdő katonák mellett, városunk szegényeiről sem. ók érzik meg igazán azt a nagy drágaságot, ami oly nyomasztóan nehezedik reánk.

Akiknek nincs ruhájuk, nincs cipőjük,

A hermelin.

A Kisfaludy Társaság Bulyovszky dijával Jutalmazott kisebb elbeszélő költemény.

— Irta: Zempléni Árpád. —

Jelige: Bator Ladislaus. I.

Hajnallik, pírkad Mogyoród ormán.

Rajta lovasnép táboroz mogorván.

Paripáikat fékszáron tartva Várnak a végső, véres virradatra.

Ott a hegyen fönn Salamon királynak Bőrvértű, zömök huszárai állnak;

Vékony olaszkái talpig vasvértben Vaczogva fáznak a tavaszi szélben.

Lovon a király meg a főbb vezérek Kisebb csoportja lepi a hegy-élet.

Ifjú a király, szőke szép gyermek,

Duzzadt ajakán bajsza most pelyhed.

Lent a homályban, el a Dunáig Géza és László serege párállik.

Folyami gőzkör, ember- s ló-lehellet,

A mit fölöttük a hűs szél emelget.

Salamon beszélget Viddel, a gonoszszal,

Ernej hallgatja Bátor Opossal.

Néznek el a tájon a virradó csúcsrul.

Vígan beszél Vid, ősz Ernej búsul.

— »Mihelyt meglátja népünket e dombon, Megfutamik Géza újra, ha mondom.

Felelős szerkesztő és laptulajdonos: BÉVÉSZ J.Á.1TOS.

fájuk, lakásuk, nincs talán egy betevő falatjuk sem, akik a téli hidegben még egészségüket is elvesztették, akik a háborús idők nyomását leginkább érzik, azok is ránk szorulnak egészen úgy, vagy talán még jobban, mint a hadba vonultak családtagjai, mert hiszen ezekről az állam legnagyobbrészt szinte bőkezűen gondoskodik.

A nőegyesület minden évben segélyezte az arra szorultakat s ez .évben is szándékozik. Hadd legyen nekik is örvendetes ünnepük, hadd egyenek egyszer ők is meleg ételt. Nthogy azonban a már nagyon megterhelt közönséget zaklassa az egyesület, ebben az évben a nők nem mennek gyűjteni, hanem vigyük el mi a segélynek szánt adományokat magunk a nőegyesület pénztárának s ne várjuk, hogy bekopogtassanak nálunk a jótékonyság vezetői.

Katonáink is boldogabb karácsont ünnepelnek ott künt a rideg hareztéren, ha tudják, hogy a szegény idehaza nincs elhagyatva.

Adományok a nőegyesület karácsom szegényei részére Hoffmann j Árpád üzletébe küldhetők, vagy szi- ; vesen közvetíti azokat lapunk szer- | kesztősége is.

A téli háború borzalmai ellen katonáink- ! nak prémre van szükségük. Akinek van, küldje e cimre: „Hadsegélyzd Hivatal“ Budapest, Váczi-utca 38. szám. A posta bbbbbb ingyen szállítja. bbbbbb j

Szerb*'- * k‘adóhivatal :

JTelad azém alatt. tttt-ttt= TI NYA 18:

Hadif'o .ek hozzáu- szóinak.

Ha valaki kérdezősködéssel fordul hivata- talunkhoz, szíveskedjék mindenkor a kéréséit hadifogoly teljes nevét, rangját és ezrede számát ismételten megírni, mert hivatalunk a levelekből kiirja a kutatáshoz szükséges adatokat, a leveleket azonban ilyen elintézés után nyilván nem tartja. Mindenkor olvasható aláírást és a kérdezősködő lakcímének pontos közlését kérjük.

Felkérjük egyúttal, hogy abban az esetben, ha a hadifoglyok kípuhatolása érdekében már előzőleg tett írásbeli megkeresése után, tehát időközben a fogoly hol- és hogylétéről feltétlenül megbízható uíon-módon értesült volna, ezen körülményt a hadifogoly teljes címének, tartózkodási helyének (ország, posta stb), valamint annak megjelölésével, hogy mily utón, kinek közbenjárásával vette az értesítést, kutatásaink kiegészítése és megkönnyítése végett velünk sürgősen közölni szíveskedjék.

További tájékoztatás végett közöljük, hogy a hivatal csakis akkor közvetíthet szerb vágy- orosz fogságban levő hadifoglyok részére leveleket, ha a feladók a hadifoglyok cimét pontosan ismerik. Ez esetben a levélboriték címzési oldalának közepére a hadifogoly neve és rangja, a boríték alsó bal sarkára a helység neve és a tartózkodási helyre vonatkozó egyéb adatok, felső bal sarkára pádig : »Prisonnier de guerre« (hadifogoly) latin betűkkel Írandó. A levélboriték alsó jobb sarkát üresen kell hagyni oly célból, hogy oda a hivatal a helység nevét cirill betűkkel írhassa.

A boríték hátsó lapjának felső részére a levél feladójának pontos cime Írandó. Az ekként kiállított levelek, amelyeknek tartalma csakis családi vonatkozású lehet, nyitott borítékban, minden postabélyeg felragasztása nélkül, a hivatalnak továbbítás céljából átadandók, illetve beÁldomást itt ma torukra főzünk« . . .

— »Tied a fél zsákmány, ispán, ha győzünk.« —

— »Futtában szedett föl szántóvetőket;

Fél dandárommal szétzavarjuk őket.

Kit leaprílunk, kit Dunába űzünk« . . .

— »Tiéd a dicsőség, ispán, ha győzünk.« —

— »Sátrába török, hol Géza vezér ül,

Görög koronáját leütöm fejérül.

Egy korona szent csak, István királyé« . . .

— »Eris-korona Dukász Mihályé.« —

— »Megnyergeljük ma Biharországot;

Kötözve hozom fel Géza bátyádot.

Tudom, majd reszket, hányja a keresztet« . . .

— »Birtoka tiéd, ezt ha megcselekszed.« —

— »Nem fognak futni 1 — szól Ernej urának, — Hova futnának? neki a Dunának?

El vannak szánva, harezot akarnak;

Föltelték, látszik: győznek vagy meghalnak.

»Ne nézd a kaszást le, a villás parasztot! . . . Félek, Vid ispán, kikapsz ott, kikapsz ott.

Mit ezer kaszás vág, tízannyi kell szedni,

S csak a jó Isten fogja számba venni.« —

— »Vén bagoly Ernej, rég észrevettem,

Te csak színlésből maradsz mellettem. Királyodnál Gézát ha többre tartod,

Ha ott a szíved, vidd oda kardod.

— »Uram, királyom, nem hozott érdek !

Ha itt ma vesztünk, meghalok érted . . .

De fáj a testvérharcz, a míg szívem ver ! Magyar ellen küzd itt magyar ember.« —

II.

Csörög a tölgyek tavalyi lombja;

Ropog az asszú gyep, éh ló harapja.

Páfrány kóróját, mogyoró uj ágát,

Fák oldaláról a mohot rágják.

Hirtelen a pástra, a barkás ligetben,

Hófehér menyét fut ki ijedten.

— »Menyét! Szerencse! Ezüst oltalom!

Fogjuk hamar meg!« — kiált Salamon.

Ugrik le a lóról, vele Vid ispán.

— »Nem baj, ha lyukat harap is a csizmán!« Futnak, topognak, hogy majd rá tápodnak, Hermelint csípnek, szerencsét fognak.

— »Uram, — szól Ernej, — elég, hogy láttad; Szerencsét hoz, de harapós ez állat.

Ne kergesd, uram ! kezed ne érintse!

Ha nagyon űzöd, elfut a szerencse.« —

Topognak erre, topognak arra ;

IUgyóz a menyét, csillan az avarba ;

Vid ispán dühvei csörtet nyomán,

Az meg lesurran a hegy oldalán.

Salamon búsan tekint utána,

Ernej meg urára, szeretve, szánva.

Salamon suttog : — »Öreg barátom.

Fél az én szívem, rossz álmot láttam.

»Szép fehér angyal leszá’la mennyből,

Szent koronámat levette fejemről.

db*.